Álmok légiója Mindmáig hiába törekedtem sorssal, világgal, átokkal szembe könyöklő dacos arcának megrajzolására. Talán azért, mert számomra Ő mindig Jelenés volt, akár az égig érő tűzoszlop. S ha meggondolom, akkor is tűnt fel, amikor eljött az idők teljessége.

1918. szeptember 25. – Te, nekem egy borzasztó gyanúm van, hogy miért történik annyi zsebmetszés a pályaudvarokon és más nyilvános helyeken – hát mindjárt meg is mondom… ennek azok a táblák az okai, amik ilyen helyeken ki vannak akasztva, és amiken az van írva – hogy óvakodjunk a zsebtolvajoktól… Ez így van, ahogy mondom, én […]

1918. szeptember 6. – Milyen hosszúak és körülményesek ezek az új plakátok és új rendeletek, amikből az ember, ha megérti őket egy álmatlan éjszaka fejtörése után, megtudja, hogy hogyan és mikor és milyen utánjárás alapján nem lehet megkapni, amire szükségünk van. Mindig az unokaöcsém, szegény Kázmér jut eszembe, aki egy egész rendes ember volt, úgy […]

Az Élet sok, új kapuja … Sokszor teszik fel azt a kérdést verseivel kapcsolatban, mint az a francia kolléganőm, akivel Adyról beszélgettem a Boul’ Mich’-en. „Nem értem ezt az Adyt – mondta –, hogyan írhatott itt az Őszről, hiszen mindenütt csak diákok járkálnak. Hogy inspirálhat ez halálhangulatot?” Pedig az illető kolléganő elég jól ismerte Adyt, […]

Kedvvel mondom kívülről ezt a Petőfi-verset… Zavart, hogy gyermekként sem tudhattam szinte semmit becses szereplőiről… Ma csaknem minden információ rendelkezésre áll a világhálón. A verset mégis ide másolom, eredeti helyesírással, a költő és a két nagy színész emlékének adózva:

Reinitz, a nem túl mívelt s éppen ezért nem bilincses muzsikus, olyat produkált, ami nagyon hasonlít a Petőfi bátorságához. Szeretném azt mondani, hogy a magyar Ady-verseket nem egy másik nyelvre, de hangokra, melódiákra fordította le. De ha ezt így mondanám ki, sok száz éves művészi tradíciói és dogmái a zenének kapnának gyérülő üstökömbe. És nem […]

Magyar fa sorsa (részlet) …Nagyon jól tudom, és teljesen egyetértek abban a magyar ifjúság minden igaz barátjával, hogy ránknézve most az egyetlen és döntő kérdés: jövendőt építeni, erős, egészséges testű-lelkű, művelt keresztyén ifjúság nevelése által. Megértem, ha sokan ezt a nevelést, éppen a féltő szeretettől indíttatva, kizárólag olyan történelmi és irodalmi példák segítségül hívásával óhajtják […]

1918. szeptember 1. – Te, én rájöttem, mit kell csinálni, ha a központ mással kapcsol össze és mást kapcsol belém és az a más nem akarja letenni a kagylót. Eddig mindig veszekedtem az idegen hanggal, könyörögtem neki, hogy tegye le, össze vagyok kötve, várjon egy kicsit, tévedés, bocsánat, beszélek, hibás szám, nem az vagyok. Így […]

1918. augusztus 28. – Hát rend, az van. Van itten mostan egy új rendelet, amelynek értelmében cipőt csak az kaphat, akinek nincsen – illetve, akinek rongyos a cipője. És nehogy becsapják a hivatalt, a rendelet kimondja, hogy akinek rongyos a cipője, az ekkor és ekkor, itt és itt szolgáltassa be az elhasznált és rongyos cipőt, […]

Védirat, a „Vasárnapi Újság” mellett FÜLHEGYI úrnak „Bosszú”-ja ellen Fülhegyi Úr! én nem kérdem, Hogy bosszúra mi ingerlé; Én csak azt tanácslom önnek, Hogy a fülét Dugja vissza a toll mellé.

(Piaroa* indián történet – elmondja Jesús Caballero) Mikortájt még a Caracol-pataknál laktunk, ott állt apám kunyhója. Jött néhány civilizált, olyan spanyolfélék voltak. Mi a patakban álltunk, ahol mérges növényekkel halásztunk, és fogtunk egy halomra való kis és nagy halat. Kutyánk arany-nyúlra bukkant, és megkergette. Anyám húgának férje – akkor még nem marta meg a kígyó […]

…Bizonyos, hogy úri kötelesség az nálunk: legyen egy Mikszáth a háznál s a Háznál, ha be is csap bennünket. Mikszáth ezt tette, mert avval dobta magasra magát, amit semmire se becsült, s olyan művész volt, hogy úri gyámolítói ma se hinnék.

Búcsúeste […] Ady Endre megint eljött hozzánk búcsúestére. Bolond egy este volt, bohém egy este volt. A nagy bánatfiú felült asztaltrónusára, asszonyos mosolygással koronázta magát a világ első költőjévé, úri gőggel sajnálta le a más úton futókat. Ilyenkor meggyúlt keserűség az egész ember. Undorodik a magyarság aljától, pedig maga is magyar bordában szőtt elégedetlen.

1918. augusztus 15. – Hallod-e, azért ez nem tréfaság, amit ezek a bolsevikiek csinálnak – ezek komolyan veszik a dolgot azzal az izével, ezzel a világszabadsággal, és hogy a vagyon az mindenkié, és hogy nincsenek előjogok, és hogy mindnyájan emberek vagyunk, és nem járja, hogy egyik ember elnyomja és tönkretegye és megölje a másikat…

Petőfi szülőhelyéről Felvilágosítás Petőfi Sándor születéshelyéről s napjáról: Kiskörös 1856. dec. 18-kán. Tisztelt szerkesztő úr! Többször olvastam már, nevezetesen a „Vasárnapi Újság” jelen évi folyamában is, legutóbb pedig a „Vasárnapi Könyvtár”-ban azon hibás állítást, hogy Petőfi Sándor költőnk Kis-Kunságban, Szabadszállásán, és pedig a „Vasárnapi Könyvtár” szerint 1823-dik év június 1-én született. Ez állítást hibásnak mondom, […]

Úgy tűnik, az idén is lesz mire emlékezni. Hiszen az emlékek csak egymásra rakódnak, az idő pedig telik. Tehát… 260 éve, 1759-ben, 59 évesen hunyt el Bethlen Kata erdélyi magyar földbirtokos, mecénás és író, aki támogatta az erdélyi magyar református egyházközségeket és iskolákat, fiatal erdélyi értelmiségiek külföldi tanulmányait finanszírozta és jelentős könyvtárat tartott fenn, amelyet […]

1918. július 18. – Hát kérlek szépen, nem bánom, ha már nem bírod ki a családoddal egy hétig egyfolytában a nyaralást és már a nyelved kezd kilógni amiatt az istenverte Pest miatt, amiért már nem láttad egy hete (mert ez a bajod, nincs neked semmiféle halaszthatatlan dolgod, ha csak az nem, amit én gondolok) – […]

Győri Vilmos: Cserei Balázs Rettentő midőn a föld s ég Egymás ellen harczra kelnek S dörrenésre és villámra Új dörgés s villám felelnek; Rettentő, midőn a tenger Bőszülten küzd a viharral, Habra hab tolul s a szélvész Vad lovagként zúgva nyargal.

Négy vagy öt évvel ezelőtt a bölcs Ignotusszal találkoztam Párizsban, aki az ő finom és figyelmes közönyösségével ezt kérdezte: – Hát csakugyan Bakonyod neked ez a Párizs, és nem sajnálod a mi gyönyörű Budapestünket, hol élnünk s halnunk kell?

1918. július 5. – Ami pedig a háborút illeti, drága barátom… és pedig nem csak ezt a háborút itten, hanem az ezután következőket is, mind együttvéve, szóval a háborúkról általában a következőt állapítom meg, örök érvényű axióma gyanánt: a háború annál tovább tart, minél tovább tart.

Kiké legyen, kiké lesz tehát ez a királyokat kedvelő, királyi Párizs? Hajh, hajh, Párizs kénytelen lesz demokrata lenni ízlése és múltja ellenére. Már-már látjuk a királyok utódjait: az amerikai multimilliomosokat, a, híres aeroplánosokat, nagy tenoristákat s író-hírességeket.

A huszonhétéves költő Ady Endréről, a régiről, a huszonhétévesről írok, kit húszéves koromban ismertem. Különösen, hogy most, mikor emlékeznem kell, csak ez jut eszembe. Ha valaki meghal, akkor a róla való emlékképek nem szaporodnak, de egyre kevesebbek lesznek.

Vida József: Régi nóta; kezdjük újra! Nem is hittük, mégis eljött, Valóban ez szép volt tőle, Megérdemli, hogy versecskét írjak a tiszteletére.

…Mikszáth fenomén, a legíróbb író, és egy csöppet sem poéta, de csak azok szemében nem poéta, akik a fogalmakat kölcsönveszik. Már az a nemesen büszke, magasból való nézése a történéseknek, mely minden sorából gúnyosan ránk hunyorít, egyike a legfölségesebb poézis-fajtáknak. Palóc, nem palóc, kutatták saját külön Gobineau-ink, de olyan magyarja a magyarság egy válságos érájának, […]

„Lantom dörmögő medve.” Szerkesztői üzenetek. A Vasárnapi Újság 1858-i számaiból tallózta: Bölöni Domokos A rabló Elrabolta időnket. A legszebb strófát kiirtuk belőle: „Lerogy sulya alatt Bősz baltacsapásnak; Átkozott légy! igy kiált föl. és szörnyet hal másnap.”