A szerelem hallgat. A gazdagság viszont dobra veri magát. Mit ér a vagyon, ha nem parádézhat? Mi a bálvány imádók nélkül? Semmit sem ér a festett fakép, ha kacat alatt alszik a pajtában. Eszembe sem jutott, hogy pocsolyává olvasszam szét a gleccsert, különböző anyagaira bontsam szét a templomot, és engedjem széthurcolni a kincset.

(szeszélyes napló/9) „Nagyon szeretném, ha már TOLDI ESTÉJÉT is küldhetném neked, annál inkább, mert erősen állok határozatom mellett, neked ajánlani azt. De még ezzel lesz dolgom egy ideig. Napjaimat kénytelen vagyok hivatalnak, estémet családomnak szentelni, s így csak reggelenkint van egy fél órám. Azért lassan haladok. Annyira azonban már vittem, hogy azon helyeket, melyekkel nem […]

Ez az ember itt a múltjával hozakodik elő. Azt mondja: “Én vagyok az, aki…” Hajlandó vagyok hát tisztelettel övezni, feltéve, ha már meghalt. De barátom, az egyetlen igazi mértantudós sohasem dicsekedett a háromszögeivel. Ő a háromszögek szolgája, mértani jelek kertjének a gondozója volt. Egy éjszaka, amikor azt mondtam neki: “Büszke lehetsz a munkádra, mert sokat […]

(szeszélyes napló/8) „Hm! ha majd Pesten meglátogatlak! Tudod-e te hány garasért és óra alatt lehet Váradról már is oda felrusszanni Pestre. Hát, ha nem tudod, megmondom. Váradon vasárnap, kedd vagy csütörtökön este 10 órakor fizetsz a gyorskocsira 6 forintot, és felülvén, behunyod a szemedet. Reggel mire a csipát kitörülhetnéd, Szolnokban vagy, 9 órakor 1 frt […]

Nem elég, hogy csak adj. Előbb azt kellett volna megteremtened, aki kap. Ahhoz, hogy a sakk örömöt okozzon, előbb a sakkjátékost kellett volna megteremtened. A szerelemhez előbb a szerelem szomjúhozását. Ugyanígy előbb az oltárt, hogy befogadja az istent. Én országomat építettem fel az őrállók szívében, amikor arra kényszerítettem őket, hogy fel és alá járkálva őrködjenek […]

Keskeny kis könyv, ugyancsak kifli áráért (1 lej), már-már felszívódva az antikvári könyvóceánban. Kár lett volna otthagyni… Szerzője nemzetközi hírű szovjet tudós, Zsoresz Medvegyev, cselekményideje a huszadik század hatvanas-hetvenes évei, a szovjet társadalom brezsnyevi korszaka, tárgya pedig egy agyafúrt, ám türelmes és alapos megakísérlet, amit a szerző azért folytat, hogy leleplezze a szocialista demokráciában működő, […]

…Úgy véled, a szerelmest gyötrik a szabályok, amelyeket csak azért hozott valami kissé szeszélyes isten, hogy – a legjobbat feltételezve róla – itt segítsen, amott megrövidítsen, mint az olyan örökélet, amelynek a feltétele az lenne, hogy megnyirbáljuk érzelmeinket. Tévedsz, mert a szabályok tesznek olyanná, amilyen vagy; miközben gyötörnek, egyúttal meg is alapoznak, mert akkor találkozol […]

(szeszélyes napló/7) „Lelkem fattyam! Hát hol is kezdjem, na! Biz énmagam sem tudom, lia csak azon kedves újságon nem, mit te alkalmasint tudni fogsz, hogy Petőfi megházasodott. Soha ez igénél jobhan nem vártam semmit, mert köztünk legyen mondva, mindig tartottam valamely galibától és konkolytól. De hát már egészen úgy van, már nem lehet tréfálni a […]

Ma is befordultam az antikváriumba. Könyvbolt az, de aminek nincs keletje, annak gyorsan leviszik az árát. Szinte semmiért vehetsz ott ezüstöt. Aranyat. Gyémántot is. Én ma Ladányi Miskát vettem: Kedvesebb hazát. 1971. Egy lej. Lepengettem két darab réz 50 banist (egy kifli, illetve.egy csupor tej ára.) Odahaza olvasom és nem tudom letenni. Izgatott vagyok.

avagy Rostás Zoltán 70 éve Nincs könnyű dolga a Hargita Népe (szolgálatos) interjúkészítő riporterének, Daczó Katalinnak, aki példás következetességgel tartja nyilván a vidék közelebbi-távolabbi szülötteinek életrajzi adatait, s ha nem is pontosan az illetők (kerek) születésnapján, de biztos, hogy valahol annak a környékén lecsap rájuk, s egy újságoldalnyi vallomást gyűjt be életútjukról. A leköszönt esztendő […]

(szeszélyes napló/6) Arany János hosszabb utazásra indult. Megálltak egy fogadónál, Arany néhány garast nyújtott át a kocsisnak, hogy vegyen a kocsmában icce bort magának. A kocsis a bort előbb Aranynak kinálta oda, de az csak rázta a fejét: nem iszik bort, sose élt vele. – Nem iszik? – ámuldozott a kocsis. – Már, hogyne innék, […]

(szeszélyes napló/5) Arany és Petőfi barátsága azért oly fontos az utókornak is, mert példa két kiemelkedő alkotó-óriás közötti delejes inspiráló hatásról; a nagy költők mindig csodákra képesek, ha összeadódnak… * „A mezőváros, melyben bölcsőm rengett, romokban hever. Irtózatos látvány, barátom, egy nagy sík területen semmit sem látni, mint kormos falakat, nyúlánk kéményeket s itt-ott még […]

Nem engedem, hogy ilyeneket mondj: “Mire jó nekem ez a seprés, ez a cipelni való teher, etetni való gyermek, olvasni való könyv?” Mert ha jó az, hogy elalszol, s aztán vacsoráról álmodsz és nem országról, mint az őrök, jó az is, hogy készen állj a látogatásra, amelyet nem jelentenek ugyan be előre, de amelyik rövid […]

Mottó: Aki csak nyomokat hagy maga után, az nem él soká; nyomai elvesznek az emlékezet dzsungelében. Ma is fülemben cseng egy tizenéves diáklány megrendítő vallomása, aki vízkeresztkor többed magával segédkezett a katolikus házszentelési szertartásnál. Becsengetésükre, egy tömbházlakás ajtajában töpörödött, szegényesen öltözött, csontra fogyott anyóka jelent meg, aki láthatóan zavarba jött a látogatók népes seregétől. Később, […]

(szeszélyes napló/4) „Városi híreinket, pletykáinkat illetőleg: casinónk még él, de élete nagyon csenevész, csak egy szamár kell neki, mely főbe rúgja, s azonnal vége, mint a mese oroszlánjának. Könyvtára az Eötvös FALU JEGYZŐJÉ-bőI s néhány ócska Kotzebue-istóriákból áll. Olvassa a HIRLAP-ot, HIRADÓ-t, és az ÉLETKÉPEK-et. TOLDI-t veszettűl akarnák elolvastatni nyilvánosan, de nem teszem. Félek a […]

Más dolog kihívni a szerencsét, égni tüzében a kockázat pillanatában, és megint más lemondani róla, mint az teszi, aki egymás után veti le ruháit, s lép ki sarujából a fövenyen, hogy aztán mezítelenül a tengernek adja magát. Aki oda akarja magát adni, annak meg kell halnia.

(szeszélyes napló / 3) „Ad vocem: casinó: ennek jelenben igen kritikus napjait éljük. Egyik nap oly erősnek hiszszük, mint a Sionhegy, másik nap pedig már összeomlása miatt estünk aggodalomba. János napon tánczvigalma volt, melynek egy harmad rész jövedelme, 30 ezüst húszas, ma osztatik ki ugyanannyi szalontai szegény közt. Mit száz sertésnek egy vaczkor? kérdi ön. […]

…Mások így beszélnek: “Cél kell az embernek.” Milyen szép is, amikor úszás közben lassan kibontakozik előtted a tengerből a part. Meg a nyikorgó kút, amely ivóvizedet adja. Az aranyló búza, a keserves szántás-vetés felbukkanó partja. A gyermek mosolya, a hitvesi szerelem partja. Az ünnepre apródonként készülő, aranyszállal varrott ruha. De mivé leszel önmagadban, ha csupán […]

(szeszélyes napló/2) Ünnepelni méltó Jánosunk szeret ám levelezni. No, nem akárkivel, de akivel érdemes, azzal eldiskurál, annak kitárulkozik. A szalontai iskola éléről Máramarosszigetre távozott egykori debreceni iskolatárs, Szilágyi István professzor ilyen ismerős, egy korábbi életszakaszból. Ő a költő legelső biztatója, erkölcsi támogatója.

(szeszélyes napló/1) Hamarabb ismertem meg Arany János költészetét, mint hogy tudtam volna, mi is az az arany. Amely fénylik és csörög. Mindig a más kezében… Nem tudom, mi talált helyet hamarabb tudatomban: a Családi kör, s vele a felejthetetlen első sorok (Este van, este van: kiki nyúgalomba! / Feketén bólingat az eperfa lombja, / Zúg […]

A karaván jelentése nem olvasható ki az egymáshoz hasonló egymást követő egyhangú léptekből. De ha meghúzod a kötelet, hogy megszorítsd a kioldódó csomót, ha buzdítod a lassan haladókat, ha elkészíted az éjszakai táborhelyet, ha megitatod állataidat, akkor ezzel már be is léptél a szeretet szertartásrendjének a rítusaiba, éppúgy, mint amikor később, miután az oázis koronája […]

Amikor megérkeztem a kertbe, amely számomra illatok hazája, letelepszem egy padra. És figyelek. Vannak levelek, amelyeket elsodor a szél, és virágok, amelyek elhervadnak. Érzem, hogy minden elmúlik és újra megszületik. Nem búslakodom miatta. Éber figyelem vagyok, mintha nyílt tengeren hajóznék. Nem türelem, mert nem célról van szó, hiszen az öröm a haladásból származik. Kertem és […]

Mit kezdjek a homokkal, ha nincs benne elérhetetlen oázis, amelyik betölti illatával? Mit kezdjek a láthatár korlátaival, ha nem barbár szokások határa? Mit kezdjek a széllel, ha nem terhes távoli titkos tanácskozásokkal? Mit kezdjek az olyan anyagokkal, amelyek nem szolgálnak semmiféle arcot?

…Mindenki csak magára gondol, és nem tudja, mit kívánjon. Mert miféle javakat kívánhatnál, ha magad alá akarod őket rendelni, hogy gyarapítsanak? Igaz, a fa is keresi a talajnedveket, hogy táplálkozzék velük, hogy önmagává alakítsa őket. Az állat keresi a füvet vagy valami más állatot, hogy abból épüljön. Te is táplálkozol. De táplálékodon kívül mit kívánsz, […]

Negyven éves recenzió Borcsa János juttatta el hozzánk azt az újságkivágást, mely arra figyelmeztet, hogy ma van kereken negyven éve, hogy érdembeli recenziója megjelent a Káfén tegnap bemutatott, Kós Károly regényéből készült képregényről. Értékelve köszönjük gesztusát, s mielőtt nekivágnánk a képregény újabb közzétételének, helyet adunk a negyven esztendős méltatásnak is. (Káfé főnix)