Pont ide állt be az eső elől tegnap is egy magakorú ember. Pont ide. Hát nem leszarták a kalapját a galambok ? Van fogalma, mennyi galamb sétál a tetőkön ? Nem azért mondom, hogy ne álljon ide, csak figyelmeztetem, vegye számításba a galambokat is. Énnekem sokszor eláll a nyakam, annyit nézek fölfelé, pedig nekem nem […]

Felülről figyelem a lámfaoszlopunkat – korábban szarkák meg csókák szállták meg, újabban egy balkáni gerle turbékol rajta. Örvendek neki, egyrészt kellemes a turbékolás, másrészt olyan igazi otthoni. Mintha csak Homorószentmártonban turbékolnának. Oda hamarabb feljutottak, nekem már ötven évvel ezelőtt mondta Jenő bácsi, hogy balkáni gerle, nem galamb. Hogy felhúzódnak, mert melegebb az éghajlat. A baj […]

A kedvenc évszakra való rákérdezés elemistává emel. Kedvenc évszakom a késői virradások ujjnyi szűz hava. Az ember dolgozni indul, ’91 van, új haza, de eszébe jut a kolozsvári trógerek két-két golyóscsapággyal alápöckölt faládája, s a város kátyúkkal tarkított lejtői. ’91-ben az ember harminchat éves. Utoljára harminchat évesen vártam az angyalt;

Fényes tollazatú, szép varjú szállott le a meggyfánk legfelső ágára. Magasból jöhetett, talán egy templom tetejéről. Úgy is viselkedett, mint aki magasból jön. Szét sem nézett a kicsi udvarunkon, csupán a tekintélyét villantotta meg a serdülő macskák előtt. Csak egyet károgott, hogy vegyük észre, itt van. Ismerős nekem ez a fényes tollazatú, szép varjú. Van, […]

Az Isten háta mögötti kis település befelé fordulva élt. Már a szomszéd faluban lakó postás megjelenése is akkora esemény volt, mint másutt az esperesi viztáció. A régi időkben az emberek világ elé vitték a gondjaikat, a nagyutcán és a kisutcán meg a két utca négy közén járkálva „beszélték ki” szó szerint és lélektanilag is, ami […]

A fiatal lány kiugrott az ablakon. Megúszta csonttöréssel. Egy nyakas férfi meglátogatta a kórházban és felképelte.

Beveszem az altatót. Amelyet nem szabad sokáig. Amelyiktől, —— hosszú virrasztás után —— csak valamely félálomig jutok el. Mintha zöld pettyes pulykatojást álmodtam volna akkor, délután, valami egyszerű, női felsőrész alatt. Nem tűnt valószerűnek és ki is tisztult a fejem ——, folytatódott a kialvatlanság. Ez csak az allergiapróba volt —— fél tablettával. Este bevettem az […]

Telefonált Mama, hogy elutazott hazulról. Nyár van. Utazások ideje. Ilyenkor megnézi, mit csinál a tenger. Nézhetné a tengert az ablakából is. Mert ott van a tenger az udvarán. Az ablaka előtt. Ott volt öt évvel ezelőtt is. Hullámzott a víz, mint most. Hozta a háztetőket, a megszáradt szénát, szalmakazlat, hozott és vitt tovább tömpeorrú malacot, […]

Félreértések elkerülése végett: nem jártam Koreában, valószínűleg sose fogok, bennem mindössze felötlött, hogy Észak-Korea a a kommunista Romániára hasonlít. Egymillió ember nem halt meg éhínségben a dâmboviţa-parti diktátor alatt, viszont arra határozottan emlékszem, hogy Nicu Ceauşescu szabta meg a futballcsapatnak, hogy támadjanak vagy védekezzenek. Így van ez ma Észak-Koreában. De létezik ott más is.

A balfasz életében minden összefügg. Az ő esetében minden, balfaszságát hangsúlyozó tényező összejön. Van úgy, hogy nagydioptriás szemüveget kénytelen viselni, de nem feltétlenül. A szemüveget tekintve amúgy sem maga a lencse a lényeg, hanem a ragtapasz, amely a balfasz-szemüveget itt-ott összetartja. Ha ez nem lenne, érvényét veszítené az eszköz. A szemüvegnek nem lenne sem oka, […]

Van itt egy könyv, címe, szerzője talán mellékes – ami felhívja rá a figyelmet, a borító grafikája. Ennek alapjául egy fénykép szolgál, rajta egy kedves mosolygós tizenéves lány, akinek viszont az arcára két dologot berajzoltak. Miért van ruhacsíptető az orrán, s az miért piros, ráadásul fordítva feltéve, tehát szorítani csak szimbolikusan tudja, nem értem. Viszont […]

Pusmogták, hogy tán téli álmot alszik, mint a medve, merthogy igazából akkor jött elő az emberek közé, amikor megjelent az első barkaág. Úgy is hívták: Picus. Picus sógor. Hiszen mindenkit sógornak szólított, a papot s a tanítót kivéve. Lehet, hogy eredetileg puliszkából gyúrta volna az Úr, de valami elvonhatta a figyelmét, vagy műhelyt váltott közben, […]

Csak feltűnt nekem. Hogy nem látok soha madártetemet. Vagy ritkán látok, alig. Feltűnt: lenéztem a szomszéd tetőre, a napszítta kátrányon mintha egy madártetem, de nem az volt, hanem egy kisbabacipő.

On vient de nulle part et on va aller nulle part… ? Le vide, le néant, le rien… ? Le temps qui coule, les espaces qui se noient, les profondeurs qui se perdent… ? Les philosophes sont des hommes malheureux. Je pense à mon voisin. Lui, il balaye chaque matin sa maison, et chaque matin […]

Az öreg árnyéka kiemelkedik az ágy világos síkjából, fél könyökére támaszkodik, moccanatlanul tölti ki az ablakszemet. Nem tudni, merre néz. Csak egy sötét kontűr. Bizonytalan állapot. Alígha él, de nem hiszi, hogy már halott. Vár, majd csak elmozdítja az Úristen, vagy visszafekteti, talán még a kezeit is összekulcsolja majd sárga mellkasán. Mert vére már nincs. […]

A házvezetőnő vendéget fogad. A sajátját. Három fagylaltot hozok: anyámnak, a házvezetőnőnek és magamnak. Hoztam volna egy negyediket is, ha tudok a székelyidegenről. Persze anyám az övét késsel megfelezné, amit természetesen elhárít a székelyidegen.

A bal szememről eltűntek a szempillák. Kihullottak. Nem is vettem észre. Hülyén nézhetek így ki: az egyik szememen van, a másikon meg nincsen. Volt gyerekkoromban egy alvóbabám, annak kisollóval levágtam a szempilláját, mert olyan szép hosszú volt neki, nekem meg rövidek. Azután ki is nyomtam a szemét, mind a kettőt, mert olyan szép kék szemei […]

Strandpapucsa vékony, mint egy svájci óra; lábfeje formás; sarka kissé kipirult; talán óvatlan volt, amikor déli klímánkon mellőzte a zoknit, mert valamely virágporunk úgy kikezdte északi szervezetét, mint bakaraszom derékszögét, ahogy rendszeresen kikezdik a mosószerek nyomelemei. Ismerem a gyengébb nem mindennapos vegyszereinek bőrömre gyakorolt hatását. Először szinte kellemesen birizgál. Megvakarom.

Begnap baláltam begy bordó Böbetűt ba bídon. Bagy, bolond bél bújt, boldogtalan boltam, bint bindig, bés báradt, bahogyan botorkáltam bazafelé.

Ülök a széken, és egyszerre csak elkezdek félni. Félek a kivágott fáktól, a madárürüléktől, a gégeráktól, a munkától, a semmittevéstől, a tennivalóktól, a tenni nem valóktól, az érzelmektől, a hideg sörtől, a nyers hústól, a késtől,

Lech KACZYŃSKIÉK szörnyű halálának ÓRÁIBAN IKEROSZTÁLYTÁRSAIMRÓL (Keszthelyi Gyuriról és Istvánról), valamint az ERŐSZAKOS HALÁLRÓL álmodtam: Érdekes, Keszthelyi Gyuri Álmomban 12 év körüli, vézna kisfiú volt; talán egyennadrágban, és történetesen nem volt rajta ing. [Valószínűleg ez azért van, mert tornaórákon gyakran találkoztunk.]

Lágy a hangja, akkor is, amikor önmagával diskurál. Mi mást tehetne? Ég a ház, ha kirohan, lelövik. Kik, maga sem tudja. Times New Roman, a fogát szívja. Mikor a másik a földön elterül, kigombolja a sliccét, a magáét, majd levizeli. A szemüvegest, mikor az összeesik. A tagbaszakadt fekete. Kezet fognak, mi több. Kacagva elválnak, emlékszik.

Végállomási alkonyat. Földúton haladunk Mariusszal és Zsófival. Jobbkézt, nyugatra, alacsony dombok… Inkább szántóföld, mint kiránduló terep.

Az idő megállt. A levegőben rekkenő hőség. A fában a szorult féreg. A lágy vasban a kesergő galamb lábnyoma. Agyamban a szívem. Torkomban a vér. Lábamban tegnapi fáradtság. Derekamban életfogytiglani köszvény. Az ágyban a gyűrődés. Gyomromban bűn és bűnhődés. Fülemben hegedű, madárdal, villany. Szememben aprócska kislány nyuszifoga és eperszája. Ujjamban szenvedélyes botorkálás, aggódó billentyűnyomás. Halántékomban […]

Egymásba toluló, erőszakos kockák, sok egyenes, dőlt,  szürke, vagy színes trapéz: cirkuszkupola. Leng rutinosan a légtornász-város.  — Kubizmus, vagy precíznek tervezett geometria: Ez is a város. — Egy-egy élénk, impresszionista folt: Még ez is belefér.