„Azt jelenti, nevess most, sírj később” – magyarázta Kevin-Prince Boateng, a ghánai apától és német anyától származó focista, Ghána válogatottjának játékosa a testén levő egyik tetoválás mély jelképiségét. A bőrbe tűzött kép egy nevető meg egy síró jokert ábrázol, nem teljesen világos tehát, hol itt a kronológia s annak mondanivalója, hiszen egyszerre vannak ott, ahol.

Leguggolok a félhomályban, parkoló, kirúzsozom a szám. Sietnem kell, feszítem a bicepszem, tekintetek a restik teraszáról, oldalra csapom a hajam. Itt az arcom! Ruhám röppen, beakad, lecsúszik.

Háborús fotográfiák AZ ÉRDEKES ÚJSÁG HÁBORÚS ALBUMA /I. II. III. füzet./ Ha a világháború nyomán nem burjánzik fel oly mérték nélkül a csataképfestés mint a régebbi háborúk nyomán, (amit remélünk is) annak sok más okon felül nem utolsó sorban bizonyára a fényképezés mai fejlettsége és elterjedtsége az oka.

Hegyek között járok, hajt az éj királya. A szakadék felől moraj hallatszik.

Egy svéd akvarellfestő albumát lapozgatom – kép és szöveg, egyik álmát leírja: Luther nevű macskája eltűnt a hóviharban.

Szíriából, mindannyian tudjuk, többszázezer ember menekült el, legtöbben a szomszédos országokban tengődnek.

Hallom, hogy a ninivei asszírok nyugtalanok: attól tartanak, hogy rosszabb lesz a sorsuk egy esetleges független Kurdisztánban, mint volt az angolok és franciák által összetajkolt Irakban, vagyis Szaddam hazájában.

A lapp nyelvnek a hóra száz szava van, a svédnek a lakodalomra – nem száz, de legalább kéttucat. Egy részük magyar megfelelőjét ismerem (ezüst-, arany-) de sokról mégcsak nem is hallottam. Például 55 év házasság annyi, mint smaradglakodalom,

Egy Chilében letelepedett svéd mesél, többek közt arról, hogy életének egyik szakaszában fontos szerepet játszott egy kutya, Menthának hívták. Vajon miért választották – mert szép a szó? S mi köze a menta-növényhez Dél-Amerikában?

Egy spanyol üdülőben történt évekkel ezelőtt, hogy egyik este szemüvegem két darabban maradt a kezemben: valószínűleg a tengeri sós víz marta ki a bal lencse fölött a korábban Stockholmban összeforrasztott rámát. Nem akármilyen este volt ráadásul, másnapra kocsit béreltünk, hogy járjuk be vele a szigetet. És pótszemüvegem, mint ajánlják ilyen nagy útra, nem akadt a […]

Azt hiszem, csak az Amazonas-menti indián törzsek nem hallottak a tegnapelőtti 7-1-ről, amikor a német futballcsapat lelépte, megsemmisítette a brazilokat. 5-0 után már nem is a játékot figyeltem tulajdonképpen, hanem azon gondolkoztam, hogyan büntetik majd a játékosokat. Személy szerint – s nem központilag, nem a futballszövetség, nem az állami szervek.

Elzászban jártunk, a strapát még jól bíró Ford Mondeónkkal, egészen pontosan Strassbourg érdekelt, ha már „svédekként”, ugye, EU-polgárok vagyunk, majd csöndesen lecsordogáltunk a Bor útján, barna jelzésel ellátott (Route du vin), a kénosi „sztrádánál” sokszor nem szélesebb utakon, még közelebb kerülve a rövid mese sztorijához: a Bázel előtti Wittenheimban szálltunk meg, és a Bodeni tóhoz […]

Mindig, azaz minden nyáron elámulok azon, mennyi élet sarjad néhány négyzetcentiméteren! Amikor hasra vágom magam a Mälar füves stranján, és figyelem a mikrotársadalmat: szárnyas kis jószágok, újonnan kikelt szentjánosbogár, hangya, szúnyog, no meg egy piros kis sebesen mozgó petty – gombócnak nem nevezhetem a mérete miatt.

A helytörténetírás még mindig kedves téma számomra, de a harmadik vagy negyedik házkutatás után,amikor a szekus elvtársak magukkal vitték a skatulyákban sorakozó borítékjaimat, elvették a kedvem ettől a kedvelt tevékenységtől. De sok adat megmaradt az emlékezetemben.

Kisecseti kertünkben végeztünk a borsó felszedésének felével. Hagyma: remek. Nő az articsóka, mi meg lemaradunk a gyomlálással. Jön a zöldbabszezon (hogy ki ne essek a ritmusból).  Ennek annyi köze van az irodalomhoz, hogy, barátom és szerzőnk, Gergely Tamás, igényt tart arra, hogy rendszeresen írjak róla neki,  mi történt a kertben.

Igor Girkin, a kelet-ukrajnai szeparatisták katonai vezetője azt üzente Putyinnak, hogy ha ez utóbbi nem avatkozik be, két hét alatt kifüstölik őket az országból. Az általuk kikiáltott donyecki köztársaságból. Kelet-Ukrajnából, hogyan is nevezzük.

Miért fütyül a rigó – mert nem tud röfögni? Ezt a emeletes badarságot az interneten találtam, amikor annak néztem utána, miért is fütyül a rigó. Kerestem az infomációt, hogy megbizonyosodjam afelől, hogy párzani akar – a füttyével csalogatja a tojókat és tartja távol a többi hímet.

Nemrég búcsúzott el Amerika a futball világbajnokságtól, s máris összegezik a lapok a nemzeti válogatott szereplését, s a közös vélemény, hogy nincs miért szégyenkezniük.

A másodikon száll be mellém a liftbe. Szoktunk köszönni egymásnak, s hát köszönőviszonyunkban hozzám is szól. Azt hallom: „sok iránit láttam a hétvégén Stockholmban”.

Svéd javaslatra született meg Nem hiszek a szememnek: az újságcikk egy budapesti szobor felállításáról szól, és nem egy Horthy-szoborról van szó vagy más, a jelenlegi rezsim nézeteit igazoló nemzeti projektről, hanem a svéd Raoul Wallenbergéről, aki a második világháború idején Budapesten zsidókat mentett.

Képsorozat érkezik Kolozsvárról kérdéssel, hogy ismerős-e, amit a fotókon látok. Az első kettő a Szent Mihály-templomról légi felvétel, talán még szebb így ez az építészeti csoda, mint a valóságban, ajánlanám a világörökség részének, bár titkon azt remélem, máris az. Hogy ismerős-e?

Van az alakjainak valami ”hétköznapisága”, ahogy a festőnek modellt ülnek: tekintetüknek célja van, a festőre pillantanak, vagy valami közelire, megfoghatóra. Kivétel viszont egy, amelyiken a festett alak – Dorothea Meyer, született Kannengiesser, ám minthogy az életéről mit sem tudunk, teljesen mellékes – maga elé pillant, a semmibe vagy a bizonytalanba, a mindenbe – filozofikusan, mintegy […]

Miniatűrjeim 79. darabjának alcíme „Ezt is írd be… – a hangnem megadása” volt, főcíme: „Oszi 1.” Igen, ifjabb Oszlánczi Sándor olyan is volt. No, nem halt meg, csupán törzshelyünk megszűnte óta mindössze egyszer találkoztunk a Verigában.

Most, hogy az első világháborúra emlékezik a világ, gyakran felteszik a kérdést, hogy hős vagy terrorista bitang volt Gavrilo Princip? S hát a válasz: ez utóbbi a nagyvilág szemében, de hős a szerbekében. Valahogy így vagyunk más hősökkel is, függetlenül attól, hogy az élet melyik szférájához tartoznak. Az uruguayi futballista Suárez például gazfickó a nemzetközi […]