(Kapui Ágota emlékére) Mintha magánya asszony-szobájába lépnék, olvasom versét:

Odaát Párkáink most új sorsokat szabnak, átsző mindent lassú tér-idő — gránitlapba vésett fogadalmak, véletlenbe botló kockakő.

Magam vagyok az idő múlása. Lényegében mindig a fény a fő rendező. Kártyalapot nézek, a kettészelt mezőben a felsőből az alsóba pereg – mint homokóra homokja – lassan a reménytelenség.

A jó sakál kiállt a nép elé, arcát odafordítá a nap felé, mely most a jó hiéna volt, s igaza fényében arról papolt, hogy amit VII. Hiéna tett, az nem volt semmi más, csak jogosult,

Árva csillag tündöklik a hegytől három arasznyira. Se a földön, se az égen, lebeg átkozott középen.

Mint a hullám habja, Egy alak vagyok mégis mindig más.

A tölgy / Gorunul A derült messzeségben hallom egy toronyból ahogy ver, mint a szív egy harang és az édes zúgásban úgy tűnik, hogy ereimben csendcsöppek folynak, nem vér.

Szemétre kerül egyszer minden, mi selejt és felesleg, mi letudta szerepét az anyagi trendben , vagy már nem jut rá idő, türelem és tetszés:

Elek öcsém emlékének Kincsesdombi szőke sztyeppén az árvalány bontja haját, s szél keresi út keresztjén emléke vélt aranyporát.

Van perc, oly könnyű, mint a név, mit egy sírkövön olvasol; míg mondod is, csak szádon él, kit megnevez, már nincs sehol.

A tékozló fiú megtért, de üres itt már minden tér, hangtalan bőg a csorda s füvek csendje derékig ér.

novellának kevés az esküvő állok a házasságkötő terem régies folyosóján karcsi udvarára néz az ablak

Mamut mail-interjú Fehér Illéssel / 10., befejező rész Amelyben kérdezett őszintén beszámol életéről. Isztriában való születésétől a Népért tett szolgálatok érméig. Laborban dolgozott, de a boszniai költők befogadták maguk közé. Végül egy szomorkás, kölcsönvett „búcsú-vers”. 19. kérdés: Magadról még nem beszéltél… A tengernyi konkrétum után ide kívánkozik szerinted valamiféle vallomás? Magamról, emlékeimről… Tehát, Kasztavban születtem, […]

kora hajnalban a nyár illata édes levendula

itt vagyok túljutottam már minden lehetséges veszteségen látványos nagy győzelmeim rég elfeledtem de már nem vagyok egész még mindig égnek azok a hajóvitorlák

repedt piros műanyagszék a zuhanyozóban eresztem a hideg vizet és dúdolom az ír dalt

Trump mondja: Kínából érkezett, Az USA küldte, véli Kína. Minket az nem érdekel, honnan jött. Támadását ki veri vissza?

emlékszik majd rá minden lámpafény hogy fogott körül lassan a sötétség konteót élő szív-agy-bamba lény ki rég elfelejtette már a fényét

Vezetői erény Mindig hadart Gábor, folyt nyekegett Péter, Egyik sem volt fából, mind a kettő stréber. A maradék időm Időm olybá lett, mint a medve farka, A nagy test a maradékot eltakarja.

eldobható golyóstollra tekeri színes szalagját a nyár merre van cicomás nyári tollam végig a zsebemben volt Budapest, 2020. V. 8.

Lila cseppekkel mossa a kertet a szilva halk jajongása. Azt kérdezted tőlem, minek dalokat költeni, időt hasztalan tölteni?

(Moyses Márton emlékére) Oltárok fáradt képei folynak le arcomról, Imáimba csúsznak le az Istenek a dombról. Törött lábú szentek a gyufagyárban sztrájkolnak, Visszapattan az égről a harangszó, itt csalnak.

A fekete ablakok belesnek A világos szobába Kobaltkék árnyat öntenek Az üres pohárba Az asztalon.

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) közleményt adott ki, melyben tudatták: huszonkilencedik alkalommal készültek idén megszervezni a Szabédi Napot, de sajnos, a koronavírus-járvány miatt nem tudták megtartani hagyományos formájában. Magyarország kolozsvári Főkonzulátusa jóvoltából online Szabédi Napot tartottak május 7-én, Szabédi László születésnapján.

Óh, felkelő nap, hova el képes jutni napsugarad.