a génhibás almafa elfelejtette a virágzást viszont megtanult járni repülni – hegyeket mászott majd űrképeket készített a gyilkos ózonlyukakról;

Szemünkben csak a párhuzamos egyenesek forognak, Szikrázva érintkeznek, így a csillagok átragyognak. Reménység hófúvásaiban fuldokolnak a rügyek, Gyémántlánccá fagynak az oltáron a könnyes cseppkövek.

Esticsillag / Luceafărul* Volt egyszer, hol nem volt. Rege Szól róla, lehetett tán… Főúri háznak gyermeke, Egy gyönyörű királylány. Szülei egyke lánya volt, Olyan kiváló éppen, Mint csillagok között a hold, S a Szűz szentek körében.

I. „Szeretnék élni kétezerig” – írta egy nagy költő sok évvel ezelőtt, aztán öngyilkos lett. Én nem leszek öngyilkos, legalábbis nem tervezem,

Az utca végén megállt, hátratekintett – sose gondoltam, hogy valaki távozhat anélkül, hogy utoljára még visszanézzen, bárhogy is haragudjék az elme, feldúlt legyen a lélek,

A szürke táj A vedlő szürke város Mélyen fáj Az ég, a föld a sáros

Szabótannásan Most már megyek. De már jövök. Az éjszakán még átlövök. A szépfalú kórházszalonban önnönmagamba ütközök.

Szerelem A ceruzahegyező és a radírgumi szerették egymást. Apró meglepetésekkel okoztak egymásnak örömöt és egyszerre mentek haza.

a nap emelkedik a mohos lépcsők fölött – nincs ihlet

A nagygarúaknak Libák, tulkok, birkák legelésznek, Vess betűmagot ember, az észnek. Ditrói turmix Feleresztett luftballon az égen – héliummal, tű hegyén szagos gáz – átitatva gúnnyal.

Kéklő alkonyok városa /Oraşul albastrelor amurguri Dsida Jenőnek Szatmárra, 2012 májusában Ó, barátom, hagyjad elúszni e szelíd évszak kéklő alkonyait, miként a zavaros vizek, levonulnak az agyagosan csillámló Szamoson, a hajdani piac kerítése mentén;

„Beteg szívem most be tele-nagy, Milyen jó volna máskor élni, Máskor s tán máshol, Mert itt mindent letép a Fátum: Fényes Husvét, be fekete vagy.” Ady Endre: A fekete húsvét Akár az egészből kimetszett hologramot, úgy nézem ezt a kis helyet, hová a sors helyezett engemet.

Hol vagy, Uram? Úgy elárvultam Nélküled. Sivár az utca, a ház – minden puszta.

Nem tartoztam én senkihez, így tartozom mindenkihez. Ember vagyok, mindennél több, ezt mondja a te Teremtőd.

„Járj köztünk, drága Isten-Ember, Tavasz van, nőnek a gazok S kevesek az igaz igazok.” Ady Endre: Volt egy Jézus Volt egy ember, oly jelentéktelen, mint bárki, akit látsz az utcán, s nem tűnik föl, mert arca jeltelen, lehet román, tót, magyar… ukrán.

Első találkozás József Attilával (költészetével) Tisztelt Szerzőtárs! Nehéz lenne elhinni, hogy ma élő magyar költő valami módon ne került volna szellemi kapcsolatba József Attilával, illetve az ő költészetével. Ezt a fajta kapcsolatot neveznénk „találkozásnak”, ami valamilyen módon akár meghatározó jelentőségű is lehetett az illető költő munkájára, törekvéseire. A Káfé Főnix portál, több éves hagyományához híven, […]

– – – – – – – – – – – – – 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 1 0 0 0 0 0 0 0 0 1 1 0 0 0 0 0 0 0 1 1 1 0 0 […]

Uram, csak egy napra, kérlek, engedd, hogy ezen a Nagypénteken én hordozzam a keresztet. Csak egy napra kérlek:

1. Kaptam egy istenest, hogy szinte körbeforgott tőle a fejem.

nagypéntek az emberiség keresztfával beoltott facsemeteként

Volt egyszer, hol nem volt, ha nem lett volna, nem is mesélték volna, volt egyszer egy égdarab, amely a vizekből szállt fel, ahol a fény egyazon mértékben oszlott fel a szerelem és a gyűlölet között.

felértékelődnek a kicsi dolgok telefonon mondtam a Kányádi verset s miközben falatozott az unokám engem hallgatott figyelmesen szárnyaim nőttek a hirtelen boldogságtól virágba borultak a szomorúságok

Kafkásan Amikor egy reggel Gecsem Bomsa nyugtalan álmából felébredt, karanténná változva találta magát ágyában. Püffedt volt, formátlan és álságos. Semmi baj, gondolta, nyilván a folytonos fáradozás. Néhányszor lement alfába, sőt, mikor az nem használt, omegába is. De hát be kellett látnia, ez a helyzet, nem más.

elmozdul a táj, mintha a föld vajúdna s új formába rendeződne vadul elmozdulva más értelmet adva mindennek, mi addig élt törvények borulnak össze

Sötétség / Intuneric Repedéstelen sötétség öntudat nélküli tökéletes élettelenség