Olyan a múlt nálunk, mint a medve, őszintén meglepődünk, ha megpillantjuk, még talán rossz néven is vesszük, hogy ránk támad, de amíg nem támadt, addig nem is törődtünk vele,

Nagy Attila (sz. 1954) Meg nem írt szavakban Séta apámmal, Séta anyámmal* Ott, ahol az ősz már Hétköznapot árnyal; Ott, ahol az ünnep Régi illat, ámbra, Földöntúli létek Csillagkoslatása.

a lehullott levél sem szomorú itt maradt a nyár elmúlt a ború

Nagyapám emlékének Kiraboltam oltárok fáradt képeit, eloldoztam a harangszót az égről, megtagadtam az örökkévalóságot is. De a holdudvart felségterületemmé nyilvánítom. Nektek csak gondjaimat hagytam. Rágódjatok rajta!

eltávolodtak egymástól a fák az emberek árvul az erdő – kopaszodik a hegy mondta egy pásztorgyermek

pihenő lélegzésemre recseg a puha fotel nyom el az álom

Edgar Allan Poe: Álom az álomban Vedd csókom homlokodra! S most, tőled búcsúzkodva, Ennyit hadd bevallanom – Jól gondolod: életem Merő álom, édesem;

minden csoda tebenned volt már mire a halál elragadt

én parasztként csak paraszt kalap alól nézhetek e világra

Jaj, gondolkodni olyan egyszerű, én nem is értem, mit kínlódom itt: ha baloldali vagy, hát én jobb vagyok, és kimegyek, ha nácikról beszélsz,

Ugord már végre át a jég-ország határát! Ki innen a ködökből, füstből, undok körökből –

Muszka Sándor (1970) Zéró A folyosó végén egy hulla feküdt. Az alkalmazottak rendre feljelentették egymást. Egy otthon lakói magukra zártan, minden a szabályok szerint.

Fehér Illés műfordításaiból A Monarchiát* nem tudom magamban megölni – Ne mogu da ubijem u sebi Austro-Ugarsku Mondom: mikor a jó és a rossz összefonódik, mikor mindenki a maga útját járja, mikor a barátok köszöntés nélkül válnak el, marad a kérdés:

Azt a követ ne vedd fel, a kövezés nem hozzád való. Építs e köveidből erős várfalat.

Én szeretem ha a vézna szél nyitogatja a reggel kapuját, és sebeket kötöz a vasárnap –

Egy hatalmas kéz, egy hatalmas föld. Előbb a kék, aztán a zöld, mely lelket és testet ölt.

Viorel MUREŞAN (1953) Bustul tăiat din întunericul unui perete cobor pe străzi dau un telefon şi-mi răspunde spărtura din zid rămasă după plecarea mea

Valamikor egy éjszaka liliomot égetett szívemen egy kegyetlen szerelem.

Már nem érdekes a nagyvárosok titka S lassan rájön az ember Nincs is titkuk a nagyvárosoknak

(halottainkra gondolva) Körbe se kell néznem, hisz belülről tűntek el, a tudat, a szív tájáról,

szavakkal elérlek

Soril MIAVOE (1950) Hooopa Mi-au zis aşa: hai scrie repede o poezie, ştim că poţi. Eşti poet, membru al Uniunii Poeţilor, poţi scrie repede o poezie pentru noi.

Mindig magasba törekszünk, az égben láthatatlanul üldögélő és utasítgató instanciához fordulunk, tőle kérdezzük, amit kérdeznünk kell, és ő nem válaszol —

valahol a Nyikó-mentén álmaimban gyalogolok belém kövesült régi tájakon , nem juthatok túl lomha árnyakon milyen országrészt őriz itt a Csend

ALTEREGÓ Ked­ve­met más hor­doz­za, Más örömének ra­gyog a fod­ra, Ha ke­zed­hez érek. Másban fo­gan hozzád az ének,