(édesapánkra emlékezve) maradtál nekünk szép emlék szívünkben a hiányérzet lángoló viasz-virág világban sírköved oltára örök égő csipkebokorban lakó

nyaralás beöntésszínű új cipőt avatott fel külföldre menet Budapest, 2019. X. 26

In memoriam Louis Amstrong Szemeimmel űzetem hordom magam mellett hangjaiddal égetett turmalin keservet

MARKÓ Béla (1951) Hibaszázalék Mind gyakrabban követjük el egymás hibáit, kicsúszik a sötétbarna kávéspohár a mosdókagyló fölött a kezemből, és minden megtelik alattomos üvegszilánkkal,

Ziffer Sándor képe alá Úgy fekszenek a bivalyok, darabonként a pocsolyában, mint négy-öt szarvas sziklafok, négy lassú most a sársohában,

mindenki otthon van csak én nem mindenhol égnek az égők csak nálam nem tétován kellemes illat száll ez az én jóízű vacsorám ímhol vagyok – vagy nem én vagyok talán Forrás: Hargita Népe, Műhely melléklet, 2019. október 25.

Fehér Illés műfordításaiból Bogumil költemény – Bogumilska pesma Fejemre vadásznak. Mindent, ami fejre hasonlít, a mezőkön halomra dobálják és éjjel lovakkal tiporják.

A fehér mezőben feltöredeznek a színek mint földkoloncok a száraz ugaron. Barna hajad csodálatában élek. Seregélydal remeg szélszagú szárnyakon.

Cerc de familie / Családi kör Seară, e seară: toți se culcă! Moțăie sumbru frunzișul de dudă, Zumzăie gâza , de zid se lovește, Pocnindu-se rău și se liniștește. Fiecare grunz parc-ar avea labe, Se vor împrăștia broaște trândave, Umblă liliacul lovind streașina, Pe turnul trunchiat zbiară bufnița.

hogyha tavasszal éter-itatta gézt lehelek be fel-felidézem egykori műtőm környezetét vagy ha körömlakk friss acetonnal kezd keveredni szűkül az elmém s rátelepül a percnyi halál Budapest, 2019. X. 25.

Belém marnak a kullancsos évszázadok, Bennem égnek álmok, ki nem mondott titkok. Kukac kupac ez a fehér Himalája, Fogyaszt és fagyaszt, elbukottak hazája.

Gergely mester emlékére furcsa volt nekem a sarlós-sarjnak a kalapácsos világ a kovács (is) aki folyton kalapált szarvasüllőn lapogatva a tüzes vasat

Olykor ki kell eresztenem az őszt, ott motoszkál a nyaramban, kikaparta már a felét, sok

Gog şi Magog / Góg és Magóg fia vagyok én… Coborâtor din Gog sunt, şi Magog, În ziduri bat şi-n porţi, – cât poţi să baţi; Ci să-mi răspundeţi, totuşi, vă mai rog: E slobod a mai plânge sub Carpaţi?

apokrif angyaljárás mindig apokrif volt a karácsony zsenge koromban pásztor a sajttal nem kopogott be s afrika bölcse hagyta a mirhát és az aranypénz tömkelegét is

LÖVÉTEI LÁZÁR László (1972) Ködök A 70 éves Király Lászlónak lovasok a sűrű ködben jönnek jönnek egyre többen így jönnek már sok-sok éve minden percbe’ hazaérve

Nem mulattam mostanába’ – jaj, jaj, jaj, mi történt veled? Tán darázs hullt poharadba, ezért iszol csak vizeket:

KOVÁCS András Ferenc (1959) Cserépdarab görög tragédiából hallom koré gyötört méhéből meztelen gyászkórusok morajlanak föl vakmerőn világra vágtak itt születni meztelen anyám hasából vérző fény felé miért emeltek rángva húztak létre meztelen

KOCSIS Francisko (1955) Cocoşatul Nu l-am întâlnit pe stradă, deşi de multe ori aş fi jurat că el s-a furişat pe lângă colţul vreunei clădiri în amurguri grăbite spre întunecare; ştiam că el l-a jucat pe ghebosul de la Notre Dame, un actor înalt, adus de spate, dar niciodată nu i-am cunoscut faţa nemachiată;

(összedobált gondolatok) – Hát, szervusztok, ti gyorslábú évek, elmentek s vissza sohsem tértek… Tizennyolc év – egy szimbólum csupán, egy hit, …, egy régi mítosz talán…

Adrian Armand GIURGEA (1976) Efect de bumerang în turnul casei două ferestre priveau nemărginirea se oprea totuşi în zbaterea vântului

úszó szigeteken élünk – közhely de még zöldek jön a nyár a beteljesületlen szerelmek madonnának lenni álmodozunk míg kőbe vésnek

Ioan GĂBUDEAN (1951) Acasă Când eşti singur ieşi pe străzi cauţi primul fir de iarbă

szívem fogoly

FEKETE Vince (1965) Partitúra A pillanat, amikor a zűrzavar beléjük szivárog. Hány éjszaka riadtak fel így, látták magukat szemben az ürességgel, ahogy a szavakat keresgélik. És mindig ugyanaz a forgatókönyv, az eltérő részletek ellenére. A lépteik hangja az éjszakai járdán, kopogón, ahogy viszi el őket éppen. A titkok súlya, a szenvedélyek