FARKAS Árpád (1944) Régészet — sírrablóknak való— Ne játsszatok a csontjainkkal, elherdáljátok végül őket, hiába búvom ezer éve értük a székely temetőket…

Lámpaoltás után rendszerint megjelenik egy arc hálószobám ablakán, de nem teljes képmás, csak halvány mosoly

milyen rossz lenne ha éppen tavaszodna lefoszlana a tárgyak karácsonyhéja s unalmas limlom holtanyag lenne tárgyaimból ajándékilag

akik engem érdekelnek máshol élnek tesznek vesznek a távolság az ami lázba hoz ritkán a sivár jelen

Ion DUMBRAVĂ (1943) altfel altfel e pasărea văzută în zbor şi altfel cea de pe firul dintre doi stâlpi altfel sînt lucrurile văzute în trecere şi altfel cînd nu ai nici o treabă şi le priveşti.

álom kényszerleszállásról anyám préselt kartonházikóban repül a felhőkbe nem tud leszállni

Megint belém marnak a kullancsos szavak megint bennem égnek sejtjeim alatt duzzad az új (vagy talán nem is új)

Ami lenni akart, az mind megtörtént belőlem, mert ami nem akart, az nem is lett lehető,

DÉZSI Zoltán (1943) Menedék Pihenni készül a nap zajától elfáradt tó, selymes hullámaival ringatja a parthoz láncolt csónakokat, halkuló hárfa zenéje távozik így az űrbe. Alszik a park,

DEMÉNY Péter (1972) Önmeghatározás Én erdélyi vagyok, nagy kondér puliszka, mindenki ott rotyog bennem, és én is ott rotyogok mindenkiben,

Valeriu Marius CIUNGAN (1965) Animal de pradă sunt un frumos animal de pradă, alene trec prin desişuri şi mă pierzi zvâcnesc, sunt în mişcare tendoanele fosforescente, luminoase, oare de la nenumărate răsărituri, pândindu-le din ierburi nalte, verzi prinzând lumina-n gheare-n salturi încordate, arcuite către soare

Teodor BORZ (1952) Noapte albă A scrie e ca şi cum ţi-ai duce sufletul la târg pe tarabă. Şi cumpărătorul care întinde mâna găseşte numai ceaţa.

Egy idő óta – úgy érzem– kezd visszatérni hozzám a természet,

a vers érkezése toporog a vers tenyérnyi udvaromon szellőztetni kell Budapest, 2019. X. 18.

BORSODI L. László (1970) A fiam ma megtudta… „Csak azt ne mondjátok, hogy az angyalok is ti vagytok!” (Borsodi Balázs) megtudta ma megtudta a fiam hogy nincsen nincsen mikulás és hogy angyal sincs jaj nincs angyal se

Iulian BOLDEA (1963) întotdeauna întotdeauna am crezut că drumurile nu duc nicăieri că pietrele pe care calc au înţelesuri oarbe că universul se recompune în fiecare dimineaţă din cioburile universului de ieri

Álmok masíroznak szemem alá árnyékuk az űrben lángol a zene megreped fülemben

A mentalevél Illata ízzé válik. Teát forralok

A szerelem mérge a szemen keresztül jut a vérbe és innen a lélekbe. (Ha nem viszonzott, kialszik.)

Azt álmodtam, hogy valakinek kellett volna vinnem egy kis konyakot, eltévedtem az óriási házban, összefutottam a múltammal, úgy megörültem neki, mintha a jelenem lenne,

BOGDÁN László (1948) Hazafelé EP idézése Igen, ott túl, nem messze. már egy másik világ volt. Ahol zajlott a másvilági parti. Ahol számon tartanak, várnak rám.

meddig a nő és meddig a férfi? öregedhetnek a lélek követelőzik

Bár elejétől fogva készültem rá a világot nem sikerült megváltanom…

BÁLINT Tamás (1985) Hibalista Szeretném, ha a dolgok, ahogy szeretném, úgy alakulnának, de egyre-másra a saját korlátaimba botlom.

Művészkedés Néha elemlámpát vesz az ember. Játszani kéne és celofánok színei révén, hangulatos színdarabot szül, majd amatőrök nézik a fényét: „Mennyire kár, hogy nincsen a klubban tarka korong!” Budapest, 2019. X. 16.