Hasonlatos az életem azéhoz,ki egy mezőn kincset találni vélt,s hogy a magáévá tehesse, mindent,amije csak volt, elkótyavetyélt;megutálván, féláron tékozoltamarháját, földjét, házát, a vagyont,hogy a kincses mező tulajdonábanmegsokszorozva láthassa viszont.S mikor a mezőt háromszoros ároneladta neki a mezők ura,hiába ásta reggeltől napestig:meddő méhében nem volt kincs soha.

Szikrázó az égboltaranyfüst a lég,eltörpül láng-űrben atarka vidék.Olvadtan a tarlóhullámzik, remeg,domb fölött utaznakizzó gyöngyszemek.Ragyogó kékségensötét pihe-szál:óriás magánybanegy pacsirta száll.

1968, 1969 nánana nánana nánana nonana ná nana ná nana nonánana nánana nánana nonana ná nana ná nana no Budapest, 2022. VI. 29.

Illároztunk, iddogáltunk, közben a múltat csodáltuk:nem fájt a hát, a kézbütyök,a Nap égetett, megsütött,valánk virgonc férfi s lányka,voltunk a vágyak falánkja.

Karácsonyfává vedlett a luc teteje,Ellopták a felhőket Kertem egéről,kapuja emléken túlra korhadt. Veleálmodtam. A feledkezés erdejéből

Tűzugráshoz készülődik a láng,gyűlik a nép és a sok virág.Lám, most én is hozomspontán formám:fejdíszhez gyűjtögetekrózsaszín szegfűt és borostyánt.Lehet, hogy hozzám is megérkezetta játékosság.

Rémálom üldöz, torzonborz vérmedvék, hangom hördülve tör fel a torokból,házunk, istállónk, udvarunk szétverték,csak én maradtam habzsoló torokból

Utaznom kellett messzi tájra, mégis itthon maradtam.Hogy lett volna nélkülem? Tanúja lettem akaratlan.Kíváncsi avatatlan énem, titkokat szimatolvarezzent. Meglestem, hogy gazdátlanul mi is történt volna.Nem sok. Polcom méltósággal bírta a rengeteg könyvet.Asztalom nem csak nekem, a maga örömére görnyedt.Kertem megvolt nélkülem, bimbót bontott, záporban ázott.Lopva lestem ablakon át: magának büszkén virágzott.Kétely emészt azóta is. Ölembe pottyant […]

Két versem az aktuális Palócföldben (érdemes a lap mögé állni), az egyiket mutatom: A gazdátlan csónak sodródik,ha partot érez megremeg,a fövenyhez érve a sorstársak ilyenkormár rég megfeneklenek.

Megvallom neked:Elfeketült, törött karralMozdulatlanulBeszélgetek veledMiattad sírokHangtalanul

gyűjtöm a holdat.gyűjtöm a holdat.a hold az a kevéske,amit összekuporgatsz.gyűjtöm a halált,ami semmibe sem kerül.

Volt egy úr, tizenkét gyermek apja,és a feleségének a napja.Vagy a holdja, már egyremegy –a lényeg, ami egyszeregy:úgy érezte, ami szexuális,az teljesen materiális,és ilyen értelemben ő,az Isten kezében növő,nem szavazhatja meg a parlamentben,mert a gyerek nem tudhatja meg,hogy lehet szemtől szemben,sőt, háttal is,nemcsak tegnaptól, de mától is,hát ez, kérem, közbotrányokozó,arcátlan, mint a szomszéd Zozó,mert a […]

De jó lenne az örök, mi őrködikés időtlenül átörökölhető.Régi lejtőkön régi házak,rácsok és kutyák, cigarettafüst,mámoros napok vetetlen ágyas az a rejtély, hogy itt vagy, de mégsem.

Felépül álmomban újra ez a Város.Nevének zendülését is rég feledtem.Sejlik, a Konviktustól ered a Sárosutca, s udvarházak világa. Felettem, a nyári égen, béget egy bárányfelhő,és túl a gyepcsíkos Fürdő utcán nyájashárs hűs árnyékát kínálja, s mire felnőmézillatának árja az ég alá tótágas,

– mítoszokon innen és túl – Az üres szobában Gaia egy széket tolt alám,holdistennő legyintett egyet,Hadész állított talpra,faragott csontkockát hajítottama gyalulatlan deszkapadlóra.

Bokáig harmatos rétbe,gyermekcikázásba,meleg kenyér-földbe,térdig égő mákvirágba,szélbe, kékbe,láb alá surranó holdfénybe –

sötétkék öntapadó éga ciripelés aranycsillagaivalmint egy hajóút valamikorelindul a házaz idő folyamán Budapest, 2022. VI. 23.

         neked, Vasile Jóságod,szépséged,lelked,szíved.egyszerűségedmegérintett egyszer és nyomot hagyott bennemörökké

Úgy nézek néha tárgyaimra,bicskámra, mit megevett rozsda,összegyűjtött ásványaimra,emléket őrző mobilomra,mint valaki ezer év múlva,ha majd a mocsárból kimosta.

– Megszámolni sem tudomhány László ismerős.Vannak közöttük olyanokkiket vezetéknevükkel összekötvemagamban lelacizok.

hazafias vers arra gondoltamjó lenne ha szép lenne a magyarság lábamost olyan mint a fáradt nőé a reklámbanbirodalmi szerelem simogatjalátszatkenőcsökre áhítozikés úgy egész testilegnemcsak a lábat illetőennagyon szereti a műszentpillákat

b o s s z ú kitártam a lelkem: nézz belenem tetszhetett a látvány – félrenéztélbenéztelek – mint annyi mindent eddigmár nem látlak – szemet cseréltem

Süss nekem kedves egy lángost, káposztást, túróst, mindegy.Forró legyen és olajos, mint comboda folyóparton, ha perzsel a nap.Mától fogva tagjelölt vagy,hímtagom hercegnője.Papírod nem lesz róla,szeplőtelen, kis Boleyn Anna,de ne félj, nem csukatlak a várba,fejed is a nyakadon marad, még akkor is, ha karóba húzlak.

Ha mennem kellelballagokha téged mentenirohanok senkit sem kímélvekicsit sem nagyot

Egyesek szerint jófej voltam,ma öröm, ha észrevesznekViselem láthatatlanságimellényét az öregeknek.