Egy diáktüzér naplója VIII. A beosztásom igen hamar megtörtént. Féltem pedig egy darabig, hogy majd a tüzérségnél is csak a fejüket vakarják az emberek, aztán elküldenek innen oda, onnan meg máshova… – de már az első percben láttam, hogy nem így lesz, nem úgy, mint az újoncozáskor Vásárhelyt. A tűzmester,, akinek átadtak, kikérdezett szolgálati helyeim […]

Egy diáktüzér naplója VII. Hajnalban alig indultunk, láttuk, hogy jönnek mindenfelől a katonaszekerek. Jól ösz-szeszedhették a járőrök éjszaka a sok elcsellengett lovast, fogatost, szinte népvándorlásnak látszott, ahogy egyre sűrűsödött a látóhatáron a sok jármű. Negyvenet, ötvenet össze tudtam számolni hirtelen. S most, hogy nem egyedül baktattunk már, Páka is odasuhintott a lovak közé, versenyeztünk a […]

(Kultikus sci-fi regény) – Majd mi odavezetünk – ajánlkozott Eino. – Viszonzásként volnál szíves közbenjárni Hitlernél, hogy szálljon már le a népünkről. – Megpróbálhatom, de hogy sikerül, az már más kérdés. Ahogy én ismerem, még abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán megismer.

Egy diáktüzér naplója VI. Másnap délelőtt zeneszóra lettem figyelmes : az újoncok vonultak a városon keresztül a tábor felé. Lehettek vagy hatvanan, mindegyike annyira felszerelt, mint én: egy katonasapka a fején. A hátrább állóknak már az se jutott. Ezredesem éppen útra készülődött, engem ellátott utasításokkal. Ne menjek messze a háztól, ha megyek is valahová – […]

Egy diáktüzér naplója V. A harmadik pohár bor után megvidámodtam, kezdtem rózsásabb színben látni a világot. Mégsem jutottam olyan rossz helyre… A gróf úgy hozott be magával, mint titkárféléjét… aki cselédje ugyan, de hozzá tartozik, küldözgeti ide-oda, de leül vele egy asztalhoz. S nem is csinálta mindezt fölényesen, alig törődött velem, mintha ez volna a […]

Egy diáktüzér naplója IV. Dél lett, mire a gróf reggeli szállását megtaláltam. Nem volt ott senki a háziak közül, csak a legénye: nagydarab, lassú beszédű székely ember. Nem is fiatal már, lehetett vagy negyvenéves. Húzogatta a vállát, hogy elmondtam neki. — Hát ez nem volt jó? — Úgy látszik, nem.

Egy diáktüzér naplója III. Dél lehetett, mire a református iskolánál rátaláltunk a toborzóirodára. Voltak ott katonák is, őgyelegtek szájtátók is sokan, ‘ egy-két legény úgy ment el már tizedszer a kapu előtt, hogy mégis be kellene menni, aztán továbbhaladtak tizenegyedszer is. Mátyás bácsi megszorongatta még egyszer a kezem, aztán bebocsátott.

Egy diáktüzér naplója II. Egy hónap múlva már jól tudtam járni. Igaz, kicsit húztam a sebesült lábam, csakugyan merev volt térdben, ahogy az első orvos megjövendölte, de nem is ez volt már ekkor a legnagyobb baj. Itt laktam Mátyás bácsinál immár egy hónapja, alvóhelyem volt, kosztom volt, barátságban sem volt hiány, csak éppen azt nem […]

(Kultikus sci-fi regény) Albínók Az édeni fejlemények ismét válaszút elé állítottak: merre tovább, mit tegyek, hogy megint helyreálljon a rend, nyugalom, melynek megzavarásáért magamat is felelősnek éreztem. Mi­után száműztek, l. Ali közelébe sem juthatnék, legfeljebb holtan, de erre igazán nem vágyom. Amit ez irányban tehetnék, legfeljebb az lenne, ha lerántanám a leplet az elnökről, és […]

Egy diáktüzér naplója I. Késő tavaszon sebesültem meg, nem is emlékszem rá, hogyan. Lövést kaptam a combomba, valamivel a térd fölött: nem vettem mindjárt észre, csak mikor zsibbadni, fájni kezdett. Eleinte nem is nagyon, később egyre jobban, aztán másnapra már az eszméletemet is elvesztettem. Arra néha-néha feleszméltem, hogy a sebesültszállító szekér megdöccen, mert rossz volt […]

(Kultikus sci-fi regény) Hadiösvényen Kedvenc baldachinos ágyamban tértem magamhoz. Körülöttem Egyeske és a többi robot álldogált. Te jó ég, a robotjaim, ráadásul élek, lélegzem! Ez… ez nem lehet igaz. Eszerint mégsem mentem el Földvárra deszkát árulni. – Isten hozott, kedves barátom! – ölelt át Egyeske és sorban a többiek. Ajaj, valami azért nem stimmel: egy […]

Mottó: nagy volt a sodrása, a vize mérge­zett – erre a folyóra esküdtek az összes is­te­nek; azon a tájon, ame­lyet ez a folyó átszelt, nőtt a világ egyet­len fehér fája: egy is­tennő szent fája volt, a meg­erősza­kolt Leuké nim­fa testéből haj­tott; ott haj­lon­gott-len­ge­de­zett az Emléke­zet tavának a szélén. Az erőmű gátja mögött ten­ger­nyivé nőtt a […]

(Kultikus sci-fi regény) – Fantasztikus város! Mintha egy idegen, hipermodern bolygón sétálnék! – állt el szemem-szám a csodálkozástól. – Miért nem jellemző ez az egész Édenre? – Láthattad a snittekben, milyen következményekkel jár, ha avatatlan kezekbe kerül a technika. Hogy határoztál? – kérdezte, amint visszatértünk a központba.

(Kultikus sci-fi regény) A SZERETET, IGAZSÁG ÉS RACIONALITÁS PÁRT TIMUR ENGEL ELNÖK ÉS ANTAL KRISZTIÁN ALELNÖK ÁLTAL KIDOLGOZOTT PROGRAMJA 1. Minden cselekedetünket a szeretet, igazság és racionalitás együttes elve tükrözi. Tehát egyik sem érvényesülhet a másik rovására: szeretet nélkül racionalitás, racionalitás nélkül szeretet stb. Szünet. Miután senki sem tiltakozott vagy helyesbített, József testvér fakó hangon […]

(Kultikus sci-fi regény) Xanaxban – Isten hozott Xanaxban! Kimeredt szemmel bámultam a trónon ülő liliputi emberre. Nagy fej, szem, vékony nyak. De hiszen ez, Szent Habakuk, ez egy űrmigráns!

(Kultikus sci-fi regény) Már egy éve rostokoltunk a Kalkuttai Szent Teréz nevű városban anélkül, hogy Hitler kimozdult volna a városból. Ez volt az a helység, amit Hitler lefoglalt, és militarista céljai számára á-tól z-ig átformált. Kezdte azzal, hogy feloszlatta a Városi Tanácsot, és drótkerítéssel zárta körül mintegy karanténba helyezve a városkát. Tehát be nem jöhetett […]

/Kultikus sci-fi regény/ SZIRP Alig telt el néhány nap, megalakult az SZGP, illetve nem egészen, mert előbb még hivatalosan is nyilvántartásba kellett vétetni. – Ez az első lépés, második bejutni a parlamentbe stb. Megy ez simán, mint a karikacsapás – dörzsöltem elégedetten a kezemet. – Csupán egyet nem tudok megmagyarázni magamnak: miért csatlakoztál egy ilyen […]

/Kultikus sci-fi regény/ SZGP Már két hete járom az É–2-t anélkül, hogy tudnám, mit kezdjek magammal. Vajon mi vonz (vagy kényszerít?) városról városra csak úgy, minden cél és terv nélkül, miközben mások otthon ülnek, és élvezik az életet? Megint eszembe jutott a bolygó zsidó regéje, akihez már többször hasonlítottam magamat.

/Kultikus sci-fi regény/ Az igazság órája Minden ember életében eljön egyszer az igazság órája. Én akkor néztem szembe az igazsággal, amikor ágynak esett a belorusz, ja, megbetegedett szegény Szergej Szergejevics Gor­gye­jev. – Ne szívass, hé, ne szívass! Elfelejtetted, hol élünk? Ez itt az Éden, doktor úr, ahol akkor sem lehetünk betegek, ha akarunk.

Százhuszonegy „Megőrülök, ha Róbert ma nem keres meg, akármiféle ürüggyel”, de közben tette-tette vette a gépelt oldalakat. Sikerült is egy ideig belemerülnie a munkájába, de hirtelen felpattant, és valósággal kirohant a szobából. A büfében két csészével is megivott a vacak löttykávéból, elszívott két cigarettát. („Újra rá fogok kapni…”).

III. rész Száztizenhat Eszternek az jutott eszébe reggel – miközben nagy gonddal fésülködött -, hogy az öngyilkosság minden problémát megold. Rábámult hosszú szőke hajára (önkéntelenül a szálak gyökereit is vizsgálta, nem sötétedtek-e ki) és borzongani kezdett, nem is kellemetlenül, sőt mintha egy kedves férfikéz érintette volna meg.

Dr. Moreau szigete (Kultikus sci-fi regény) Tenger. Már volt részem előzőleg is belőle, hiszen annak partjáról kerültem a Paradicsomba. Most megint itt vagyok, pontosabban egy lakatlan, számomra tök ismeretlen szigeten. Egyedül, távol minden emberlakta vidéktől. – Egyelőre ez a ház a lakásod – vezetett apám egy növényzettel álcázott bunkerbe. – Nem olyan komfortos, mint a […]

Száztizenegy Este megnéztek a tévében egy magyar filmet, két falusi tanítónő furcsa és persze boldogtalan szerelmeiről. – Ez is jobb, mint az osztályharc – mondta elégedetten Olga, amikor ágyba bújtak. Róbert mereven feküdt a hátán, és a magasabbik, szőke színésznőre gondolt (de a nevét már elfelejtette).

Százhat – Szívem – mondta Olga, amikor kikelt az ágyból -, elmehetnél egy kis dohányért a Csekbe, kellene… – Jó, úgyis be kell iratnom a kamatokat – felelte Róbert. – Hozz vagy kétezer lejt! – kiáltotta Olga már a fürdőszobából -, elég lesz… – Róbert este átadta a pénzt Olgának (magának is megtartott valamit), és […]

Tisztaság, szegénység, engedelmesség (Kultikus sci-fi regény) Arról, amiről most beszélek, tulajdonképp már jó fél éve lezajlott, beszélni azonban a mai napig sem beszélhettem. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert… De ne vágjunk a dolgok elébe. Majd a maga idejében ez is kiderül. Ott hagytam abba, hogy elvették a kommunikátorom, ezután bevágtak egy autóba, és meg sem […]