Párizsi mindennapok „Párizs minden évszakban, sőt napszakban szép”- emlékezik rá Irwin Shaw. Nyár van vagy ősz, tél vagy tavasz, és süt a nap, és esik a hó, hó borítja a szobrokat és jégtáblákat úsztat a Szajna, és valamennyi fa virágba borult, strandolók ugranak fejest a part menti fauszodák tisztított vizébe, és kora délelőtt van és […]

Coco számára a külseje meglehetősen átlagos lenne, ha nagyon sötét szemében nem ragyogna mindenkit elkápráztató belső tűz. A férfi hat évvel fiatalabb nála, éppen csak harmincegy éves. Narbonne-ban született egy bortermelő családjában, aki tönkrement az 1907-es válságban. Reverdy ekkor Párizsba jött, ahol szűkösen él nyomdai korrektori fizetéséből.

Chanel szalonja 1921-ben, amikor a Romanov házból származó Dimitrij és közte véget ér a szerelem, Coco úgy dönt, hogy elhagyja Bel Respiro-t és Párizsba költözik. Pompás lakhelyet választ a fővárosban. Már mindent megengedhet magának, halálakor a Times magazin vagyonát 15 millió dollárra becsülte. Az 1719-ben épült Pillet-Will-palotába költözik a Faubourg-Saint-Honoré 29.-ben

Móricz sógora Nomádiában A nomádoknak se lovuk, se villamosuk, gyalog élnek a Párizs környéki wigwamokban. Maguk varrják, foltozzák ruhájukat, maguk kötik hozzá a levált talpat a cipőtalphoz. Minden barakk egy külön törzs, minden törzsnek van egy külön száma, hogy a levélhordó és a rendőrség kiismerje magát. Tilos a törzsfőnek való bejelentés nélkül idegen harcost a […]

Kétféle város? Deák Lajos kamasznaplója műfajából eredően szubjektív: azt írja, azt rögzíti, amit lát és úgy, ahogyan ő megtapasztalja, értelmezi. Ezért, ha a feljegyzései során kellene rekonstruálnunk azt, hogy miként zajlott az élet százötven évvel ezelőtt Marosvásárhelyen, akkor be kellene érnünk azzal a „térképpel”, amit DL mozgástere elénk rajzolt.

BARÓTON FEKÜDT A KÓRHÁZBAN Moyses Márton emlékére Tófalvi Zoltánnak és Lőrincz Györgynek Május 23. Putyin szerint totális háború folyik Ukrajnában. Tegnap legalább tizenöten haltak meg, négy abból oroszbarát. Putyin szerint a bűnös Amerika, amelyik segítette annak idején a felkelőket a Majdanon. Hat helikopter szállított mintegy ötven katonát, látták a helyiek. Valószínűleg a kőolajkutat akarták bevenni. […]

Párizs este igazán tündérvároshoz hasonló – jegyzé fel naplójában Jókai, aki első ízben szedett körtét diófáról, – s első látásra meglepő és elvakító. A remek világítás, az ízléses fényes boltok, a széles, szabad utcák két oldalán meseszerű, ragyogó látványt nyújtanak. L’Hotel des Princes-be szállottunk meg – írja. Széchenyi nagyon szép lakosztályban, én egy kis szobácskában. […]

Előtte és utána A másfél esztendő eseményeit átfogó napló olyan, mint egy nagyregénynek a közepe, amelyről durva kezek egyszerűen leszakították az elejét és a végét. A korábbiakban megkíséreltem értelmezni a jéghegy látható csúcsát, és arra a következtetésre kellett jutnom, hogy ez a dokumentum nem tartalmaz szenzációs leleplezéseket, nem őriz nyomasztó titkokat és elhallgatni való eseményeket. […]

Bateau-Lavoir Larent Tailhade, aki a századvég minden anarchista lapjába írt, s amikor a francia képviselőházban bomba robbant, így üdvözölte a merényletet: „Mit számít néhány emberszerűség elpusztulása, ha szép a gesztus!” Párizsban néha lövöldöznek, így pl. Zola temetésén, miközben Clemenceau miniszterelnök mond gyászbeszédet, Dreyfus kapitányt egy újságíró két pisztolylövéssel megsebesítette a karján.

Egész nap résen állottunk Deák Farkas választásokon induló vetélytársa Dobolyi Sándor nevezetű politikus volt, aki DL szerint „már 9 éve, hogy folyton keresi itt a követséget s mindent elkövetett, mindenütt fellépett és mindig megbukott, de most, részint a szegénysége iránt való szánalomérzet felköltésével, részint mivel sokan meg igérték, hogy őt választják, még Berzenczeinek is, részint […]

Itt ver tanyát a La Plume folyóirat, mely elsőként közli Paul Gérardy verseit. Paul Géraldy francia költő 1885. március 5-én született Párizsban Géraldy Le Fevre néven, és 1983. március 10-én halt meg. Te meg Én című kötetét még huszonnyolcadik születésnapja előtt adta közre, amely annak ellenére, hogy verseskötet, rendkívül népszerű lett. Egyesek szerint sikerének titka […]

DL elismeri, hogy a szükség a legnagyobb mester A Budapestről Marosvásárhelyre hazaérkező Deák Farkas nem sokáig ül tétlenül. Némi rokonlátogatások után „13ikán estve Bátyám, Ida és Én Lenártnál voltunk reunioban, hol a város elökelöi sokan voltak.

[Delaunay]  Az I. világháború idején Spanyolországban és Portugáliában élt. Itteni festményein bizonyos tárgyszerűség is felfedezhető (csendéletek). A háború után ismét Eiffel-tornyot festett (kedves témáját), majd a 20-as években elkészítette „Futók” című sorozatát. Az 1937-es párizsi világkiállítás kapcsán – Soniával együtt – hatalmas munkába fogott: egy 780 m2-es alkotást készített a Légi pavilonba, és tíz, szintén […]

Farkas újra otthon Az 1868-as május – mint a tavasz dereka általában – jótékony hatással van DL ifjúi életére. Naplójából az világlik ki, hogy napjai egyenlő arányban oszlanak meg a tanulás, a pénzkereső munka, a szórakozás és a közösségi hasznos időtöltés között. Gyakorlatilag mindenre jut ideje, személyi kapcsolatai szerteágazóak, otthonos a másik nem körében is, […]

Gertrude Stein nemcsak szemtanúja volt, hanem hivatalos krónikása is lett az európai modernizmus heroikus éveinek – bár inkább csak annak a harcnak, amit Párizsban vívtak érte. Az amerikai köztudatba, mint említettük, mindez 1933-ban került, amikor népszerű stílusban megírt sikerkönyvében (Alice B. Toklas életrajza) saját írói és művészetpártolói mítoszának építését ügyesen összekötötte a párizsi századelő avantgárd művészetének népszerűsítésével.

„Enyém egész Párizs, de én a füzetemé meg a ceruzámé vagyok”… Hemingway meg is említette az egyik párbeszédben, hogy nem bízik az olyan emberben, aki még soha nem ázott el. – írja Hemingway. A későbbi világsikerű könyvek alkotója feldolgozandó nyersanyagként szemléli az őt körülvevő világot, az „amerikai kolónia” figuráit, kiváló portrékat rajzolva többek közt Gertrude […]

18 éves lettem Isten kegyelméből Szomorú húsvét köszöntött 1868-ban a Deák családra, de azért a szokásos összejárások nem maradtak el, sőt, Dósa Lajos bácsi adott a gyászoló özvegynek 50 forintot a házi szükségekre, s erről a napló pontosan említést tesz. Továbbá arról is, hogy Dósa bácsiékhoz felmenvén, az öntözési szokásoknak is eleget tett – igaz […]

Párizs örök, s azok emlékezete, akik ott éltek, más, mint bárki másé. Újra meg újra visszatértünk, bárhonnan, bármennyit változott is Párizs, és bármilyen nehéz – vagy könnyű – volt odajutnunk. Érdemes volt visszatérnünk, mindig busásan visszakaptuk, amit magunkkal vittünk. Valamikor réges-régen, amikor még nagyon szegények voltunk és nagyon boldogok, ilyen volt Párizs. (Hemingway)

Az utolsó ásó föld Igen megrendítő a DL naplójában az a váratlan fordulat, ahogy az édesapa alakja hirtelen élesen és középpontba állítva felbukkan a gyermeki tudatban. Szinte érezhető, hogy addig a legkisebb gyermek nevelését elsősorban az anya vállalta magára, az akkor meglett korba hajló apa inkább már csak tisztes távolságból figyelte és nyugtázta legkisebb csemetéje […]

1968 után a Földön élni már nem ugyanazt jelenti, mint előtte. A nagy jelentőségű év több tekintetben is a jelen megértésének kulcsa lehet: legyen szó fiatalságról, zenéről, világpolitikáról, háborúról, médiáról vagy a gazdaságról, sok mindenben járult hozzá világunk jelenkori képéhez. A kötet az amerikai Civil Rights Movement kezdeményezésétől kezdve a Haigt-Ashbury ellenkultúra megnyilatkozásain keresztül kitér […]

DL árvaságra jut Az édesanya hazaérkezése a Deák-házba visszahozza a család megszokott egyensúlyát, békéjét. Miután lezajlottak a rokoni látogatások s a hazaérkezett Deákné asszonyság rendre előadta pesti utazásának és Farkas gyógyulásának históriáját, DL boldogan s most már gondtalanul vetette magát a társasági életbe, annál is inkább, mivel „9én Édes Anyám tegnap nekem egy kalapot s […]

A boldogság egy komoly arcú angyal Amedeo Modigliani nem volt hajlandó beállni a két legnagyobb mester, Picasso és Matisse táborába, ezzel a döntésével lényegében sikertelenségre és ismeretlenségre ítélte magát. Picassóval történő kölcsönös szurkálódásukra jó példa, hogy az olasz egyszer ezt kérdezte a kubizmus atyjától: „Picasso, mondd, hogyan szeretkezel egy kockával?”.

A törzsközönségbe tartozott a katolizáló Paul Claudel is:” Claudelt 1886 karácsonyán a Notre Dame-ban „kegyelmi villámcsapás” érte, s ettől kezdve hitélete derűs, nyugodt volt. Megtérésem című, 1913-ban írt esszéjében kemény lelki küzdelmekről vall, arról, hogy négy évig ellenállt a kegyelemnek: „Merem mondani, hogy szépen védekeztem, és hogy a harc lojális és teljes volt. Semmit sem mulasztottam […]

Az édesanya hangja DL azzal, hogy anyjának juttatta dugipénzét, gyakorlatilag lemaradt a jogászbáli költekezés lehetőségéről, de azért vonzotta az esemény, ezért aztán délután benézett az Apolló-terembe, hogy lássa az előkészületeket. Hogy aztán üres zsebbel elment-e vagy sem a bálra, ezt jótékony homály borítja, mert a naplóban nem tesz róla említést – utolsó feljegyzendő emléke a […]

Toulouse Lautrec-ot Montmartre éjszakai életébe Aristide Bruant költő és sanzonénekes vezette be, akit Lautrec oly sokszor megfestett fekete bársony öltönyében, nagy, vörös sáljával és széles karimájú kalapjában. Bruant a Mirliton nevű kabaréban énekelt, Lautrec ennek a bárnak festette egyik első plakátját. Azután a Moulin Rouge törzsvendége lett, a mulatót több képén megörökítette és számos plakátot […]