Chanel szalonja

1921-ben, amikor a Romanov házból származó Dimitrij és közte véget ér a szerelem, Coco úgy dönt, hogy elhagyja Bel Respiro-t és Párizsba költözik. Pompás lakhelyet választ a fővárosban. Már mindent megengedhet magának, halálakor a Times magazin vagyonát 15 millió dollárra becsülte. Az 1719-ben épült Pillet-Will-palotába költözik a Faubourg-Saint-Honoré 29.-ben. Eleinte a földszintet, majd hamarosan az első emeletet is kibérli a tulajdonostól, Pillet-Will gróftól. A házban a bútorok királya, szíve, egy Steinway zongora lett. Zongoristából van elég: Sztravinszkij, Gyagilev, néha Cocteau. A berendezkedésnél sem garasoskodik. 100 000 arany frankért vásárol egy savonnerie-szőnyeget. XIV. és XV. Lajos korabeli, fehér bársonykárpitozású óarany karosszékeket vesz, de ezek nem szorítják ki a hatalmas csokrokba kötött fehér virágokat. Óriási tükrök sokszorozzák a végtelenségig ezt a díszletet.

A faubourg-i palotában gyűlnek össze a kor hírességei, Sert, Picasso, Gyagilev, Radiguet, Boris Kochno, Morand, Juan Gris, és néha eljön néhány Rothschild is. Néhány barátnak saját különszobája van. Az a Picasso, akit Misia Sert bemutat Coconak, már nem az a pipázó festőnövendék, akivel Cocteau találkozott 1915-ben a Schoelcher utca 5.-ben. Most már van mit a tejbe aprítania: veszik a képeit, főleg az USA-ban. Elegánsan öltözködik, nyakkendőt és néha óraláncot visel, amivel néha kivívja kollégái felháborodását.

Coco egyik vendége a költő Pierre Reverdy különleges helyet foglal el a társaságban. Egy alacsony, zömök, ébenfekete hajú, olajbarna bőrű férfit képzeljünk el erős déli akcentussal. A külseje átlagos lenne, ha nagyon sötét szemében nem ragyogna mindenkit elkápráztató belső tűz.
Pierre Reverdy
VERS

Hull a hó ma
Fejem felett
Szürke az ég a tető ottrekedt
Ha már este lett
Hová lesz az árnyék mely most követ
Ki lesz gazdája este
Egy csillag vagy egy fecske
Egy barna asszony
S a hold van
Az ablak-sarokban
Odaát
Halad el valaki engem meg se lát
Nézem amint forognak a rácsok
Majdnem kihúnyt tűzben csillanások
Csak nekem
Ám ahova megyek ott halálos hideg leszen

Lackfi János fordítása
Pierre Reverdy
A LÉLEK SAJÁTOS FORTÉLYAI

A szemben és a fülben
egyazon léghuzat
Virrasztó éjjeli lámpa
Álom vízszintes rétegei alatt
mikor előbújnak az arcok
tető alól a kakas közömbösen hívogat
gipsztörmelék-lapok válnak le sorra
vonalak legyezője bomlik fals reggel küszöbén
Ám hogy visszataláljunk e rejtély révén a rendhez
Még a szem belső világa is hiányzik
A valóság kilapul egy sarokban
hol élek szöglete egy állatot eltipor
Láthatár hangja nem szól
nincs út a szalma alatt
Sem szájunk szélén egy nedves homokszem
Tenyerünkben pedig
Mezítlen kerten elillanó falon
átkelő jégtáblák simogatása
Zenekar visszhangtalan menekülése
Bágyadt az ágy

Lackfi János fordítása
A költőt már saját kora is nagyra értékelte. „A legújabb francia líra reprezentánsai közül Pierre Reverdy költészetét érte eddig legnagyobb elismerés. Múlt esztendőben a prix du Nouveau Monde koszorúját kapta meg verseinek összkiadásával. A bíráló-bizottság tagja volt többek között Valery Larbaud, Jean Giraudoux, Cocteau és Paul Morand is. Ezt az ítéletet tehát úgy tekinthetjük, mint az új francia irodalom lelkiismeretének szavát.

Az „Épaves du Ciel” (Nrf. 1924.) kötete után most jelentek meg Reverdy újabb versei: „Les Ecumes de la Mer” (Nrf. 1925.)

Az új francia poézis mély és áhítatos lírizmusa Reverdy költészetében teljesedik ki. Elbomlott formák, lebegve úszó mondatok, laza kapcsolások fogják össze a testetlen, foszladozó gondolatot. A nyelv hullámzó zeneisége felolvasztja a gondolat merev, racionalisztikus burkát, s a tárgyakat kioldja realitásuk kérgéből. Ezekben a versekben a gondolat és a valóság teste fölpattan, s egy lényegűvé válik érzelemmel, hangulattal. Reverdy maga mondta verseiről, hogy azok az öntudat mély rétegeiből szállnak föl, mint források sötét mélyéből fényes buborékok, s a víz színén szétpattanva összekeverődnek a fénnyel. A fény megfoghatatlanságát és tisztaságát áhította meg ez a líra, mely a valóság kapcsolataitól mindenben független és csak önmaga törvényeit tölti be.” (Szegi Pál)

(Folytatjuk)

Előzmények: Idegen a síromban 1; Idegen a síromban 2; Idegen a síromban 3.; Idegen a síromban 4;Idegen a síromban 5; Idegen a síromban 6; Idegen a síromban 7.; Idegen a síromban 8.; Idegen a síromban 9.; Idegen a síromban 10., Idegen a síromban 11; Idegen a síromban 12., Idegen a síromban 13., Idegen a síromban 14.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ