Rupert története

Volt egyszer, hol nem volt messzi földön egy hatalmas és szépséges palota, abban lakott a császár és a császárné. A palota körüli park inkább erdőhöz hasonlított, és volt benne egy tó is. A tóban pedig ott lakott Rupert.
Azt mesélik róla, hogy ott lakott már időtlen idők óta, a dinoszauruszok korától fogva. Persze ezt senki sem tudta pontosan, lehet hogy csupán szóbeszéd. Rupert maga is az. Nem látta őt senki, soha. De, mint modtam, sokat locsogtak róla és az ő rovására. Például ezeket mondták:
1. Rupertnek két gyomra van. Egyik a főételnek, a másik pedig a csemegének. Ez utóbbi roppant nagy, legalább százszor akkora mint a főételé. És amikor a második gyomor üres volt, borzalmasan korgott. Olyan hangot adott mint az ötlépcsős rakéta, amelyik a Mars felé indul.Éppen ezért örökké meg kellett tömni. És a kastély konyhájából óriási adagokban tűnt el a torta, a fagylalt, a keksz, a csokoládé s a sok finom krém, amit pohárban szolgálnak fel.
2. Rupert csak éjszaka járkált, főként akkor, ha kicsi volt a hold. Mert ő valójában a holdon lakott, s ha csökkent a hold, nem volt helye ott. Ekkor ment Rupert a tóba, hogy tisztálkodjék. Havonta egyszer. Hát nem túlozta el a … fürdést.
3. Rupertnek nagy volt a farka: hosszú, hosszú, hosszú. Úgy működött mintha a harmadik keze lenne – vele végezte a piszkos munkát. Vele lopott, például, anélkül hogy bement volna a házba. Csak a farkát küldte be – az pedig körülnézett, hogy látja-e valaki őt, és azután zsebre vágott mindent: ceruzát, radírt, kiskanalat, karórát, a császárné gyöngyeit, gémkapcsot, dugót, de még a császár műfogsorát is.
4. Rupert nem tudta, hogy mit kezdjen a műfogakkal. Ezért a tyúkketrecbe vitte, de ott a tyúkok megrémültek tőle és akkora lármát csaptak, hogy a bámészkodók megtalálták a császár fogait. Rupertnek gyönyörű szép fehér fogai voltak, nem volt szüksége protézisre. Pedig soha nem mosott fogat. De valaminek csak tisztítania kellett azokat. Vagy nem? Ejsze maguktól tisztultak?! Valójában ez történt. Rupert minden foga mögött volt egy kis motor, amely egy apró fogkefét mozgatott, és amikor Rupert aludt (rendszerint nappal tette ezt, mert ő éjjel járkált), a motrocskák szorgalmasan dolgoztak. Ezért ha valaki Rupert közelében járt, azt hitte, hogy horkol. Pedig csak a kis motorok zúgtak, és Rupert fogait hófehérre tisztították. Ez történt, becsszóra, nálam a családban is van egy ilyen eset.
Ez lenne Rupert története, aki a tóban tanyázott.
A császárnak és a császárnénak öt gyereke volt. Öt egyidős fiú. Ikrek. A császárné egész nap főzött, a császár munkába járt a birodalomba, a fiúk pedig játszodtak, és néha, ha már nagyon unták a játékot, benéztek az iskolába. Gyöngyéletük volt. Amíg fel nem tűnt Rupert.
Mert, láthatjátok gyermekek, Rupert maga volt a titok, a fiúk pedig imádják azt, ami titokzatos. Azonnal elhatározták, hogy megfejtik ezt a titkot. És pedig úgy, hogy háziállatot csinálnak szegény Rupertből, addig idomítják, amíg magukkal vihetik sétálni, ő húzza majd a szekerüket, este pedig lefekvéskor mesét mondanak neki. Ejhaj…
Tehát mire gondoltak ők tulajdonképpen? Például arra, hogy csapdába ejtik. Az egyik ikerfiú a konyhába ment, ott állt lesben. A konyhában jól érződött a vanilla és a tyúkhúsleves illata, tehát várható volt, hogy rövidesen megjelenik ott Rupert. Ha nem a leves, akkor a csemegére éhes gyomra hozza be őt a konyhába.
A másik ikerfiú a tó partjára ment és elbújt egy vadrózsabokorban. A park ugyanis telisteli volt vadrózsabokorral. Azok között állt lesben, és a tüskék vigyáztak rá: nem hagyták, hogy elaludjon. Majd ő elfogja Rupertet, ha sikerül megszöknie a konyhából.
A harmadik ikerfiú a szobában maradt és kirakta az asztalra a legszebb radírgumikat, ceruzákat, a karácsonyi ajándékként kapott vízfestményeket, a császárné eljegyzéskor kapott gyűrűjét valamint a színes golyókat, mellyel falhozverősdit játszodtak az ikrek. Ott ült és várta Rupertet, mikor dugja bé a farkát. Mert akkor supp! – bevágja az ajtót, és Rupert többé nem szabadulhat.
A negyedik ikerfiú bebújt a tyúkketrecbe. Egyáltalán nem élvezte, de nem volt mit csinálnia. Valakinek ott is helyt kellett állnia.
Az ötödik ikerfiú pedig a parkban cirkált. Csupa szem és fül volt.
Vártak és figyeltek. Egy napig, két napig, három napig, egy hónapig, hat hónapig, egy évig. Két évig. Tíz évig. Száz évig. Amíg belevénültek és belehaltak. Az első beleesett a levesesfazékba és megfőtt. A második álmatlanságban halt meg, a tövisek ugyanis ébren tartották, kérlelhetetlenül. A harmadik a szekrényt választotta leshelyül, belemászott, aztán nem tudott kijönni belőle. A negydiket a ketrecben megették a tyúkok, akik közül több is húsevő volt. Az ötödik pedig eltévedt a parkban: csak ámult-bámult, nem találta a kivezető utat. Belebolondult a cirkálásba.
Rupert pedig arrafelé sem ment. Megtudta, hogy mire készültek ellene. Rupert nagyon is okos volt. Ész tekintetében zsebre tette a császárt, a császárnét és az öt ikerfiút is, együttvéve. Megélt ő bárhol, nem hiányzott neki az a tó, sem a császári konyha, sem pedig a császári palota, a benne lévő zsibvásárral. Ejsze őt akarták idomítani?! Őt akarták a szekérbe fogni?! Nahát!
Rupert szabad állat volt, és boldog, és agyafúrt. Nagyon sok mesét tudott, de esze ágában sem volt mesét mondani olyan hitvány gyerekeknek, akik meg akarták fogni őt, hogy kínozzák.
Ezért úgy döntött... (halk repülőzaj, felszállás előtt), hogy más gyerekeknek fog mesélni, rendes és jóindulatú gyermekeknek (felszálló repülő zaja), akik (a zaj felerősödik)… akik … (felszállt a repülőgép) …
… mostmár aztán ennem kell valamit, valami édeset, különben a holdra szállok… jaj, jaj, hol a csokoládém, ki lopta el… ki volt az… ki volt az… (csámcsogás, cuppogás, halkul a zaj)…na végre…
Gyerekek, mint mondtam, Rupertet azóta sem fogták el, soha. Ma is lesik. De senki sem tudja, hogy hol van, merre lehet. Tehát eszébe se jusson senkinek, hogy kézrekeríti őt. Fogalmunk sincs, hová ment. És senki sem akadhat a nyomára… senki a világon.

(Folytatjuk)

Előzmények: 1. mese, 2. mese, 3. mese, Interjú a fordítóval, 4. mese, 5. mese, 6. mese, 7. mese, 8. mese, 9. mese, 10. mese, 11. mese, 12. mese