Hatvan

Juci visszajött délután, s később elindult az anyjával a kórházba. Alig csapódott be mögöttük az ajtó, Róbert felugrott és a telefonhoz rohant. Még nem is tudta, hogy mit fog mondani. Tárcsázott, Eszter jelentkezett. – Eszter… – kezdte Róbert, és elhallgatott. – Szeretnék beszélni veled – mondta nagyon csöndesen Eszter. – Egyedül vagyok, József elment az anyjához… Felugorhatnál egy pillanatra?… – fejezte be tétován. – Jövök! – üvöltötte Róbert… Húsz perc múlva ott is volt. Nem kellett csengetnie, az ajtó magától kinyílt. Eszter hosszú pongyolában várta. Róbert remegő kézzel lefejtette magáról a kabátot, felakasztotta, majd szó nélkül szorosan átkarolta Esztert. – Vártalak… – mondta Eszter, és a szájára tapadt. Hosszú és szenvedélyes volt a csókjuk, Róbert közben simogatni kezdte Esztert. Megérezte, hogy a pongyolája alatt csak kombiné van rajta, semmi egyéb. Lihegve megragadta a mellét. – Vártalak… – mondta ismét Eszter, és hagyta, hogy Róbert nekiszorítsa a falnak. Még tartott a harapós csókjuk, de Róbert kezdett kigombolkozni. Eszter is kioldotta a pongyoláját. Rövid kombinéja alatt látszott a barnás-vöröses dombja. – Nem fekszem le! – mondta csaknem dacosan, és leült a régi, faragott cipősláda sarkára. Róbert eléje térdelt, és várta, hogy Eszter szétnyissa a lábát. Ez lassan meg is történt, Róbert is segített neki, türelmetlenül. – Milyennek fogom érezni legelőször? – gondolta ködösen, azután mindent elfelejtett. A kabátja leszakadt a falról Eszter mögött. Nyögtek és sóhajtoztak, majd sápadtan meredtek egymásra. Végül Eszter ráborult Róbertre. – Gyere el máskor is – súgta -, mert nem bírom tovább… – Ugye álmodom? – kérdezte Róbert. Eszter hirtelen sürgetni kezdte: – Menj… várj… most! – Felállott és berohant a lakásba. Róbert a lépcsőházban megállott egy pillanatra, és remegő kézzel cigarettára gyújtott.

---

Hatvanegy

Teljes elbutulás. Őrjöngő öröm.

Az este Juci és Olga későre jött meg. („Látszik-e rajtam valami?”). Juci boldog volt, mert a gyereket gyógyultnak nyilvánították. – A múltkor megünnepeltük a szökőnapot – mondta. – Most Kisjuci gyógyulása a szám… – Lesz még egyszer ünnep a világon! – kiáltotta Olga. – Igaz, apu? – Ritkán aposztrofálta így, Róbert hülyén elmosolyodott. Éjszaka rosszul aludt. Az örömtől! – Igen, ez az örömtől van – ismételte el többször is, csaknem félhangosan, amíg forgolódott. – Megtörtént, ez most már tuti… – És elaludt. – Álmodott. Egy teremben ültek – de nem a színház volt -, Olga a fejével egy kövérkés, régimódi hülyegyerek-frizurát viselő, vörös arcú férfi felé intett, aki mintha a sarokba lett volna állítva. – Fiatal színésznő korában Eszter ennek volt a szeretője… – mondta vihogva. Róbert egészen elhűlt, fel is ébredt a rossz érzéstől. Belebámult a sötétbe, és kínjában Eszter gyönyörű mellbimbójára gondolt. Fuldokolni kezdett a dühtől. („Olga is… Éppen egy ilyen fickót szúrt ki…”). Eszter régebben gyakran említette, hogy valamikor, titokban, a színi pályára is gondolt… Játszott is diákszínjátszókkal (ő is vagy kétszer, kisebb szerepeket). Kedvetlenül kelt, pedig Juci énekelt a konyhában, s érezte a kávéillatot is. „Meddig bírjuk?” De nem tudta, hogy a kávéra vagy egyébre gondol-e.

---

Hatvankettő

Végre hazahozták Kisjucit. Vacsora előtt a cókmókjából előszedett egy üvegecskét, és dicsekedve mutatta a nagyapjának. – Ma kaptam… Párizs virága! – Micsoda? – Olga kiszólt a konyhából. – Az biztos, hogy Eszter verhetetlen… Képzeld, beosont a reggel a kórházba, és megajándékozta Kisjucit azzal a parfümmel… – Róbert megnézte a flakont: „Fleur de Paris”. – Ó te majom! – mondta boldogan, és magához szorította a gyereket. – Hol van Párizs? – kérdezte. – Egy szép város… – mondta bizonytalanul Kisjuci. Róbert összecsókolta. Elég későn feküdtek le, bort is ittak, az éjszaka jobban telt el.

---

Hatvanhárom

A vasárnap rémes lett volna, ha nincs ott a gyerek. Bezzeg Eszterrel… Mi mindenről tudnának dumálni egész nap! Kávézás közben Róbert szórakozottan belelapozott egy női revübe. „A szerelem negyvenéves korig tart”, olvasta. Egészen feldühödött ezeknek az újonnan engedélyezett szexológusoknak a hülyeségén. Nem igaz! A szerelem átalakul, persze, de ő Olgával nagyon jól meglenne, ha nem szeretett volna bele Eszterbe. És Eszter viszonozza az érzelmeit! Nemcsak szexről van szó közöttük! Ez ellentmond a többnejűség alapelvének is, amely szerint a soron levő új feleségnek mindig fiatalabbnak kell lennie a többinél… Nemrég olvasott egy ilyen kínai históriát, a nem is olyan régi kínai erkölcsökről. Ők meg egykorúak és turbékolnak! Ettől a szótól majdnem elnevette magát. Apropó… A Mao-féle Kínában kötelező minden tevékenységet egy indulóval kezdeni és befejezni… Ők ezt is megtennék Eszterrel! Például… Öltözködés közben vagy vacsora előtt egymásra néznének, és rágyújtanának egy dalra: „Jaj, de ravasz dolog ez a tavasz! Megbolondít ez a szerelem!”… Haláli egy dolog lenne! Mindennap legalább négyszer-ötször… Nem csodálkozott önmagán, a tegnapelőtt óta megváltozott a lét. Egész nap úgy játszott a gyerekkel, mintha Eszter előtt tenné. Estefelé nagy búcsúzás volt, és Olga bőgött egyet. (Ezt már régóta nem tette). Kisjuci nevetve paskolta az arcát, azután a Róbertét is, bár ő nem sírt. Olga előszedte az ajándékot: egy új, szebb gumicsizmát a sárhoz.

---

Hatvannégy

Hivatal után Róbert két órát aludt. Éppen feltápászkodott, amikor Eszter telefonált. Semleges hangon kezdte: – Szervusz… Olgával szeretnék beszélni… Rendeltem hagymát… – Honnan? – kérdezte Róbert, hogy húzza az időt, és egy kicsit erőt vegyen a felindulásán. – Bögrösről. – Az hol van? – Kecseten túl… – Azután Eszter sebesen folytatta: – Ne csodálkozz, ha most egy darabig kerülni foglak… Hívd már Olgát! – Olga, Olga! – kiabálta boldogan Róbert, majd belesóhajtotta a telefonba: – Jön már… És én is köszönöm, mert nagyon szeretem… Klassz vagy! – És nem türtőztette tovább magát, hanem hangosan nevetni kezdett. Jött Olga, ő meg kirohant a konyhába, mert érezte, hogy csak egy jó kávé szedheti rendbe.

---

Hatvanöt

Reggel korábban kelt, hogy járjon egyet a kocsival és meghallgassa a motorját. Az ajtókat is ki kellett próbálnia. „Jó lenne már kicserélni ezt a vacakot” – gondolta. Megmozgatta az üléseket. Vannak, akik nagyban űzik az autós szerelmet. Hát nem, ő nem… Olgával egyszer-kétszer megpróbálták, inkább csak heccből, nem is ment… Hülyeség, persze. Eszternek nem is merne előállni ilyesmivel. De nem is menne ki vele a városból, itt pedig… Nem, szó sem lehet róla! A nők legnagyobb része borzasztóan utálja, csak muszájból enged néha férjnek vagy szeretőnek, ezt Olga mondta. No, azért ezt éppen nem hiszem, azok után, amikről a haverok suttognak…. Elindult. Amikor a Kettes Posta elé ért, lefékezett, mert eszébe jutott valami. Ez az! Ránézett az órájára. Késésben volt, tovább hajtott. Holnap!

(Folytatjuk)

Előzmények: 1. rész 2. rész 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 7. rész, 8. rész, 9. rész, 10. rész, 11. rész, 12. rész, 13. rész

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ