Petri György: SEB
Molnár János: Albánul kút
Azóta is, hogy megnéztem Ladik Katalin introituszát a müncheni Haus der Kunst lépcsőjén, ez a jelenet jár a fejemben.
Pofonegyszerű gesztus: egy nő felmegy egy lépcsősoron. Lassan, megfontoltan, miközben O-hangot formáz. Segélykiáltás? Meglepődés? Szexuális extázis csúcspontja? Sajnálkozás? Fájdalom? Csodálkozás? Rácsodálkozás? Felérkezik a csúcsra, és az O-hoz hozzásuttogja: PUS. Megkönnyebbülten? Iróniával? Önironiával? Elégedetten, hogy valami elkészült, valami befejeződött? Magyarul nincs önálló jelentése. Albánul: kút. Románul az “a pune” = tenni múlt idejű formája. Együtt az O+PUS= dolog, feladat, munka, foglalkozás, nem utolsó sorban MŰ. Mennyire egyszerű, és milyen tág horizontú asszociiációs mezőt szabadít fel. Ilyen a hiteles mű. Ettől egyszeri, hiteles. Örülök, hogy megnéztem.
B.Tomos Hajnal : Festmény kutyatejjel
Semmiben lengő erkélyéről
nézi az almavirágos kertet,
melyet akkor festett,
mikor még volt jobbkeze –
aztán a töredezett betonsétányt,
ahol minden reggel átvágott
munkába menet,
mikor még volt lába. Tovább »
Erszény Eszter: Én és a leválasztás
Én és leválasztás
Én futnék utánad,
de vége a tájnak,
a hegyeken túl,
már istenek járnak.
Ötvenkét napja téged már az örökkévalóság pártfogol. Kérdeztelek volna miért, de te
balzsamos némaságban tudtad a választ. Szemfedődön magasztos csipkék hivatkoztak az
ádáz ismeretlenre és körülötted fehér selyem, hideg fodrozása ámított kényelemmel.
Alatta a szépen megmunkált fa, fáradhatatlanul fénylett, makulátlan méltósággal várta az
örök, éjszínű port. Tovább »
A költés elviselhetetlen könnyûsége
A versírást, a költést Sylvester János (1504 körül – ?1551) igen találó szóval így nevezte: lelis, vagyis lelés, találás. A költő minden jó versével aranyat lel.
Megkozkáztatnám: a versírás (mutatis mutandis) némiképp ma is olyan, mint a régi világban a cséplés, méghozzá a gazda portáján. Az udvar mélyén ott a búza-asztag, oldalvást a csűr, odáig kell hátra curukkoltatni a cséplőgépet, hogy a szalma és a pelyva a kert végére kerüljön, külön szalmakazalba, illetve a pelyvatározó csűrfiába. A cséplőgépet ökrökkel húzatják a szomszéd telkéről (ott már befejezték a munkát, éppen leülnek a kecskelábú asztalokhoz, elkölteni az illatozó puliszkás csirkepaprikást salátauborkával, és némi böfögtető savanyú (filagóriás) borral nyomtatni el a napot, sűrűn pillogtava s fakó hangon „politizálva”, a cigarettafüst szürkéskék kupolája alatt.
Blõd Lee
EZREDES: Er ist blöd?
SVEJK: Alázatosan jelentem, ezredes úr, igenis hülye vagyok.
(B. D.)
B.Tomos Hajnal: Szikla-játék
Megtalállak, aztán
minden nap elveszítelek,
mint ama bolond ember,
ki reggelente nekivetette
vállát a sziklának,
hogy estig a csúcsra felgörgesse – Tovább »
Blõdli
Ölnek a szemünk láttára, felmászik félelmünk hátára.
Blõdli, mint amilyen a világ.
Te írd tovább…
(ty)
Debreczeni Éva: A semmi
Na végre!
Nem jut eszembe semmi.
Ez az! Ezt kéne
állandóvá tenni!
Abafáy-Deák Csillag: Blue
Korán kelt, mint mindig. Ha egyszer kinyitotta a szemét, ez után hiába csukta be, nem bírt visszaaludni, csak forgolódott. Mielőtt Karesz elment, vele más volt. Amikor felébredt, a férfi széles hátához simult, hallgatta az egyenletes szuszogást, megnyugtatta, és ismét mély álomba zuhant.
Ma ezer dolga lesz, lánya költözik, ismét, segít, szelektál, csomagol, megszokásból irányít, nincs ellenvetés. Nem minden férfi szereti, ha irányítják, Karesz sem szerette, csak nevetett rajta, csináld, ha jól esik. Csinálta. Tovább »
boér géza: háromszínek: melyik melyik
érkezik a vereség fekete
sóhajait küldi felém a más
ebben az itt-ben vajon lehet-e
lopott felemás megnyugvás Tovább »
Ladik Katalin: Performansz
Kép Ladik Katalin müncheni szólóperformansza az Ooooooooo-pus kiállításon a Haus der Kunst kiállítótermeiben (2023.07.14)
Pillanatképek a videóból. Aradi József felvételei.
Bencze Mihály: KORMORÁN-koncert Brassóban
A Kormorán együttest Koltay Gergely alapította 1976-ban, a magyar zenei életben elsőként ötvözve a népzenei elemeket a rockzene stílusjegyeivel. Egy emberöltő alatt „intézményként” rengeteg zenésszel dolgoztak, és két együttesnek „keresztszülei” is. 2011-ben az együttes átalakult, a régi tagok közül öten megalapították az Örökség együttest, helyükre új tagok jöttek. Jelenleg a következő az együttes felállása: Fehér Nóra énekes, Gáspár Álmos hegedűs, Karácson Zsolt dobos, Koltay Gergely dalszövegíró és fúvóshangszerek, Szekeres Zoltán gitáros, Szűcs István billentyűs, Zsoldos Tamás basszusgitáros, és Vadkerti Imre énekes, a zenekar frontembere. A zenekar a koncertjeik mellett, és a saját albumaikon kívül lemezeket készített énekeseknek, valamint színészeknek. Színpadi műveket írtak, operát, filmzenét: Julianus, Honfoglalás, Sacra Corona, Trianon, A Költő visszatér, Elektra mindörökké, Zúgjatok harangok, A Megfeszített, A Napba öltözött leány. Több mint száz albumot, hanganyagot adtak ki. 2022-ben Koltay Gábor szerkesztésében megjelentette a Püski Kiadó a Kormorán-breviárium könyvet. Munkásságuk A Magyar Szabadság díj mellett kiérdemelte a Magyar Köztársasági Aranykeresztet is. Toró Tamás által rendezett Első Brassói Zenei Kavalkád alkalmával Kökösi Attila szervezte a rocknapot, és ennek keretében 2023. június 21-én a Rockstadt vendéglőben fellépett az Arzenál és a Kormorán együttes. A koncert előtt sikerült elbeszélgetni Koltay Gergellyel. Tovább »
láng eszter: magamban
itt belül magamban itthon vagyok
jól és otthonosan tájékozódom
kerek és ismert minden
és mert bennem van az összes tapasztalásom
a külvilág is itt lakik belül
B.Tomos Hajnal Néha bevillan
Néha úgy tünik,
mintha a rém-karom
lazulna kicsit
lázbeteg torkomon.
Néha vérrel írok,
Ladik katalin montázsából részlet
Tóth Mónika: Románc
vad csókja
néma ajkaim
őrült románc
sall lászló: a pillanat
jelen legjobb esetben is gyermekeink múlt idejében élünk*hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelikez elment labda szedegetőnekez hazavitte léket vágott belé Tovább »
Születésnapján köszöntötték Borcsa János irodalomtörténészt
Rendhagyó lapszámbemutatót tartott csütörtök délután a csíkszeredai Székelyföld Galériában a Székelyföld kulturális folyóirat főszerkesztője, Zsidó Ferenc és Fekete Vince főszerkesztő-helyettes. A Székelyföld kulturális folyóirat júliusi, 2023/7-es lapszámának tartalmát ismertették, az esemény díszvendége az idén hetvenéves Borcsa János irodalomtörténész, kritikus, publicista volt.
Borcsa Jánost Fekete Vince köszöntötte születésnapja alkalmából. Elmondta: több mint negyven éve ismeri és néhány hozzá kötődő emlékét is felidézte. Úgy vélte, Borcsa János pontos, igényes és aprólékos munkát végzett, olyan irodalomtörténész, aki küldetésének tekinti a kisebbségi magyar kultúra népszerűsítését és értékelését.
– Nagyon fontos, hogy hogyan lát a kritikus, hogy jól lát-e, mert ő láttatja is egyben a verseskönyvet vagy prózakötetet, és próbál közvetíteni az olvasó és az elolvasott mű között.
Borcsa János arra tette fel az életét, hogy értékeinket, a számára fontos irodalmi, irodalomtörténeti tetteket, eseményeket számba vegye, felleltározza, ezeket felmutassa és bekapcsolja az irodalmi vérkeringésbe
– méltatta munkásságát Fekete Vince, a Székelyföld kulturális folyóirat főszerkesztő-helyettese.
Ugyanakkor kiemelte: kritikusként egyszerű volna a legnagyobbakra ezredikként rácsatlakozni, viszont olyanokat felfedezni, megmutatni, akik elfeledettek, elfeledésre ítéltek, elhallgatottak, és őket felmutatni az olvasónak, hogy rájuk is figyelni kell, igazán nagy dolog.
Bencze Mihály: Julius Popper, Tűzföld kutatója
Julius Popper (Bukarest, 1857. december 15. – Buenos Aires, 1893. június 5.) Perlei és Naftali C. Popper (1820 – 1891) lengyelországi zsidó értelmiségiek gyereke, az Oszmán Birodalom állampolgáraként lett elismert mérnök, térképész és felfedező. Az aranybányászat, a térképészet, a Tűzföld gyarmatosítása és polgári szervezése terén kifejtett tevékenységéért, a „Patagónia konkvisztádora” becenevet kapta. Tovább »
Cseke Gábor: Szép volt a világ
mikor még szép volt a világ és riszálva
járt előttem csodáltam gyermeki szemmel
ezt a bakasárit
nyakba borulós cafrangos szoknyája alatt
szunnyadó ígérgetések
mit se tudtam combja közt a gyulladásról a fekélyről
táncolva lépdelt a drótkerítésnél
ajka kinyílt olcsó cigaretta füstje
tódult magasba
hallottam a legények férfiak füttyét
láttam a sok integetést
mit sem értettem
mentem
baktattam Tovább »
Bölöni Domokos: Öngyilkosság
Nyárádberegszáz (Beregovo sur Nirage) városkában, egy korán jött őszi reggelen (holott csak augusztus közepén vagyunk), ködös, esőtől borús, majdnem éjszakai fényben – van-e ilyen? ki érti… –, az egyetlen fodrászüzlet egyetlen fordásznője leültette az egyetlen vendéget, a helybeli iskola egyetlen, még élő nyugalmazott tanárnőjét az egyetlen székre, óvatosan nyakába kerítette a fésülködő kendőt, majd, (mintha még egy utolsó) méla pillantást vetve a szánalmas kisszerűséggel berendezett helyiségre, melyben tüzesnek kívánt ifjúsága legszebb évei pocsékolódtak, el, a nyitott ablakba állva felmérte a helyzetet, és újfent kedvezőnek találta.
Mosonyi Tamás: Közös forma
Mosonyi Tamás: Közös forma / Common form
(hegesztett acél, welded steel, 77 x 36 x 6 cm)
Lana meséi: Nyugdíjba ment a Jóisten
Hol volt, hol nem volt, volt egy Föld nevű bolygó, annak egy kis tengerén megbújt egy kicsiny, de gyönyörű sziget, aminek a neve, Pokol. Az Úr azt parancsolta, oda vigyék mind, aki rosszat tett az életében, s emiatt félnie kell. Az Úr tudta, nem lehet örökös rettegésben élni, ezért ezt a szigetet adta a gonoszoknak. A Sátán azonban túl kicsinek találta a helyet és perbe fogta a jó Istent. Odaküldte a legjobb ügyvédeket a nagy tanács elé, akik eképpen érveltek.
A Sátáné a Föld bolygó lelkeinek immár nyolcvan százaléka. Az univerzumból való részesedése ezen a területen pedig ugyancsak hatvan százalék körüli.
Az Úr már elfáradt, nincs ereje és úgy látják, kedve sem az emberek lelkével foglalkozni, hibát hibára halmoz, elveszíti az amúgy megnyerhető háborúkat, az emberek elégedetlenek, a templomok kiürültek. Épp ezért ezekre is igényt tart a Sátán.
Az emberek összezavarodtak, mert az Úr hagyja csak úgy megtörténni a dolgokat, nem avatkozik bele semmibe. Kiégett. Ami nem is csoda, érveltek az ügyvédek, mert nagy az univerzum, s az öreg Isten már nem az az ifjú titán, aki a teremtés hajnalán szép tervekkel indult a jövőbe.
A sátáni ügyvédek még azt is felrótták az Úrnak, hogy nem akadályozza meg a természeti katasztrófákat, csak némán nézi a jobb sorsa érdemes emberek pusztulását. Nem avatkozik bele a gondolataikba, a vallástól is egyre nagyobb a távolságuk, pedig anélkül nem lehet irányítani, befolyásolni egy bolygó lelkét. Tovább »
Gergely Tamás: Az idő sebei (Interjú Molnár Istvánnal)
- Ki vagy te, Molnár István, aki a stockholmi falakon lévő, az idő által létrehozott, festményeket fotózod kétnyelvű (magyar-svéd) honlapodon?
1950-ben születtem Budapesten. 1971 óta élek Svédországban. A stockholmi egyetemen folytattam tanulmányokat és 1991-ben filozófiai doktorátust szereztem a szinháztudományi tanszéken a „Det gör godt att skåda” [”Jól esik nézni”] című disszertációval, amelynek az alcíme: ”Bildning, moral och underhållning i dramatik och offentlig debatt under teatersäsongen 1868-69 i Stockholm” [”Nevelés, erkölcs és szórakoztatás a drámában és a közvéleményben az 1868-69-es stockholmi színházi évadban.”]. . 1996-ban jelent meg a „Fjärilens tredje val” című regényem (Ordfront kiadó). A könyv magyar fordításban is megjelent, „Mint pillangó a tűzhöz” cimmel (Ághegy kiadó, 2011). Saját kiadásban versgyüjteményeket publikáltam. 1999-ben megjelent egy gyüjteményes kiadásom (versek és próza) „Pinocchio” címmel (Serum kiadó). Az utóbbi években fényképezéssel foglalkozom. A stockholmi házfalakon rejtőzködő ábrák, jelek és figurák érdekelnek. Képeim nagyrésze az interneten is elérhető, az istvan.pb.online című oldalon.
Lucifer
Pusztai Péter rajza
.jpg){kind=link}