André Zsuzsa: Őzek Csíktaploca határában

Forrás: szerző FB-oldala

Bölöni Domokos: Meztélláb a hűvös porban

Istenem, nem is tudom, miért kezdek úgy mondatot, hogy Istenem. Egyre több mindenem adja be a kulcsot, előbb csak pislog, aztán kicsit sajog, közben még egyet rá, végül nagyon fáj, fáj, fáj.
Miért csinálom azt, hogy mikor a többszöri felébredés második stációján már úgy dőlök a bal oldalamra, mint Moby Dick, a fehér bálna, megszigonyozva, amit sosem tettem vadevezős koromban, és azzal csalogatom vissza idegeim nyugalmát, hogy Miatyánk, aki a mennyekben vagy… Tovább »

Hadnagy József: Új kezdet

Férjhez megy a bodzabokor,
menyasszonyi ruhája
le a földig fehér csokor,
a tavasz szabta rája. Tovább »

Fortepan.hu: Lánchíd, 1925

Fortepan / Erky Nagy Tibor

Böngészde: Szerb Antal – A százéves Lánchíd

Amióta nem lehet külföldre utaznom, játékokkal igyekszem a bennem élő utazási ösztönt lecsillapítani és elaltatni: azt játszom, hogy úgy járok-kelek Budapest utcáin, mintha idegen volnék és először csodálkoznék el a város szépségén. Újra felfedezem a Hősök-terének tágas, szellős arányait, a Batthyány-téri Szent Anna-templom máriateréziás, nagyasszonyos nyugalmát, a sokat bántott és mégis oly világvárosias Széll Kálmán-téri “síntér” hídján elszórakozom a villamosok igyekezetén és enyhe, de őszinte elragadtatás fog el, ha akár a Dunáról, akár a másik oldalról, a hegyek felől, meglátom a Várhegy páratlanul szép vonulatát. Szinte sajnálom, hogy itt születtem, irígylem az igazi idegent friss élményeiért. És újra és újra rájövök, hogy az egész gyönyörű városban a legszebb a Lánchíd. Tovább »

Para Olga: Örök fényben

folyton átlengsz gondolataimon,
mint könnyű szél, vagy mint az ibolya”
(Szabó Lőrinc)

fekete felhők fölött
ragyognak a csillagok
te örök fényben ragyogsz
Halhatatlanom

(Sepsiszentgyörgy, 2021.április 7.)

Fadgyas Tibor: Rétegek

Forrás: szerző FB-oldala

Könyvturkáló: Katasztrófák a Földön, 2005 (Zsebvilág-sorozat, HVG) – 7

Ebola (1976)

Az Ebola egy lassú vizű, békés folyó, valahol jó mélyen a Kongói Demokratikus Köztársaság – az egykori Zaire – trópusi őserdejében. Neve mégis a 20. század egyik legfélelmetesebb járványaként vált ismertté, a partjai mentén lévő településekről indult ki ugyanis a halálos kór. Tovább »

Nászta Katalin: Szövegnapló – visszafelé – 5/a

Isten betölti kívánságát annak, aki ezt kéri tőle. Nem pont úgy, ahogy elképzelte, de betölti.
Pályaválasztásom idején azon vitáztunk – a színház vagy az irodalom értékesebb. Már akkor az irodalmat tartottam előbbre valónak. Fel se fogtam, milyen fontos dolgot állapítottam meg életemre nézve. Tovább »

Demény Péter (Ivan Karamazov:) Zsiléta könyve

Hátra tett kézzel

A cserkészet, az jó volt különben, Sándor bácsi még aput is helyretette, ahányszor megjelent beállítva, és megpróbált szerepelni. Egészen jó csapat alakult ki Zádonyon, abból a nemzedékből színészek, ügyvédek, írók, stand-uposok lettek. Tudták, hogy otthon majd az vár rájuk, ami mindig, mégis jól esett, hogy legalább azt a néhány órát többé-kevésbé nyugodtan tölthetik. A teljes nyugalomról már rég nem álmodoztak, azt másoknak ajándékozta az élet. Tovább »

Para Olga: Fénybe érten

Fám Erika emlékére
„Téged őriznek szívek és szemek”
( William Shakespeare)

de hideg verejték
veri a homlokom
Erika
Erika Tovább »

Könyvturkáló: Katasztrófák a Földön, 2005 (Zsebvilág-sorozat, HVG) – 6

Világméretű influenzajárvány (1957-1958)

Az 1957-ben kialakult úgynevezett ázsiai influenzajárvány nem volt annyira pusztító, mint az 1918-as spanyolnátha, bár becslések szerint 9-10 hónap alatt megbetegítette a Föld egymilliárd lakóját, ám összesen „csak” 1 millió halálos áldozatot szedett. Noha az ötvenes évek második felére a nemzetközi közlekedés fejlődésével felgyorsult a járványok terjedési sebessége, az orvostudomány 1941-ben – hét évvel az A, és egy évvel a B influenzavírus felfedezése után és kilenc évvel azelőtt, hogy a C típust kimutatták – bebizonyította, hogy a megbetegedést védőoltással meg lehet előzni. Tovább »

B. Tomos Hajnal: Mint folyó, ha…

sötét vizemben
az elmaradt tájak
kibontott hajú
arcmását hordom Tovább »

Botár László: Fekete eső

Forrás: szerző FB-oldala

Hadnagy József: Mikor azt hallom

Mikor azt hallom,
holttest,
mintha azt mondanák,
üres ház,
melynek lakója ismeretlen
címre költözött,
és sose tér vissza;
üres ház, Tovább »

Nászta Katalin: Szövegnapló – visszafelé – 6/a

Emlékszel? Micsoda napok voltak! Megfeszültek az izmaid, még álmodban is gyúrtad a korláton a gyakorlatokat. Forogtál a rúdon. Örömöt jelentett minden mozgás. Az fájt csak, a helyben állás. Minden porcikád lázban égett! Hajolni, ugrani, szaltót, cigánykereket vetni, flikflakot, ahogy tanították. S Bindea Anica tapsolt hozzá. Tovább »

Elekes Ferenc: Birodalmi kör

Ideges levél egy nyüslető ifjúhoz

Minden birodalom hatalomra épül. Nincs jó birodalom, nincs rossz birodalom. Csak birodalom van. Ahol a hatalom, ott a birodalom. A hatalomnak nincs minősége, csak ereje van. A birodalom arca a hatalom arca. Minden hatalomnak ugyanaz az arca. Tovább »

A Saligny-híd

Archív. Forrás: http://www.bibnat.ro/

Cselényi Béla: a saligny-híd

robog önmaga kénszagú felhőjén
hajnalban a tengeri vonat
még nincs tenger
még semmi sincsen
se verőfény
se süldő végzetasszony

Budapest, 2021. IV. 8.

Bencze Mihály: Csillag legyél az égnek

Felismerésem szoborparkjában eltévedek,
Mennyi kővé dermedt illúzió, keresgélek.
E földi létnek ígérete, de tiltása is,
Csonka gondolatok, szilánkok, ez a katarzis? Tovább »

Keszthelyi György: A feladó

Született talán háromszor,
mint a népmesehősök –
barna hiszékenységét harmincháromszor
verte el rajta a rendbontó matyi –
a lúdas mégis mindig ő volt… Tovább »

Elekes Ferenc: Gyergyó

Karácsony János festette ezt a képet, bizonyára Gyergyóban valahol, én ezeket a színeket ott láttam, amint fölértem a Bucsin-tetőre, s tovább, mondhatni mindenfelé az itteni hegyek oldalában. Szerettem itt járni sárguló, pirosló őszi napokon, levélhulláskor, napfényben és zivatarok idején, szerettem erre járni télen is, a zúzmarás, havas fenyők közt kanyargó úton, de ősszel különös volt mindig a látvány, ezernyi színben mondhatni villámlott a táj, a színek valósággal elkápráztattak.
Úgy látszik, a mi festőnket is ez fogta meg és tartotta itt élete végéig, a színek, lám, ezen a képen is azt festette meg, a színeket.
Ha jól megnézem ezt a festményt, a háttérben valami alakokat is lehet látni, szénás szekeret, ezt-azt, de azokat a művész elnagyolta, csak odavetette őket, a színek fogták meg őt, a viharos színek, a cikázó fények égen-földön, mindenütt. Csupa líra ez a kép, csupa vers. Meghatódottság nélkül nem is tudok elmenni e kép mellett, látványa valami fennkölt érzéssel tölt el, ebben a szürkére sikeredett világban.


Forrás: szerző FB-oldala

Demény Péter (Ivan Karamazov:) Zsiléta könyve

Leprások

Még a gyermekek, azok is megvetették őket, és Zsiléta nem tudta nekik megbocsátani évtizedek múlva sem: a szégyen már túlságosan beépült a zsigereibe. Azok a lányok az osztályból, akik meghívták a gyerekzsúrba, aztán nem engedték be, csak a függönyön át vihogtak. Tovább »

Hegedűs Zsolt: Rovargondok

A rovarok értékes fehérjéket és vitaminokat tartalmaznak, ezért könnyen beépíthetők az ember mindennapi étkezésébe. A rovarfarmok létesítésének a híre elért az erdőlakókhoz is.

Szöcske Misi

Az érintettek internetes alkalmazáson, a Bzzzzzoom-on vitatták meg a rovartársadalmat felkavaró, vészjósló híreket. A résztvevők otthonról jelentkeztek be a körkapcsolásba: a hangya a bolyból, a szú a fából, a méh a kaptárból, a kullancs az őzikéről, a légy pedig egy nehezen azonosítható, sötétbarna halomról. Tovább »

Nászta Katalin: Szövegnapló – visszafelé – 7/a

Már szerda van. Uram Isten! Pont a közepe.
Attól, hogy elfordítod a fejed, még ott van. Hogy nem nézel oda.

2021-03-24

* Tovább »

 
Verified by MonsterInsights