FESTETT VILÁG DESZKÁIN

Az állam sorsát rossz komédiások
Intézik gyakran a való világban.
Igaz művészek csak a színpadon
Festett világ deszkáin játszanak.

Ábrányi Emil
Színházi Élet, 1917/36

Az egyiptomi fővárosban 2013 óta kétnyelvű márványtábla őrzi dr. Tóth Margitnak (1920-2009), a kopt zene világhírű magyar kutatójának az emlékét, aki először készítette el a kopt zene történetében egy teljes liturgia hangjegyes lejegyzését, a hozzá tartozó eredeti szöveggel. Tovább »

Észrevettél? Falevél vagyok,
és megszagolt virágszirom vagyok,
és pompás hátasló vagyok, hasznos állat,
és barack vagyok, ínyedet becéző. Tovább »

Forró fehér hó hull a tájra.
Ágyam a lúdbőrös fekete föld.
Jó anyatestén frissen vont barázda,
takarj be égi takaró vigyázva,
barázda-ágyamban a hó beföd. Tovább »

A kurrogás felé fordultam, s látom én, hogy tucatnyi tarka galamb éppen győzelmét üli az árok szélén elnyúlt macskatetem fölött. „Ilyet se láttam még!” – jegyzi meg Görbe Bácsika, akinek reklámszatyorja alján bizonyosan ott lapulhat még némi monarchia. Aggastyán korából ítélve sok mindenen átmehetett, és láthatott ezt-azt Görbe Bácsika. Különben is egész lényére rá van írva, hogy: „Ilyet se láttam még!” Tovább »

A sötétlátó

»Es muss auch solche Keutse geben.« Olyan fickókra is szükség lehet, akik mindent sötéten látnak, akik örökkön tele vannak aggódással és bizalmatlansággal. Mivel ha nem kellenének, hát miért volnának?
Nos hát a kávéházban a pesszimista elkezd keseregni: ‘
— Nem lehet ezt kibírni. Elpusztulunk! Végünk van! Tovább »

Ártér

Végre megtestesül újra ez a táj is. Az időtlen
időben tápláló párák pihentek itt, ahonnan
a teret feltörő hangok megindultak, sírásból lett
ez a mindegyre táguló üreg, Tovább »

“Gyermek született. Fiú adatott nekünk, az ő vállára kerül az uralom. Így fogják hívni: Isten Örök Terveinek Hírnöke.” Iz. 9,6

a betlehemi csendes éjszakában
a barlang-istállóban pásztor és állat
csendes nyugalomban bóbiskol
a bejárat nyílásában pislákol a tűz
fénye vándorok alakjára vetődik Tovább »

„Ennél már semmi nem lehet
se egyszerűbb, se szörnyebb:”
(Pilinszky János )

vajon melyik szörnyűbb
életem vagy álmom Tovább »

Fordult már az esztendő égi kapuja,
kulcsa a lassan érkező új fény kezében.
Ezüst párák táncoltak a kirakatok előtt. Tovább »

Azt hinné az ember, a harctéren csak lőnek, jajszó és fogvicsorgás közepette, pedig a jókedv sem kerüli el a harcba menőket. Aki valóságosan is éli a frontra küldöttek kényszerű életét, az tudja: a harcos sokszor mosollyal fűszerezi keserű sorsát. Kálnoki Izidor a huszadik század elején, 1915-ben Háborus tréfák címmel a harctér humorát kínálta fel az otthon a végső, villámgyors győzelemre várakozó olvasónak. Poénben, nevetésben nem volt hiány – csupán a győzelem késett, meg egy-egy lövedék nem éppen oda csapódott be, ahová kellett volna, de hát ez már a háborúk természetrajzához tartozik. A MEK-re most került fel szerény kis mosoly-gyűjteménye, vigasztalást keresgélünk benne ebben a zordba forduló, türelem próbáló évadban. A szerző szavaival: „ Próbáljunk összeszedni néhány napsugaras háborús képet.” (CsG) Tovább »

„Mária, kedves kismama,
aki ülsz útra készen, csendbe’,
elgondolkoztál már azon,
hogy hogyan jutsz el Betlehembe?… Tovább »

Elérkezett a kihelyezések ideje. 1962-ben történt első ízben, hogy az ország összes végzettjét Bukarestbe rendelték, s ott kellett választani a kiírt üres katedrák közül. Nekem, néptanácsi ösztöndíjasnak, Máramaros tartományban lévő helységek valamelyikébe. Nagy gond volt, mert Nagybánya környékén nem volt szabad hely, csak Szatmár és Nagykároly rajonban, amelyek teljességgel ismeretlenek voltak előttem. Megtudtam, hogy Szamosdara mindössze nyolc kilométerre van Szatmárnémetitől, így azt jelöltem meg. Tovább »

Variációk

Az évtizedek óta épülő fájdalom
különböző emeletein különböző
képek tükröződnek: mezők, erdők, tavak,
hegycsúcsok, mocsarak és szakadékok. Tovább »

Libánon drágám
cédrusok árnyán
Senirnek gyöngye Tovább »

Ma tán a béke ünnepelne,
A Messiásnak volna napja,
Ma mennyé kén’ a földnek válni,
Hogy megváltóját béfogadja.
Ma úgy kén’, hogy egymást öleljék
Szivükre mind az emberek –
De nincs itt hála, nincs itt béke:
Beteg a világ, nagy beteg… Tovább »

Huszonöt –harminc éve? Ki tudja már
mikor ment el? Talán senki, nem fontos.
Az elmenőket nem tartják számon. Kár
időt pazarolni erre. Komótos
óra ketyeg. Tovább »

Zene: Luxembourg Acoustic

Hogyan történt?

Minden asztag eltűnt,
az égi tarló deres aknavidék. Tovább »

Ezekben a napokban, amikor egyre több szó esik arról, hogy a Várad elnevezésű kulturális havilap jogi önállóságát megszüntetik és szerkesztőinek egy részét elbocsátják, felidéztem magamban, hogy az elmúlt évtizedekben a nagyváradi magyar értelmiség milyen kínkeserves harcot folytatott azért, hogy a város a romániai magyar kultúra egyik önálló központja maradjon. Tovább »

Domnu’ Pató Pál / Pató Pál úr

Ca prințul cel morocănos
După giganticul lac,
Trăiește-n sat, singurel,
Un domn Pató Pál, posac.
Ce altă viață ar fi.
Cu o nevastă zână…
Dar, Pató Pál intervine:
„Ei, avem timp încă!” Tovább »