Doamne-ajută, Isuse, Isuse!
Alaiul de crai ajunse.
O stea pe cer a strălucit,
grăbiți, pe jos am venit,
ne-a spus mielul – serios,
c-aici este Isus Cristos.
Eu-s Melchior rege.
Ajută-mă, Doamne! Tovább »
Új avarból terül a somnak asztal,
Egyszólamú lett : síró a madárdal,
Fényes szál akad égbolt üvegére,
Lilás-vörös csepp hull : a szeder vére. Tovább »
Miután megköszöntem az Istentől jött ötletet, lerogytam egy krumpliszsákra, hogy senkitől sem zavartatva végiggondoljam az előttem álló telet, amely a jelek szerint jóval fenyegetőbbnek és sanyarúbbnak tűnik a sokévi átlagnál.
Először is: derűm – legbecsesebb holmim – megóvása érdekében naponta kijárok majd az állomásra, s úgy teszek, mintha a nyár érkezésére várnék. S nagyon, de nagyon vigyázok arra, hogy még csak véletlenül se legyen mímelés íze a dolognak. Tovább »
(Ez a karácsony)
Ez a karácsony is
olyan, mint a többi,
spórolt pénzét ki-ki
ajándékra költi, Tovább »
Forrás: szerző FB-oldala
A fák azt hiszik
a Nap fénycsordító meleg,
s irigyek a csillagokra,
melyek az éjszaka egén mozgó fának ágai,
s földre lehulló gyümölcsei az emberek. Tovább »
Fehér Illés műfordításaiból
Otthonomból
kivonul a násznép
A feketék Anyámat
vitték el Tovább »
még vártam
hogy színes szárnyaid
megérintsenek
engedtem a percnek Tovább »
Nincsenek díszes csomagok,
angyalhajas fa, kalácsillat,
se csengős három királyok:
ma csak a csend vallat. Tovább »
„Érzékeny – akár egy Boda-vers” (Gergely Tamás)
Itt van most a zsályán, végigkóstolja az apró virágokat.
Másfél hete úton jártomban megpillantottam egy hátára fordult hatalmas kék fadongót, jaj, gondoltam, nem tud már felrepülni sem, mi lehet vele, jönnek a hangyák, rámásznak, csípik, elpusztul belé, nem hagyhatom, Tovább »
A tömeg lelke forrón egybeolvad
Bikaviadalon és tüntetéseken
Ha templomba szólít zendülő harang
A mennybe száll, vonuló madársereg Tovább »
A remény a lány maga
munch festményéről
reméled, hogy egyszer
ő is felnő, és férjhez megy
hozzád látván hogy együttérzel Tovább »
Ritka madár * Kép és szöveg: Hajdú Mónika
Fönt is, lent is teremnek a nóták. Akik idehaza ülünk, a meleg tűzhely mellett, akárhányszor ki se merünk nézni az ablakon a késő őszi zimankóba:
— Ez a rettenetes idő! Ez a borzalmas idő!
És elgondoljuk a háborús élet szenvedéseit és fáradalmait. Hidegben, fagyban, esőben, sárban ott feküdni a lövészárokban. Sokszor étlen-szomjan, többnyire mosdatlanul, fésületlenül… Tovább »
Tusrajz. Forrás: a szerző FB-oldala
A feneketlen torkú földnek odavetve.
Inkább úgy él az ember, mint a nyelv előtti fák.
A halak szemére felragadt látvány mozdulatlan.
A völgyekben párálló szavak furcsa illata,
mint a tövises iglice.
A mészkőréteges domboldalra ráfutott a korpafű.
Néhány köszmétebokor túlélte a szőlősök pusztulását.
Maradj egyedül nyelveddel, mint a szálfa – Tovább »
(A Sárgaház folyosója c. napló kitépett lapjai után, szabadon.)
túl rövid az idő
hogy értelmetlenül mások dolgaiba beleavatkozzak
a legtöbb ember éppen ezért
mint láncos kutya a kivetett koncra
egymás nyakára örömmel taposna Tovább »
Azon a nyáron négy-öt éves lehettem, Öcsém két évvel kisebb.
Azt, hogy nyár volt, onnan tudom, hogy Apánk felgyűrt ingujjban, pityókás fejjel jött haza azon a kora reggelen, és kisnyulat meg fürjtojást hozott nekünk. Még ágyban voltunk, Anyácska éppen diót darált. „Neked is hoztam valamit” – mondta Anyácskának, és kifelé mutatott az udvarra néző ablakon. Tovább »
Forrás: szerző FB-oldala
XIV. karantének
Idegen tájon nehéz ködök fagyott árnyéka száll rám,
indulok haza egy gondolat elnehezülő szárnyán.
Ködszitálta adventi ének, emlékét lángra gyújtja
egy gyertyafény. S én mind távolabbról érkezem meg újra. Tovább »
kitaláltál
egy szimfóniát
s eljátszottad
nekem
azt hitted
tetszett Tovább »
A déli harctérről való ez a kis történet. Egy fiatal hadnagy irta meg. Én szentül hiszem, hogy szóról-szóra igaz.
»Ők is sáncokban feküdtek, mi is. És lövöldöztünk egymásra. Már jó közel férkőztünk hozzájuk: vagy kétszáz lépésnyire. Holnap-holnapután rohamra érik a helyzet.
Már előre örültünk a táncnak. Tovább »
Talán augusztus vége volt.
Az biztos, hogy óriási terület. Tovább »
… Faludy barbárnak nevezte Whitmant, de ha barbár volt is (azt hiszem, mindenki érti a jelzőt, aki elolvassa a verseit): ez a kezdet barbársága. Nem is tudom, lehet-e egyfajta csiszolatlanság, egyfajta reflektálatlanság nélkül kezdeni, elkezdeni valamit, erősnek lenni. Ha Ady át akart menni az úton, átment – írja Móricz, és Babits vívódásaival állítja szembe ezt az attitűdöt. És Ady is kezdet volt sok értelemben. Tovább »
Pusztai Péter rajza
