….mint másról a ruha boldog szerelemben”- írja József Attila egyik csodálatos versében, a Nagyon fáj-ban. Meg azt is írja egy helyütt: ” Ölni szeretnék, mint mindannyian..”
… Ha ez a szikrázó intelligencia tudja, nekünk is muszáj szembenéznünk vele: bizony, gyakran csak azért vagyunk olyan decensek, demokratikusak, toleránsak, „civilizáltak”-, mert nem szorít minket olyan helyzetbe az élet, hogy agressziónk, vademberi ösztönünk teret kaphasson. Kísértés nélkül könnyű a hűség – a humánumhoz… Tovább »

Híreket mond a kávéscsészém,
azaz inkább írja a kusza,
egymásba futó „esti utakat”-
szóval azt olvasom, kellő türelemmel,
(miután pápaszemem valahonnan
előkotortam) Tovább »

Bordó zenit
kiszáradt folyó

százarcú angyal
délibáb Tovább »

Zene: Luxembourg Acoustic

víz partján ülve némán
ha senki se vár énrám
mi leúszik hát elmegy
új és újabb vizekhez Tovább »

A verset tiszteltem magamban
mi kiömlött a papírra
Nem mertem utána hozzányúlni
Csak álltam fölötte, ámulva olvastam Tovább »

Alumínium

A lélek epilepsziája:
ahogy kifordul az alumínium tányérból az étel,
ahogy kifordul az alumínium szótlanság a szájból,
beesik a szívkamrába, betölti. Tovább »

Eszméket osztogattam, s álmokat,
és hitek fegyverét adtam tovább.
Megannyi emlék. Újra szólongat
a voltak közül annyi jóbarát. Tovább »

„Hát olyan… szép költő”, mondta fanyalogva egy nagy költő Kolozsváron a Fecske (Cloșca) utcában. És Jeszenyin szép volt valóban, igazi szláv arcú kölyök, kerek képű, kék szemű.
A verseivel A világirodalom legszebb verseiben találkoztam, a Bokraink közt… és az Ifjúságod széthordta más azonnal a kedvencem lett. Tovább »

KÁNIKULA

Szin: a New-York kávéház. A hőmérő árnyékban 40 fokot mutat. Karinthy Frigyes belép a kávéházba, az emberek ájulnak a melegtől. Karinthy odalép az első ismerőshöz:
– Mit csinál szilveszterkor?
– ??? Tovább »

Költemény traktorral / Poem cu tractor

Éjszaka olyan álmot láttam, melyhez hiányzott a képzettségem: azt álmodtam, hogy traktorista vagyok, de soha sem jártam traktorista iskolába.
Megijedtem, elvégre mégis csak traktorista jogosítvány nélkül ültem a volán mellett, begyújtott, dohogó motorral, a hármas ekét mélyen a szántóföldbe hasítva, megforgattam a slusszkulcsot és leállítottam a motort. Leszálltam az ágyból, megnéztem magam a tükörben, s egy hatéves forma, rövidnadrágos gyermekecskét láttam ott, vállán kis méretű vattázott kabát, vézna lábszárán gépolaj- és kocsikenőcs foltok, kezében slusszkulcs (az ezüstös kulcs aprócska hímvesszőre emlékeztetett). Tovább »

micsoda perverz vágy ez benned ember
kitárod magad a végtelennek
nem félsz, hogy megesznek
csak lássanak, ismerjenek
kiteszed magad a világnak
pallosa alá hajtod nyakad, fejed

csak ömlik a szó belőled
s nem veszed számba
torkig van veled
ki kiabálna?
hallgatna lapulva
nem mintha gyáva volna
szégyelli magát helyetted
hogy titkait kibeszélted
úgyis napvilágra hozta volna

de – mondod –
nem hozta volna mindet!

2020-12-13

Tavasz. Médallion. Sziklaszirt

Talán boldognak lenni jöttem én ide?
Belül az idő tüskés pacsirtahús.
Most jéghideg. Halkuló föld.
Kenyérdúc. Végül csak csobogás. Víz és vér.

Boda Edit (1975) a kolozsvári Babeș – Bolyai Tudományegyetemen végzett magyar és angol szakot (1993 – 1998), ugyanott magiszteri fokozatot szerzett. Hét könyve jelent meg.

A belső hangra, én mondom, érdemes hallgatni. Ha másért nem, hát azért, mert makulátlan a csobogása, és értelmében szemernyi hátsó szándék sincsen. Ez a hang úgy bukkan fel, mint a szabad levegőre vágyás, mint a madarak megirigyelése. S egyszeriből úgy tűnik: bármi elérhető. De még mennyire! Kinyújtom a karomat, s a madár rászáll. Befordulok a sarkon, s ott van a hivatal, amit keresek. Rácsapok a térdemre, s kedvenc lovam nyeri a futamot. Csupa sikerélmény, mely nekem terem. Tovább »

Éles tollammal lehántok róla
egy vékonyka héjat,
hogy húsához férhessen
az éhes értelem, Tovább »

Közöttem s a nyár között
hatalmas fal emelkedik,
tövéből bámulom
a fákra szálló fényeit. Tovább »

Az ebháti kertünkben állt sután,
két arasznyi sem volt földlabdástól.
Görgényből hoztuk, zordon tél után.
Levele rezzent a sóhajtástól. Tovább »

Ne ajánld magad. Ajánljon más. Az az igazi.

*

Mindegy, te mit hiszel. Az is, mire jössz rá. A lényeg ugyanaz nélküled is.

*

Lakóniában lakonikusok laknak. Tovább »

Az emberfia éneke

Vakondtúrásos hold alatt,
alszik a szívem víz alatt, Tovább »

szürke mezőben
piros repedések,
mint veszteglő
cérnaszálak – versek – Tovább »

Musai Hercule / A muszáj Herkules

Să mor, Prichindeii vor pe bune:
Așa aș dori să mă sting laș,
Dar, musai să rămân Hercule. Tovább »