Zene: Luxembourg Acoustic

Elment ez a nap,
Nem történt semmi ezalatt. Tovább »

– Hogy vagytok? Köszönöm, megvagyunk, learattuk az árpát. Ez a fajta nyárközépi tény- és állapot-behatárolás elárulja, mindmáig maradt valami a hajdani mezővárosból. Elhatároztam, utánanézek, az egyéni vagy a néplélektan melyik rétegében gyökerezik ez a különös kiszólás, ami szerint kedélyünk, sőt, egészségünk is nagyban attól függ, lábán van még a gabona vagy már zsákokban a termés. Tovább »

Lányok, széki táncházban. Korniss Péter fotója, 1967

A Kriterion Alapítvány által létrehozott, évente odaítélt díj, a Kriterion Koszorú az idén Korniss Péter, a Nemzet Művészét, Kossuth- és Pulitzer-díjas magyar fotográfust illeti meg. Az ünnepélyes átadás időpontja december 8-a 11 óra, helyszíne a budapesti Magyar Nemzeti Galéria. Tovább »

Isten éltesse születésnapján hűséges munkatársunkat!

Bolondbecsület

Évente háromszor-négyszer szokott elutazni otthonról. Néha – főleg a tavaszi vakációban – egy heti fürdőre ment, az ünnepeket pedig legtöbbször a nénivel (nagyanyja kilencvenéves húgával) töltötte. Csodálta az idős matrónát. Tavaly szilveszterkor is hajnalig nézte a tévéműsort, s végigette a hétfogásos ünnepi vacsorát. Reggel aztán megivott egy dupla feketét, s – ahogy huncutkásan mondani szokta – eltette magát másnapra. Csakhogy odakint már másnap volt, s a néni átdurmolta az év első napját, este pedig rózsás arcszínnel, békés mosollyal ébredt. Tovább »

Ha nincs első mondat, nincs második, tizedik, sokadik sem. Nem egy író vallott már arról, hogyan küszködött önmagával a vonzó és taszító fehér kéziratpapír előtt, amíg bele nem tudott fogni végtére az írásba. Jeles költők meg azt emlegették el, hogyan fogant meg a fejükben egy vagy két verssor, s hajtott ki aztán ebből a csírából a többi… Tovább »

Az elsöprő többség nem söpört el egészen,
vár még
a percre, hátha egyszer, mint ő, épp olyanná
válnék. Tovább »

«Tessék mosolyogni» — szólt a vásári fényképész, és mi mosolyogtunk. És mosolyogtak mások is, sokan, mosolyognak még most is sárguló fénykép-papíron, falra akasztva, üveg alatt — örök életűek és élettelenek. A vásári fényképésztől mindig megrettentem, hiszen természetellenes pózra szólított fel, meghamisította arcunkat, meghamisított minket. Akkor már inkább a «természetesség», a «ciné vérité», az «ellesett pillanat». Vagy mégsem? Hiszen a modern művészet mélyen «természetellenes», és mégis legigazibb valónkat tudja megmutatni. Csakhogy eszménye nem a vásári szépség, nem a retusált arc, nem a «tessék mosolyogni». Tovább »

Október, délután öt óra. Szinte nyári meleg volt, s csupán enyhe szellő fújdogált. Bence ásítva biflázta a másnapi történelem leckéjét. Néha kinézett az udvarra, és hosszan elnézte, hogyan rajcsúrozik Bodri a macskával.
– Megtanultad már a leckédet, Bencike? – érdeklődött özvegy Almásiné, aki éppen fia és élettársa zoknijait stoppolta. Tovább »

Camus óta a 20. század divatszavává, – fogalmává lépett elő az abszurd. Lassacskán mintha mindenki rájött volna, milyen képtelen világban élünk, s mennyi képtelenség tölt el minket magunkat is. A modern irodalom úgyszólván ebből él. Még azt is a feje tetejére fordítja, ami látszólag két lábbal áll a földön. Nemcsak érzékeli és mutatja, még vizionálja is az abszurdot. Tovább »

Ami elmúlt, a
jelen fészkébe kotlik,
vígan kakukkol.

Noël des ramasseurs de neige
(Quand elle tombe à Noël) /
Hóhányóék karácsonya
(fehér karácsony idején)
-–

nos cheminées sont vides
nos poches retournées
ohé ohé ohé
nos cheminées sont vides
nos souliers sont percés
ohé ohé ohé Tovább »

Az egykori nagy testvér, az imádott idomár,
Egy csoport majmot zárt az édenkertbe, izobár
Állapotváltozás ígérte a boldogságot,
Hisz minden majom egy életen át erre vágyott. Tovább »

Születtem volna csillagnak,
elvezetni a három királyokat,
vagy Betlehemnek, ahol megváltók születnek
egyszer sok életben,
vagy jászolnak, baromnak, szalmának,
akinek nem gyötrelem a hit, nem is keresés,
hanem boldog kapottság. Tovább »

1.

nincs szebb az életnél, jobb sincs nála
nézem az unokám kacagó arcocskáját
becézem, átmegyek gügyögőbe
játszunk – és ez mindennek mindene Tovább »

Emlékszel, Édesanyám, mikor
Apai őseid Brémából elindultak
Ezerháromszázvalamikor
Vagy emlékszel arra, amikor
Anyai ükapád Prágában
A vár körülzárt udvarában
Csodaszép kerteket tervezett Tovább »

A költői hazugságról már Arany János elmondta a magáét Vojtina Ars poétikájában („De költőnek, bár lénye isteni, / Nemcsak szabad: – szükség fillenteni” stb.), érdemes azonban a tolvaj költőkről, írókról is szót ejtenünk. Nem a tisztességtelenekről, a plagizátorokról, hanem azokról, akik – enyhébb szóhasználat szerint – csak kölcsönöznek. Tovább »

Tenyereden a tenger,
ráncaid áramlatok,
a mellékutcák mind féltestvérek.
A roncsolt és csonkolt kerítés,
érzéki bálterem tépett bejárata, Tovább »

a dolgok rendje / (ordinea lucrurilor)

minden olyan mint tegnap: a nap
éppen az aminek jönnie
kellett. a szomszéd kecskéje
a szomszéd kertjében legel.
a szajha erőssége
a szajha lábai közt található. Tovább »

TESSÉK ÉRTE JÖNNI!

Kőváry Gyula néhány hét előtt elvesztette a kutyáját. Másnap már több lap apróhirdetési rovatában közölte, hogy a becsületes megtaláló, ki Joly névre hallgató kutyáját haza hozza, illő jutalomban részesül. Hetekig nem jött válasz az apróhirdetésre. Most aztán egy tábori levelezőlap következőkről értesíti Kőváryt. Tovább »

valakinek eszébe jut
szelíd báránybordákat helyezni
az elhaló parázs fölé Tovább »