(Kultikus sci-fi regény) – Fantasztikus város! Mintha egy idegen, hipermodern bolygón sétálnék! – állt el szemem-szám a csodálkozástól. – Miért nem jellemző ez az egész Édenre? – Láthattad a snittekben, milyen következményekkel jár, ha avatatlan kezekbe kerül a technika. Hogy határoztál? – kérdezte, amint visszatértünk a központba.

(Kultikus sci-fi regény) A SZERETET, IGAZSÁG ÉS RACIONALITÁS PÁRT TIMUR ENGEL ELNÖK ÉS ANTAL KRISZTIÁN ALELNÖK ÁLTAL KIDOLGOZOTT PROGRAMJA 1. Minden cselekedetünket a szeretet, igazság és racionalitás együttes elve tükrözi. Tehát egyik sem érvényesülhet a másik rovására: szeretet nélkül racionalitás, racionalitás nélkül szeretet stb. Szünet. Miután senki sem tiltakozott vagy helyesbített, József testvér fakó hangon […]

(Kultikus sci-fi regény) Xanaxban – Isten hozott Xanaxban! Kimeredt szemmel bámultam a trónon ülő liliputi emberre. Nagy fej, szem, vékony nyak. De hiszen ez, Szent Habakuk, ez egy űrmigráns!

(Kultikus sci-fi regény) Már egy éve rostokoltunk a Kalkuttai Szent Teréz nevű városban anélkül, hogy Hitler kimozdult volna a városból. Ez volt az a helység, amit Hitler lefoglalt, és militarista céljai számára á-tól z-ig átformált. Kezdte azzal, hogy feloszlatta a Városi Tanácsot, és drótkerítéssel zárta körül mintegy karanténba helyezve a városkát. Tehát be nem jöhetett […]

/Kultikus sci-fi regény/ SZIRP Alig telt el néhány nap, megalakult az SZGP, illetve nem egészen, mert előbb még hivatalosan is nyilvántartásba kellett vétetni. – Ez az első lépés, második bejutni a parlamentbe stb. Megy ez simán, mint a karikacsapás – dörzsöltem elégedetten a kezemet. – Csupán egyet nem tudok megmagyarázni magamnak: miért csatlakoztál egy ilyen […]

/Kultikus sci-fi regény/ SZGP Már két hete járom az É–2-t anélkül, hogy tudnám, mit kezdjek magammal. Vajon mi vonz (vagy kényszerít?) városról városra csak úgy, minden cél és terv nélkül, miközben mások otthon ülnek, és élvezik az életet? Megint eszembe jutott a bolygó zsidó regéje, akihez már többször hasonlítottam magamat.

/Kultikus sci-fi regény/ Az igazság órája Minden ember életében eljön egyszer az igazság órája. Én akkor néztem szembe az igazsággal, amikor ágynak esett a belorusz, ja, megbetegedett szegény Szergej Szergejevics Gor­gye­jev. – Ne szívass, hé, ne szívass! Elfelejtetted, hol élünk? Ez itt az Éden, doktor úr, ahol akkor sem lehetünk betegek, ha akarunk.

Dr. Moreau szigete (Kultikus sci-fi regény) Tenger. Már volt részem előzőleg is belőle, hiszen annak partjáról kerültem a Paradicsomba. Most megint itt vagyok, pontosabban egy lakatlan, számomra tök ismeretlen szigeten. Egyedül, távol minden emberlakta vidéktől. – Egyelőre ez a ház a lakásod – vezetett apám egy növényzettel álcázott bunkerbe. – Nem olyan komfortos, mint a […]

Tisztaság, szegénység, engedelmesség (Kultikus sci-fi regény) Arról, amiről most beszélek, tulajdonképp már jó fél éve lezajlott, beszélni azonban a mai napig sem beszélhettem. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert… De ne vágjunk a dolgok elébe. Majd a maga idejében ez is kiderül. Ott hagytam abba, hogy elvették a kommunikátorom, ezután bevágtak egy autóba, és meg sem […]

Sorsfordító kihallgatás (Kultikus sci-fi regény) Amint hazakeveredtem erről az útról is, gondoltam egyet, és kihallgatást kértem a Szent Mihály-i Tanács fejétől. Rögtön és minden ceremónia nélkül fogadott. Mellette egy-egy szerzetes üldögélt. – Miben állhatok a szolgálatodra, drága testvérem? – dobolt ujjaival a hasán a termetes városfő. – Szeretnék beszélni az Atyával. El tudnád intézni, hogy […]

Sorsfordító kihallgatás (Kultikus sci-fi regény) Amint hazakeveredtem erről az útról is, gondoltam egyet, és kihallgatást kértem a Szent Mihály-i Tanács fejétől. Rögtön és minden ceremónia nélkül fogadott. Mellette egy-egy szerzetes üldögélt. – Miben állhatok a szolgálatodra, drága testvérem? – dobolt ujjaival a hasán a termetes városfő. – Szeretnék beszélni az Atyával. El tudnád intézni, hogy […]

Mrd 536 (Kultikus sci-fi regény) Újabban azon morfondírozom, van-e valami értelme ennek a keltezésnek. Először is szűkszavú, vagyis időn kívül semmi másra nem utal. Másodszor: túl sokféle dátum van, és ezek egy része már nem is korszerű. A fenti dátum például a Terra 144 időszámítását tükrözi. De másképp számították az időt a Földön, már amennyiben […]

(Kultikus sci-fi regény) 5 Mrd 534 A Vezér háza hű mása volt annak a bunkernek, ahol a hírhedt náci életének utolsó hónapjait töltötte. Valószínűleg nosztalgiából építtetett a berlini bunkerhez hasonló erődöt, mert ugyan bizony mi szükség lett volna épp az Édenben ilyen bombabiztos falakra. Vajon a dízelüzemű generátor, a levegőztető- és tisztító berendezés, a dolgozószobája […]

(Kultikus sci-fi regény) 5 Mrd 532 Kerek egy hónapig utazgattunk keresztül-kasul az Édenen. A városok általában régiónként különböztek egymástól. Egyesekre a rusztikum, másokra az ultramodern építészeti stílus, il-letve életmód nyomta a bélyegét. Volt, aki a víz alatti, de olyan is, aki az 50-100 méter magasan lebegő városokban érezte jól magát. Itt senki sem tülekedett, kiabált, […]

(Kultikus sci-fi regény) 5 Mrd 507 Mikor kinyitottam a szememet, egy teljesen idegen szobában találtam magamat. Most me-gint hol vagyok – fürkésztem körül a cellaszerű, hófehér helyiségben. Jézusom, csak nem ravatal ez a dikó itt alattam? – Egyeske! 30-as! Van itt valaki? – Isten hozott az Édenben? – jelent meg az ajtóban… Na, ugyan ki […]

(Kultikus sci-fi regény) 5 Mrd 278 Ide s tova 30 napja, hogy semmi érdemleges nem történt, így hát elő sem vettem a blogo¬mat. Mit mondjak bele? Hánykor keltem fel, hol jártam, kivel találkoztam, mit ittam? Ugye, nem gondolják komolyan, hogy ez bárkit is érdekel. Néha odalopóztam a pajzshoz, és megpróbáltam átlépni a tiltott zóna határát. […]

(Kultikus sci-fi regény) 5 Mrd 248 Unatkozom, jaj, de unatkozom. Pedig mindenem megvolt, amit elvárhattam az élettől: anyagi jólét, biztonság, szórakozási, művelődési lehetőség, mégis úgy éreztem magam, mint Ádám–Éva nélkül – a Paradicsomban. Csakhogy az én bordámból senkit sem alkotott a Teremtő, így, tetszett, nem tetszett, ezután is saját társaságommal kellett beérnem. Hacsak onnan felülről […]

(Kultikus sci-fi regény) 5 Mrd 33 A következő napokban inkább álmodoztam, mint cselekedtem annak érdekében, hogy felépítsük Krisztiánt. Hogy miért? Egyszerű: időközben rájöttem, minek törjük ezzel magunkat, amikor itt a Terra 144, ez a gigantikus, bármilyen szükségletet kielégítő űrhajó. Úszni, sportolni, kertészkedni akartam? Semmi zűr: itt mindenki mindent megtalált az úszómedencétől a rakétaüzemig.

(Kultikus sci-fi regény) 5 Mrd 3 Tíz nap sikertelen próbálkozás után beláttuk, hogy olyan szekér után szaladunk, mely sehogy sem akar minket felvenni, ezért átmenetileg visszakullogtunk a tengerpartra. – A jelek szerint a bolygó teljes területét áthatolhatatlan zár őrzi – állapította meg Egyeske. – Nyilván veszélyes, több irányból fenyegetett zónába tévedtünk. Persze nem csoda, veszélyes […]

(Kultikus sci-fi regény)* 5 Mrd 1 Ma hajnalban landoltunk az É–2 bolygón. Még aludtam, amikor Egyeske gyöngéden megrázott. – Talpra, barátom, lakott bolygóhoz érkeztünk.

– Hű, de meleg van! Elmegyek a folyóra, és úszom egyet. – Majd holnap, Jankó, előbb szedd le a nagyanyó meggyét úgy, ahogy megbeszéltük. – De… – Nem mész? – Megyek.

A kicsi asszony serényen tett-vett a pöttöm szobácskában. Mellén megfeszült a blúz, arca majd kicsattant az egészségtől. – Jól fekszel, papácska? Ne hozzak bort, pálinkát? Az öregember ráhagyta. Amióta összeköltöztek, mindenki vele bajlódik. Napjában többször felrázzák a párnáját, megkérdezik, hogy aludt, mit kíván. És nem csak a fia, a menye is. Pedig azelőtt ugyancsak fintorgott. […]

A hírneves főszerkesztő emlékeiben kutatva pislogott kopott vendégére. – Bárány… Bárány – ismételgette töprengve. – Bevallom őszintén, nem emlékszem magára. – És most? – kapta le napszemüvegét a köpcös látogató. Szemei zöldek és szúrósak voltak, álla hosszú, arca széles. Kora szerint úgy 40-50 éves lehetett. – Hát… nem tudom. Ismerősnek persze ismerős.

Péter szülei nyaralni mentek. – Hanem az úrfi itthon marad – adta ki édesapja a könyörtelen ukázt. – Aki pótvizsgás, leg­alább nyáron tanuljon, különben összeakad a bajuszunk. Péter duzzogva kotorta elő a könyveket. De hamar kárpótolta magát. Alig robogtak el az ősei, megszervezett egy partit. Valamennyien osztálytársak voltak, kivéve Olgát, őt nem ismerte.

Minden embernek van valamilyen fogyatékossága. Az enyém abban áll, hogy néha összetévesztek bizonyos dolgokat. Gyermekkoromban például mindig összecseréltem a filagóriát az allegóriával. Szerencsémre még idejekorán figyelmeztettek a tévedésemre. Azóta tudom, hogy a Föltámadott a tenger című Petőfi-vers olyan allegória, melyben a gálya a kormányt, az uralkodó elitet, a víz pedig a népet jelképezi, más szóval […]