Azt álmodtam, hogy
„értekezlet zsaroló
zenével”. Pont így…

Budapest, 2019. X. 13.

„Nem hiszem, hogy a halál tehetségesebb nálam.
Nem hiszem, hogy a halál el tudna venni tőlem.”
(Csoóri Sándor)

Most:
1997 . február 12.
A lét a te hiányodtól dadog. A szemem csak a múltba képes nézni, látni, így a jelen százszoros önkínzó fájdalom, mert e percben öt helyszínen látlak s képzellek csupán a legutolsó napodon, Mangalián. Tovább »

A házat nem tudni miért, úgy zsindelyezték be a tetőtől az alapozásig, mint Máramarosban szokás. A zsindely a ház keleti oldalán időközben feketés-barnára égett, mióta is, legalább hatvan, az is lehet, hatvanöt éve szögezték fel a boronafákra, reggeltől késő délutánig veri a nap. Már amikor nap van. Itt a hegyen gyakrabban süt, mint esik. Tovább »

Vonatok tépik szét az éjszakát,
nem találod magadban a csöndet.
Nem alszol jól, pedig alszol:
lehunyt szemmel hagyod,
hogy rogyjon reád az ég. Tovább »

Ketten bolyongunk,
mint valami versben –
sok a hasonlat,
bár a TE és ÉN
még egyedi történet. Tovább »

Fémketrec is készült, ha netalán tán sikerülne elfogni Nessiet…

A Ness-tó lefilmezett „állatai” hamarosan bekerültek a parlament vitáiba is. Valaki azt javasolta, vizsgálják át húzóhálókkal a tó egész vizét, mások a légierő őrjáratait mozgósították volna. Ám a parlamenti többség jól szórakozott a felvetéseken, a kormány sürgetőbb feladatokra hivatkozva hárított, s akadt, aki magánvállalkozásba utalta a tó feltérképezését. Tovább »

Lesz kicsi hóharmat, fehéren csillogó lepedő, éppen csak megmutatja, merre járnak az őzek, szarvasok, merre járnak a kóbor kutyák, a senkik, a gazdátlanok, megmutatja, merre járnak a nyulak, a varjak, a hollók, de inkább a hollók, mert a fekete madarak repülve élesebb árnyékot vetnek a nagy fehér hóharmatra, a varjak fagyos avar alatt piszkálnak csőrükkel, keresik a reményt, a nyulak nem is húznak vonalat a hóharmatba, ilyen gyermekkorban van csak, mert kimérgeznek valamennyi nyulat a mezőkről, Tovább »

47. nap – október 17.

Pengő Zoltán csütörtöki helyzetjelentése (via Maszol.ro):
Az elmúlt éjszakát Kirikkale városában töltöttem, isztambuli vendéglátóm, Ahmet barátai voltak a házigazdáim, valamennyien a török-magyar rokonság elkötelezett hívei. Díszvacsorát rendeztek a tiszteletemre, s ajándékot is kaptam, egy dedikált dvd-t egy híres török rendezőnek a Dunáról szóló dokumentumfilmjével, meg egy határidőnaplót. Előbbinek szívből örültem, utóbbinak kevésbé, mivel egyetlen fölösleges dekát sem akarok cipelni. Eldobni nem akartam, lévén, az nagy tiszteletlenség lett volna, inkább bementem egy étterembe, röviddel azután, hogy elhagytam Kirikkalét, s odaadtam a tulajdonosnak, aki cserébe meghívott egy teára. Tovább »

I.
A magyarországi önkormányzati választásokon az ellenzék rendhagyó győzelmet ért el, a kormánypártok fontos hadállásokat veszítettek, hiába hangoztatják – ami egyébként igaz –, hogy az összes leadott szavazat tekintetében Magyarország „narancssárga maradt”. A Fidesz, amely jó ideje fölényesen uralta a helyhatóságokat, most a huszonhárom nagyobb város közül tízben alulmaradt. Budapesten pedig áttörés történt, hiszen a kerületek többsége mellett az ellenzék Karácsony Gergely személyében a főpolgármesteri tisztet (és a közgyűlésben az abszolút többséget) is megszerezte – úgy, hogy a nem mindig sportszerű közvetlen ellenfeleken kívül jelöltjeinek le kellett győzniük a Fidesz számára testre szabott, részrehajló választási rendszert is. Tovább »

Doktor kutya

Egy kutya tűnt el Szegedről nemrégiben, egy kutya, amely (vagy aki?) oly okos volt, hogy egyesek a doktor címet ajándékozták neki díjmentesen. A kutya állandóan elkísérte villamoson a gazdáját a hivatalba. Később azonban csupa passzióból magában is tett villamos-kéjutazásokat: felszállt egyedül menet közben a villamosra, s addig utazott az állomásig és vissza, amíg megunta a dicsőséget. Tovább »

A kérdés naponta ismétlődik, feltéve, ha Bara bácsi, az éjjeliőr még esti takarodó előtt ott van a tűzoltóház előtt, kérdezzük, Bara bácsi, mi a fenéért mind gereblyélsz, mit mondhatna, azt amit mindig: azért gereblyézik, mert Bara bácsi hajdan a moravicai határvadászoknál teljesített sorkatonai szolgálatot, azért gereblyézik, nyári időben Bara bácsinak ezt naponta el kell mondania, sőt ősszel is el kell mondania, amíg a domb kontyáról lesuvad az első hó, pedig várja a fene a suvadást, Tovább »

őszi este.
betérek a lemezjátszók és ORWO-kazetták kirakata mellett
és elindulok lefele az Amza-tér irányába; pára fedi a Mignon ablakait
egy kiszolgálónő sárga rongyos falevelek között seper
hószagot hoz a szél; a cukrászda nyitott ablakán át
ömlik a gőz; holmi gyümölcsízért állnak sorban ott odabenn – a parkoló gépkocsikat sárga falevelek borítják
és a Ion Creangă színház fáiról is zizegve hull, szakad a sárga, rongynál is lágyabb őszi falevél. Tovább »

Elszürkülő kék,
Szomorú ég…
Számjegyek, melyeket vízszintes vonal támaszt,
Vég.
Tarka avartakarók, mennyei színjáték,
Hegyek mögötti színes bábuk előadása megy már rég. Tovább »

a pedigrém tiszta
van bennem magyar, zsidó
görög vagy macedón
és szász is, ami „hóstátiszta” Tovább »

Bolondos gondolat játszik velem, mint gyermek a komolykodó felnőttel; hiába hessegetem el magamtól, hiába védekezem nevetve és bosszankodva – akár a csiklandozás ellen –, hiába küldöm mással játszani, nem tágít, itt ugrabugrál, szökdécsel mellettem, rángatja a kabátom ujját, csacsog, mókázik, ugrat és hízeleg, be nem áll a szája, s akárhogy igyekszem magamra erőszakolni a komolyságot, arcizmaim fegyelmezettségét föloldja a kacagás, meg kell végül adnom magam, és meg kell hallgatnom őt: Tovább »

(marosvásárhely, 2006. X. 4.)

komoran makacsul némán
egy munkatárs beáll a koporsó mellé
komoran makacsul némán
a munkatárs leül Tovább »

Ketten maradtunk, mindössze ketten, utódom egy se,
de nem nyavalygok, nem lázadozom, ugyan miért…
járom a csendet tarkóba préselt velúrkalappal,
át- meg átfestem közben a nyomott szóközöket. Tovább »

46. nap – október 16.

Pengő Zoltán a tegnapi nap folyamán – október 15-én, kedden – újabb orvosi ellenőrzésen esett át és lába gyógyultnak találtatott; folytatta tehát gyalogútját. „Legközelebbi úticélom Kirikkale – számolt be szerdai tudósításában a Maszol.ro-n. – Nyolc napot töltöttem Ankarában, öttel többet, mint amennyivel előzetesen számoltam. Először kifejezetten rossz néven vettem, hogy a lábam, illetve a fertőzés keresztülhúzta a számításaimat, de aztán megbékéltem a helyzettel. Tovább »

Ma nem úgy ülepszik dalod
tollad hegyére,
mint anno, ha kiült a költő
ama dombtetőre.* Tovább »

a hajnallal mentem a hegyre

a kelő napnak adtam arcodnak pírját,
hajad színével festettem a földet.
elloptam szemed ívét és a mandulának adtam Tovább »