A chilei iskolarendszer Jó pár hónap eltelt a hazatértem óta, most már eléggé visszaszoktam az itthoni életbe, bár azt sosem fogom tudni mondani, hogy teljesen visszaszoktam, mert vannak olyan dolgok, amik régen teljesen normálisak voltak, most viszont nem tudok velük mit kezdeni. Ez a mindennapi dolgoktól kezdve az emberek természetén át, mindenben megmutatkozik. Nagyon lezáratlannak […]

Patagónia gyöngyszemei 2019. október 25. Jutalomutazásunk utolsó nagy állomása, Patagónia gyöngyszeme, Coyhaique volt. Ez a város több szempontból is gyönyörű élményekkel él bennem, az egyik és legfontosabb, hogy viszontláthattuk Sofiat, a chilei diáklányt, aki egy évig élt velünk. Megismerhettük a családját, hogyan él ő, milyen az iskolája és mindazt, amiről mindig lelkesen mesélt számunkra.

A legutóbbi bejegyzésem óta már hazaértem Magyarországra, de ettől függetlenül le fogom írni az eddig kimaradt élményeket. Mindegyikről úgy tudok írni, mintha tegnap történt volna, mert minden egyes ottani pillanatot leírtam egy naplóba (pontosabban összesen négy darabba, mert az első már októberben betelt). A hazatérésről pedig majd egy másik beszámolóban mesélek.

Atacama-sivatag 2019. július 08. Január 24.-én délelőtt mentünk a reptérre Santiago-ba és a repülőjegyünk Calamába szólt, ami az Atacama-sivatagban található egyik nagyobb város. De nekünk San Pedro de Atacama nevű kisváros volt az úti célunk. Mikor azt mondom, hogy kisváros, sokkal inkább egy falura gondolok, mert összesen 5600-an lakják, de mindig nyüzsög a sok turistától.

Balról jobbra: Ilyés Helga és „vendégei” – édesanyja és testvére, Kinga A Látogatás (2019. június 26.) Északtól délig / I. Január 20. egy teljesen normális napnak indult, mégsem volt az, mert elérkezett a hónapok óta tervezett nap, mikor is Anya és Kinga megérkeztek Chilébe. A fogadó anyukámmal és Evelynnel mentünk el értük Santiagoba a reptérre. […]

Az ünnepek Chilében 2019. június 9. Az első karácsonyi időszakom, mikor nem voltam bezsongva, hogy jönnek az ünnepek. A karácsonyi hangulatom elveszett, pontosabban elő sem került. Nem tudom, mások hogyan vannak ezzel, de 35-38 fokban még decemberben sem éreztem magam, nemhogy karácsonyi hangulatom legyen. Ennek ellenére a karácsonyi bevásárlást ugyanolyan izgalommal tettem meg, mint mindig.

Kirándulás Argentínába (2019. március 24.) Az előző bejegyzésem óta rengeteg idő eltelt, aminek nagyon egyszerű az oka: nyári szünet volt. Annyi programom összegyűlt, hogy meg tudnám összesen számolni a napokat, amikor csak otthon voltam és nem csináltam semmit. Több bejegyzésen keresztül elmesélem a nyári élményeimet, utazásaimat.

A világ végén (2019. január 8.) Eljutottam a világ végére. Na jó, ez így nem teljesen igaz, de már nem sok hiányzott. November 29. és december 4. között a fogadó családommal Patagóniába, azon belül Punta Arenasba látogattunk. Ez a legnagyobb déli város, a maga 120.000 fős lakosával. A legkisebb fogadótesóm kosárlabda meccsei miatt jöttünk ide […]

AFS-es kirándulás (2018. december 10.) A körzetemben összesen hatan vagyunk cserediákok, ami valójában elég sok. Viszont mindannyian különböző városokban lakunk. Két lány Japánból, ők január elején hazamennek, mert keresztféléves programmal érkeztek. Az olasz és a svájci lány velem egy időben repültek Chilébe. A hatodik Németországból jött, de ő nem cserediák: önkéntesként dolgozik egy cégnél. Ezt […]

Egy álom vált valóra (2018. november 27) Az elmúlt pár héten eljutottam elég sok helyre a környékről. Október 5-én a fogadó apukámmal és a legkisebb fogadó tesómmal elmentünk Vina del Marba cipőt venni. Egy nagyon hangulatos bevásárló utcán sétáltunk és sikerült megvennem az első képeslapjaimat Chilében. Gyűjtöm a képeslapokat, szóval ha bárki akárhonnan szeretne küldeni […]

Gyomlálás és kerítés építés (avagy iskolai programok, 2. rész) (2018. november 13.) Az előző rész írása közben úgy döntöttem, megfelezem, és két bejegyzésben osztom meg az iskolai programokat, mert annyi minden történt… …A harmadik nagyobb esemény az olimpia volt. Mármint a sulinak van egy saját sportrendezvénye, amit olimpiának hívnak. A lányoknak augusztusban volt San Fernandoban, […]

Iskolai programok (2018. október 25.) 2 hónapja és két hete vagyok Chilében. Már előre tudom, hogy a következő pillanat, mikor feleszmélek, az lesz, amikor már a repülőn fogok hazarepülni. Még mindig nagyon furcsa, hogy itt vagyok, de a legtöbb dolog már olyan, mintha egész életemben ugyanígy lett volna. Például már nem tudok visszaemlékezni, milyen volt […]

Fiestas patrias (2018. október 7.) Az ünnep, amit a gyerekektől kezdve az idősekig mindenki vár, egész évben, Chile nemzeti ünnepe. Az osztálytársaim a napokat is számolták vissza. A „Fiestas patrias” a Spanyolországtól való függetlenedés ünnepe. Tulajdonképpen szeptember 18-ára esne, de az ünneplést már előtte való héten megkezdik és utána is folytatják. A suliban az egész […]

A Rapa Nui tánc (2018. szeptember 24.) A napok egyre csak telnek, már lassan két hónapja Chilében vagyok. Mintha gyorsabban telne az idő, mióta itt vagyok. Furának tűnik, hogy egy éve ilyenkor ez még mind csak álom volt, most pedig ebben élek. Viszont végetért a „minden tökéletes” korszak, megtapasztaltam, milyen az igazi honvágy, mikor semmi […]

Az első földrengéseim (2018. szeptember 01.) Ebben a bejegyzésben az eddigi tapasztalataimat, megfigyeléseimet fogom megosztani Chiléről. Sokban különbözik Magyarországtól és Európától minden, ami itt van, viszont mégsem ért különösebb kultúrsokk.

Utazás Chilébe és az orientáció Augusztus 2-án eljött a (számomra) várva várt nap: elutazok Chilébe, egy évre! Negyed ötre kellett a reptéren legyünk, de már jóval előtte megérkeztünk. Átadták a szükséges dokumentumokat és a pólót. Elköszöntem mindenkitől, majd a biztonsági ellenőrzés után izgatottan vártam, hogy induljon a gépem Párizsba. 18:30-kor felszálltunk és 20:30-kor már Párizsban […]

Szerző a nyíregyházi Krúdy Gyula gimnázium kilencedikes tanulója, aki ez év augusztusában cserediákként Chilébe utazott, ahol egy esztendeig tartózkodik, ismerkedve az ottani fiatalok életével. A számára nem mindennapi esemény, személyes élményei megörökítésére blogot nyitott, amelyen időről időre nyilvánossá teszi benyomásait e távoli, érdekes országról, cserediák életéről. Olykor a Káfé főnix is tallózni készül Helga dél-amerikai […]

Súlyos teste alatt megreccsent a heverő. Kereken száz kiló volt, de mióta kevesebbet eszik,mintha fogyott volna egy cseppet. Máskor biztosan örült volna ennek, most… Nem érdekelte,sem ez, sem más: semmi. Vajon minden öregember ilyen?– Tíz óra – pislantott a régi ingaórára, mely még a nagyapjáé volt, de azóta is kifogástalanulműködött.– Te még nem keltél föl? […]

Heten voltak testvérek. Az apa nyomdász volt, az anya szakácsnő. Mindketten komoly gondolkozású, becsületes emberek. Mi tagadás, a becsületes elég közhelynek hangzik ahhoz, hogy manapság ilyen szóval keltsünk érdeklődést valaki iránt. Sőt, egyesek szerint talán gyanús is. De milyen szóval jellemezhető a legtömörebben az, aki valóban becsületes? Hát, hogy becsületes, tehát maradjunk a közhelynél. Ora […]

Hetedik jelenet (Mikor újból kivilágosodik a színtér, középtermetű, harmincöt év körüli, egyebekben minden szempontból jellegtelen férfi: Suciu hadnagy bukkan fel az ajtóban.) RUDI. Hurrá, éljen Iljics lámpása! Most az egyszer nem sokáig tartottak sötétségben bennünket. Persze még jobban örülnék, ha pontosan tudnám, mikor veszik el a vizet, fűtést, áramot. Teszem fel, megírhatnák az újságok, a […]

Negyedik jelenet (Ervin és az előbbiek.) ERVIN (elsőnek nyit a szobába kezében két jókora bőrönddel). Meglepetés! RUDI. Hát te mit keresel itt, Ervinke? (Auricahoz, aki a hallban újra púp és bicegés nélküli leánnyá változott.) Ejnye-bejnye, miért nem értesítettél, milyen kedves vendéget vársz ebédre? Jaj, de örülök neked, kispajtás! (Kitárt karokkal siet a fogorvoshoz, és erőteljesen […]

Harmadik jelenet (Blaj és az előbbiek.) BLAJ. Jó napot kívánok! De nehéz magukhoz ide feljutni! (Lihegve törli meg a homlokát.) RUDI. Üdvözlöm, domnu Blaj [Blaj uram]! Fáradjon beljebb, és fújja el szaporán, mi a baj! BLAJ. Honnan veszi, hogy baj lenne? RUDI. Na hallja, felkaptatott volna ekkora hassal idáig?

Történelmi játék egy felvonásban, 11 részben SZEREPLŐK RUDI, állástalan nyomdász AURICA, Rudi élettársa Suciu, szekuritátés hadnagy HELGA, Rudi barátnője Ervin, Aurica kérője BLAJ, társasházi adminisztrátor Vágányi, Rudi bal oldali szomszédja Szellő, Rudi jobb oldali szomszédja Történik 1988 telén, Nagyváradon.

Biológia Szakközépben nem veszik komolyan a biológiát, egy vagy két évig tanultuk, érettségizni sem lehet belőle, egyetlen plasztikus emlék, hogy a biológia tanárnő (duci teremtés, gusztusosan) fölül előttünk az asztalra, szoknyában, szemünk magasságában a combja, nem látunk be semmit, mégis szemérmetlen a póz az erős combjaival, de mi jövünk zavarba tőle (játszik velünk?), és szókimondó […]

Egy nem szokványos könyvbemutató zajlott Szatmárnémetiben a Chilly Csárda elnevezésű vendéglő kertjében. Az sem szokványos, hogy hasonló üzleti vállalkozás könyvkiadást támogat, márpedig itt ez történt. Török József, a verselő vetési postás százhatvannyolc versét jelentette meg A magány délkörei címmel, barátai segítségével.