Eugenia Brediceanu asszonynak   Vonszoltam magam, szenvedésben. Tán a bennem túlcsorduló lélek viselt meg.   A dombok fölötti virradat épp szemhéját, kialvatlan szemét nyitotta.   Zavartan kérdeztem magamban: Nap, hogy tudsz még mindig ujjongani az égre gördülésnek?   Aztán, ahogy azon az álmatlanság verte reggelen ólomléptekkel hol erre, hol arra bolyongtam, egy rejtett zugban […]

  Kezdjük egy rövid curriculum vitaevel: honnan származtál el? Valamiféle bogáncsos helyen élsz… Verseid sok helyen jelennek meg, Erdélyben és Magyarországon, köteted tíz van, ha jól tudom.   1975-ben születtem a Szilágyság Tövishát nevű tájegységének egyik falujában, Mocsolyán, Ököritó tőszomszédságában, mely utóbbi település 1910-es irtóztató tűzesetéből ihletődött Móricz Zsigmond Fáklya című regénye – aztán: pontosan […]

  I Merészen állok, révülten, reménnyel. A sors hógolyói vajon eltalálnak? Hadd omoljon be a hó barna hajamba, áldott torkomat hadd hűtse pihe. Felszegem fejem. Titkomat őrzöm. Uralkodni fölöttem ki tud? Sértetlen vagyok, halált nem ismerő. Szeplőtelen csengettyűjű tavaszi virág, mely a rét felhőtlen gondtalanságából előtörve a világban eltiporhatatlanul, oltalomban, ellenszegülés nélkül lakozik.   II […]

  Azon a napon kimerészkedtem a városba, úgy este felé, egy költő irodalmi estjére, ahol más költők és írók is időztek, jó emberek, gondoltam, itt lehet kotolni, maradok, s én is beszélgetek. Akkor még nem tudtam, hogy szög vagyok, egy átlagos, ám öntudatlanul is bökdöső, már a puszta jelenlétével is provokáló szögember.    

  Nem reszket a bokor, mert arrafelé nincsen, a Kerekerdőből pár fa megmaradt. Hieroglif felhőszűkület. Szélludak tépik a néhai füveket.   De ki szalad az árvalányhajak között? Ki nézi a sztyeppei bazsarózsát? Ki maradt négy árvával magára?

  Az álmodozó szelek csillagforgókra fújtak. Más kiút nem volt: anyám kertjében farkasalmának születni. Haszontalan virágok.

  Hány békát, hány madarat, hány katicabogarat? Hány fát, hány virághagymát, hány gombát? Hány könyvet, hány festményt, hány kerti padot? Bombákon kotló zsarnok, halál fattyán a pöcs.

  Mikor nyakainkat körülölelte a nap, fényes korongja rőtre, később barnára változott. Majd éjszaka. A megfélemlített harangok csak csöndben konganak.

Kinek a története? És ki a hallgató? A vonat már elindult a síneken. Az alföldi szél felszárítja a lelket.

Orvul támadó homokszemek az oltárra hálót festenek. Lázár tagjai szerteszét, vásznát rám veti az éj:

Őzet végy, ne csodát, csampfog a csalogány, vagy inkább a jatagán?

  Futott az ösvényen, mindenre szulák nőtt, szívében távoli rét, kaszált fű illata.

Nem a szongáriai cselőpók volt, akit megmentettem,nem a dzsungáriai volt, akit kesztyűmmel a vasfűbokorróláttettem a téglák között magasba törő bodzabokorra,hadd éljen tovább vígan a levelek között.

Írtam fadongóról, simogattam poszméheket,fényképeztem számos rovart, beszéltem hernyókhoz,szemeztem kuvikkal, békát, lepkét tartottam tenyeremben.S ahogy fekszem az ágyban éjszaka,mint téli álomra készülő gyík szeptemberben,másfél arasznyira a földfelszín alatt összetekeredve –hirtelen ásólap súrolja álmom hártyaburkát,bő százéves, gerendás plafonunkban rágnak a méhek.Egy hete beköltöztek a vályogfal és a födém közé.Az oromzaton már nem látszik a védelmező nap és […]

És mondá az Úr, hogy bármelyikről ehetni, csak arról az egyről sohase. A gránátalma volt egyesek szerint.

Két állattal érkezett a kendős öregasszony, háromlábú ébenfakutya az egyik, bal fülében fülbevaló, a másik egy akácfatyúk, nekem jelentéktelen.

Bologna – Brassó A minap kezembe akadt pergamenpatkány talán még hallotta a hangját.

Két méter tizennégy centi A boldogság a kert alatt jár, két méter tizennégy centi, babakocsit tol a boglárkás réten.

* Úgy futok Egy koratavaszi nap benézett a róka az udvarba, nem látott mást, csak bimbózó barackfát. Azóta a fagy szétrágta a pille-szirmokat.

Billy Chee Elindult az Úristen nehézlovassága, hólyagosodik a föld fekete kérge. Állok a diófa mellett egy délelőtt, és hallom a száraz fűszálak között, a zsenge füveken a várva várt tavaszi eső utáni hadi dübörgést.

Áprilisban Roppant csigaházak görögnek a pusztán, ha rájuk lép a villám, nyákjuk szertefröccsen.

Áprilisban Roppant csigaházak görögnek a pusztán, ha rájuk lép a villám, nyákjuk szertefröccsen.

Lassan úgy nézek ki, mint egy tobzoska. Baltafej-pikkelyű tobzoska. A jó könyv olyan, mint fejszeütés a hátba, beleremeg a szívem. Igaz ugyan, hogy még nem dobtak hátba fejszével, képzelőerőm viszont mindig kisegít. Ahogy kinyílik a könyv, emelkedik a balta, a mozdulat ívet rajzol, akár a szivárvány. És hogy a szivárványkapu miként nyílik? Hát úgy, ahogy […]

A szerző maga választott ki tíz verset eddigi életmûvéből, és ő állította sorrendbe azokat. A szövegek nagy része már megjelent különböző lapokban, kötetekben, a tizediket a Káfénak írta.

„Érzékeny – akár egy Boda-vers” (Gergely Tamás) Kék fadongó Itt van most a zsályán, végigkóstolja az apró virágokat. Másfél hete úton jártomban megpillantottam egy hátára fordult hatalmas kék fadongót, jaj, gondoltam, nem tud már felrepülni sem, mi lehet vele, jönnek a hangyák, rámásznak, csípik, elpusztul belé, nem hagyhatom,