B.Tomos Hajnal: Lehetetlen elmélet

Na, és mi van, ha Vuhan nincs,
nem is létezett soha,
csak valaki kitalálta
a feltrancsírozott denevérek piacát,
hogy rád adhassa a rettegést,
mint mindünkre túl szűk kényszerzubbonyt, Tovább »

Ezüst híd–Srebrni most: Ranko Pavlović verse

Fehér Illés műfordításaiból

Sve na svom mjestu / Minden a helyén van

Végre minden a helyére került:
a pacsirta a jegenye rügyező ágára,
a méh a kankalin első virágára,
a napsugár a még nem feslett
bimbón ébredt tiszta harmatcseppre, Tovább »

Vilidár István: Ebadták

Az azopan.ro Vilidár-galériájából. Forrás: Transindex.ro

Nászta Katalin: Szövegnapló – zsinórban (4)

Aki hisz énbennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai áradnak annak bensejéből – kiáltja, mondja az Úr Jézus. És ezt a Szellemről mondta, aki kiárad a benne hívőkre.
A víz az éltető elemünk, ehhez hasonlítja, ezzel azonosítja azt az erőt, tudást, eledelt, italt, amit az ő jelenléte jelent a mindenkor benne hívőknek. Tovább »

Komán János: Marosugrai Hallerek az irodalomban

Marosugrán öt Haller gróf tartózkodott: Haller László (1717-1751),(V.) Haller Gábor (1749-1822), ( VI.) Haller Gábor (1790-1832), Haller György (1818-1892), Haller György (1861-1944). Az utóbbi Kerelőszentpálra költözött.
A jelenlegi erdélyi irodalmi berkekben mindenekelőtt a kerelőszentpáli Haller Jánosnak (1626-1697), a „Hármas história” írójának nevére emlékeznek a Kriterion Könyvkiadó Téka sorozatában megjelent művének köszönhetően. Tovább »

Keszthelyi György: Keltezetlen példabeszéd

Amikor õsz kontárkodik a télbe,
mintha senki sem jönne világra,
a barom se párállik,
csüggedten csóválja fejét,
jászla sivár, nyirkos tartozék. Tovább »

Steigerwald Tibor: Csoda

Forrás: a szerző FB-oldala

Székedi Ferenc: Arcok, szavak, emlékek (113.)

Erőss Vilmos: Mesélő…Dokumentumok, személyiségek, kövek

(Csíkszereda, 2029, a kötet a szerző magánkiadásában jelent meg. Készült a Tipographic kft. nyomdájában. Tördelés és képfeldolgozás Cserei Árpád.)

Amikor a Facebookon megjelenik egy-egy régi csíkszeredai kép, mindig lementem és amikor összejövünk – egyre ritkábban ezekben a vírusos időkben – megmutatom a gyermekeimnek, az unokáimnak: lám csak, ilyen volt valamikor a városunk. Tovább »

Kiss Székely Zoltán: A Bulevárd őrzi emlékeink

Bulevárd. Még úgy őrzi emlékeink,
akár a Csendet hullott ostorfa-levél.
Éj. A Bujdosók lámpása felénk int,
megcsillan fölöttünk, szememben elalél. Tovább »

Cseke Péter: Leshely

Csákberény, 2021

Nászta Katalin: Csak a lényeget írd, a többi szómenés

hát ez sem a legfontosabb volt
de mégis, ha elmaradt volna
itt bent a lelkemnek egy darabja
színtelen folt lenne
árvább, mint volt

2021-01-17

Gergely Tamás: Ki a gyilkos?

Ebédnél Vadmalac kifejtette, hogy ő valakinek az arcából meg tudja állapítani, ki ölné meg őt, amennyiben úgy hozná a sors. Az arcból meg a pillantásából.
Kismalac érdeklődő szemmel nézett az apjára, Malackát is meglepte a kérdésfeltevés, de csak a koma szólt, illetve kérdezett:
„Puskára gondolsz? Háború…?”
„Puska, tőr, kés, kapa, hogy a ká betűnél maradjunk.”
„Hm.” – volt a koma reakciója. Meg ez: „Ismerősökre vagy ismeretlenekre gondolsz?”
„Olyankor mindenki idegen.” – Ezt válaszolta sokat sejtően Vadmalac. S még tett a tányérjára két tölteléket.
Amit Malacka jóleső érzéssel nyugtázott, mert azt jelentette, hogy jó a főztje.
„Nézz rám – mondta ekkor a koma. Kihúzta magát, hegyes fülét az égnek emelte, megsimogatta szőrét a pofáján, és megkérdezte: – Szerinted én is gyilkos lehetnék?”

Forrás: Lenolaj.hu

Oláh István: Marosszéki táncok

A Félszemű egyetlen szeme izzott a hegedű fölött.
Áll a bál, az új paraszti rendek, alszeg és felszeg
egyenlői
forgatják a szombat kerekét.
A szombat őket. Aztán párokra szakadoznak,
aztán magukban járják. Aztán senki. Tovább »

Székedi Ferenc: Fenyőszaurusz

Forrás: szerző FB-oldala

Fekete Vince: Hipermodern költő – Kosályban…

Hipermodern költő – Kosályban… – ahogy önmagát emlegeti 1919-ben az Én című versében, a „szárnyaló, szabad szó”, ahogy írja másutt szintén magáról (Ó, ti rímbekényszerített), és nem a „rímbekényszerített mondanivalók” szerelmese. Ezekben a mondatokban benne van az egész Bartalis-líra két legfőbb jellemzője. A rímtelen szabad vers, aprócska kitérővel, élete végéig kitart a költészetében. Tovább »

Kiss Székely Zoltán: Táltosok a Hargitán, 1968 nyarán

„Csak a magány, a nyugtalanság, csak a homály a csúcsokon.
Magunkra hagyott minket minden. Te sem jöttél meg, Sándorom.”
(Székely János: Ilyenkor ősszel)

Nem rozzant íróasztal mögött,
válaszra váró levelek között,
nem a főtéri forró flaszter fölött,
de a Fiastyúk kék ege alatt Tovább »

Gergely Tamás: Motolla

Mintha parázson feküdt volna, úgy forgott, forgolódott az ágyban. Vadmalac.
Malacka nyugtatta:
– Nyugodj meg, Vadmalac!
Ám nem ért el eredményt.
Kismalac is közbeszólt anyját utánozva, inkább hogy kacagjanak:
– ”Nyugodj meg, Vadmalac!”
Ám a megszólított forgott, akár a motolla.
– Nincs baj – próbálkozott Malacka újra.
Vadmalac ennyit válaszolt:
– De van!

Forrás: Lenolaj.hu

Nászta Katalin: Az első hó

az első hó ami megmaradt
lehullva idén
fehér az udvar
csak a macskák virítanak
feketén Tovább »

Székedi Ferenc. Jégszakáll

Forrás: szerző FB-oldala

Cseke Gábor: Vasreszelék

eveztem egyszer ár ellenében
szívem majd kiszakadt
próbáltam magam alá gyűrni
a szembe rohanó habokat Tovább »

Székedi Ferenc: Arcok, szavak, emlékek (112.)

Köllő Miklós: Mesélem a házam

(Csíkszereda, 2018, Hargita Népe Kiadó. A grafikák Köllő Miklós alkotásai. Fotó: Szigeti Vajk István, Erős Zoltán Levente, Csíki Barna, Köllő Miklós)

Középiskolás koromban nem tanulhattunk magyar irodalom könyvekből: nem léteztek. A tanárok mondták tollba, hogy mit kell lejegyezni és Tóth Árpád (1886-1928) Hajnali körút című versének egy szokatlan sora onnan ragadt meg mindörökre a fejemben: egy kirakatban lila dalra kelt egy nyakkendő…
Tovább »

Bölöni Domokos böngészője

KARINTHY, SZÉP ERNŐ

Karinthy Frigyes mindenkit egyformán üdvözöl. Meglóbálja kalapját, hirtelen odavágja:
— Nagyon sietek! — és elsiet. Ha egészen ismeretlen, aki köszönt, nagyon siet, ha jó ismerős, még jobban siet.
Szép Ernő úgy tartja eléd kalapját, mintha rózsával volna tele. Tovább »

Pusztai Péter: Elmúlt napok (504)

Hálószoba * Forrás: szerző FB-oldala

B. Tomos Hajnal: Földönfutó luxus

Ne érints !
Ne mosolyogj,
mert úgy sem látszana
s különben is: nincs min mulatni. Tovább »

Faluvégi Anna: döntés

a szívek csendje
körbevesz
a tél fagyot lehel
elcsitul a lárma Tovább »