Elhatároztam, hogy ezentúl minden esztendőben így vagy úgy, de szóba hozom az időkapszulát. Valószínű, hogy január-februáronként, amikor a közhelyessé lefokozott időben előre, csak előre tekintünk. Derű- vagy borúlátón, ahogy a körülmények, meg azoktól függő hangulataink diktálják. Tovább »

tiktak rég nincs már
nem ketyeg a folyékony
kristály kijelző

Budapest, 2019. II. 9.

ágyad egyik végén egy isten a másikon valami sátánféle persze az ilyenkor már használatos modern de egykoron még szarvas-patás s lesik álmod lesik álmodban mikor melyik ágypólus felé mozdulsz el hiszen ebben az állapotban a legőszintébb az ember ilyenkor kellene meghódítani s majd ha felnő rájön melyik oldalon aludt annak idején szóval ott vigyorognak sokat sejtetően örvendve minden milliméternek amit feléjük kúszol álmodban… csak látnád Bogi egyszer is milyen sanyarú ott- és cserbenhagyott az ábrázatuk mikor fenékkel előre lekúszol a felezővonalról és elmész ennek az egész ünnepélyes lélekszerzésnek a közepén kissé megbillent bugyival szóval elmész pisikálni

Repülő tojások

Volt néhány nyár, amíg Dănuț volt a legjobb barátunk. Ha jól emlékszem, Almășannak hívták, különben annak a hentesnek az unokája, aki nagyanyámmal akart hancúrozni. Nem tudom, merre jár, már ő is túl van a negyvenen, hiszen öcsém és köztem volt. Bármit lehetett vele, sőt, ő vezette a bármit. Tovább »

Tündér legyél, s annak áldó keze.
Köhögésem legyél, hálás leszek neked.
Zaj legyél, örökre elvisellek.
Lábamon tyúkszem legyél, boldog leszek.

(A magyar kinó-literatúra) Münchenben a múlt év szeptemberében nagyon megkacagtatott egy reklám, amely a kinó-literatúra újdonságait ajánlgatta. A kinó-literatúra jelentette Münchenben a mozi-irodalmat, mely nyugatabbra, például Londonban, már sok esztendős. Én a furcsa szón mulattam, a délnémet, a bajor találékonyságnak e nyelvi remekén. Azonban rögtön elkomolyodva egy kontempláló, komoly emberhez illően szóltam az útitársamnak:
– Emlékezzék rá, hogy két év múlva már Budapesten is lesz kinó-literatúra, mert ma gyorsabban jut el hozzánk mindenféle. Tovább »

„Ha Isten katonának szánt volna minket, kaki meg zöld buggyos bőrrel születünk.”

Felfirkálta, szerk. ÁHU

ősz van rothad a levél

mit a fagy
megkímél az új tavasznak,
belőle lesznek új tüzek
apró tüzek egy ravatalnak Tovább »

Befalazott arcokba mosolyog.
Azokért szól, kik szót sem érdemelnek.
Irgalmas zsoltárokat énekel
azoknak, akik sosem énekelnek. Tovább »

A rablót az utcán fogták el: egyik lábával beszorult két parkoló kiskocsi közé, ennyi elég is volt. A közelben közlekedési jelzőlámpa volt. Ketten szorosan belekaroltak és ddavitték a szolgálatos milicista fülkéjéhez. Fiatal, rövidre nyírt hajú, benőtt homlokú ember volt, a fejéhez képest kissé széles váltakkal. A milicista, miután telefonált, átadta helyét a rablónak. Tovább »

Hányszor megúsztam varázsod!
nem nyeltek el a hullámok,
bár fölborultam nem egyszer,
míg téged nézve eveztem
lefelé a sodró vizen. Tovább »

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

Bodor Pál: Monológ zárójelben. Röplapok versben, prózában

(Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1971. A borítólapot Cseh Gusztáv tervezte. A könyv szerkesztője: Bodor András. Műszaki szerkesztő: Bálint Lajos. Ára: 9 lej)

Már nem nagyon tudom, 1972-ben hogyan kerültem a kilencedik emeletre. Mármint Bukarestbe, az RTV magyar adásának a szerkesztőségébe, Bodor Pál (1930-2017) főszerkesztő előszobájába. (Egy kezdő, mezei újságírónak ott nem nagyon volt mit keresnie. Alighanem Albert Antal „hargitás” főszerkesztőmet kísértem el, ő Csíkba költözése után elég gyakran járt vissza, korábbi lakhelyére, a fővárosba.) Tovább »

Már süpped mellem hava,

akár éhes falkák hagynák
rohanó tegnapok nyomát,
s éjszín-pillangók isszák
szemem kék szirmát. Tovább »

Kivárom
Soromat,
S megiszom
Sörömet.

Markó Béla:
TÉLVÉGI ZSOLTÁR

Izzadságtól szaglik
s guberál az Isten,
ha már nem segít más,
hogy magán segítsen, Tovább »

Betűtészta

A garázsok Z alakban strukturálták az udvart, míg a blokkok L alakban keretezték. Mi a Z tetejével szemben laktunk, a nénire láttunk, aki kis Fiatját gördítette ki, amikor kellett, és egyszer azt mondta, „ești foarte curios”. Az életéről mesélt, már nem emlékszem, hogyan kerültünk oda, én meg túl hamar barátkoztam. Tovább »

hídelvén látogattunk
egy családot meg
kaptam tőlük egy celofánba tekert
rózsaszín cukormalacot
egy cukormalacot
amelyik büdös volt Tovább »

Ana Blandiana után

Ősz Nagyasszony, volna egy gyötrő kérdésem.
Füvekbe rothadó szilváid nem értem.

Föld Asszonyság, tudsz-e feleletet erre?
A csonthéjas magok nedves íz-kegyelme… Tovább »

“Isten hat nap alatt teremtette a világot. A hetedken letartóztatták.”

Felfirkálta, szerk. ÁHU