Nászta Katalin: Amőbák

Keresztúri Kiss Hajnal: Töredék az életről

Mi az élet?
Akadályfutás, verseny az idővel.
Mi lenne, ha életünket
időtlennek élnénk meg?
Az idő struktúra. Sokszor fölösleges stresszforrás a struktúrához ragaszkodás, fogódzó, szükséges gondolatfogas,
de sokszor az időfolyam, ha nincs résen az akarat,
fenyeget az elúszással. Tovább »

Ezüst híd-Srebrni most: Stefan Višekruna verse

Fehér Illés műfordításaiból

Rabok / Zatvorenici

A rabok
a börtön kopott betonját
dühösen verdeső
szomorúan
zuhogó esőt
nem észlelik. Tovább »

Cselényi Béla: 2019. V. 29.

megértem már a túlélők
pirosan-kéken kavargó gyászát
mióta tudom
hogy a duna hideg és tusfekete
s villámgyorsan tengerbe sodor Tovább »

Úzvölgyi “ki mit tud?”

Az úzvölgyi honvédtemető egykori bejárata | Forrás: Hargita Megye Tanácsa

A nemrég történt úzvölgyi incidensek és provokációk óta úgy tűnik, rövid idő telt el; ehhez képest viszont már jócskán megduzzadt a kérdésről szóló értekezések, állásfoglalások száma. Sokan sokfélét állítanak, sokféle „ténnyel” érvelnek, de hiteles történelmi összegfoglaló mindarról, amit az Úz völgyében az utóbbi száz évben lezajlott eseményekről tudni lehet és kell, vajmi kevés látott napvilágot. Itt hívjuk fel olvasóink figyelmét két olyan szintézisre, melyek tiszta vizet szándékoznak önteni vitáink poharába. Mindkettő a Maszol portálon érhető el, szerzőjük Vig Emese, s az általa feltárt események, a rájuk hivatkozó dokumentumok és tanúvallomások alkalmasok arra, hogy higgadtabb fejjel értelmezzük az erdélyi hadi történések tanulságait. Tovább »

Márton Károly: Borzong a fenyves

A tűlevelek
Csapdájában hópelyhek,
Borzong a fenyves.

Bölöni Domokos böngészője

Tersánszky J. Jenő: Kaffka Margit

Elmondtam a Nyugat-Barátok Körében – részletek

A néhai Palermó-kávéházban, a Kabos Ede-asztalnál ismerkedtem meg Kaffka Margittal. Ez 1910-ben vagy ’11-ben volt.
Ha tettem rá egyáltalán valami benyomást, az alig lehetett kedvező. Ugyanis a következő történt. Tovább »

Székely–Benczédi Endre verseiből

HAJTÉPŐ

Az ember néha a hajába túr,
és szélnek ereszt, ahányat tud.
Csak annyi marad (majdnem),
ahány körme alá szorul. Tovább »

Televíziós interjú Székely-Benczédi Endre költővel

Negyven perces beszélgetés a költő otthonában.
Szerkesztő: Molnos Ferenc, Sóvidék TV

Demény Péter: Villámvignetták (25)

Miből lett az élet?

Pályám kezdetén mindent megtettem volna, hogy egy magyarországi lapban közöljek. Nehezen jött össze, különféle viszontagságok után végül az ÉS-ben sikerült. Dérczy Péter minden fontoskodás és gőg nélkül közölte a novelláimat, jó ideig volt a támaszom. Később Károlyi Csaba vette át a stafétabotot, és gondolom, leginkább a biztatására írt kritikák következtében történt, hogy a határon túl ma talán elsősorban kritikusként könyvelnek el. Tovább »

Klasszikusok kézfogása: Charles D’Orléans

A francia partok felé tekintve

Dovernál egy nap, a tengeren át,
gondolnom arra kellett eleinte
milyen örömben éltem odaát,
s bár küldte szívem egyre sóhaját,
ó mégis, így is milyen jólesett
látnom édes szülöttem földemet. Tovább »

Falfirka

Ha itt a turistaszezon, lőhetünk rájuk?

Felfirkálta, szerk. ÁHU

Cseke Péter: Zuhatagok városa

Bad Gastein, Ausztria, 2019

Szülővárosom, szeretlek

Végre szóvá tették: az uz-völgyi cirkusz nem valami spontán tiltakozás, hanem előre megfontolt szándékkal szervezett összecsapás. Romániában is, akárcsak az egykori szovjet birodalom országaiban, léteznek olyan személyek és csoportok, akiknek érdekében áll az, hogy a különböző nemzetiségű állampolgárok időnként egymásnak essenek. Cornel Vâlcu kolozsvári egyetemi tanár szerint: „el akarják terelni a figyelmet arról, hogy az országban nem mennek jól a dolgok: nem működik az igazságszolgáltatás, a tanügy, az egészségügy, nincsenek autópályák”. Tovább »

Székedi Ferenc: Arcok, szavak, emlékek (78)

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

A Csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium évkönyvei

(Kiadja a Márton Áron Főgimnázium igazgatósága. A kiadásért felelős: Varga László igazgató, főszerkesztő: Borsodi L. László. Műszaki szerkesztő: Császár Csilla, Tördelőszerkesztő: Para István. Borítóterv: Ráduly Margit. Nyomda: Alutus Rt., Csíkszereda)

A címben jelzett többes szám nem véletlen és nem elírás, hiszen huszonhét esztendeje adja ki egykori középiskolám az évkönyveit. Itt sorakozik valamennyi a könyvespolcomon, több közülük az igazgatók által dedikálva, és már ránézésre is megállapítható, hogy miközben a print-korszak leszálló ágba került, itt ennek nyoma sincs. Tovább »

Nászta Katalin: Az a kék madár

a vers
hívja elő belőlem jobbik énem
ne hagyjon közömbösen
ne altasson
ha nyugtat is, csak csitítgassa
borzolt idegrendszerem Tovább »

Pusztai Péter: Elmúlt napok (391)

Ismeretlen eredetű fadarab * Forrás: a szerző Facebook oldala

Irodalmi somolygás (9)

Fodor Sándor: Az utolsó történet

Hogy sorrendben melyik történetet mondta előbb, melyiket utóbb, nem tudhatom. Különben is csak (ezt a) néhányat jegyeztem meg – a néhány százból. De pontosan tudom, az utolsót.
Egyetlen – korban is hozzáillő – barátja volt Balog ezredes úrnak; Kolonics doktor, a nyugalmazott orvos. Naponta délelőtt tizenegykor elindult a kaszinó felé – utána lehetett igazítani az órát. Nos, őt kevésbé szórakoztatták barátja Háry-meséi, sőt, bántotta, hogy a fiatalok összekacsintanak-röhögnek az ezredes úr történetei hallatán. Máig se tudom, megelégelte-e a nagyotmondásokat, vagy orvos létére sokk-terápiához folyamodott végül? Tovább »

Cselényi Béla: inga leng

királykék szatyor

királykék szatyrot kaptam
kánikulai patikanapon
ennyi elég egy napra Tovább »

A. Gergely András: Egy másik tér, több másik társadalommal

Efféle címre az első reakció könnyen lehet az: mihez képest másik a tér, s micsodák azok a másik társadalmak…?!
Csak nem-válaszom van erre, avagy súlyosan kitérő, méltón megalázkodó, lehetetlenül respektív, de egészében is tisztelettel teljes. Immár nem pusztán-csupán azok felé, akik szereplői, részesei, áldozatai, túlélői egy valaha volt rossz válasznak, hanem azok iránt is elismerő bólintás, akik mindezt megőrzik az emlékezetnek, írnak róla, észben tartják, megörökítik. Itt most többféle útra is indulok, s csupán hívogatni tudom az Olvasót, utazzon velem egy kicsit, közös kabinban, közös képekben, közös emlékezetben. Tovább »

Jutka Rona: Farkas Aranka a dobozi temetőben

2007 * Forrás: /maimanohaz.blog.hu * Illusztráció Jutka Rona Magyar cigányok. Túlélők vallanak c. könyvéhez

Elekes Ferenc: Szelek beszéde

Két ember ült egy-egy szép, kerek kövön. A bözödi határban. Az egyik én voltam, a másik egy nálamnál valamivel okosabb ember. Az ő nevét nem mondom meg, nehogy pletyka legyen a beszélgetésünkből. Mert beszélgettünk. Kiadósan. Az egyik legtöbbször Bözöd felé nézett, a másik legtöbbször Bözödújfalu felé. Tovább »

Keresztúri Kiss Hajnal: Bűvölet

Flaszteron rohanok.
Júniusi madárhangok
űzik a fülledt meleget.
Kapunyitási feladatom
fűti lelkemet. Tovább »

Káfé-színpad (XI)

Albert Csilla: Közöny Herceg

II. FELVONÁS, 5. jelenet

(A püspök palotája. Este van – zeneszó, díszes vacsora, vendégek, nevetés, az asztalnál az előtérben a herceg és a Fattyú. Láthatóan nagy kedvvel esznek, isznak, beszélgetnek.)

Fattyú: Édes öcsém, de vártam már erre a pillanatra, hogy ledobhassam a páncélt, meg a kíséret nyűgét.
Herceg: Nos, ki is érdemelted… Őfensége kíséretét biztosítani komoly feladat… De immár épségben elhagyta püspök uram székhelyét, úgyhogy… megpihenhetsz… Persze csak holnapig, akkor rám kell Orleans-ig vigyáznod. De most!… Most ránk fér egy kis mulatás. Hé! Tovább »

Pusztai Irina: A tücsök és a hangya

La Fontaine-illusztráció