Kovács Attila: Ónos eső a Pilisben

MTI-archívum, 2004

Nászta Katalin: Látomás

essen, ne essen – töpreng a hó
töpreng a kedved – toporog a ló
akár a lochnessi szörny is lehetne
dombok közül tóból kiemelkedve
de csak egy rémes látomás a ködben
mit alvatlan képzelet fest egy felületre

Számítógépes grafika

Bölöni Domokos böngészője

A szélkakas nem baromfi

Indig Ottó, a kitűnő író fiatalemberként egy kis vidéki állomás főnöke volt. Ezen az állomáson futottak keresztül a külföldre menő baromfi szállítmányok, és Indigre volt bízva, hogy amíg a vonat az állomáson vesztegelt, etetésükről gondoskodjon. Ezért az etetésért Indignek vagononként tíz korona járt, és az igazgatóságnak úgy számolt el vele, hogy az egyes fuvarlevelekre vörös cédulát ragasztott, és minden ilyen cédula után kivett a kasszából tíz koronát. Tovább »

Cseke Gábor: Vakrandi, tizennegyedszer

Silbermann szökésben van, a német–belga határ felé tart. Egy gépkocsiban ül, melyet bizonyos Franz vezet, aki megígérte, hogy jó pénzért eligazítja, hogyan juthat túl a veszélyes határövezeten. Azt viszont csak az olvasó tudja, hogy a fiatal embercsempésznek ez az első hasonló vállalkozása, talán még a kliensénél is jobban izgul, de nem mutatja. Nézzünk csak bele egy kicsit a fejébe! Tovább »

Az azopan.ro 1989-es archívumából (2)

Égő gyertyák az áldozatok üdvéért Temesváron

Kocsis Francisko: Emberek vagyunk…

Emberek vagyunk, még ha nem is mindig érdemeljük ki e megnevezést.


Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, főhajtások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.

Kiss Székely Zoltán: Adalékok

1. …az elvtárs fogalmához

Csak akkor
látogatja szülőfaluját
ha a dűlőket
porfinom hó
vagy hószelíd por
fedi
kocsiját nem piszkítaná sárral Tovább »

Az azopan.ro 1989-es archívumából (1)

Forrongás Temesváron

Farkas József György: Ikarus 55 – Tallinn

A farmotoros magyar autóbuszok első darabjait a múlt század ötvenes éveinek közepén kezdték gyártani Budapesten. Az újszerű, elegáns vonalvezetésű jármű – amely az Ikarus 55 típusnevet kapta – hamarosan rendkívül népszerű lett Magyarországon, s pár esztendőre rá már a külpiacokon is tekintélyt szerzett. Tovább »

B. Tomos Hajnal: Capriccio

Picassora emlékezve

Nekem a nő
hóba öltözött
sudár platán volt, Tovább »

Oláh István: Titkosítok

Nem mindenki tud hívni telefonon. Most jut eszembe, hogy titkosítottam a számot még a hónap elején, és ezt csupán egy ember vette észre a néhány milliárdból. Ő is véletlenül. Vagy mégsem? Ő, aki olykor felhív, és hangját elváltoztatva panaszkodik, dühöng és vádol. Max három perc az egész, aztán kilép a vonalból, én pedig egy kurta percig se találgatom, ki az az álmatlan ökör, aki már megint hajnali háromkor költött. Tovább »

Gyalogúton Zanglába (69)

104. nap – december 13.

Eddigi iráni élményeim legjobbja az volt, amikor meghívtak egy családi ebédre. Ez még Marandban történt, a meghívást pedig alig pár órás ismeretség előzte meg, de ez a körülmény itt nem számít rendkívülinek. Amikor beléptem az ismerősöm nagybátyjának a lakásába, ami egy semmitmondó kinézetű ház első emeletén volt, elhűltem a csodálkozástól, mivel a konyhával egybenyitott nappali táncterem méretű volt, odahaza nem láttam még ekkora szobát. Tovább »

Hm/34

Eltörte magát a pohár. Kellett neki kiesni a kezemből. * Kép és szöveg: Hajdú Mónika

Ritoók János két verse

ANTIBÁBEL

„megbízhatsz bennem, jó barátom“
„te rog să-mi dai o pîine caldă“
„und als ich sah die Liebe kommen“
„I see You are a clever pupil“ Tovább »

Cseke Gábor: Vakrandi, tizenharmadszor

Silbermann mérleget készít eddigi utazásáról: ideje van rá, a zakatoló éjszakai szerelvényen, ahol egymással beszélgető munkások – a köznép – közé került. Sebaj, legalább az ő gondolkodásukkal is megismerkedik… Mostanig ugyanis csak a középosztállyal volt inkább dolga.
Az élmény tanulságos és új energiákat adó: rájön, hogy másnak is ugyanúgy van oka a szenvedésre, a menekülésre, mint neki. Tovább »

Pusztai Péter: Elmúlt napok (459)

1977-es bukaresti kiállításom plakátja. Forrás: szerző Facebook oldala

B. Tomos Hajnal: Egyféle havazás

Az ki havaz,
mit hullat,
kihűlt testeken
mért kutat? Tovább »

Albert-Lőrincz Márton: (Zolka)

Néha rajtakapom magamat,
hogy próbálgatom … de mit is?
A gondolat megszakad…hallom
a csendet … igen, az első lépésem… Tovább »

Kiss Székely Zoltán: Egy versolvasóhoz

Habár szemre véve
ez nem szerszám,
de kézbe véve mindent lehet vele. Tovább »

Oláh István: Zsebregény (részlet)

A levéltár bejáratán ki- s befutkosnak az emberek. Egyiknél húszlitres benzinkanna. Perc múlva lángok csapnak fel az egyik irodában. A levéltárral átellenben, a ház harmadik emeletén, megjelenik egy férfi feje. A tanú. Mi az ördög, forradalom van már megint? Tovább »

Balázs Ferenc: Rendszerváltó képek Székelyudvarhelyről

1989. december 22. délelőtt: A városháza előtti téren húsz-huszonkétezresre duzzadt a tömeg, a többség békésen tüntetett.

A korondi születésű tanárember, „Balázs Feri bácsi” 1974-től 1997-es nyugdíjazásáig rengeteg fiatalt vezetett be a fotózás és filmezés rejtelmeibe a pionírházban, és utódintézményében, a Cimbora házban, gyakorlatilag az ő iskolájából nőtt ki a székelyudvarhelyi tévézés, dokumentumfilmezés. Tovább »

Bölöni Domokos böngészője

Nem ugyanaz

Török Rezsőnét kegyetlen fogfájás gyötörte. Egész éjjel föl s alá járt, amivel természetesen derék élettársának éjszakai nyugalmát is megzavarta. A reggelinél panaszkodik az író:
— Egész éjjel nem hunytam le a szememet! Tovább »

Kocsis Francisko: Az ellenség számomra idegen…

Az ellenség számomra idegen / még ha egy nyelvet is beszélünk,/ látom, nem azonos velem,/ valahányszor tükörbe nézünk.

Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, főhajtások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.

Horváth Imre négysorosaiból

HIVATÁSOM

Ha véreznem kell, nőjön körém tüske.
Ha dobolnom, bőröm száz verő üsse.
S legyek jégből és álljak a napon,
ha elolvadni a feladatom! Tovább »

Gyalogúton Zanglába (68)

103. nap – december 12.

Eljutottam Bostanabadba. Az elmúlt két napon nagyon jól haladtam, tegnap 44 185 lépést, 34,33 kilométert tettem meg. Ma jobb a kedvem, mint az elmúlt napokban, részben amiatt, hogy végre ragyogó napsütés volt, az országúttól délre, a távolban hóborította hegylánc magasodik, kedvem volna közelről megnézni. Tovább »