Keszthelyi György: A feladó

Született talán háromszor,
mint a népmesehősök –
barna hiszékenységét harmincháromszor
verte el rajta a rendbontó matyi –
a lúdas mégis mindig ő volt… Tovább »

Elekes Ferenc: Gyergyó

Karácsony János festette ezt a képet, bizonyára Gyergyóban valahol, én ezeket a színeket ott láttam, amint fölértem a Bucsin-tetőre, s tovább, mondhatni mindenfelé az itteni hegyek oldalában. Szerettem itt járni sárguló, pirosló őszi napokon, levélhulláskor, napfényben és zivatarok idején, szerettem erre járni télen is, a zúzmarás, havas fenyők közt kanyargó úton, de ősszel különös volt mindig a látvány, ezernyi színben mondhatni villámlott a táj, a színek valósággal elkápráztattak.
Úgy látszik, a mi festőnket is ez fogta meg és tartotta itt élete végéig, a színek, lám, ezen a képen is azt festette meg, a színeket.
Ha jól megnézem ezt a festményt, a háttérben valami alakokat is lehet látni, szénás szekeret, ezt-azt, de azokat a művész elnagyolta, csak odavetette őket, a színek fogták meg őt, a viharos színek, a cikázó fények égen-földön, mindenütt. Csupa líra ez a kép, csupa vers. Meghatódottság nélkül nem is tudok elmenni e kép mellett, látványa valami fennkölt érzéssel tölt el, ebben a szürkére sikeredett világban.


Forrás: szerző FB-oldala

Demény Péter (Ivan Karamazov:) Zsiléta könyve

Leprások

Még a gyermekek, azok is megvetették őket, és Zsiléta nem tudta nekik megbocsátani évtizedek múlva sem: a szégyen már túlságosan beépült a zsigereibe. Azok a lányok az osztályból, akik meghívták a gyerekzsúrba, aztán nem engedték be, csak a függönyön át vihogtak. Tovább »

Hegedűs Zsolt: Rovargondok

A rovarok értékes fehérjéket és vitaminokat tartalmaznak, ezért könnyen beépíthetők az ember mindennapi étkezésébe. A rovarfarmok létesítésének a híre elért az erdőlakókhoz is.

Szöcske Misi

Az érintettek internetes alkalmazáson, a Bzzzzzoom-on vitatták meg a rovartársadalmat felkavaró, vészjósló híreket. A résztvevők otthonról jelentkeztek be a körkapcsolásba: a hangya a bolyból, a szú a fából, a méh a kaptárból, a kullancs az őzikéről, a légy pedig egy nehezen azonosítható, sötétbarna halomról. Tovább »

Nászta Katalin: Szövegnapló – visszafelé – 7/a

Már szerda van. Uram Isten! Pont a közepe.
Attól, hogy elfordítod a fejed, még ott van. Hogy nem nézel oda.

2021-03-24

* Tovább »

Bartha György: Találkozás a remekművel (részlet)

[…]Újabb kérdőjelek: a humán tantárgyak „tekintélyének” az utóbbi időszakban érezhető megcsappanása (N. B. :1986-ban vagyunk! – a szerző) nem fogja-e károsan befolyásolni a tanulók személyiségének alakulását? Az a tény, hogy egyes elméleti líceumokban főként az egyetemi felvételin megkövetelt reál tárgyak tanulására fordítanak időt és energiát tanulók, tanárok és szülők, nem fogja-e hosszú távon azt eredményezni, hogy szakbarbárokat nevelünk? Tovább »

Molnár Vilmos: Árvízben

Napok óta esett az eső, a diffúzor többször is bemondta, hogy baj van: a folyóvizek kezdenek kilépni medrükből. A falu végétől jó kőhajításnyira levő szoba-konyhás házikóban, ahol a két öregasszony élt, nem volt rádió, csak diffúzor. Az majdnem olyan, mint a rádió, szegen lógó kis doboz a falon, két adót lehet vele fogni összesen: egy recsegőst meg egy tisztábbat. A tisztábban szólót hallgatták, a recsegőssel türelmesen kísérleteztek. Tovább »

Könyvturkáló: Katasztrófák a Földön, 2005 (Zsebvilág-sorozat, HVG) – 5

Spanyolnáthajárvány (1918-1920)

Albert Gitchell szakács volt az Egyesült Államokban, a kansasi Fort Riley katonai támaszponton, ahol 1918. március 11-én 40 fokos lázzal jelentkezett a gyengélkedőre. A feljegyzések szerint így ő vált a történelem eddigi legsúlyosabb influenzajárványának, ha nem is az első áldozatává, de az első regisztrált fertőzöttévé. Tovább »

Botár László: Derű

Forrás: szerző FB-oldala

B. Tomos Hajnal: Kétélű erdő

Egyre mélyebben
a kétélű szavak
kancsal erdejében – Tovább »

Demény Péter (Ivan Karamazov:) Zsiléta könyve

Ki a neveletlen?

A félelem mellett a szégyen volt a legrosszabb. A furcsa pedig az, hogy a folyton beszélő és elveket emlegető nagycsalád, anyu testvérei és a körülöttük levők ugyanúgy megvetették aput, mint a világ. Hányszor kellett belépni a sutyorgást követő hirtelen csendbe, nézni a gyors átalakulásra igyekvő és persze kudarcba fulladó gesztusokat. Addig, amíg Zsiléta meg nem nőtt, és rá nem kérdezett: “Na, mi van, megint rólunk beszéltek?!” Akkor persze ő volt a neveletlen. Jól működtek az alapeszmék. Tovább »

Hadnagy József: „Ördögi komédia”

Varga bácsi, nagymamám unokatestvére
mesélte, hogy az olasz csizmában
egyik bajtársa esernyővel védekezett
a süvítő golyózápor ellen, és megúszta:
nevetve gurultak szét körülötte
az ólomgalacsinok, mint cseresznyevirág
a tavaszi szélviharban. Tovább »

B. Tomos Hajnal: Felhőjárás

Könyvturkáló: Katasztrófák a Földön, 2005 (Zsebvilág-sorozat, HVG) – 4

A nagy kolerajárvány (1817-1837)

A kolera lett az emberiség történetében az első globális betegség, a 19. század első felében több hullámban jutott el a világ szinte minden részére. A kórt 1817-ben Indiában, a mai Bangladeshez tartozó Jessoréban észlelték először. Arról nincsenek pontos információk, hogy hány indiai életét követelte akkor, de biztosra vehető, hogy százezrekben mérhető az áldozatok száma. Tovább »

Demény Péter (Ivan Karamazov:) Zsiléta könyve

Nehogy felkeljen

Milyen lett volna, ha egy fényűző helyen verik félholtra rendszeresen? Zsiléta nem tudhatta. Ők hárman egy akkora szobában laktak, hogy a holdsugárnak nem kellett körbesétálnia, elég volt, ha bepillantott. A lakásban két fürdőszoba volt, a kisebbik közel a gyerekszobához, de hát az soha nem működött, visszatartották a pisilést meg a kakálást, nehogy apu felkeljen, mert akkor kezdődött minden elölről. A nagyobbik fürdő a szüleik szobája mellett volt. Zsiléta aztán felnőtt életében is anyagcserezavarokkal küszködött. Tovább »

Bölöni Domokos böngészője

VÉNÜLŐ ZSIVÁNY

Ott áll a zsivány a statárium előtt, és amikor a bíró lelkére olvassa tömérdek gyilkosságát, dacosan feleli, hogy hát a kócsagot vajon ki ítélte el valaha, amiért a békákat nyeldesi az ingoványban. De látszik rajta, hogy ő már nem fehér tollú hajlékony kócsag, csak egy keshedt gubájú, kivénült ordas.
Az ordasok dacos filozófiájával indul az akasztófához.
— Legalább megnézem, mi van odaát.
E pillanatban sötétkék ingével, fekete szűrével Csortos oly ormótlanul monumentális, mint a magyar pusztán a kunhalom, a régi pogány vitézek komor temetője.


Nagy Endre

Színházi Élet, 1931/43

Fülöp Lóránt: Térszobor

Forrás: szerző FB-oldala

Albert-Lőrincz Márton: Golgota

Van már a nárcisznak sárga bóbitája,
eső sárba tapossa,
fagy fehér permete betakarja,
de délre a nap e szennyet kimossa. Tovább »

Bencze Mihály: Hozzád ér a szárnyam

Kidőlt fák árnyékában elásom bilincsem,
Madár repül szívemből, neked viszi kincsem.
S a hold fényében lassan hozzád ér a szárnyam,
Csillagok imádsága betakar, s a vágyam. Tovább »

Debreczeni Éva: Mesém átka

Ettem kaviárt – nem kívánom
Egyszer szerettem, azt sajnálom.
Őrjöngés volt csak, lázálom
Kinőttem, mint a kabátom. Tovább »

Keszthelyi György: Memento mori

Forrás: szerző FB-oldala

Könyvturkáló: Katasztrófák a Földön, 2005 (Zsebvilág-sorozat, HVG) – 3

Európai pestisjárvány (1346-1352)

Európa lakosságának legalább harmada, mintegy húszmillió ember vesztette életét a középkori nagy pestisjárványban, amely nagy valószínűség szerint Ázsiából – talán a Góbi sivatagból – a kereskedelmi útvonalak mentén érkezett először Szicíliába. Hihetetlenül gyorsan terjedt: Itáliából Franciaországba, illetve Spanyolországba, másrészt a Rajna mentén északra fertőzött tovább, és elérte Angliát és Írországot is. Tovább »

Fadgyas Tibor: Ikebana

Forrás: szerző FB-oldala

Kiss Székely Zoltán: Nélküled épül tovább

(XXV. karantének)

A természet hótiszta öröme
virág-halhatatlanságban nyílik.
Felhő, ha rojtosodik, széle megáll
az égen. Éveként ismétlődik Tovább »

Somorčík Szombath Rozália: ami látszik belőle

próbálom megérteni az értelmetlent,
előre és visszafelé és a delet.
végighúzom a napon a fényt,
végzetes lehet.
az ujjamon maradt kevésből szemhéjamra is kenek,
húzom az időt.

a legjelentéktelenebb napszak a dél,
mégis, csak ilyenkor nem látszik a félelem.

A szerző illusztrációja