Miután ilyen-olyan okokból
mind elszéledtetek körülem,
mert hogy imitt
nagyobbak a kenyerek
s mester-fodrászokhoz járhattok, Tovább »

Bárhogyan számolom, a dunai útra kiszabott két hét lassan eltelik.Közben a tulceai halkonzervgyár megnyílik a heringes teherautó előtt, s vele együtt riportereink is bejutnak a vidék egyik alapvető létesítményébe. Hal van a deltában, csak éppen fel kell dolgozni. De olyan gyár-hálózatot sikerült kiépíteni, hogy nem csupán a Delta, de a távoli tengereken begyűjtött, saját hajókkal hazaszállított nem kevés zsákmányt is képes volt konzervként értékesíteni. Az 1989 előtt jól ismert tulceai márka már csak a múlté: a halfeldolgozó hálózat összeomlott, s maradt a szándék, a múlt árnyéka és a riportban megörökített ígéret… Tovább »

Egy ház, egy kulcsra zárt szoba, amelyben nem lakik jóság, érzelem, melyből hiányzik a virág, a kép, a könyv, nem más, mint néhány köbméternyi meleg tér, biztonság, álom. És rengeteg, sok-sok magány.

Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, belenyugvások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.

Ezen a szépen elátkozott vidéken,
néha megállva dicsérni almafát, faragott kaput,
a verstelenség szemétdombjáról kászálódtam éppen.
A gyomok emlékeztek rám az Árcsó alatt. Tovább »

Most, hogy így lassacskán, megengedően, szép nyugodtan, nem elkapkodva, kényszerítve, kénytetve és adagolva, fölismerve, fogat szíva, egy-két nemzedék életét tönkretéve kiderült, hogy mi is volt itt 56-ban, vagy legalábbis, hogy mi nem volt itt 56-ban, népfölkelés, hogy az volt, de nem azonnal, hanem kisvártatva, mert előbb ez, az ellenkező, és ellenkezőleg csak később amaz, hát ezért volt annyira jó, hogy bejöttek az oroszok, ők időben, szicsasz, még ha azt hitték is a Dunára, hogy az a Szuezi-csatorna, Tovább »

(Bakfark Bálint emlékére)

Dalold azt, mit senkinek se mondtál, de ami fojtogat.
Vess papírra mindent, mielőtt elmetszenék torkodat.
Legyél magad fénye, üstökösként ragyogj most az éjben,
Írd le azt, mi szétfeszít, borban az igazság, vagy vérben. Tovább »

az ihlet és a koldus

írok szűznemzéssel
drosztján ül a koldus
várom az ihletet Tovább »

Szeretem az álmaimat, mert mindig történik bennük velem valami.

Nem kapcsolom fel a bejárat előtti égőt. A barátom ott áll előttem a sötétben.
Alig látom az arcát, mégis tudom, hogy kedvesen mosolyog. Begyakorolt egy keserű grimaszt, azzal jár mindenhová, az egyszerű, őszinte mosolyt megveti. Azt tartja, hogy a szép dolgokat undorral kell csinálni, mint például a szerelmet. Ilyennek ismerem. Senki sincs itt a közelben, hogy leleplezze, és azt hiszi, talán most én sem látom jól az arcát. Tovább »

137. nap – január 15.

Mióta elhagytam Iránt, nem gyalogolok, várom, hogy elrepülhessek Delhibe, ahonnan gyalogosan megyek majd tovább. Jelenleg Grúzia fővárosában, Tbilisziben vagyok.
Az elmúlt hónapokban többen kérdezték, hogy a törökök, irániak mit tudnak rólunk, magyarokról. Törökországban sok emberrel találkoztam, akik szóba hozták a tudományos körökben egyelőre bizonyítottnak nem tekintett török-magyar rokonságot. A magyar szó hallatán a törökök két személyre asszociáltak, Attilára és Puskásra, utóbbira többen. Tovább »

A csillagig – La steaua

A csillagig, mely este kel,
Az út oly véghetetlen,
Hogy ezredévek múlnak el,
Míg fénye ide lebben. Tovább »

1. A Kortárs idei, első számában olvastuk; 2. A Helikon honlapján olvastuk (2020. január 6-án:)

1. Szakolczay Lajos – Kenéz Ferenc költészetéről

…Ha csak annyit olvastam volna az életművéből, mint amennyit mutat egyik naplóbejegyzése (1988. február 23.) az álombéli verssorról – „madárszárny-függöny verdes / vértócsa-ablakban” –, már nyugodtan leírhatnám (le is írom!): Kenéz Ferenc (1944) abszolút költő. Az idézet áttelepülési könyvéből való, noha A szabadulóművész (1995) – minő groteszk önmeghatározás – szinte egész életében, mint verssé lett sors, ilyen ajzottságban élt. Úgy lett költő, hogy sokáig nem akart költő lenni (legalábbis a hagyományos értelemben nem), úgy vált karakteres, senkivel össze nem hasonlítható életmű gazdájává, hogy mert az erdélyi líra fősodrával szembemenni… Tovább »

Szemét meleg barnából csöppentettem,
Halántéka taván lepkeszárny rezdült,
ajkára íveltem korallok bíborát,
havasi patak metszett kristálya volt homloka. Tovább »

Most, amíg be tudom kötni a cipőmet,
amíg van erőm lenyomni a kilincset
és átmenni az úton – Tovább »

Példátlan emlékezetednek kell lennie, hogy ne felejtsd el hazugságaidat, hogy úgy őrizd meg emlékezetedben, ahogy koholtad őket.

Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, belenyugvások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.

Kanadában legalábbis, már jó szívvel kínálják mindazoknak, akik óvni kívánják a klímaváltozástól önmagából kifordult természetet és környezetüket. Szakértők állítják:a porrá tört tücsök lisztes anyagában bőven megtalálhatók azok a fehérjék, melyeket az ember tetemes húsfogyasztás útján venne magához. És mivel tücsök az egész világon szinte mindenütt található, a jövő kellően rózsás (egyelőre) – csg. Képünkön: tücsökporos illusztráció a fyouture honlapon

Olyan városban születtem
ahol a folyó a város közepén volt
olyanba érkeztem
ahol az egyik negyedben Tovább »

A hozzám legközelebb álló táj: a futballpálya. Nem egy bizonyos, hanem mint olyan. Nekem egy rózsás naplemente, sziklás orom, bravúros vízesés, magyar lapály, úgyismint róna, olasz lanka, norvég fjord, erdélyi horhos – mintha a Kárpátok! Ámazonban az a téglalap! Tovább »

A mindenség olykor
szívedbe markol –
úgy kínálja magát,
mint aki szeret, Tovább »

varga imre szoborcsoportja alá

Fotó: 24.hu

óbudán
az esernyős lányok
nálam egy kicsit magasabbak
s noha fémből vannak Tovább »

Amikor Kőrösi Csoma Sándor a mennyek országában időzött, ott is arrafelé szeretett bóklászni, ahol a felhők mögül kilesve le tudott látni a magyar őshazára. Ehhez odafent is jó messzire el kellett mennie, egészen a mennyország bütüjébe. Tovább »

Földi Mihály: A vér (V).

Napokon át viaskodtak és kínlódtak. Az asszony egyre fáradtabban hangoztatta azt az álláspontját, hogy közösen nem élhetik át ezt a szörnyűséget, hiszen elvesztették életük tisztaságát ; el kell válniok.
– Szereted? – kérdezte ilyenkor századszor is a férfi.
– Téged szeretlek, hozzád tartozom, – felelte az asszony. Tovább »