Mennek a csángók!

Odescalcliy Arthur herceg figyelmébe

Jönnek a csángók! Ez volt az örömhír, mely csak rövid idő előtt szárnyalta be hazánkat és Kárpátoktól az Adriáig büszke és hazafias önérzettel tölté be mindnyájunk szívét annak hallatára, hogy szeretett anyaföldjüktől egykoron elszakadt bukovinai magyar testvéreink visszatérnek az édes szülőföldre „melyen kívül nincsen a magyar számára hely”. Tovább »

A világban szerteszét élő magyarok – mint sorozatunkból is kitűnik – számos helyen szoborral, táblával igyekeznek új hazájukban is népszerűsíteni nemzetünk nagyjait, megőrizni emléküket. A 20. század harmadik harmadában a legtöbbször talán Mindszenty József (1892–1975) nevét és alakját örökítették meg. Tovább »

megtudtam rólad, amit eddig is sejtettem
undok, nagyképű, durva fazon voltál
s ahogy az idők változtak, te csak még jobban
eldurvultál, pedig kilökték alólad a széket Tovább »

A szellő szertelen szerelmet szór szét,
s a nap virágba simogatja a fákat.
A fűz barkája aranyport ont eléd,
s a tavasz pirosra festi a szádat. Tovább »

Tavasz a Házsongárdi temetőben

Apáczai Csere Jánosné, Aletta van der Maet emlékének

A tavasz jött a parttalan időben
s megállt a házsongárdi temetőben.

Én tört kövön és porladó kereszten
Aletta van der Maet nevét kerestem. Tovább »

A Székelyföld nemrég megjelent 2019/8-as számából Markó Béla, illetve Kenéz Ferenc verseit ajánljuk:

Markó Béla: HÁZSONGÁRDI KALAUZ

Világításkor átfordul a menny.
Lángoló szirmok a lábunk alatt.
Körös-körül már minden temető.
Nincs temetkezés, csak rátemetkezés. Tovább »

A századik év szerkeszt derekukba
évköröket – szép, téli révültségben
állnak a meghitt fényű sétatéren
s boldogok: embereket küld az utca. Tovább »

Az idén is megtartották a helikoni írók leszármazottainak találkozóját Marosvécsen. A rendezvénynek, amelyet a Helikon-Kemény János Alapítvány szervezett, s a Kemény-kastély adott otthont – számolt be az eseményről oldalas riportban a Hargita Népe riportere, Simó Márton. Ez alkalommal a kiemelt témát a helikoni írótársadalom mártírjainak sorsa, életútja képezte. Tovább »

Mától rajzolni kezdem magam,
úgy ahogyan egy fénykép
nem örökítene meg soha, Tovább »

(Apáthy Géza emlékére)

Zsebembe rejtettem múltamat, pehelykönnyű sorsomat,
Perceim száguldanak kuszán, nem várt meg a gyorsvonat.
Fáklyámból egyre fogy a szurok, szikráznak a pulzusok,
Trónom lángba borul, múzsámat boncolják a tudósok. Tovább »

Még a helyszín sincs a látképen… Bakonyi erdő, a Likas-kő sziklái, Vinye falu és a Hódos ér között. Ha a vendégházon átvezető turistaösvényen indulsz, egy szabványos tűzrakóhelyet látsz, néhány sátrat meg sok fenyőrigót, éjszaka már rókát is. Amúgy a mennyboltig érő fenyves és tölgy, hajnali hőhullám a tisztásról az éji pára lepte fűre, tündék és villők illanása a ritkásabb sziklaösvény kanyarulatában. Tovább »

Mikor a világ vége jön, akkor lehullnak a csillagok.
És jelekvel jön, az égen lesznek jelek.
Ijesztgetik az embereket. Elszárad a víz, nem lesz víz, kimaradnak az állatok. Három napig nem lesz napvilág. A vízi állatok megtámadják az embereket, sikítoznak meg minden. Az emberek félnek. Tovább »

úgy kérdeznék valamit tőled
van még valami, ami érdekel?
milyen hetvenen túl az élet?
mitől jössz lázba? mi fűt? Tovább »

falusi lakodalom

gyantázott hegedűszőr ád a szabadban erőt
szalmakalapban éled a képzet lajbija kék
fortyan a bogrács fő a tömegnek emberi koszt
nézik a meghívottak a bőgőt szürkül a táj Tovább »

Két végtelen közt
végtelent remél a
mindigmadár

Úgy élek, hogy volt, s gyakran van szerencsém irodalmi berkekben megfordulni. Ezek a berkek, bugyrok olyanok, hogy mindig van köztünk néhány olyan ember, aki benne van a körforgásban, s vannak olyanok köztünk – jóval többen –, akik nem. Mert nincsenek olyan helyzetben. Nem dolgoznak olyan cégnél. Tovább »

Az Isten s az ördög fog járni fődön. S az ördög jár egy demizson vízvel, s az Isten jár egy üveg vízvel.
S amelyik ember az Istentül iszik, az nem szomjul meg soha amelyik iszik a demizsonból, az mindig megszomjul, mert az ördögtül iszik.
De az Isten úgy adja, hogy abbul a kis vízbül nem lesz szomjas az ember.

(Gusa Pál, Gajcsána, Moldova, 1983)

Forrás: Parasztbiblia. Osiris könyvtár. Folklór, 2001

minekutána fillérnyi hasznom nincs abból, amit összeírok
egyedül a tudat, van pár lélek, aki olvas
s láthatatlan angyalok-démonok serege jár körbe
mialatt szobámban rostokolok Tovább »

世界在双筒望远镜中左摇右晃

1
A világot, amit bemocskolt
a szemét, a sperma, a radioaktív hulladék, a heroin, a vér és az AIDS
sohasem lehet már megtisztítani

2
Nézd csak! A világ belépett a KTV (nagy táncház) szabadalmazott termébe.
Ki tudja, miféle szép állat
nyögdécsel ismét élvezettel a markában
Ma éjjel az elátkozott világ biztosan durván játékot űz

Ez is OK
ha elképzeled hogy ez
a III. Világháború. Tovább »