Fülöp Lóránt: Karanténfotók (2)

Oláh István: Dugovics Titusz és a Pókember

Nem és nem. Ő aztán nem lesz Dobó István, az egri vár védője. S nem akar harcolni a törökök ellen. Ha pedig végigpörgetjük a kamaszkor hőseinek albumát, kiderül, hogy Toldi Miklós se akar lenni, Kukorica Jancsi kalandozásai is hidegen hagyják, akárcsak Rákóczi hadnagyának vagy a Tenkes kapitányának csatákban gazdag élete. Tovább »

Fülöp Kálmán: Három vers

Egyedül

Letörültem ablakomról
a hajnal
csillag-cseppjeit
hogy láthassam
a felkelő nap
szivárványtáncát Tovább »

Mircea Cărtărescu: Apocalips / Apokalipszis

7. OTTHON

jó későn, szájpadlásunk szomjúságtól repedt,
hazaértünk, az égen fekélyes csillagok,
befaltuk a darab zsírral kent kenyeret,
mit elénk lompos asszony és tar gyerek rakott… Tovább »

Fülöp Lóránt: Karanténfotók (1)

„Kaptam egy felkérést… Kanadában élő fotográfus barátomtól, hogy egy hétig osszam meg karanténos életemet fekete-fehér képekben!… Mióta beállt a karanténiáda, kerestem egy lazább, könnyen emészthető maradjotthon-utat. Tovább »

Boros Zoltán–Pávai István: A Régizene Fesztivál 40 év után. Emlékek és gondolatok

A nemrég zárult jeles csíkszeredai zenei esemény egykori elindítói átfogó tanulmányban tekintettek vissza a fesztivál hozadékára, negyven esztendős történetének tanulságaira. Szövegüket a Hargita Népe napilap közölte, a levont tanulságok közérdekűek. Alább a szintézis egy részlete olvasható, a teljes szöveg a Csíkszeredai Régizene Fesztivál portálon található.

*

Negyven évvel ezelőtt indult útjára Erdélyben, Csíkszeredában a Régizene Fesztivál. Ezen a kerek évfordulón érdemes megemlíteni, hogy a romániai kommunizmus sötét, utolsó évtizede elején született, és ma is élő, virágzó fesztivált kik is indították. Az első két fesztivál műsorfüzetében szerkesztőként és rendezőként feltüntetett nevek a rendezvényt kiötlő, kezdeményező muzeológust (Miklóssy V. Vilmos), muzikológust (Pávai István) és tévés zenei szerkesztőt (Boros Zoltán) hivatottak jelezni. A következő években a szerkesztés, rendezés munkájába Simó József és Boér Károly csatlakozott, a máig érvényes grafikai szimbólum Mérey András alkotása, a műsorvezető rendszerint Boros Zoltán volt. Tovább »

Nászta Katalin: Mutatvány (3)

Egy asszony kétségei

hibernált állapotban éltem huszonvalahány évig
ma a köldököm nézem, ami nem változik
körülöttem mindenki a sajátját látja benne
végesek látóköreink, ránk húzták a redőnyöket Tovább »

Elekes Ferenc: Egy tekintet éghajlata (19)

A birodalom neve

Egy reggelen mondom Idának, fésülködjön meg szépen, tegye rendbe a haját, mert ilyen bozontos fejből nem tudnak ép gondolatok előjönni. Márpedig nekünk most ép és ötletes gondolatokra van szükségünk. Mert semmit nem tudunk kezdeni a birodalommal, ameddig annak nincs neve. Még egy egyszerű fogónak is neve van. Az egyik harapófogó, a másik csípőfogó, aztán laposfogó is van, s így tovább. Tovább »

Székedi Ferenc: Egy kiállítás hátterében….

Hogyha a marosvásárhelyi cukorgyár ma létezne, minden bizonnyal ipari műemlékként tartanák számon. Dehát ez csupán feltételezés, a marosmenti város gazdasági életében egykor oly fontos szerepet játszó létesítmény ugyanis a rendszerváltást követő romániai vadkapitalizmus áldozatává vált, olyannyira, hogy még egyetlen téglája sem maradt a helyén. Tovább »

Farkas József György: ’56-os megemlékezés – Santiago de Chile

A Csendes-óceán keleti partján hosszan elnyúló latin-amerikai országban élő magyarok – mintegy 7-8 ezren – ugyancsak évente megemlékeznek az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulójáról. A chilei fővárosban élők ezt 1976 óta a saját maguk által emelt emlékmű mellett teszik. Tovább »

Bölöni Domokos böngészője

VILLAMOSSÁG

Török Rezső nagy előadást tart a feleségének:
— Csodálatos, hogy mennyi mindent nem tud még az ember. Például fogalmam sincs a villamosságról. Még azt sem tudom, hogyan csinálják a villamos világítást.
Az író felesége fölényesen végignéz az urán.
— Szégyelld magad, Rezső, még ezt sem tudod? Egyszerűen odamégy a kapcsolóhoz, és fölcsettinted.

Színházi Élet, 1932/51

Keszthelyi György: Jól vagyok így

Írnék egy hideg verset, repedő jégtömböt
ezen a trópusi, lázas reggelen,
de nincs frakkom, cilinderem,
csak néhány álcázott, vulgáris világ
leplezi bennem a mélázó arcokat.
Látszat a diadal, sebhely a fegyelem,
lecsapódik az összes várkapu. Tovább »

Cselényi Béla: Milyen lesz kétezer

Rőtbarna fénykép

[a megszépült unalomról]

a négyjegyű telefonszám
unalmának jegyében
mások torkán csúszik le
az érdes kávé Tovább »

Hadnagy József: Hány évvel tartozom?

Itt, helyben állva

Hasonló lettem az útszéli fához,
a világ álmában is rohanna,
nem vonz már más föld, tenger, szavanna,
itt, helyben állva, közelebb magához Tovább »

Cseke Péter: Éjszakai égbolt Tirolban

Kiss Székely Zoltán: Szavak cserepe

Még visszaintettem tétován az estben,
s még látni véltem, hogy Ő visszainteget.
Aztán az utcavégen, a sarok megett
már más világ terelte gondom. A Kertben Tovább »

Ferencz B. Imre atya verseiből:

Októberi hajnal

a hosszú estében elaltatott agyam
ébredezni kezdett de még szendereg
a rövid álomtalannak tűnő idő után
ülök az ágy szélén az óra led-es
lágy fényében érdemes élmények
után kutatok ezért a múlt életem
lapjait forgatom Tovább »

B. Tomos Hajnal: Nyári fohász

Szentséges ég, hogy ring
a júliusi vetés!
mint érett nő csípője
a drága selyem alatt. Tovább »

Pusztai Péter: Elmúlt napok (480)

Csendélet – huppikék alapon * Forrás: szerző Facebook oldala

Mircea Cărtărescu: Apocalips / Apokalipszis

6. FOROGVA KÖRBE, KÖRBE…

bolondul körbeforogva a világegyetem lecsiszolja az ablakomat
miközben zúg körülöttem, szétszaggatja ajkamat a hold.
a csillagok és kivilágított szállodák mint a smirgli surrogva fényesre gyalulják minden csigolyámat.
egy kutya mint borzos reszelő, egyetlen iramodással magával ragadja félagyamat. Tovább »

Elekes Ferenc: Egy tekintet éghajlata (18)

Amire nem gondoltam

Minél beljebb kerültem a régi könyvek olvasásában, annál inkább elment a kedvem a király­ságtól. Kiderült, hogy létezik parlamentáris monarchia is. Ez a fölfedezés egyenesen mellbe vágott engem. Mert az ilyen királyságban az uralkodó a parlamentnek van alárendelve és nem úgy kormányozza birodalmát, ahogyan akarja. Hanem úgy, amiképpen a parlament jónak látja. Az ilyen monarchiában a király egy nagy, díszes semmi. Tele aranyos ékszerekkel és övekkel. Tovább »

Nászta Katalin: Mutatvány (2)

Nem hozom le a csillagot

hisz beporozod, nem ügyelsz rá
csak látni hagyom, ne vakon
kövess, járj fénye nyomán

a minden ösvényén járok
nem mossa el
tenger, sem szél, sem homok Tovább »

B. Tomos Hajnal: Homokbűvölés

Ferencz B. Imre atya verseiből

Újra itt van, újra itt van

a nagy szezon
a faluvégeken akár a központban is
arcok vigyázzák éber szemmel
mosolygó ajakkal a falu polgárainak
szavazni akaró lelkesedését
sugárzik róluk – mi mindenkit segítünk Tovább »

Kiss Székely Zoltán: Júliusvégi bölcseletek

(XII. karantének)

Július széttört csodája villog.
A töredékeknek árnyéka van.
Visszalüktető idő. Lehuppan
fűre, fára. Örök köre csillog. Tovább »