Falfirka

Feleség: aki mindent tud, kivéve, hogy mikor ment hozzád.

Felfirkálta, szerk. ÁHU

Para Olga: Virágot önmagamnak

önmagamnak
vettem virágot
hogy bódítson
az illata Tovább »

Péter Izabella: Húsvéti pillanat

Még több fotó a szerző blogján: http://izabellapeter.blogspot.com/

Bencze Mihály: A megváltás bennünk van

Olofsson Placid (Rákosszentmihály, 1916. december 23. – Budapest, 2017. január 15.) atya emlékére.

Nincs több nyár ebben az évketrecben, a poharak téged néznek,
Zörgeted a hőség félretett kottáit, valakik figyelnek.
Várj, ne menj még, ősszel a rád mért ítélettel ki foglalkozik,
Téli albérlőid a letöltendő hétköznapok, sakkozik Tovább »

Gergely Tamás: Tinktúra

Ideges hangon kérdezte: „Akkor most diktatúra van vagy sem?”
Hallották, mit mond, de senki nem válaszolt.
Mire Vadmalac feltette ugyanazt a kérdést.
Még a komája is mosolygott, bár kiérezte Vadmalac hangjából a belső remegést. Tovább »

Kerekes Tamás: A tökéletes ajándék

Kovács Pistát egy távoli kórházban ismertem meg. Szimpatikus lévén, felkeltette az érdeklődésem. Cigivel kínáltam, amit elfogadott, aztán ismeretségünk a kórház után elmélyült. Beépült a brancsomba. Skizofrén volt, ahogy a környezete hívta: csendes őrült. Tovább »

Cselényi Béla: húsvét hétfőjén

vulgáris és spontán gráfelmélet szerint
végigjárod a lányos házakat Tovább »

Albert-Lőrincz Márton: Láng

A szerző felvétele

Lehelet szökken,
tobzódik a zöld öröm
vitorlatánca.
A láng életfogytiglan
öleli a parazsat. Tovább »

Elekes Ferenc: Üres udvar

Ez a mostani jelentés egy nagy semmi: ki az, akit nem ráz a hideg? Fáj a fejed? Hát kinek nem fáj valamije?
Anyám mondta, ássunk sürgősen új kutat, mert a hidrofor üresen jár, nincs, amit felnyomjon a fürdőbe és borvízben kell mosakodni. És a borvizet hozatni kell, mert lépni sem tud. És nem látja a gombokat a mobilján és nem hallja a világ híreit, mert naponta süketebb lesz. És neki tervei vannak a földekkel, erdőkkel, s a kerttel is. Tovább »

Székely Ferenc: Vedd le őt ma…

Húsvét jön, látod, újra itt van;
Tavasz zsong most a lelkemben.
Távolban harangszót cibál a szél:
Jézus van fent a kereszten. Tovább »

Nászta Katalin: ne nevezd nevén a dolgokat

mert megelevenednek
nem tudsz bánni velük
nem engedelmeskednek Tovább »

Pusztai Péter: Elmúlt napok (361)

Egy csupor kávé az angyalok közt * Forrás: a szerző Facebook oldala

Klasszikusok kézfogása: Szemlér Ferenc

Ellenem s velem

A múltból mind megjönnek ők,
kik társaim voltak előbb,
kik éltek ellenem s velem,
kiknek neve történelem. Tovább »

Gergely Tamás: Szíve polip

Komája félreértette: ”Polip a szíved?”
Vadmalac elmagyarázta még egyszer – hogy a polip feje az ő szívében, karjai a polipnak kinyúlnak az ő, mármint a Vadmalac testébe, főként a végtagjai mentén. Legjobban szívben szorít, mint egy nagy marok, olyan. Tovább »

Szente B. Levente: Ennyit akarok

(József Attila emlékére, és azokhoz, akik a legszebbre vágynak)

nem kell nekem arany
ezüst és gyémántpalota
mennyei manna
csipetnyi mosolyt adj
naponta ölelést
mi szívemig ér
körbe vesz
elkísér Tovább »

Péter Izabella: Barcarola

Még több fotó a szerző blogján: http://izabellapeter.blogspot.com/

Demény Péter: Villámvignetták (21)

Ugyanazon a kontinensen élünk

Dorut még Kolozsváron ismertem meg, amin ma már nem is csodálkozom. Egyrészt azért, amit ő mondott egyszer: “noi suntem niște marginali, de aceea ne-am și întîlnit”, másrészt azért, mert már évek óta a román kultúra körül tettem-vettem, logikus volt, hogy egyszer csak összebarátkozom valakivel. Sok románt ismerek, de vele igazi barátság alakult ki, nem az a köszönős, villámkérdés-villámválasz típusú, amely semmit nem jelent, csak az ismeretséget rögzíti. Tovább »

Cselényi Béla: kalitkán kívül

kezemben lüktet
a türkiz papagáj Tovább »

Kiss Székely Zoltán: Lázadás

A
(megfáradt)
parázs
lángnak képzeli magát
(még egyszer)
(utoljára)
(?)

1975-2019

Florin Andreescu: Végtelen part

Még több fotó a szerző blogján: http://florinandreescu.blogspot.com/

Falfirka

Férfiakat leigázni tragédia, nőket hagyomány…

Felfirkálta, szerk. ÁHU

Elekes Ferenc: Hétvégi remegések

– Ezt az embert vigyétek oda, ahová a súlyosakat szoktuk, kössétek rá a műszereket és kérdezzétek ki alaposan. Ugye, megértetted, Mónika! És vigyázzatok, ma szombat van!
– Hogy történt a baleset?
– Elütöttem egy autót.
– Mekkora sebességgel? Tovább »

Internet-kávézó / Tizennyolcadik adag: a ”köldöknéző”

Kávé-atoll * Irina Pusztai grafikája

”Köldöknéző” mert magunkat faggatjuk, a Káfé két szerkesztőjét, továbbá azokat, akiknek részük volt az oldal újjászületésében

CSEKE GÁBOR a Káfé szerkesztője (sz. 1941, Kolozsvár). Éltem Bukarestben (1967-2003), majd Csíkszeredában kötöttem ki (2003-tól máig). Itt most jó. Nekem már fáj az utazás – idézem néhai Bálint Tibort. (Vajon, honnan tudta?)

Nem járok kávéházba, azon oknál fogva, hogy nálam jobban senki nem főz olyan kávét, ami nekem ízlene. Találkozóra fölösleges használni a kávéházat, mert nem olyan népek járnak belé, amilyeneket szívesen elviselek, sőt hiányolok. A Káfé Főnix tökéletesen megteszi – amíg az oldalt frissítem, mindig megiszom egy nagy bögre Káfét. Tovább »

B. Tomos Hajnal: Naplólap

Járom a Palájt,
ahol nagyapám fabélyegző volt,
miután beléptették a közösbe –
este felé kalibát eszkabált
és kiült eléje. Tovább »

Gellért Sándor: Leesett a földre az aranykoronám

Kedves Gyula fiam,
édesegy katonám,
leesett a földre
az aranykoronám. Tovább »