Vettem egy mély levegőt, és megírtam a kérdéseimet Cseke Gábornak. Azt hiszem, nem kell őt bemutatnom, mindenki ismeri. Ha mégsem eléggé, vagy elkerülte volna eddig a figyelmét, akkor most hívom fel. Apropója pedig az, hogy nemrég jelent meg a Sorsok könyve című munkája, amit korábban Csíkszeredában, majd Székelykeresztúron, Baróton, majd Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter könyvtárban is bemutattak. Hálás vagyok készséges és gyorsan érkező válaszaiért. Tovább »
Fehér Illés: Guelminó Géza osztálytársunk (testi-lelki barátom) fantasztikus tehetségét bizonyítják a rólunk készült karikatúrák is. Érettségi előtt (1960-as évfolyam) az osztály minden tagjáról és tanárainkról egy-egy karikatúrát készített.
Komjáti Eszter – Eszti. Hogy boszorkánynak miért ábrázolta, nem tudom. Talán azért, mert akkori szemmel nézve nem a legcsinsabbak közé tartozott? Apám egy megjegyzése jut eszembe: „Fiam, jegyezd meg, a fiatalság csak szép lehet. Udvaroltam egy lánynak – barátom megkérdezte: ilyen csúnya lánynak? Pár hónap múlva azt a csúnya lányt feleségül vette.” Eszti közgazdász volt – nincs közöttünk.
A tajvani antikommunista diktatúra ugyanolyan házakat épített az ötvenes-hatvanas években, mint ebben az időben a kommunista diktatúrák. Tézis – antitézis. Ráadásul a pártszervezés, a demokratikusnak nevezett centralizmus, amelyből a kínai-tajvani nacioanlista kuomintangban és a kommunizmusban is csak a centralizmus volt igaz, a lakosság egymás elleni megfigyelői beszervezésének hasonló gyakorlatai, ma már inkább egy korszak, mint csak egyik vagy másik politikai rendszer módszertanának tűnnek. Ennek a nagy közös korszaknak az egyik megbízható tárgyi lenyomata a panelrengeteg. A polgári építkezés vége (vagy szünete), a beton internacionáléja. Racionalista csúnyaság. Állítólag Dél-Amerikában is jelen van ez a látkép. Helyenként ez itt olyan, mint Bukarest. Ebből emelkednek ki a nyolcvanas-kilencvenes évek neo-liberális grandomániájának épületei. Ezekben a sok emeletre törekvés megmaradt, de már nem a szürke proletár aszkétizmus, hanem a drága anyagfelhasználás optimizmusa, márvány és csillár mindenfelé. Louis Vuitton. Ez volna a szintézis? Az ötszáznyolcméter magas taipei world trade center világoskék és légiesen olvad bele az égbe. Ugyanolyan színű, mint az ég, de közben felületeinek és az égnek is állandóan változik ez a kékje a nap folyamán. A hatás egyszerre egyszínű és sokféle, ezért nem harsány, hanem ízléses, grandiózus. Ezt gyönyörűen megcsinálták. Rozsdás erkélyű sikátorok végén elérhetetlenül magasodik az utcaképbe, mindenhonnan látszik, de mindig messze marad. Kiszélesülő járdán járulhatsz elébe, és ha belépsz a toronyba, ott a sznobéria. De már igényes másolók kezéből. Tudták, hogy az egyszínű vagy színtelen masszív kőfelület a lenyűgözőbb. Pedig a hagyományos tajvani építészet, pontosabban annak kínai része nagyon is színbarát, vörös, sárga, egyéb. Pagoda, lampion, sárkány. A trade center nem erről szól, hanem egyfajta kozmopolitizmusról, amelyben ha eltévednél, ott vannak a boyok minden emeleten és segítenek. A liftek gombjait már meg sem kell érinteni, az ujj melegétől indul.
A sáfrány-szegélyű tengerparttól
a magasságos ég sötétkék dómjáig arany létraként emelkedik
öt bolygó meg a tündökletesen zsenge hold.
Ma a vadvirágok első tűzijátéka: sárga ibolyától,
kék szemű fűtől ujjongott domboldalunk.
Ily ragyogással ér véget ez a fenséges nap,
halálmegvető bátorság, a hóban folytatott nagy küzdelem ellenére
Finnországot ma fegyveres túlerő tiporta agyon.
A hold és az öt bolygó útja csak sokára keresztezi ismét egymást –
és addig gyászosnál gyászosabb dolgok történülnek még.
Boda Edit fordítása
Cikkemben megpróbálom érzékeltetni, hogy neves személyiségeink hogyan éreztek rá a matematika és irodalom kapcsolatára. Ady Endre (Érmindszent, 1877. november 22. – Budapest, 1919. január 27.) az előző századunk költői hatalmassága, hazafi volt és forradalmár, példamutató magyar és európai gondolkodó. József Attila (Budapest, 195. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.) mindössze harminckét évet élt, mégis a magyar költészet egyik legjelentősebb alakja.
Teller Ede (Budapest, 1908. január 15.- Stanford, 2003. szeptember 9.) a „hidrogénbomba atyja”, azt vallotta később, hogy tudományos sikereit annak köszönheti, hogy a magyar nyelv az anyanyelve, máskülönben „csak középszintű középiskolai tanár” lett volna belőle. Nyelvünk gyakran logikafejlesztő eszköznek bizonyul. Előadásaiban mindig elmondta, hogy fizikai felfedezéseit Ady Endre és József Attila verseinek köszönheti, mert az ősi magyar nyelv versben való összepréselése egy olyan jelképrendszer, amit ha átírjuk fizikára, akkor rengeteg újdonságot fedezhetünk fel ennek a segítségével. Balázs Nándor (Budapest, 1926. július 7. – Setauket, 2003. augusztus 16.) fizikus is hasonló véleményen volt. Apjának nagy könyvtárát már fiatalon kiolvasta, érdekelte a francia irodalom. 17 évesen a magyar írók közül Vörösmarty, Kosztolányi, Babits volt rá nagy hatással. Szerinte is a magyar nyelvnek, mint anyanyelvnek nagy szerepe volt sok honfitársaink tudományos sikerében. A fizika, mint alkalmazott matematika köztes szerepet játszott az irodalom és matematika közti jelképrendszer tükrözésében.
Székely Aladár felvétele
Fejér Lipót (Pécs, 188. február 9. – Budapest, 1959. október 15.). A berlini egyetemen Hermann Amadeus Schwarz volt a mestere, akinek arra a tételére, miszerint adott hegyesszögű háromszögbe berajzolt háromszögek közül a talpponti háromszög a legkisebb kerületű egy új és egyszerű bizonyítást adott. Schwarz előadásain ismerkedett meg a Fourier-sorok problémájával, ami professzora szerint ez megoldhatatlan, ám Fejér 1900-ban a Francia Tudományos Akadémia lapjában, a Comptes Rendus-ben tette közé a Fourier-sorok lezártnak hitt elméletének továbbfejlesztéséről, új összegzési eljárásáról szóló tanulmányát, ez lett a híres Fejér-tétel. Göttingenben David Hilbert előadásait hallgatta, majd a Pázmány Péter Tudomány egyetem után Kolozsvárra kerül magántanárnak a Ferenc József Tudományegyetemre. Tovább »
Tizenkét óra harmincöt perckor szállunk fel. Három-négy óra múlva elhagyjuk a Kaukázus légterét, besötétedik. Tudom, hogy diktatúrák alszanak alattam. Akikkel szemben most itt tizenegyezer méter felett és mínusz hatvan Celsius-fok alatt ugyanolyan biztonságban vagyok, mintha demokráciák lennének. A sehol léghajóján utazom. És a kérdésre, hogy hány óra van, az a válasz, hogy hol? Az ittbe és a mostba a kelet-kínai reggelben térünk vissza, itt fogunk leszállni.
Bécsből repültem. Ahhoz hogy keletre utazzak, nyugat felé kell indulnom. Shanghai Pudong repülőtér. Reggel hat óra. Szmog. Lassúság. Több mint negyed órán át gurul be a gép a pályáról. Hich-tech és kommunizmus egyszerre. Egymásba torlódó korszakok. Tizenegyórányi repülés, hét órával van később, mint Közép-Európában és negyven évvel régebb. Egyszerre érzem magam 1980-ban és a jelenben. A folyamatok nagyjából ugyanazok, mint a fejlett világ bármelyik repterén és legalább akkora az egész, mint, mondjuk, Londonban. Építészetileg kimondottan érdekes, impozáns csarnok. De időnként sokkal alacsonyabb szinten ugrik elém valami. Ki kell töltsek egy tranzit kártyát saját írószerszámmal, egy üvegasztalka sarkán, mint régen a kolozsvári postán. Később ugyanezt Tajvanban már minden érintettnek külön lámpafényben és nem saját tollal kellett megtennie. A kínai kartonon minden rányomtatott rovat rövidebb, mint amennyit rá kellene írni. Kifutok a sorból, rövidítek, és elrontom. Ez is ismerős. Persze észreveszik, de nincs gond, kijavítják. A kínai őrség segítőkész, de körülményes és hivataloskodó. Amint nem szólítják meg, vigyázba áll. Ilyet máshol nem láttam. Elmegyek egy egyenruhás nő mellett, szalutál nekem. Nem viccből. És egyáltalán senki nem mosolyog. Szabad embernek érzem magam közöttük. Forgatja az útlevelem. Újból és újból átlapozza. Most ő a szabad ember, mert akkor adja vissza, amikor akarja. Nem bánom, átmenetileg átkerült hozzá valamennyi az én szabadságomból. Megmutatja a kollégájának. Az elviszi, majd visszahozza. Szorongok. Mintha visszavittek volna időgéppel a nyolcvanas évekbe még egy pecsétet elintézni. Megint átlapozzák. Mint régen az amerikai útleveleket a román-magyar határon. Neki addig van szabadsága, ameddig tovább várakoztat, mint ameddig muszáj. A tajvani útlevélellenőr csak addig várakoztatott, ameddig kellett. Mint a kelet-nyugatnémet különbség: egy nép két rendszerben. Ugyanaz a nyelv. És itt a Pudongon mintha mindenki ugyanazt az olajos szagú pacsuli kölnit használná.
Papíron van hat órám Kína területén. Kilépek a repülőtér kapuján. Rövid sétát teszek, látom, a repülőtérre igyekvők sorát. Félek, hogy elmulasztom a visszautat. Itt kell hagynom Shanghait. Pedig vonz, ami kivet.
Eugenia Brediceanu asszonynak
Vonszoltam magam,
szenvedésben.
Tán a bennem túlcsorduló lélek viselt meg.
A dombok fölötti virradat épp szemhéját,
kialvatlan szemét nyitotta.
Zavartan kérdeztem magamban:
Nap,
hogy tudsz még mindig ujjongani
az égre gördülésnek?
Aztán, ahogy azon az álmatlanság verte reggelen
ólomléptekkel hol erre, hol arra bolyongtam,
egy rejtett zugban bölcső akadt utamba.
Pókháló benne, mind apró kis világ,
s a szú szétpercegte a csendet.
Tűnődve vizsgáltam.
Az a bölcső volt,
melyben sorsomtól mára elaggott kéz
ringatott
első álmomba és tán első ábrándomba is.
Az emlékezet csápjaival
tapogattam
lassan-lassan
körbe
azt a múltat, akár a vak,
és egyáltalán nem értem,
mért buktam földre,
mért kezdtem sírni,
majd zokogni saját bölcsőm fölött.
Úgy kimerített
az a sok tavasz,
a rózsa,
a fiatalság
meg a nevetés.
Az ó bölcsőt kelekótyán
matattam, végigkutattam –
kisded magamért.
(1920)
vonat az állomáson
lám lám betolat
szabadul mindjárt a lépcső
s te felrakod a cókmókodat
szoknyád meglendül
feszülő lábad fölött
utadat jól bemérték
víg vasúti mérnökök
óránkra nézünk
öt perc és elrobog a vagon
hiába szólnék
hát ülünk hallgatagon
1975-ben születtem a Szilágyság Tövishát nevű tájegységének egyik falujában, Mocsolyán, Ököritó tőszomszédságában, mely utóbbi település 1910-es irtóztató tűzesetéből ihletődött Móricz Zsigmond Fáklya című regénye – aztán: pontosan Kusaly mellett, ahol Ilosvai Selymes Péter iskolamesterkedett. Mocsolya földrajzilag közel van Hervay Gizella Diósadához is, és ehhez kapcsolódva jegyzem meg, hogy érdemes megnézni, miként írta le ő a vidéket Öninterjújában, ahol képet kapunk azokról az évezredes viszonyokról, melyek a közép-kelet-európai diktatúrák egyik legsötétebbikének végén minden képzeletet felülmúlva, ha lehet, még a korábbiaknál is inkább degenerálódtak. Sok vonatkozásban gyötrődéssel teli gyermekkoromból máig nehéz kiszállnom.
Zilahon középiskolába, Kolozsváron egyetemre jártam. És laktam 5 évet Székelyudvarhelyen is.
Magyarországra 2017-ben települtünk át, először Budapesten éltünk, majd kiköltöztünk egy tápiósági faluba.
Fehér Illés: Guelminó Géza osztálytársunk (testi-lelki barátom) fantasztikus tehetségét bizonyítják a rólunk készült karikatúrák is. Érettségi előtt (1960-as évfolyam) az osztály minden tagjáról és tanárainkról egy-egy karikatúrát készített.
Zabos Jenő – Jenci amivel kitűnt: szerette a lányokat. Orvos lett, kitűnő endokrinológus. Egyike az élő osztálytársaknak.
| „A Lettima-hegyek alól, súlyosan megsebesülve, tizenkét nehéz és sok apró sebtől és nagy vérveszteségtől elgyengülve hoztak a másszaiak Mosiba. Június 11-én reggel leütött egy oroszlán. Mindez nem történt volna, ha puskám a második lövésre nem mond csütörtököt, midőn a meglőtt oroszlán támadott, és közelre kellett várnom, mert a magas fűben nem láttam. Irtózatos küzdelem volt ez, és senki sem volt a közelben. Végre bal kezemmel elkaptam a nyelvét, s azt erősen megrántottam. Ez a bestiát annyira zavarba ejtette, hogy volt időm a rossz patront kirántani, ismételni, s az ellenfelemet szembe lőni”. | ” | |
| – Kittenberger Kálmán | ||
I
Merészen állok, révülten, reménnyel.
A sors hógolyói vajon eltalálnak?
Hadd omoljon be a hó barna hajamba,
áldott torkomat hadd hűtse pihe.
Felszegem fejem. Titkomat őrzöm. Uralkodni fölöttem ki tud?
Sértetlen vagyok, halált nem ismerő.
Szeplőtelen csengettyűjű tavaszi virág,
mely a rét felhőtlen gondtalanságából előtörve
a világban eltiporhatatlanul, oltalomban, ellenszegülés nélkül lakozik.
II
Jácintként nőttem ki a kőkemény földből.
Törj hát le, Élet, tápláló nedvvel telt hatalmas kezeddel.
Megcsókolom azt, mert éltető nedvvel nálam telibb.
Tépj le, királynőt ékesíts velem.
Önfeledten nyugodt királynőt keress,
jácintja jogarként álljon kezében:
nap rokona, tavasz patyolat címere.
(1920)
Könyved jelenik meg, amelyiknek a címében, ha jól tudom, a kávé szó szerepel. Miről van szó, a Káfé olvasóit érdekelné a válaszod.
Az idei, 60. Ünnepi Könyvhétre megjelenő kötetem fülszövegét Gáspár Ferenc így indította: A Valaki hozzon egy kávét olyan könyv, amit nem lehet gyorsan elolvasni. Csak lassan, meg-megállva, elandalodva, ahogyan száz évvel ezelőtt az urak a kávéházakban, vagy még inkább a hölgyek a korzón sétálás közben, egy padra leülve. El kell mélázni, gondolkodni egy-egy rövid történeten, melyek olyanok, mintha maguk is megannyi külön könyv lennének.
Új kötetem címen gondolkodva, először nem a kávéházakra és kávézás örömeire gondoltam, hanem eszembe jutott, hogy ezt a mondatot már olvastam, hallottam valahol. Amikor András Ferenc filmrendező 80. születésnapját ünnepelte, Mécs Károly. a nemzet színésze ajándékba porcelán butykost hozott, rajta ezt a mondatot is olvastam, egyéb dicsérő jelzők kíséretében. András Ferenc szerette elmesélni, hogy ő már a húszas éveiben is, amikor még teljesen kezdő volt a szakmában, gyakran hallotta a rendezőktől, valaki hozzon egy kávét, és ilyenkor ő volt az a valaki, aki hozta, alázattal állt mindennemű munkához, tudta, hogy kitartással, tanulni akarással, figyelemmel végig kell járni az utat, a szamárlétrát, ahhoz, hogy elérhesse célját, hogy filmrendező lehessen. Öníróniával mesélte, ő már akkor valaki volt. Lett is, Kossuth díjasként, a Nemzet Művészeként hagyott itt bennünket ez év áprilisában. A könyvem szerkesztésekor elmeséltem neki, hogy ezt a mondatot tervezném új kötetem címének, tetszett neki.
Fehér Illés: Guelminó Géza osztálytársunk (testi-lelki barátom) fantasztikus tehetségét bizonyítják a rólunk készült karikatúrák is. Érettségi előtt (1960-as évfolyam) az osztály minden tagjáról és tanárainkról egy-egy karikatúrát készített.
Dobos Júlia – Juci. Dagi-madár létére az egyik leghuncutabb osztálytársunk volt. Ha nem tévedek, közgazdasági egyetemet végzett. Már nincs közöttünk.
Hajdú Mónika: Mint már jeleztem, közel 10000 fotóból válogattak ki 100-at a baszk kultúra bemutatására. Számomra óriási megtiszteltetés, hogy ebbe belekerült az én fotóm is. Ez egy csoportos kiállítás, mindenki egy fotóval. Ezért vagyok ugyanott fényképezve, azaz az én fotóm mellett, habár látszik több is, ami nem az enyém. Ez az én „100 legjobb”-ba beválasztott képem.
nosza jöhetsz már ihlet
csak felvágom a fát
a szemetes veremben helyet csináltam
a holnapi adagnak a fiam
leckéjét is átnéztem
és felvarrtam egy gombot az ingem gallérja alá
kikapcsoltam a villanybojlert
és megnéztem miért nem zárul rendesen az ajtókilincs
ezek után szabad vagyok
jöhetsz ihlet
várlak
már a papír
a toll is előkészítve
itt vagyok lehuppantam
a fotelbe elmerengek kissé
ahogy szoktam és eszembe jut hogy ma még nem ittam
teát azt is megfőztem
és kínosan nézegettem a semmit egy fél órán keresztül
majd másnapig nagylelkűen
kissé szorongva
fölmentettem magam
Fehér Illés: Guelminó Géza osztálytársunk (testi-lelki barátom) fantasztikus tehetségét bizonyítják a rólunk készült karikatúrák is. Érettségi előtt (1960-as évfolyam) az osztály minden tagjáról és tanárainkról egy-egy karikatúrát készített.
Nikola Stojšić – Napóleon, tanár: katonai előképzés. Ilyesvalami is immár történelem. Következik a jól ismert mese: ő nem tudott magyarul, mi nem tudtunk szerbül… A két jelzett osztálytársunkat különösen nem szerette – Kolarikot makacssága, Guelminót meg elkényeztetettsége miatt.
1. Szerinted júniusban támadja meg Észtország Oroszországot vagy júlisban?
Észtország akkor fogja megtámadni az Oroszországi Konföderációt, amikor Avram Iancu szép kedvesével kart karba öltve, dalolva lejön a havasról, sőt, egyenesen a Kossuth-nótát énekli, mögöttük meg Gábor Áron tangóharmonikázik. Szóval erre vajmi kevés esélyt adnék.
2. Igaz lenne, hogy Orbán a Tiszára szavaz?
Orbán természetesen a Tiszára szavaz, mármint a Tisza Kálmánra, kivéve, ha esik az eső, mert akkor a Tisza Istvánra.
3. Ha egy cápának kihúzzák egy fogát, akkor eggyel kevesebbel harap?
Ez egy régi japán kérdés, amire azért nincs válasz, mert eddig senkinek nem sikerült EGY fogat kihúzni a cápából – pedig sok önkéntes veszett oda a próbálkozások folyamán. Kínában ugyanezt tigrissel próbálták, hasonló sikerrel.
Kérdezett: Gergely Tamás
magas a temetőkerítés
a faluban hol a szüleim éltek
de főleg haltak
széles kőfalán strázsaként
járkálok le föl remélve
béke van legalább odalenn
a kerten túl a gépkocsik
szekerek biciklik siklanak
mindkét irányban az élet
jele az ideges mozgás
a mindent befogó tekintet
párás lágysága a könny
mely befelé hull egyre
egy tikkadt sír fölött
az oroszlánszájakba gyűlő harmat
Fehér Illés: Guelminó Géza osztálytársunk (testi-lelki barátom) fantasztikus tehetségét bizonyítják a rólunk készült karikatúrák is. Érettségi előtt (1960-as évfolyam) az osztály minden tagjáról és tanárainkról egy-egy karikatúrát készített.
Sőregi Dezső – Tökszi, történelemtanár. Ritkán láttuk, mint a már említett Dobos János, Urbán István tanárunkat helyettesítte.
Pusztai Péter rajza