Demény Péter (Ivan Karamazov:) Levél sok ifjú költőhöz

Ó, fiatalok! Hogy én ezt mondhatom,
az nem kevés öröm, bár bánat is,
noha ez olyan, mintha azt mondanám:
lankadtan, de keményen durrbele. Tovább »

André Zsuzsa: Kardfarkú lepke

Forrás: szerző FB-oldala

Nászta Katalin: s n e m f o g j a

fortélyos félelem igazgat minket
összeverődik a csapat
jézusi nyelven dadog paraszt
filozófusból kígyó sziszeg Tovább »

Szűcs László: Székedi, a szellemi ezermester

Székedi Ferenc, „a zsögödi médiamunkás” sajtóban töltött pályafutásának ötven esztendejét összegzi Az írógéptől az iCloudig című kötet, melyet a Csíkszeredai Könyvvásár nyitónapján, május 12-én, csütörtökön délután mutattak be az Erőss Zsolt Arénában. Ugyanazon a színpadon, ahol Székedi Ferenc 2020 őszén átvette a MÚRE Életmű-díját. Tovább »

Cselényi Béla: valami rossz emlékű

beszéltek egy balesetről
láb lógott le a fáról
látta az osztály
többen meghaltak
a túlélő asszonyok meg csak
szedegették a széthullott szilvát
hallani is rossz volt
mesélte a tanárember
a láb- és dohányszagú

Budapest, 2022. V. 12.

MIKRO Fesztivál a dunaújvárosi Bartók Színházban

7 nap alatt 10 előadás
Fővédnöke: Keleti Éva Kossuth-díjas fotográfus

Egyhetes fesztivállal zárja a színházi évadot a dunaújvárosi Bartók Színház június 5. és 12. között. Először rendezik meg a MIKRO Fesztivált kamara- és stúdióelőadásokkal. 7 nap alatt 10 előadást láthat a közönség. A meghívott produkciókban – többek között – fellépnek: Molnár Piroska, Mácsai Pál, Tordai Teri, Horváth Lili, Pokorny Lia, Kerekes Éva, Mucsi Zoltán, Losonczi Kata, Grisnik Petra. Látható majd a marosvásárhelyi Yorick Stúdió Lázadni veletek akartam című előadása is. A MIKRO Fesztivál Keleti Éva életmű kamarakiállításával nyílik június 5-én: a Kossuth-díjas fotográfus egyben fővédnöke is a dunaújvárosi színházi szemlének. Úgy fogalmaz: „Szükségünk van egymás társaságára, szükségünk van a színházakra, a közösségekre. Nagyszerűnek tartom, hogy a Bartók Színház megteremti ezt a színházi ünnepet, ahol ismét együtt lehet a szakma.”


Tovább »

Bencze Mihály: Iskolaközelben közel 65 éven át

Péter Sándor 1941. szeptember 9-én született Bögözön, a középiskolát Székelykeresztúron végezte, majd 1964-ben diplomázott Kolozsváron magyar nyelv- és irodalom szakon. Baróton és Sepsiszentgyörgyön tanár, 1968 és 1991 között a Megyei Tükör, illetve a Háromszék című lap rovatvezetője. 1990-ben útjára indítja a Proserved Cathedra kiadót, elsősorban iskolai segédkönyvek megjelentetése céljából. 2007-ben doktorál, a MTA köztestületének a tagja, az Akadémia főtitkára által odaítélt tudományos díjban részesült, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége életműdíjasa, Apáczai-díjas. Az RMPSZ keretében működő Tudományos Tanács megalakításának kezdeményezője és alelnöke, az RMPSZ Kovászna megyei szervezetének elnöke, a Háromszéki Magyar Tudományos Társaság társelnöke. Kutatási területe a névtan, de néprajzi munkái is ismertek. Több könyv szerzője, társszerzője, szerkesztője.

(Dr. Bencze Mihály): Ahhoz, hogy e tartalmas életműved kibontakozzon, valahol te is el kellett kezdjed e földi életet. Hol voltál csemete, mit hoztál otthonról?
(Dr. Péter Sándor): Igen, amit az ember otthonról hoz, általában meghatározó, egész életében végigkísérheti. Az alapvető jellembeli minőséget, úgy érzem, főleg az otthon önkéntelenül ellesett, elsajátított vonások döntően befolyásolják. El kell mondanom, hogy a mi családunk anyagi szempontból nem volt tehetős, de annál gazdagabb igazságérzetben, szeretetben, egymás iránti, s embertársaink iránti tiszteletben, alázatban. Nyolcan voltunk testvérek, tehát éveken át minden reggel, délben és este tízen ültünk le az asztalhoz, illetve édesanyám sokszor le sem ült, megvárta, míg mindenki befejezi az evést, s ha maradt, akkor ő is evett. Kisgyerekként többször hallottam a kályha mellől, hogy ő már evett. Későn, lehet, túl későn eszméltem rá arra, hogy neki mennyi minden kijutott, a munkából, a gyereknevelésből, de édesanyai szelídsége, mindig kedves arca még ma is feltűnik előttem. El merem mondani, hogy édesapámon kívül nálunk soha senki nem ejtett ki egy csúnya szót, igaz, ő mindannyiunk helyett káromkodott, senki rajta kívül nem cigarettázott, de neki a szájából ki nem esett a szivar, a legolcsóbb, amiért sokszor riasztott a boltba. Tovább »

Nászta Katalin: b ö k v e r s

gurul a gurul a
megbotlik a szó
szájba akad
nyalókát hamisít Tovább »

Demény Péter: Sprőd sláger

hová is lettél, jaj, ifjúság,
te tökkopasz énekesnő
öröknek hittelek, de hát a világ
nem lettél mindig menő Tovább »

Fülöp Kálmán: A szeretet

A szeretet azt jelenti,
hogy fegyvert adsz
kedvesed kezébe, és bízol
abban, hogy nem bánt téged – Tovább »

Dancs Artur: A híd

Forrás: szerző FB-oldala

Gergely Tamás: Verebek

Felcsillan a koma szeme: rajtakapta valami huncutságon a barátját.
– Nem rigók azok, hanem verebek – mondja.
Mondja és kacag. Sőt, hahotázik, mintha valaki csiklandozná az oldalát.
”Verebek – gondolja Vadmalac. – Azt mondtam, hogy rigók, s közben verebek. Hát nem kétlábú mindenik?”
Legyint, barátja felé fordul, arcán a ránc kisimul.
– Nevetsz – mondja – addig jó, amíg nevetni tudunk.
Azzal beáll ő is a kórusba. Együtt hahotáznak.

Forrás: szerző FB-oldala

Cselényi Béla: rajban repülni

nagyon nehéz öregem
rajban repülni öregen
rajban kéne repülni mégis
úgy szebb a nap
és szebb az ég is

Budapest, 2022. V. 11

Bordy Margit: Élet – halál kapujában

Bordy Margit: Dimenziók – avagy a lehetetlen kísértése

Ahol érzed ízét a földnek
s szédít mezők kesernyés illata,
hol egyszerre vagy ősök bölcse,
vagy karcsú párduc, fiatal,
tavaszt nyitó arany sugár,
ki megbirkózik Belzebúbbal
élet – halál kapujában, Tovább »

Albert-Lőrincz Márton: (Graffiti)

Rakéta-ecseteikkel megfestik az eget a festők.
Különös alkotói kedv. A kék most átszíneződik,
egyre vérfoltosabb a vászon, amelyre az eget
fölkenik. Különös művészet, átüt rajta a szenvedély:
földgáz helyett fűtik ideológiák. A láthatárt
közelebb hozzák a hang- és füstrobbanások.
Divatjamúlt téma a gleccserek olvadása.
Forró helyzetjelentés: a szénbányákat újranyitják,
az olajtankerek pöfögve megkerülik a földet.
Az emberek várják, hogy a galériák kinyissanak,
a festők hozzák alkotásaikat, a múlt vérfoltos
vásznait. Tiszta ruhában ünnepelnének, ahogy
megszokták régen, mint a hófehér galambok a békét.

2022. május 5.

Bölöni Domokos böngészője

EZEK ITT VICCEK

Lány és fiú beszélgetnek:
Fiú: Mi a foglalkozásod?
Lány: Az EDS Hungary EMEA North-Central HUB Központjában az ABN AMRO Teamhez tartozó Workplace Services Service Deskjén vagyok Chat Support Agent. És neked?
Fiú: Ács.
*
Kemény könyök
Ketten állnak egy szálloda recepciójánál, egy férfi és egy nő. Ahogy a férfi megfordul, véletlenül a könyöke ütközik a nő mellével.
Gavallérosan megjegyzi:
“Hölgyem, ha az ön szíve is olyan lágy, mint a keble, akkor biztos meg fog nekem bocsátani…”
Mire a hölgy:
“Uram, ha a férfiassága is olyan kemény, mint a könyöke, akkor a szobaszámom a 264-es!”
* Tovább »

Bordy Margit: A Néva hídján

Elfeledett földrészen,
tűzvirágos sztyeppén,
vágtató időt utánzó vadlovak.
Messzebb, érintetlen hegyek,
fehér tél, ahol a farkasok éhe
a zergék táncára tör. Tovább »

„Nem azt, ami van, hanem amiért van”

Bordy Margit költő-festőművésszel az alkotásról




Még nem tudom milyen, mikor találkozunk. Versei, képei után komoly, elkötelezett, határozott vélekedéssel a világról, saját utat taposva magának a festészet, költészet birodalmában.
Hamarabb érkezik pár perccel a cukrászdába, ahol – a hely miatt? a megelőlegezett bizalom okán? – azonnal egymásra hangolódunk, és már régi ismerősként beszélgetünk. Mindez a világhálónak köszönhető, ahova a művészember szívesen teregeti ki „holmiját” – értve ezen legdrágább kincseit. Nem kell sorba állnia, rögtön megjelenik.
A jókedvhez a finom sütemény is hozzátesz, mindketten szeretjük, s amíg falatozunk, oldódik, gömbölyödik közöttünk a párbeszéd. Olykor alig bírjuk kivárni egymást, annyira sürget a közlési vágy, s ebben ő a fegyelmezettebb.

Tovább »

B. Tomos Hajnal: Ítélet

Miért folyton tolakodni,
élre törni,
elgáncsolni,
könyökölni –
Mind térdre rogyunk
egyszer ott,
csillagközelben,
ahogy az a KÖNYVBEN
meg van írva.

Andonis Papadopoulos – a levél / το γράμμα 1973

Debreczeni Éva: Rémálom

Éjjel a színésznő
Két legjobb csizmám ellopta
Holt gyerek kezére húzta
Kutyája halálra harapta
Komornáját megvertem
Bocsánatot kértem
Senkit se szerettem
Felébredtem.

Forrás: Gergely Tamás FB-oldala

Demény Péter (Ivan Karamazov:) Galamb

Én békepárti vagyok,
ezért elvárom, hogy mielőtt kitör a béke,
minden egyes ország álljon fel, és gyakoroljon önkritikát,
nehogy már csak a szegény oroszok bűnhődjenek:
a franciák az angoloktól, az angolok a gyarmataiktól
kérjenek bocsánatot, akárcsak a hollandok, a spanyolok
és a portugálok, Tovább »

Cselényi Béla: mint egy becsületes falusi ember

beállványozott ház
barna gerendák az ablakban
néz be a munkás
behívja az özvegy
behívja kávézni Tovább »

Dancs Artur: Zöld kávéház

Forrás: szerző FB-oldala

Fülöp Kálmán: A holnap harangjai

Édesen pattognak
sziporkázó fények,
ég felé nyúlnak fel
a lobogó lángok, Tovább »