vonat az állomáson
lám lám betolat
szabadul mindjárt a lépcső
s te felrakod a cókmókodat
szoknyád meglendül
feszülő lábad fölött
utadat jól bemérték
víg vasúti mérnökök
óránkra nézünk
öt perc és elrobog a vagon
hiába szólnék
hát ülünk hallgatagon
1975-ben születtem a Szilágyság Tövishát nevű tájegységének egyik falujában, Mocsolyán, Ököritó tőszomszédságában, mely utóbbi település 1910-es irtóztató tűzesetéből ihletődött Móricz Zsigmond Fáklya című regénye – aztán: pontosan Kusaly mellett, ahol Ilosvai Selymes Péter iskolamesterkedett. Mocsolya földrajzilag közel van Hervay Gizella Diósadához is, és ehhez kapcsolódva jegyzem meg, hogy érdemes megnézni, miként írta le ő a vidéket Öninterjújában, ahol képet kapunk azokról az évezredes viszonyokról, melyek a közép-kelet-európai diktatúrák egyik legsötétebbikének végén minden képzeletet felülmúlva, ha lehet, még a korábbiaknál is inkább degenerálódtak. Sok vonatkozásban gyötrődéssel teli gyermekkoromból máig nehéz kiszállnom.
Zilahon középiskolába, Kolozsváron egyetemre jártam. És laktam 5 évet Székelyudvarhelyen is.
Magyarországra 2017-ben települtünk át, először Budapesten éltünk, majd kiköltöztünk egy tápiósági faluba.
Fehér Illés: Guelminó Géza osztálytársunk (testi-lelki barátom) fantasztikus tehetségét bizonyítják a rólunk készült karikatúrák is. Érettségi előtt (1960-as évfolyam) az osztály minden tagjáról és tanárainkról egy-egy karikatúrát készített.
Zabos Jenő – Jenci amivel kitűnt: szerette a lányokat. Orvos lett, kitűnő endokrinológus. Egyike az élő osztálytársaknak.
| „A Lettima-hegyek alól, súlyosan megsebesülve, tizenkét nehéz és sok apró sebtől és nagy vérveszteségtől elgyengülve hoztak a másszaiak Mosiba. Június 11-én reggel leütött egy oroszlán. Mindez nem történt volna, ha puskám a második lövésre nem mond csütörtököt, midőn a meglőtt oroszlán támadott, és közelre kellett várnom, mert a magas fűben nem láttam. Irtózatos küzdelem volt ez, és senki sem volt a közelben. Végre bal kezemmel elkaptam a nyelvét, s azt erősen megrántottam. Ez a bestiát annyira zavarba ejtette, hogy volt időm a rossz patront kirántani, ismételni, s az ellenfelemet szembe lőni”. | ” | |
| – Kittenberger Kálmán | ||
I
Merészen állok, révülten, reménnyel.
A sors hógolyói vajon eltalálnak?
Hadd omoljon be a hó barna hajamba,
áldott torkomat hadd hűtse pihe.
Felszegem fejem. Titkomat őrzöm. Uralkodni fölöttem ki tud?
Sértetlen vagyok, halált nem ismerő.
Szeplőtelen csengettyűjű tavaszi virág,
mely a rét felhőtlen gondtalanságából előtörve
a világban eltiporhatatlanul, oltalomban, ellenszegülés nélkül lakozik.
II
Jácintként nőttem ki a kőkemény földből.
Törj hát le, Élet, tápláló nedvvel telt hatalmas kezeddel.
Megcsókolom azt, mert éltető nedvvel nálam telibb.
Tépj le, királynőt ékesíts velem.
Önfeledten nyugodt királynőt keress,
jácintja jogarként álljon kezében:
nap rokona, tavasz patyolat címere.
(1920)
Könyved jelenik meg, amelyiknek a címében, ha jól tudom, a kávé szó szerepel. Miről van szó, a Káfé olvasóit érdekelné a válaszod.
Az idei, 60. Ünnepi Könyvhétre megjelenő kötetem fülszövegét Gáspár Ferenc így indította: A Valaki hozzon egy kávét olyan könyv, amit nem lehet gyorsan elolvasni. Csak lassan, meg-megállva, elandalodva, ahogyan száz évvel ezelőtt az urak a kávéházakban, vagy még inkább a hölgyek a korzón sétálás közben, egy padra leülve. El kell mélázni, gondolkodni egy-egy rövid történeten, melyek olyanok, mintha maguk is megannyi külön könyv lennének.
Új kötetem címen gondolkodva, először nem a kávéházakra és kávézás örömeire gondoltam, hanem eszembe jutott, hogy ezt a mondatot már olvastam, hallottam valahol. Amikor András Ferenc filmrendező 80. születésnapját ünnepelte, Mécs Károly. a nemzet színésze ajándékba porcelán butykost hozott, rajta ezt a mondatot is olvastam, egyéb dicsérő jelzők kíséretében. András Ferenc szerette elmesélni, hogy ő már a húszas éveiben is, amikor még teljesen kezdő volt a szakmában, gyakran hallotta a rendezőktől, valaki hozzon egy kávét, és ilyenkor ő volt az a valaki, aki hozta, alázattal állt mindennemű munkához, tudta, hogy kitartással, tanulni akarással, figyelemmel végig kell járni az utat, a szamárlétrát, ahhoz, hogy elérhesse célját, hogy filmrendező lehessen. Öníróniával mesélte, ő már akkor valaki volt. Lett is, Kossuth díjasként, a Nemzet Művészeként hagyott itt bennünket ez év áprilisában. A könyvem szerkesztésekor elmeséltem neki, hogy ezt a mondatot tervezném új kötetem címének, tetszett neki.
Fehér Illés: Guelminó Géza osztálytársunk (testi-lelki barátom) fantasztikus tehetségét bizonyítják a rólunk készült karikatúrák is. Érettségi előtt (1960-as évfolyam) az osztály minden tagjáról és tanárainkról egy-egy karikatúrát készített.
Dobos Júlia – Juci. Dagi-madár létére az egyik leghuncutabb osztálytársunk volt. Ha nem tévedek, közgazdasági egyetemet végzett. Már nincs közöttünk.
Hajdú Mónika: Mint már jeleztem, közel 10000 fotóból válogattak ki 100-at a baszk kultúra bemutatására. Számomra óriási megtiszteltetés, hogy ebbe belekerült az én fotóm is. Ez egy csoportos kiállítás, mindenki egy fotóval. Ezért vagyok ugyanott fényképezve, azaz az én fotóm mellett, habár látszik több is, ami nem az enyém. Ez az én „100 legjobb”-ba beválasztott képem.
nosza jöhetsz már ihlet
csak felvágom a fát
a szemetes veremben helyet csináltam
a holnapi adagnak a fiam
leckéjét is átnéztem
és felvarrtam egy gombot az ingem gallérja alá
kikapcsoltam a villanybojlert
és megnéztem miért nem zárul rendesen az ajtókilincs
ezek után szabad vagyok
jöhetsz ihlet
várlak
már a papír
a toll is előkészítve
itt vagyok lehuppantam
a fotelbe elmerengek kissé
ahogy szoktam és eszembe jut hogy ma még nem ittam
teát azt is megfőztem
és kínosan nézegettem a semmit egy fél órán keresztül
majd másnapig nagylelkűen
kissé szorongva
fölmentettem magam
Fehér Illés: Guelminó Géza osztálytársunk (testi-lelki barátom) fantasztikus tehetségét bizonyítják a rólunk készült karikatúrák is. Érettségi előtt (1960-as évfolyam) az osztály minden tagjáról és tanárainkról egy-egy karikatúrát készített.
Nikola Stojšić – Napóleon, tanár: katonai előképzés. Ilyesvalami is immár történelem. Következik a jól ismert mese: ő nem tudott magyarul, mi nem tudtunk szerbül… A két jelzett osztálytársunkat különösen nem szerette – Kolarikot makacssága, Guelminót meg elkényeztetettsége miatt.
1. Szerinted júniusban támadja meg Észtország Oroszországot vagy júlisban?
Észtország akkor fogja megtámadni az Oroszországi Konföderációt, amikor Avram Iancu szép kedvesével kart karba öltve, dalolva lejön a havasról, sőt, egyenesen a Kossuth-nótát énekli, mögöttük meg Gábor Áron tangóharmonikázik. Szóval erre vajmi kevés esélyt adnék.
2. Igaz lenne, hogy Orbán a Tiszára szavaz?
Orbán természetesen a Tiszára szavaz, mármint a Tisza Kálmánra, kivéve, ha esik az eső, mert akkor a Tisza Istvánra.
3. Ha egy cápának kihúzzák egy fogát, akkor eggyel kevesebbel harap?
Ez egy régi japán kérdés, amire azért nincs válasz, mert eddig senkinek nem sikerült EGY fogat kihúzni a cápából – pedig sok önkéntes veszett oda a próbálkozások folyamán. Kínában ugyanezt tigrissel próbálták, hasonló sikerrel.
Kérdezett: Gergely Tamás
magas a temetőkerítés
a faluban hol a szüleim éltek
de főleg haltak
széles kőfalán strázsaként
járkálok le föl remélve
béke van legalább odalenn
a kerten túl a gépkocsik
szekerek biciklik siklanak
mindkét irányban az élet
jele az ideges mozgás
a mindent befogó tekintet
párás lágysága a könny
mely befelé hull egyre
egy tikkadt sír fölött
az oroszlánszájakba gyűlő harmat
Fehér Illés: Guelminó Géza osztálytársunk (testi-lelki barátom) fantasztikus tehetségét bizonyítják a rólunk készült karikatúrák is. Érettségi előtt (1960-as évfolyam) az osztály minden tagjáról és tanárainkról egy-egy karikatúrát készített.
Sőregi Dezső – Tökszi, történelemtanár. Ritkán láttuk, mint a már említett Dobos János, Urbán István tanárunkat helyettesítte.
hűs hajnal ölel
már halkulnak a tücskök
légy türelemmel
Azon a napon kimerészkedtem a városba,
úgy este felé, egy költő irodalmi estjére,
ahol más költők és írók is időztek,
jó emberek, gondoltam, itt lehet kotolni,
maradok, s én is beszélgetek. Akkor még
nem tudtam, hogy szög vagyok, egy átlagos,
ám öntudatlanul is bökdöső, már a
puszta jelenlétével is provokáló szögember.
Kérdezett: Székely Ferenc
‒ Ön Temesváron született, de anyja révén a Fehér megyei Blandiana faluból származik,
Lucian Blaga szülőföldjéről. Miért választotta írói névnek a Blandianát?
‒ Blandiana édesanyám szülőfaluja volt. Nevét egy Maros menti dombon lévő római várról
kapta. Tizenegyedikes koromban vettem fel ezt a nevet, amikor apámat bezárták, és semmi
esélyt nem láttam, hogy saját nevemen publikáljak…
‒ A gyermekkor, az ifjúság minden ember életében fontos szakaszt jelent. Hogyan
emlékszik vissza ezekre az évekre?
‒ Gyermekkoromban nem jártam Blandianán; édesanyám korán elvesztette szüleit, többé ő sem tért vissza szülőfalujába. Számomra Temesvár jelentette a gyermekkort, ott születtem, ott laktak apai nagyszüleim, oda jártam vakációzni. Egyszerű falusi emberek voltak, akik közel laktak a vasútállomáshoz, tehenet, lovat, sertést, szárnyast tartottak, s dolgozni kijártak a város széli földjeikre. Ahogy jött a nyári vakáció, anyám mindig a nagyszülőkhöz küldött engem és húgomat, mert ott volt tojás, tej, zöldség, gyümölcs, Nagyváradon viszont, ahol éltünk, csak pénzért lehetett vásárolni, ami nem volt könnyű, mivel apám, ortodox lelkészként és a rendszer ellenségeként börtönben sínylődött. Noha Temesváron születtem, számomra Nagyvárad az a hely, ahol megtanultam olvasni és elkezdtem írni.
Fehér Illés: Guelminó Géza osztálytársunk (testi-lelki barátom) fantasztikus tehetségét bizonyítják a rólunk készült karikatúrák is. Érettségi előtt (1960-as évfolyam) az osztály minden tagjáról és tanárainkról egy-egy karikatúrát készített.
Dobos János – történelemtanár. Nem sok közünk volt hozzá. A többször sportbeli kötelezettségei miatt hiaányzó, az előbbiekben bemutatott Urbán István tanárt helyettesítette – olykor.
Olof Palme sétány, Liget, Zene Háza
Pusztai Péter rajza
