B. Tomos Hajnal: Momentous*

Távolodnak a mirtuszos partok
és tünnek a tengerek  –
napkelték, forrón párálló testek,
elvadult oleánderek
és keskeny, hegyre futó ösvények
már csak képeken,
valahol egy elkevert folderen.

Csak egyetlen jelenet,
akárha nyersselyem takarásában,
sejlik a partmenti terasz,
hol kopottá sminkelt széken
egy idegen asztalánál ültem,
olajlombon szűrt, alig-fényben
s az idős úr tört angolsággal
szólt nekem: kóstolja meg!
Ilyenkor kell kávét inni, kora reggel.
Egészen momentous az íze.


*emlékezetes (angol)

Debreczeni Éva hátra maradt verseiből (24)

szociopatália

a szárnyas plüsskutyát
a lift előtt találtam este
én lenni szárnyas plüsskutya
én lenni görög diplomat
én lenni török nagykövet Tovább »

Albert Csilla: Halványvörös és halványfekete (43) / Parafrázis-regény / Történik a 2020-as évek elején

És ez az élet csak egyre változott. Kezdődött azzal, hogy Attila némi unszolás után végül is átköltözött Judithoz, habár az albérletét még nem mondta fel. Judit – és ő is – ezt felesleges pénzkidobásnak tartotta ugyan, de mégis szeretett volna egyelőre megőrizni egy kiskaput – ha nem is vissza, mert arra nem vágyott, de a helyzetének egy olyan értelmezéséhez, hogy nem éget fel azonnal mindent nagy boldogan, és rendezkedik el a full-kényelmes életben. Tovább »

Pusztai Péter: Elmúlt napok (530)

Naptár * Forrás: szerző FB-oldala

Bölöni Domokos böngészője

KÉT KRITIKUS

Két kritikus ül egy író darabjának főpróbáján.
Azt mondja az egyik:
— No, mi a véleményed a darabról?
Mire a másik:
— Nincs róla sok mondanivalóm, de tudom, hogy ha a darabot véletlenül én írtam volna, akkor te most nagyon örülnél.

Színházi Élet, 1937/42 Tovább »

Nászta Katalin: Csak mozdulat

az egyenes vonalak mellé görbén lerogyni
meddig lehet féllábon bírni
vagy meredeken kell a görbék mellé zuhanni
meghajolni/ kiterítve – ez itt a kérdés Tovább »

Alexandru Mușina három verse

A reggel királya

Én vagyok itt, apró, reggeli király.
Fátyolos tekintetű fejedelem.

Itt én parancsolok. Amit akarok, azt teszek:
felkelhetek az ágyból. Megmoshatom
az arcom, a fogam. Vagy nem. Tovább »

Bálint Zsigmond: A szénégető és unokái

Forrás: szerző FB-oldala

Cselényi Béla: intő mikulás

a virgács ezüst volt nem arany
a celofán kék és nem piros
ilyen diszkréten jelzi az isten
a szülők véges voltát

Budapest, 2021. IX. 15.

Tóth Mónika: Hallgatok

Elvonón vagyok
Négy fehér fal.
Egy nyikorgó szék.
Hiányod könnyeztet.
Magány súlya nyom..
Hallgatok.

Finta Klára Enikő: Lendület

André Kertész Szigetbecsének ajándékozott képei, Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ, Budapest

A Jenő öcsém mint Ikarus című fénykép (lásd feljebb) a szigetbecsei élet magánmitológiája. André Kertész mitikus dimenzióba emeli át a faluképet, az ismerős-ismert tájat és testet. A görög mitológia organikusan teremtődik újra a magyar mezőképen. Áthelyezkedik belé, analogikusan nyer értelmet: a mozdulat, a lendületvétel azonos. Tovább »

Jóna Dávid: A tavasz*

Tavasz 1.

Kicsorog a tél az ereszen,
a domb ívének zöldül palástja,
arcot melenget a napsugár,
a hirtelen-fény a szemet bántja,
olyan az ember mintha szalutálna
ahogy a határban a messzeséget nézi.

Illékony sóhaj, felszisszen a föld,
levéltölcsérben hóvirág-lámpa,
a hegy sapkája még fehéres,
de köpenye már mohazöld,
nagy zsebébe észrevétlenül
a telet belecsempészi. Tovább »

Debreczeni Éva hátra maradt verseiből (23)

Arlekina

Arlekina bánatába’
Bezárkózott önmagába.
Fájdalmat neki az ősz szül
Kínjaiba beleőszül. Tovább »

B. Tomos Hajnal: Őszi pillanat

Nászta Katalin: amíg a krach

a gyáva nem lép kapcsolatba
nehogy fájjon, ha nem megy flottul
ki tudja mi a baja
eleshetett, beteg is lehet
s akkor rajta ne kérje számon
meg el se várjon rokonszenvet Tovább »

Székedi Ferenc: Nagyon sokan jöttek el…

…kedden délután a Csíki Székely Múzeumba Gaál András (1936-2021) festőművész emlékestjére, még két teremben is alig fértek. A másfél órára tervezett rendezvény, amelyet többen nem láthattak, csak hallhattak, így valamivel hosszabb lett a másfél órára tervezettnél, következésképpen a szokásos kérdésnek – a közönség soraiból ki szeretné még megosztani gondolatait? – is el kellett maradnia. Elnézést kérek mindazoktól, akik nem jutottak szóhoz. „Azt hiszem, mindannyian, akik itt vannak, még hosszan, nagyon hosszan tudnának beszélni Gaál Andrásról, művészetéről és ha most nincs is több időnk, de arra kérem, hogy az elkövetkező hetekben, hónapokban, években gyakran tegyék meg, Gaál András mindörökre maradjon velünk.” Így fejeztem be a rendezvényt, amelyről részletes képes beszámoló ezen a linken olvasható-látható: https://hargitanepe.ro/gaal-andras-bucsuztatasa/

Forrás: szerző FB-oldala

Bálint Zsigmond: Gaál András emlékére

Forrás: szerző FB-oldala

Albert Csilla: Halványvörös és halványfekete (42) / Parafrázis-regény / Történik a 2020-as évek elején

Hétfő reggel Attila beszorult gyomorral érkezett az irodába. Gajdos már bent volt, hallotta a motozását, aztán azt, hogy hosszan telefonál. Már fél 10 felé járt, amikor kinézett az ajtaján, és csak annyit mondott:
– Attila, ma ebédeljen velem. Van itt a közelben egy étterem, jó a konyhája.
Attila bólintott, és komoly kétségei voltak, vajon egyetlen falatot le tud-e nyelni majd. Kocsival mentek, vezetés közben Gajdos hallgatott, Attila néhányszor megköszörülte a torkát. Tapintható volt a feszültség, ami azonban szinte rögtön oldódott, ahogy az asztalhoz ültek. Csendes volt az étterem, korán érkeztek – fél 12 volt. Tovább »

B. Tomos Hajnal: Egyedül * Kőorgona

Demény Péter (Ivan Karamazov:) Mordulások

Augusztus végétől agyal botcsinálta kijelentésein a szerző, aki általunk “mordulásoknak” titulált műfajban tűzi tollhegyre életünk ócska kliséit. A Facebookon gyors egymásutánban jelentkező mintavételei – ezekből válogattunk alább – jellemzően beszédesek,s bennük valós élethelyzetekre ismerhetünk. Olykor úgy tűnik, mintha személyesen tőlünk is idézne. Ki tudhatja? (Káfé)

Nyolcvan év alatt volt minden, de már nem emlékszem semmire. (Nyugdí­j)
Ilyen a blokk: ha fúrok itt fent, hallják ott lent, ha fúrnak ott lent, ideges vagyok itt fent. (Hatónegyed)
Tisztán, hűségesen, szépen. Ez a jelszavam, a harmadik feleségem is egyetért vele. (Férfibub)
Amí­g fel nem jelenti, semmit se tehetünk. Azután se sokat… (Rendőrök városa)
Tovább »

Pusztai Péter: Elmúlt napok (529)

Káposzta * Forrás: szerző FB-oldala

Cseke Gábor: Mézben nyakig…

marhavagonban tömörülnek így
miután utolsót kattant a zár
s a plomba is a helyére került,
sok-sok dióbél szorong, mézben nyakig Tovább »

Albert Csilla: Halványvörös és halványfekete (41) / Parafrázis-regény / Történik a 2020-as évek elején

Attila arra gondolt, hazautazik a hétvégén, az első adventi vasárnapot amúgy is így tervezte, és beszél a szüleivel. Megpróbálja felkészíteni őket. Ami Gajdost illeti, abban maradtak, hogy Judit meghívja a szüleit adventi vacsorára, ahol mindent elmond. Attila nélkül. Mindketten azt gondolták, jobb lesz így. Judit azért, mert ismerte az anyját. Attila pedig nem akarta látni, hogyan reagál első meglepetésében Gajdos, akit nagyra tartott. Marad egy kis ideje emészteni a dolgot, mielőtt hétfőn találkoznak az irodában. Tovább »

Keszthelyi György: Váza

Forrás: szerző FB-oldala

Nászta Katalin: atipikus

tipikus nő, szoktuk mondani
de ilyen nincs
mindegyik más
egy közös vonásuk van
mindegyik arra a leghiúbb
amiről nem tehet Tovább »