New York, 1956 november 18. (vasárnap)

Ezen a szürke téli reggelen történt, hogy fél órán keresztül egy óriási magyar zászlót lengetett a szél a New York-i Szabadság-szobor tetején, talapzatán pedig a “Vessetek véget a népirtásnak, mentsétek meg Magyarországot” felirat volt olvasható angol nyelven.
Az erőszakmentes akciót amerikai magyar emigránsok egy csoportja szervezte titokban, hogy felhívja a világ figyelmét a szovjet hadsereg által eltiport magyar forradalom ügyére. Tovább »

VIRTUSBÓL LETT ÍRÓ

— Virtusból lettem író, virtusból voltam éveken át falusi molnár, mert székely vagyok, s a székely ember életében mindennél fontosabb a virtus. Egyik kibédi cimborámmal fogadtam le jókora pénzbe, hogy írónak is vagyok olyan legény, mint molnárnak, s megírtam életem első novelláját, aminek ez volt a címe: A Jézusfaragó ember. Tovább »

Utálkozom magamtól, a senkié vagyok,
birsalmafára másznék, ahogy a tolvajok,
és aztán decemberben egy ágon haldokolva
a varjaknak beintek, hadd károgjon a nóta. Tovább »

Azt álmodtam, elzárták a Szamost egy óriási folyószerelő kulccsal, sokáig csavargatták, míg végül elállt, bár kicsit még csepegett, de azt is abbahagyta, mire jöttek a Vízügyi Főbiztosok, akiknek írásos fölhatalmazásuk volt a Szamos visszavezetésére… Tovább »

hiszek a holnapban
hiszem hogy szivárvány
az élet
és hogy menni kell tovább
nem állni meg Tovább »

Ez a történet a nagyapámé. Gyermekkoromban annyiszor elmesélte, hogy ma is emlékszem minden részletére, sőt, magam előtt látom a nagy bajuszú öreget, amint ölébe ejtett kézzel ül a heverőn, és felcsillan a szeme, amikor a Besszarábiából hozott paripáiról esik szó.
A történet a háborús időkig nyúlik vissza. Tovább »

feledtesd uram
a kegyes halál
szelíd háttérzaját
s a magtártemplomok
dicső hivatását Tovább »

„Meghalt bennem a gyermek!”, kiáltott fel Vadmalac. Gondolatban csak, ám elkeseredett-őszintén. Félreértés ne essék, Vadmalac kan, s már korban is előrehaladott, szisszenetét úgy értette, hogy elvesztette játékosságát, gyermeki kíváncsiságát, agya szürke felnőtté aszott. Tovább »

“A Hét évfordulója és az Új Hét indulása alkalmából a következő kérdésekkel fordultunk barátainkhoz:
– Miben látja a bukaresti A Hét indulásának jelentőségét? Mit tart fontosnak elmondani róla az ötvenedik évfordulón?
– M(enny)iben lehet és m(enny)iben nem lehet folytatása a bukaresti A Hétnek az ubiquus Új Hét?” Tovább »

Tegnap, október 23-án a Magyar Írószövetség és az Arany János Alapítvány jóvoltából átadták az idei Arany János-díjat, amelyet ezúttal Kenéz Ferenc költőnek ítéltek oda. Tovább »

ezek lennének / acestea ar fi

az alkonyati csendben
kipattannak a tulsó part
apró üveg-villámai

felriadsz Tovább »

reggeli harmat
könnycsepp hull
egy levélre

Rólunk beszélnek minden nyelven
sikong az éter és csodál:
„Dávid harcol Góliát ellen.” Tovább »

közeleg az éj
s fekete szárnya
békésen csapdos
csillagokat szór Tovább »

EGY FÉRFI NAPLÓJÁBÓL

Nem az a baj, hogy ő nem szeret engem. Tudják, hogy kik nem szerettek már engem? Engem nem szeretett a Greta Garbo, a Marlene Dietrich, a Gaby Morlay. Az Egyesült Államokban ötvenmillió nő él, aki nem szeretett engem, a brit világbirodalomban száz, és a Schvartzné a Dorottya-utcából se szeretett engem. Túléltem. Most sem az a baj, hogy ő nem szeret engem.
Én szeretem őt. Ez a baj.

Lakatos László

Színházi Élet, 1937/41 Tovább »

Ködöt enni milyen
furcsa mesterség. Kiharapni
a konkrét formák közül azt
a pasztózus valamit, tisztán
látni – mekkora önáltatás.
És mégis csak a köd beszél,
a világosság örökre
hallgat.

Az idő lába elé ülve merengek.
Ezredszerre hallom e furcsa éneket:
Bemaszatolódtam az anyag bűzével,
nem törődve más bánatával, vétkével… Tovább »

Új és mondanom sem kell, teljesen idegen az a jelrendszer, amit a tízéves gyerek abszolút otthonosan kezel, és ami szempillantás alatt elrepít Szintópiába, ahol tündérek nyüzsögnek, egyszarvúak sétálgatnak erdőn-mezőn, munkuluszok ármánykodnak éjt nappá és nappalt éjjé téve.
Szóval, volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy feltűnően szép unikornis, Lória, akit elkaptak a munkuluszok, ám a vízlövettyűkkel felfegyverzett tündérek minden különösebb gond nélkül kiszabadították. Tovább »

Az öreg nagy kínnal szíjazta fel bal lábára a művégtagot. Ahogy teltek az évek, egyre nehezebbnek tűnt a talpbőrből, vaspántokból összeeszkábált protézis, s egyre több kötött harisnyát kellett húznia, hogy a szánalmasan elvékonyodott csonk ne kotyogjon benne. Ilyenkor nyáron aztán az egész napi járás felért egy kiadós náspágolással. Tovább »