Szente B. Levente: A semmi hatalma a gonoszé

(XXI. századi emlék: majd, hogy fogjuk szégyellni magunkat, emberül, a mindenkori hatalomhoz)

nem fogok fegyvert se melletted se ellened
a mindenkori korszellem engem szeretetre nevelt
ez nem a tudás diadala a hit felett
nem fanatizmus áltudás mint a tied
nem is a félelemé Tovább »

Ivan Karamazov: Játékos haiku

Szerelem, te nagy
bűvös kocka! Most talán
kiraktalak. Hű!

Forrás: szerző FB-oldala

“Kezed ügyében a táj” – Emlékmű Farkas Árpádnak

Farkas Árpád (1944 – 2021) költészetének, személyiségének lényegi vonásait idézte fel az a hétvégi (szombati) rendezvény, amelyet a Hargita megyei Székelyszentmiklóson tartottak , abban az immár mindössze 22 lelkes Nyikó-menti faluban, ahol a Kossuth-díjas költő a gyermekkorát töltötte. (Forrás: kronikaonline:/Fotó: Jakab Mónika


Forrás: kronikaonline.ro

Gergely Tamás: Voltnincs I. A fecskék ösztöne

Hallják mindketten a fecskéket. A „csícsít” nem lehet félreérteni.
Malacka megszólal:
– Vajon mire gondolnak, amikor a házak helyett a romokat találják?
Körös-körül szétbombázott épületek.
– Hova raknak fészket? Hol költenek?
Az épületek fala fekete. Bent minden kiégett, világos.
– Megérzik-e az ösztöneikkel, hogy mi történt?
Vadmalac nem tud válaszolni. A látványtól a szíve fáj, Malacka kérdéseitől még inkább. Fecske szeretne lenni, hogy érezze maga is a bánatot.

/Megjelent a zEtnában

A Hepehupa 12. Versjubileuma

Sepsi Dezső népzenész (? ‒ 2005, Kolozsvár) az erdélyi táncházmozgalom egyik alapítója volt, Helyettem című verseskötetét 2003 júliusában mutatták be a kolozsvári Gaudeamus könyvesboltban.


Sepsi Dezső: menni vagy maradni


aki útra készül
nincs békés lelke annak
csak félelmei
lenni lesz valahogy
de mi? Tovább »

B. Tomos Hajnal: Változásaim

Minden percben köteléket oldok
fél kézzel,
míg a másikkal újat csomózok –
ami most kezdődik
alighanem valami vége
és a végkép is átöltözhet
vadiúj jelmezekbe. Tovább »

Nászta Katalin: azóta írom…

nem tévednek
azóta írom
ugyanazt
mióta tollat fogtam
rögzítem
mi a fejemben
nyomot hagy Tovább »

Simonfi József: hol végezzük…

hol végezzük
istenek nélkül
istenek híján

Forrás: szerző FB-oldala

Bajor Andor: Pótolhatatlan fegyenc

Egy fegyenc, aki valamelyik franciaországi fegyházban kitöltötte a büntetését, különös kéréssel fordult a fegyház igazgatóságához. Azt kérte, hogy büntetését hosszabbítsák meg két héttel, mert a fegyencek labdarúgó csapata mérkőzik a börtöncsapatok kupájáért, és ő ebben a küzdelemben nélkülözhetetlen. Tovább »

Cselényi Béla: a tenger és a magány

bősz krampuszvigyorral
közeledik a tél
inkább enyém a hó
mint a meleg évszak
hiányzik bár a nyár
izzasztó szépsége Tovább »

Transtelex: A varsói filmfesztiválon versenyez a kolozsvári Lakatos Róbert társadalmi szatírája

Az A-kategóriás Varsói Nemzetközi Filmfesztivál Free Spirit versenyszekciójában mutatják be Lakatos Róbert Ki kutyája vagyok én? című, magyar-román koprodukcióban készült dokumentumfilmjét, közölte pénteken a Nemzeti Filmintézet.

A Ki kutyája vagyok én? című dokumentumfilm egy társadalmi szatíra, ami kutya-problémák metaforáján keresztül – tenyésztési programok, pásztorkutyák evolúciója, ősi magyar fajok helyzete – beszél az erdélyi magyar identitásról és izgalmas társadalmi kérdésekről, írják

Forrás: https://transtelex.ro/kultura/2022/09/23/lakatos-robert-film-varso

Lőrincz József: ŐSZI KÁLVÁRIA

A tornácon fázódó nejlonzacskót
Meglibbenti a szél
Szervusz ősz még maradhattál
Volna ott ahonnan jöttél
A fogyás itt a meleget naponta inti meg
Velünk lakik a szobánkban didereg a hideg
Befellegzett jól a vándormadaraknak
Kik leckét elvándorlásból naponta megkapnak
Onnan jön a hideg amerre a létvándorok elmentek
Belefagynak az időnkbe
A kálváriastációkon áthaladó szentek

Forrás: szerző FB-oldala

Ilyés-András Zsolt: A természet a legnagyobb művész

Forrás: szerző FB-oldala

Jóna Dávid: Mondatok, amiket szeretek

Szeretem azokat a mondatokat, amelyek esszenciáját adják a dolgoknak, a jelenünket jól összefoglalja a következő: A hónap dolgozója jódtablettát kap! jd (Forrás: szerző FB-oldala)

Bölöni Domokos: MEKKORA A BIRTOK?

Újgazdag dicsekszik a barátjának:
— Képzeld, a múlt héten vettem egy akkora birtokot, hogy autóval fél napig tart, míg megkerülöm.
A barátja fel sem néz a telcsijéről:
— Aha — mondja. — Régen nekem is volt olyan autóm.

Forrás: szerző FB-oldala

Márkus László: Miska kandúr

Macskajárdán lopakodva,
csillagokkal hadakoztam.
Sajtnak véltem én a holdat,
fényes bundám leporoltam.

Miska kandúr az én nevem,
reszketnek is az egerek.
Éjjel enyém padlás, udvar,
nappal alszom, mint a bunda. Tovább »

Transtelex: Havazott a Balea-tónál is

Forrás: Transtelex

Keszthelyi György: Felvettem a nagykabátom…

Felvettem a nagykabátom
s nézegetek szerteszét,
vajon a Széchenyi téren
sütnek-e ma gesztenyét

Forrás: szerző FB-oldala

A Hepehupa versjubileumi sorozatából

P. Buzogány Árpád székelyföldi közíró, szerkesztő, költő és prózaíró lapunk 2003/4. számában közölt néhány verset, többek között ezt a különlegesebbet is:

P. Buzogány Árpád: kék blúz (lírai emlékezés)


ott láttalak a buszállomás mellett
üldögéltetek egy teraszon
kék blúz volt rajtad és harsány dumákat
nyomott le egy szakállas fazon
másnap találkoztunk az állomásról
jövet megláttam kék blúzodat Tovább »

Gergely Tamás: ROCINANTE REGÉNYE – 17

(Cervantes nyomán szabadon)

(17.) SZAMARUK LELÉP

A cirkusz nagy kopácsolással kezdődött. Mikor azzal, vagyis az imazsámollyal megvoltak, a pap kezdte el a misét, azzal, hogy ”Isten segedelmével összegyűltünk…”. De félbeszakította mindjárt az elején a lovag:
– Kevesebb istent, több Izabellát, plébános uram!
Azután ő maga következett. Előadta, hogy megtámadtuk Katalóniát, és nagy sikereket értünk el, s azokat a sikereket Izabella királynőnek ajánlja. De hogy lovagi kötelességének eleget tett, és eleget fog tenni, ugyanis a harc még nem fejeződött be.
Tapsoltak a körülállók. Hallottuk mi is az istállóban.
A szamár, a Panzáé erre nagy iá-zásba kezdett. Talán magával ragadta az emberek lelkesedése. Vagy éppen zavarta a karicsálás. Vagy csak éhes volt, ugyanis Panzát, aki számunkra az üzemanyagot folyósította, nem nagyon láttuk aznap.
Megláttuk viszont akkor. Ugyanis a fertelmes hang az istállóból zavarta a processzust, s lovagunk mindenese csitítani próbálta a szamarat. De nem ment, hát erőszakhoz folyamodott: verte korbáccsal, verte vasvillával. Mikor zöldágra nem vergődött vele, eloldotta a madzagot, amivel a jászolhoz volt kötve, s kiengedte a kertbe, hogy ne hallatszodjon az összegyűltekig a bőgése.
A szamár kimenekült az istállóból, de az éjszaka folyamán le is lépett.
Úgyhogy egyedül maradtam az istállóban, azt remélem, megkapom a szamár adagját. Kell az a háború sikeréhez.
Azt mondom hát én is: ”Éljen Izabella!”

(Folytatjuk * Következik: (18.) A PARITTYA)

Székedi Ferenc: Hétköznapok

Megállít ismerősöm az utcán és sugárzó arccal mondja: látta a közösségi oldalamon, hogy milyen sok gombát kaptam. Majd rögtön hozzátesz két olyan kérdést, amelyek számomra egyáltalán nem jelentenek újdonságot.
Az első: nem félek a medvétől?
A második: megmondom neki, hol találtam azt a sok gombát, hogy majd ő is szedjen? Tovább »

Cseke Péter: Futó táj

Ivan Karamazov: Mogyoró

Ülök egy hivatalban, a soromra várok. Eurófejű fiatalember jön ki hirtelen, telefonon beszél. “Na küldjed, hogy a kiscsaj nyomtassa ki.” Akit így szólít, ott ül előtte, meg is rezzen, de makkos cipő el se pirul. Így tanulta, így mondja tovább. Neki a kisasszony kiscsaj, valaki, aki ki kell nyomtassa. Ilyenkor azért fogyasztanék némi tört mogyorót. Egészen apróra törtet.

Forrás: szerző FB-oldala

Majtényi Erik: Kilenc tavat… (RTV – Magyar Adás Aranyszalagtára)

A megzenésített verset az egykori Siculus-fesztivál alkalmával mutatta be Bokor Ildikó Székelyudvarhelyen

Jóna Dávid: Faludy

A túlélők inge, megtanult versek,
félelmét rejti a homokszín kéz,
barakkban fekve strófákat suttog,
a hordóját festő Diogenész. Tovább »