Malibui mese A legfontosabb tanácsom azoknak, akik nem csak gondolatban és szavakban, hanem valójában is az igazi arcát akarják megismerni egy helynek, hogy tévedjenek el. Említettem már, hogy tömegközlekedési- és várostérkép nélkül nem indulok el sehova. Mégis úgy járom be az ismeretlen helyeket, hogy legtöbb esetben soha nem veszem elő a térképeket, legfennebb az esti […]

Santa Monica-i mese Az út a tengerpati gyöngyszemhez West Hollywoodon vezet keresztül, ahol azon a júniusi napon, amikor első ízben jártam ott, az itt jelentős számban élő meleg közösség épp a Pride ürügyén italozott és bulizott, hullámokban és helyenként megdöbbentő kosztümökben hömpölyögve az utcákon. West Hollywoodot Beverly Hills villái követik, és az út lassan ereszkedik […]

Hollywood-i mese Hollywood ma már Los Angeles szerves része, illetve a metropolisz egyik negyede. Lényegében a Hollywood Boulevard mentén elterülő környékről beszélünk, amit még a Sunset (Napnyugta) boulevard és a Santa Monicába tartó sugárút is meghatároz. Persze, a filmgyárról, a stúdióiról lett világszerte ismert, és a „főutca” lényegében ugyanaz az ingyencirkusz, mint amit a Times […]

Los Angeles-i mese Noha kezdetektől tapasztalom, hogy folyton egy lapon emlegetik Los Angelest New Yorkkal, a magam részéről semmi sem fogható New Yorkhoz, így – mint akármilyen ezzel kapcsolatos sztereotípia legfennebb is csak addig érdekel, amíg elmondják. Ezzel a Los Angeles-szel is így vagyok.

Oslói mese Amikor a norvég légitársasághoz szerződtem, úgy gondoltam, elkerülhetetlenül gyorsan megismerem majd a norvég fővárost is. Ehelyett beutaztatták velem a világot széltében is és hosszában is, mire az első norvégiai utak elkezdtek beszivárogni az órarendembe. És ez még mindig nem jelentette a személyes találkozást Oslóval, hiszen Jessheim a reptérhez közeli szálláshelyünk – amiről már […]

Jessheimi mese Senkinek sem kell zavartan az emlékei közt keresgélni, hátha valahol lapulna ott valamiféle információ, ami megfoghatóvá, kicsit is valamihez köthetővé tenné Jessheimot az emlékei között. Jessheim nem az a település, amiről nagy mesélők szőnek legendákat, filmekben mutogatnak, vagy a híradásokban csépelnek. Hogy nekem mégis van szerencsém időről-időre ide eljönni, és itt mesékre időt […]

Amageri mese A dániai szállásunk a koppenhágai Amager Strand nevű üdülőtelep mellett van az öböl partján. Az alkony is mindig szép innen, de a hajnallal semmi sem összevethető. Amikor a szobámban derengeni kezdett a fény, és a nyitott ablakon a tengervíz illata és a rigók trillázása szivárgott be, és a környékbeli tarka faházak barna háztetői […]

Stockholmi mese A szemerkélő esőben az élénkszínű királyliliomok és fritilláriák még zajosabbaknak tűntek a hűvös tavaszi délelőttön. Még nem ismerem ezt a várost eléggé ahhoz, hogy pontosan tudjam, az a sok víz és csatorna, amin keresztül kisebb-nagyobb hidakon kell átkelni a régi város felé tartva, honnan jön és merre tart. Csak azt, hogy megnyugtatóan szép […]

Lehetséges, hogy egy meghitt családi életet élő szemével nézve, a mi munkánk kényelmetlenségekkel teli, zaklatott, hektikus mindennapokat eredményez. Tagadhatatlan, hogy sokszor kiszámíthatatlan az életünk, ugyanakkor ez talán, ami a legtöbb izgalmat is hozza a mindennapokba. Amint arról már szóltam, az első, ami megszűnik, amikor az ember világcsavargóvá válik, az a saját időnk. Mindig azt az […]

Nyolcadik nap: a szégyentelen lazsálás napja …Szóval ott lebegtem mozdulatlanul a kristálytiszta víz tetején a medencében az orchidea-lugasok alatt a világ másik végén, sütött rám a nap, és reméltem, hogy nagyon távol van a pillanat, amikor nekem ki kell majd mozdulnom ebből az állapotból. Reggeli után, hogy a fejemet megvédjem a további égésektől és attól, […]

Hetedik nap: Bangkok – az ellentétek harmóniája A Suvarnabhumi-i csoda Thaiföldről az információk kétfélék: borzasztóak és meseszerűen szépek. Sokakban Thaiföld az álomszerűen idilli és giccsesen szép kékvizű, pálmákkal és orchideákkal szegélyezett szigeteket jelenti, míg a hírekből, kormányzati honlapokból tájékozódva elrettenünk a sok borzalomtól, amit egy harmadik világbéli ország jelenthet.

Negyedik nap: amikor a reggelinél összedől a rántottás világ bennem Ugyanazon az ablakrésen, ahol éjszaka a virágillat sorakozott be a szobámba édes álomba ringatva a széltében-hosszában kényelmes ágyban, kora délelőtt monoton zaj zümmögött be, amitől gyorsan kiugrott az álom a szememből, és odasiettem megnézni, nehogy valami repülőgép akarna oda nem illő, rossz helyre leszállni. Szétrántottam […]

Az új forradalom, a San Francisco-i csoda Amerikában az idők során történt pár csoda. Az egyik az ipari forradalom volt, amely lényegében létrehozta azt az Amerikát, amelyiket mindenki – és főleg a megrögzött romantikusok – Amerika gyanánt emleget a világban, és amelyikből ma már csak nyomokban létezik valami – hisz mentalitásában és hozzáállásában semmiképp nem […]

Mozdulatlanul lebegtem a kristálytiszta víz színén a langymeleg medencében a világ másik végén, egy másik kontinens távoli zugában, felettem halványlila orchidea-lugas kapaszkodott a hűsítő és védelmet nyújtó árnyékot alkotó pálmafákra. De láttam az eget, mélykék volt és mozdulatlannak tűnő habfelhők tették érdekesebbé. Szeret engem a Gondviselés! Na meg a Crew Control… Ez járt a fejemben. […]

– Piszokul mázlista vagy és kell, hogy legyen egy nagyon gondos őrangyalod… – A mázliról vitatkoznék – válaszoltam – de igen, van őrangyalom. Valóban – jelentettem ki gondolkodás nélkül. És mivel egy élet távlatából tekintve eléggé átlátok a rózsaszínű ködön, ami az embert egy új lehetőség felbukkanásával teljesen megüli, egy röpke másfél napos ünneplést követően […]

Amint arra már korábban utaltam, nem ért váratlanul a Finnair döntése, hogy megszűnteti a munkahelyünket, és nem is akkor kezdtünk neki új munkahelyek után keresgélni, amikor Minna hivatalosan megfogalmazott levele megérkezett. Sokan már akkor interjúkra készültek, mások már más légitársaságok kiképzéseink vettek részt.

Suhant a busz a késő éjszakában – lényegében az én személyes különjáratom – Helsinkiből a repülőtér felé, és senki nem volt rajtunk kívül a kocsiban. Samer bekapcsolta a mikrofont és arab nyelven énekelni kezdett. – Szólj, ha zavar. – Mi? – Hogy arabul énekelek. – Mit énekelsz? – Búcsúdalt. Neked.

(Naplóbejegyzések Sri Lankán) Lementünk a tengerpartra egy halászfaluba – mármint abba, ami maradt belőle. Háromszázhúsz család, ezerötszáz ember veszett oda egy perc alatt. Betonalapig lepucolta a tenger az épületeket – a pálmafák szinte mind túlélték. Különös módon, a templom szinte épen megmaradt. A házak többsége nem épül újjá, mert nincs kinek. Csak páran vannak életben. […]

(2005-ös naplóbejegyzések Sri Lankán) Több mint egy esztendeje szembesülnünk kellett Sri Lankán a belátható idők egyik legsúlyosabb természeti katasztrófájával. Magyarországon soha nem látott gyűjtés kezdődött. Ám kétségtelen, hogy minden adománygyűjtés idején fölvetődik egy kicsi kétség: hátha mégsem használják jól a pénzünket. Utunkon személyesen ennek is utána néztünk…

Anna is az, persze, Juhász Gyula Annája. A magyar költő tette közismertté a verscímmé nemesített szótársítást. Most azonban Shakespeare tragikus sorsú, halhatatlan hősnőjéről szeretnék beszélni. A közelmúltban eljutottam a „szerelmesek városába”, Veronába, s mint bizonyára mindenki, aki ott megfordul, magam is felkerestem Júlia erkélyes házát.

Mint a párduc suhantam pár perccel hajnali hat után végig a szálloda folyosóján – mint a későbbiekben ez bebizonyosodott, jó irányba indultam ezúttal el, mert kisvártatva már a reggeli mellett ültem a vendéglőben. Hatkor nyit, miután az éjszakai élet duhajkodásait követően hajnali háromkor bezárják, hogy reggelre szalonképessé tegyék szolíd reggelizőterem formájában. Az első hullám meg […]

Nagyváradon születtem, éppen akkor, amikor apámat vidékre helyezték. Így ritka szerencsével a szülővárosom mellé azonnal szülőfalura is szert tettem, mégpedig akkora nagy falura, hogy évekig lehetett benne járni, és az ember még mindig nem jutott ki belőle.

A  p á p u a  f e l e s é g  o t t h o n  m a r a d t Biró annyira beilleszkedett a pápuák életébe, hogy bennszülött barátai mind gyakrabban kapacitálták: válasszon magának pápua feleséget. Ez távolról sem volt olyan egyszerű dolog, mint első látásra tűnne, hiszen a fehérek […]

4. K u t a t ó u t a k o n  P á p u a f ö l d ö n Miközben Biró jó munkakörülményekre akadt új telephelyén, Karnbach beleegyezésével folyó menti expedíciót szervezhetett s a parti falvak életét tanulmányozhatta. Eközben hazájából is kedvező híreket kapott: összegyűlt az általa kért anyagi segítség, […]

T a l á l k o z á s  a  p á p u á k k a l Egy idő után Biró Lajos belátta: segítség nélkül nem boldogul a háztartással. Felfogadott egy boyt, majd még egyet, de kis idő múltán úgy elszemtelenedtek, hogy segítség helyett inkább csak ettek és süttették a hasukat a […]