Ez a fura (nyelvi) képződmény 1994-ben lopta be magát az akkor még javában prosperáló bukaresti Romániai Magyar Szó mindennapjaiba. A szerkesztőségben sok irodalmár dolgozott, hiszen a korábbi évtizedekben nem létezett professzionális újságíróképzés Romániában, s a szakmai feltételeknek a leginkább a bölcsészetet végzők tudtak megfelelni. Az erdélyi sajtó irodalmi „elferdülése” amennyire előnyére vált, annyira csökkentette is […]

Egy székely Szauriában V. Az an­go­lok egyik leg­ki­kezd­hetőbb pont­ja a gaszt­ronómiájuk mel­lett az ünne­pe­ik, ünneplési szokásaik, az ünnep­hez való hozzáállásuk. El­len­ben na­gyon jó probléma­meg­oldó készséggel ren­del­kez­nek, ha va­la­mi hibádzik: kölcsönvesz­nek, kipótol­nak. Így egy ka­lap alatt gya­ko­rol­hatják az empátiát, el­fo­gadást, a di­ver­zitást is.

A múltidéző előre néz (Gondolatok Daczó Katalin első világháborús dokumentumkötetéről) Nagy lendülettel és bősz emlékezni vágyással vágott neki a világ közvéleménye tavaly az első világháború centenáriumi felelevenítésének. Igényesebbnél igényesebb projektek, konferenciák, emlék- és dokumentumgyűjtemények, memoárok, hadtörténeti és politikai elemzések s nem utolsó sorban művészi alkotások tűzték maguk elé a nagy háborúval való szembenézést mintegy három […]

Egyre többet beszélnek ma­napság a bióról, ami a mo­sószertől az élelemig, a fehér-, az alsó- és ágyneműtől az űrtechnikáig mindenféle összetételben felbukkan. Ez is bio, az is, minden bio a nagy, de nem alaptalan fecsegésben. Többek szerint ettől függ, s még vagy ötszáz feltételtől utódaink és a Föld holnapja, úgy­hogy épp ideje előállni egy bioPC […]

Csíkszeredában a napokban került piacra – a Hargita Népe kiadásában – az a közel háromszáz lapos riportkötet, mely az első világháború székelyföldi valóságából és emlékvilágából merítette tárgyát. A továbbiakban rendre ismertetjük a gazdagon illusztrált könyv előszavát, részletes tartalomjegyzékét, majd az utószót is, melyek alapján magunk is fogalmat alkothatunk a vállalkozás méreteiről és fontosságáról. Daczó Katalin: […]

Évekkel ezelőtt, Ady András kötetnyi verset bízott a Káfé szerkesztőjére, hogy belátása szerint gazdálkodjék velük. Az idő teltével a költőnél tovább duzzadt a gyűjtemény – ki hitte volna akkor, hogy egy lírai napló születésének leszünk a tanúi, miközben a nálunk elhelyezett anyagból válogattunk, tetszés szerint, ahogy a kínálótálból szemelget torkosan az ember.

“A magyar nyelv napja van. Felidézem magamban azoknak a tanároknak a nevét, akik hatással voltak arra, ahogy ma nyelvről, irodalomról, kommunikációról gondolkodom.” – kezdi mai Facebook-posztját Zsigmond Andrea színikritikus és színházértő. Egy darabig elmerengtem rajta, hogy én is így tegyek, aztán letettem róla, mert más jutott eszembe.

Kobzos Kiss Tamás: Hogyan kerültem kapcsolatba a török énekmondással? 12-13 éves kamasz voltam, amikor – a kamrában talált régi rádió alkatrészeit felhasználva – tranzisztoros rádiót fabrikáltam, és elalvás előtt fülhallgatóval keresgéltem az állomásokat minden este. Emlékszem, mindig rátaláltam egy különös, mégis valahogy ismerős zenére, egy hangszer hangjára, ami kicsit a citerához hasonlított, a nyelv meg, […]

Ferónál jártam, aki a kések, bicskák, ollók, borotvák nagymestere, s csak utólag jutott eszembe, hogy ő tudja a választ egy engem foglalkoztató kérdésre. A kérdés lehetetlen, az is lehet, viccnek veszi az olvasó: miért olyan büdösek a régi kések? Kés pedig van elég, legalább két nemzedék eszcájgjaitól szakadnak le olykor a fiókok. Nagyon szeretem ezt […]

A megismerés, megértés, megbecsülés gondolatát annyi gáncs és gyalázkodás érte a Duna-tájon, hogy a szégyenkezés még ma is időszerű. De itt a tettesek utódaikban sem szoktak elpirulni. A gyilkos indulatok XX. századában először éppen Ady Endrét pecsételték hazaárulónak, nem magyarnak, mert kimondta az egymásrautaltság igéit. Jutott Bartók is pellengérre, és nemcsak a hazaiak dühétől, mert […]

Minden szépség mögött ott leselkedik a halál, minden szép forma mögött a torz. Ha nem, akkor a népi szimbolizmusban vagyunk, valahogy úgy, mint Jankovics Marcellnél.

November 5-én, csütörtökön a marosvásárhelyi Bernády Házban mutatták be dr. Barabás László Az otthonosság gyökerei című, népismereti írásokat, néprajzi tanulmányokat tartalmazó, a Mentor Könyvek Kiadónál megjelent kötetét. A néprajztudós munkásságát Bölöni Domokos író méltatta, majd Káli Király István, a kötet szerkesztője beszélgetett a szerzővel. Közreműködtek a marosvásárhelyi Maros Művészegyüttes zenészei és táncosai, marosszéki és mezőségi […]

Ha a ma­gyar líra történetében kívánjuk nyo­mon követ­ni az 1956-os for­ra­dal­mat, ak­kor min­den bi­zonnyal elsőnek Illyés Gyu­la re­mekművét, az Egy mon­dat a zsar­nokságról címűt kell ki­emelnünk, ha vi­szont a pub­li­cisz­tikában, il­let­ve esszéiro­da­lom­ban akar­juk ugyan­ezt ten­ni, ak­kor talán jó, ha Tamási Áron írását, a Ma­gyar fohász címűt választ­juk, ame­lyet október 26-án ol­va­sott fel a sza­bad ma­gyar […]

Szmergyakov kibelez egy élő halat. Galló Ernő nyakig véres, sorra látjuk az állat belsőségeit, és semmi kétségünk nem lehet afelől, hogy Krisztus halott. Amúgy is hatalmas kereszt uralkodik a színpadon. Tenkei Tibor díszlete nagyon egyszerű és nagyon funkcionális: vizes árok, melyben Fjodor Pavlovics horgászik, kereszt formájú lyuk, melybe Fjodor Pavlovics lenyomja az álló keresztet, és […]

Kétnapos aszfalt van Kányádiék háza előtt s a ház egy nevenincs utcában. De az legalább főút! Itt fent a hegyen mindent Hargitafürdőnek, még egyszerűbben csak fürdőnek mondanak, de már kijegecesedett egy-egy viszonyítási pont. Az egészen új épületek utcája az Új utca, mert minden magát magyarázza, nemde? Aztán Simon felé megyünk. A triatlonos Tófalvi Évának az […]

Észak-amerikai és erdélyi tapasztalatok 1. A múlt év augusztusában nem voltam jelen a Tokaji Írótáborban, jóllehet bőven lett volna mondanivalóm az akkorra meghirdetett témakörben is („NAGY JÖVŐ MÖGÖTTÜNK”  –  Elhallgatva és elfelejtve). Egy sokkal távolabbi, óceánon túli felkérésnek igyekeztem eleget tenni. Az Amerikai Magyar Baráti Közösség ugyanis azzal tisztelt meg, hogy az 1990 utáni erdélyi változásokról […]

Saját diagnózisom szerint a betegség neve MMM. Kifejtve a betűszót: migráns média mérgezés. Ebben szenved az, aki túl sokat nézi a magyarországi közszolgálati tévé egész napos hírfolyamát, vagy online rákattint a magyarországi lapokra. Mintha a négy égtájon nem történne sehol semmi, csak végeláthatatlan sorokban hömpölyögnek délről-északra a migránsok, hogy 1. meneküljenek, 2. bevándoroljanak, 3. jobb […]

Egy székely Szauriában III. Ilyen­je van, ebből él a csíki em­ber, de az an­gol is. Ma­gyarázom. Essünk túl mindjárt az elején a ha­mis míto­szo­kon, anélkül is tar­to­gat a téma épp elég iz­gal­mat. Ang­liában nincs köd, leg­alábbis abból a fajtából, amit an­gol nyelvköny­vek­ben taníta­nak ott­hon – és mu­tatják a Táuer Bri­dzset, hogy mi­lyen szép így is.

Minden forradalom szent pillanat. Nagyon szép, hogy szent, és kár, hogy csak egy pillanat. Amikor emberek százai és ezrei indulnak harcba egy zsarnoki rendszer ellen, sokan a halált is vállalva ennek érdekében, akkor azt nem lehet másnak nevezni, mint szentnek, akármi derül is ki a továbbiakban. A román forradalmat már biztos, hogy külföldi hírszolgálatok robbantották […]

TAMÁSI LAJOS Piros a vér a pesti utcán Megyünk, valami láthatatlan áramlás szívünket befutja, akadozva száll még az ének, de már mienk a pesti utca.

Két és fél évvel ezelőtt Iaşi-ban részt vettem egy országos társadalomtudományi tanácskozáson, ott voltak többek között a Rostás Zoltán professzor vezette bukaresti szociológiai doktori iskola magyar és román növendékei is. Látva a nagy figyelmet és érdeklődést, ahogyan a moldvai egyetemi tanárok beszéltek az egykori Hét- és Tett-szerkesztővel, televíziós- és rádiós riporterrel, tucatnyi könyv szerzőjével, aki […]

/Egy székely Szauriában II./ Sze­re­tem ko­mo­lyan ven­ni, ha megígérek va­la­mit. Ott tar­tot­tam, hogy pa­le­on­tológus le­szek. Mindjárt itt van­nak a sza­u­ru­szok. Emlékszem, ami­kor kezdő anyaként szem­besültem a gyer­me­ki agy határta­lan voltával, és nem meg­szo­kott (mon­danám normális, de ilyet itt nem mon­dunk) irányultságával. Páni­kol­tam.

„Ebben a helyzetben egyet lehet csinálni: megállapítani és elvállalni a felelősség reánk eső, személyes részét. Megállapítani pl. azt, hogy mindaz, amit e sorok írója akár lelkiismeretből, akár kérésre segített vagy segíteni próbált, milyen siralmasan és szánalmasan kevés, mennyire mögötte marad annak, amit kellett és amit lehetett volna, mennyire meg van terhelve sok hiábavaló óvatossággal és […]

Ennek a 2015-ös évnek az elején töltötte be Cseke Péter, a Kolozsváron élő sajtó– és irodalomtörténész, szerkesztő, megbecsült egyetemi ember, a hajdani költőjelölt majd elismert riporter a 70. életévét. Közös folyóiratunkban, a Korunkban rövid köszöntőmet ezzel kezdtem: hogy milyen költő lett volna Cseke Péterből, ha a Vitorla-ének című antológia megjelenése, 1967 után nem hagyja abba […]

166 évvel ezelőtt, 1849. október 6-án hajnalban, Karl Ernst törzshadbíró által lázadó vezérnek nevezett 13 magyar mártír életét oltotta ki a hóhér, illetve a kivégző osztag golyója.A 14., vagy a sorban az első Gróf Batthyány Lajos miniszterelnök volt Pesten, az Új Épület udvarán.Őt követte az aradi várfal tövében Dessewffy Arisztid, Schweidel József tábornok, Kiss Ernő […]