100 éve született Örkény István A dicsőség lehet az aktív és eredményes ténykedés motiváló ereje; becsület pedig az igazság kimondásáé. Ezek a törekvések néha egymás ellenében hatnak, de nem azért, mert elvileg kibékíthetetlenek. Örkény legjobb szándéka ellenére is tapasztalhatta ezek konfliktusát.

Debreczeni Éva emlékére 1957. október 20. – 2011. június 7. A forma nemcsak szolga Az előbbiekben csak utalásszerűen foglalkoztunk Debreczeni Éva alkotásai nyelvezetének művészi jegyeivel. Művei olvasása közben az az érzésünk, hogy a stílusáramlatok, –izmusok megannyi kincseskamrájából merített, mindenhonnan ellesett valamit, besorolva azokat a maga eszköztárába, valami újat, valami sajátosat teremtve.

Debreczeni Éva emlékére 1957. október 20. – 2011. június 7. A vakondsirály 2001 táján a Café Brassó–Stockholm honlapon a napi szóhasználattól eltérő, leleményes szójáték folyt. A Svédországban élő Gergely Tamás – pályája elején a Szatmár megyei Tamásváralján tanított, később az Ifjúmunkás belső munkatársa lett – a szatmári ismerőseinek is felhívta a figyelmét a honlapon folyó […]

Debreczeni Éva emlékére 1957. október 20. – 2011. június 7. Írásunk címe nem a magunk találmánya. Kölcsönvettük attól az írótól/költőtől, akinek a Sors alig több mint két évtizedet adott arra, hogy tehetsége szerint kibontakozzék, aki modern Ikaruszként szárnyalni akart mint a sas. Nem tehette, de túljárt a tér és idő hétköznapi korlátain. Kezére játszott egyéni […]

„Ki az iskolákból az Isteni Színjátékkal!” – tett e szavakkal a dantei mű politikailag korrektté tételére javaslatot egy (főként olasz értelmiségiekből összeállt, de ’nemzetek fölötti’) emberjogi szervezet, a Gherush92. Szerinte ugyanis Dante műve rasszista, antiszemita, antimoszlim, sőt (noch dazu) homofób is.

Kedves jóbarátom, Pusztai Péter (Montrealból) írta volt levelében, hogy feleségének, a kedves Irinának szerette volna valamilyen módon demonstrálni Petőfi költészetének szépségét, méghozzá egy olyan vers kapcsán, amilyen a Szeptember végén. Nem volt kéznél megfelelő fordítás, ezért megpróbált egyet azon melegében rögtönözni, de mert tudja, hogy nem minden fordítás hozza közel az embert az eredetihez, arra […]

Ne gondolja, hogy mindössze pár nap választ el a századik születésnapomtól – láttam jobb időket is, uram. No, annyira népszerű azért nem voltam, hogy az MTA-n is autogramot kérjenek tőlem, de azért akadt egy-két színhely, ahol azonnal kikapcsolták a készüléket, ha beszélni kezdtem. Friss a kiflije? Istenem, milyen rég nem ettem friss kiflit. Köszönöm, de […]

Hatvan éve született Boér Géza …a költő még hisz a kommunikációban, s ha képesek voltunk megtanulni, hogy a hit is valóság, a remény is földobott kő, akkor rájöhetünk, hogy a forradalom-nélküliség még nem tudta semmítő sorompóit mindenhol fölállítani, és immár nem kiutat kell keresni, hanem utat. Tehát nem a költészeti kommunikáció lehetségére kell rákérdezni, hanem […]

Egy közepesen jó amerikai film magyar címe (A halálsoron) betört nyelvünkbe, erőszakosan kiszorítva onnan a meglévő, ismert, szép, érthető, mindeddig használt régi magyar szót (siralomház).

Ki volt Biakich? Létezett egyáltalán e furcsa nevű alak vagy csak kitalálta valaki? Mondjuk én, de lehetsz te is, megengedem. Ha beütöm a mindentudó Google-ba, kihozza, hogy not found. Pedig paradox módon mégis létezett, amennyiben a létezés paradox. Egy nemlétező ugyanis nincs hogyan tudósítson még 1940 februárjában a balatoni bálról, sem a patvaristabálról, a katolikusbálról, […]

Mire betölti hetvenötödik évét (Korondon született 1937. október 27-én), minden bizonnyal túl lesz a nyolcvanadik kötetén is. Az erdélyi magyar művelődési élet egyik legszorgosabb s egyben legsokoldalúbb munkása; sosem tétlenkedik. A világot némileg kizárta a mindennapjaiból (sem vezetékes, sem zsebtelefont nem használ, világhálós kapcsolata sincsen, de szövegeit azért már számítógépre írja), a szívének-lelkének oly kedves […]

Mindent jobb többször is elolvasni? Eco szerint minden könyvet (a klasszikusokat kötelezően, a saját műveket ajánlottan) tíz-húsz évenként újra kell olvasni és újra kell „fazonírozni”, hogy leporoljuk és ismét vonzóvá tegyük őket. Megszívlelendő gondolat a klasszikusok – drámák, komédiák, eposzok, stb. – időnkénti újrafordításáról, átdolgozásáról szóló végtelen és parttalan vitákban is… A könyvek újraolvasása újabb […]

Umberto Ecot (meggyőződésem) mindig érdemes olvasni: akkor is, ha könyvet ír, akkor is, ha újságcikket, akkor is, ha róla írnak. Mint arról már a magyar nyelvű sajtó is hírt adott, a szemiológus középkorász és író-ász harminckét év után apróbb változtatásokat „eszközölt” első – egyben mindeddig legnagyobb sikerű – regényének (A rózsa neve) sokadik – legújabb […]

Halmosi Sándor „Ibrahim; A menta ízei; Válogatott versek: 1996-2010” című kötetéről Bonyolult és egyben szép feladat elé állítja Halmosi Sándor az olvasóit. Bevonja őket a költészet absztrakciós játékába, méghozzá reflektáltan, és megmutatja az abból kifele vezető utat is. A verset vállaltan továbbgondolható anyagnak tartja, hiszen ez az értékmérője egyik epigrammatikus szövege szerint: „mi lehet szörnyűbb, […]

Szerencsés pasas, irigykedve nézzük. Csak azért hajózott át a szigetre, egy héttel ezelőtt csak azért ült Erdélyben a buszra, hogy itt bevarrja magát egy zsákba. Aztán majd ledobják a szirtfokról a mindig háborgó tengerbe. A negyvenes éveiben járó pasi valami vállalkozó, és meglehet, életének legutolsó vállalkozása előtt álldogál nyugodtan és eltökélten. Ez még akkor is […]

Petőfi nem halt meg Fehéregyházán (ha adunk a szórendre, nem Fehéregyházán halt meg), hanem Székelykeresztúron, ahova visszajött a csatatérről, de valóban csak meghalni. S micsoda hihetetlen szerencse, jó ötven évvel később a Lázár-vendéglő kertjében Bálint Dániel vállalkozó megtalálta a költő földi maradványait. A Székelykeresztúr című hetilap egyik 1906-os számában olvastam az asztalosmester reklámját, így hangzik:

Minden, ami nálunk felé történt, az vagy az árvíz előtt, vagy pedig utána. Olyasfajta jelzőcölöpje ez még most is a helyiek időszámításának, mint amilyen Jézus születése lehetett a zsidóknál és aztán az egész keresztény világban. Mások szerint a nagy árvíz félórájában, mert addig tartott, harminc, legfennebb negyven percet, annyi minden történt, mint a korábbi tíz […]

Andorra az andorákoké. Ez a nyilvánvaló igazság rokonszenvessé, mi több rokonunkká teszi a Pireneusokban megbúvó törpeállam lakóit. Akárcsak mi otthon, ők is harcoltak a megsemmisítő természettel és az örökké a határok közelében szaglászó szomszédsággal, némelyikük nagyhatalom volt. Hát így, mondhatta Csóti, aki ha nem lett volna álmos, még farkas-szemet is néz a tájjal. Most viszont […]

(Hendi Péter elbeszéléskötetéről) Ez a könyv 2011 tavaszán egyszerre jelent meg Párizsban franciául, és Budapesten magyarul, – ilyen azért ritkán történik íróinkkal, könyveinkkel. Hendi Péter különös pályát befutó alakja a magyar irodalomnak, elbeszélései, útirajzai, tárcanovellái évtizedek óta vannak jelen folyóiratainkban, egy rövidebb válogatással már a Két dióhéj c. kötetben is szerepelt, 1987-ben.

Egyre többet beszélnek manapság a bioról, ami a mosószertől az élelemig, a fehér-, az alsó- és ágyneműtől az űrtechnikáig mindenféle összetételben felbukkan. Ez is bio, az is, minden bio a nagy, de nem alaptalan fecsegésben. Többek szerint ettől függ, s még vagy ötszáz feltételtől utódaink és a Föld holnapja, úgyhogy épp ideje előállni egy bioPC […]

„Feltétlenül szükséges, hogy minden állampolgár már ma estétől kezdve megértse, hogy a súlyos incidenseket revizionista és történelmi elégtételre vágyó körök és a külföldi kémszolgálatok szervezték és irányították, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy zűrzavart keltsenek és destabilizálják a helyzetet, hogy az ország függetlenségét és területi szuverenitását felszámolják.” Ez a szöveg a mai magyar jobboldalon is megállná […]

Mától a Magyar Elektronikus Könyvtárból letölthető Kenéz Ferenc Senki sem akart költő lenni? című, riport és gyermekvers kötete, Árkossy István és Gyulai Líviusz illusztrációival. Ízelítőül a kötet szerkesztőjének bevezető sorait közöljük, a kötet szerzőjével hamarosan interjút készítünk. * 2002. május 20-án Kenéz Ferenc az alábbi sorokat írta be Még a belvárosi iskolából sem akart senki […]

Mély benyomást tett rám? Ez azért túlzás, mert nekem kellett volna egy annál is mélyebb benyomást kihasználnom. Megakadályozott valaki? Ott ült az ágy szélén, egy Rákóczi-pénzt, egy tízpoltúrást egyensúlyozott ujjai hegyén. Közben nézett. A tízpoltúrás jelöletlen veret volt, kiadhatták Körmöcbányán, esetleg Kassán, nem is ez a fontos. Évszáma szerint 1704-es, közepesen rongált (vagy közepesen ép) […]

A nyelvek születését homály fedi – szinte minden mítoszban a Teremtő ajándéka ez az emberek identitását legkézzelfoghatóbban (pontosabban: füllel hallhatóbban) meghatározó valami – a nyelvek halála viszont hétköznapi, mondhatnánk, mindennapi esemény.

Az emberek a város fölötti dombra jártak a borvízért, amit sem régebb, sem pedig most nem lehet összetéveszteni semmilyen más vízzel. Petróleum íze van! – Egyenesen a pokolból jön, ez aztán a nekünk való víz – szellemeskedett valaki, mire süket csend lett hirtelen. A megvetés csendje, mely fagyott ólomként rázuhan a kiközösítettre és agyonnyomja.