Már szerda van. Uram Isten! Pont a közepe. Attól, hogy elfordítod a fejed, még ott van. Hogy nem nézel oda. 2021-03-24 *

[…]Újabb kérdőjelek: a humán tantárgyak „tekintélyének” az utóbbi időszakban érezhető megcsappanása (N. B. :1986-ban vagyunk! – a szerző) nem fogja-e károsan befolyásolni a tanulók személyiségének alakulását? Az a tény, hogy egyes elméleti líceumokban főként az egyetemi felvételin megkövetelt reál tárgyak tanulására fordítanak időt és energiát tanulók, tanárok és szülők, nem fogja-e hosszú távon azt eredményezni, […]

Válogatott versek / szerzői vallomás „A visszaírt betű” című szövegválogatásomban elsősorban a hosszú verseimre összpontosítottam, melyek – a romániai magyar irodalom talán kevésbé ismert, formabontóbb vonulatához tartozva – pályám elejétől jellemzik munkásságomat. Eddig gyűjteményes kiadásban együtt nem szerepeltek.

Semmi sem úgy lesz, semmi sem olyan lesz, de ezt akkor és ott, harminc évvel ezelőtt, ezerkilencszáznyolcvankilenc március tizenötödikén még nem tudom. Az ott, akkor, a teljes és tökéletes szabadság pillanata. A felszabadulásé. Olyan erővel érzem, ahogy csak egy tizenöt éves kamasz érezheti, az a vad, idealista, bolond, szerelmes kamasz, aki voltam.

Ha kérdezik, európaiak vagyunk mindannyian. Hiszen Európában élünk, szoktuk mondani. Aztán próbáljuk is rögtön megmagyarázni, hogy milyen az európai ember. Keresztény kultúrájú? Vagy zsidó-keresztény? Ilyen? Olyan? Ilyen-olyan? Semmilyen? Magyar? Román? Német? Francia? Egyéb?

Manapság a vírus miatt már jóval kevesebbet járunk vonattal, így a székelykocsárdi vasútállomás neve is lassan kezd kikopni a köztudatból, noha még évekkel, évtizedekkel ezelőtt az erdélyi utasok és utazók sok-sok nemzedéke számára jelentette az átszállást, a csatlakozást.

(Magyar Szemhatár-sorozat. Szerkesztette Cseke Péter) Merész vállalkozás, sokoldalú, nem egyszer szubjektív szűrőn áteresztett elemzések és megállapítások, az utolsó néhány évtized székelyföldi gazdasági-társadalmi mozgásai és kezdeményei a Székelyföldön, jelentés a szellemi ablaknyitásról – mindez megtalálható a budapesti Nap Kiadó friss vállalkozásában, hogy egy divatos témából komoly vitaalapot teremtsen. Hogy ez a figyelemfelkeltés nem csupán a hírverés […]

Összegezzek? Minek? Kinek? Nem ismerik, nem ismeritek Őket, akiket összegezhetek.

A lájk mögött vagytok – de nagyon messze. Nem ér idáig karotok, ölelésetek. Soha nem láttuk egymást, a képetek festett. Nem érezzük egymás illatát, szagát. Hangulatunk idegen, ismeretlen. Fogadjuk hát egymást, mint távoli tudósítást. Élt ennyit s ennyit. Olvasott ezt meg azt. Azt mondják róla, de biztosnak nem vehetünk semmit. Régen a papír bírt el […]

Amikor egy könyvnek meglátom a címét és benne ott a fogalom, “kultúrtörténet”, akkor tudom, hogy érdemes kézbe venni, mert valóban olyan olvasmányos értékekhez jut hozzá az ember, amelyeknek összegyűjtéséért a szerző több éven át dolgozott.

Csak ez az egy kellemetlen nyűg vetett csúf árnyékot a hosszú, gondtalan nyári szünetre, amelynek csaknem három hónapját nagyszüleinél töltötte. Nem mintha nem szeretett volna olvasni – épp ellekezőleg! A helyi napilapot rendszeresen forgatta. Ahogy nagyapja kiolvasott egy lapot, már adta is tovább az unokájának, aki árgus szemmel figyelte a sporthíreket, az időjárásjelentést és péntekenként […]

Minden hónap tizennyolcadika a születésnapomra emlékeztet. De ma már tizenkilenc. Mi mindig megmondjuk egymásnak a magunkét. Most már az egész világ mondja, a képedbe mondja, tanácsot ad, csak menj a netre fel. Nem maradsz okos tanácsok nélkül, ez nem kerül semmibe, még garanciát sem kell vállalnia, önmagát sem kell vállalnia, azt fest magáról, olyan képet, […]

Kétségbeesetten hős akar lenni, az ember. Szegény pára. Belebukik, törvényszerűen, egyszerűen. A sárba * meg akarja írni drámáját, a botrányt a nő, a céda, a feleség, az irigyelt sztár prédák mert többre voltak érdemesek többet érdemeltek volna – mind

Nagyivánt a városka neves ügyvédjeként ismerték, azok közé a rendszerváltás után fényes karriert befutott figurák közé tartozott, akikre igencsak illett az újgazdag jelző. Olyan alak, aki felfele nyal, lefele rúg. Nagy ház, nagy autó: nagy pofa. Egójánál, arroganciájánál csak pénzéhsége volt nagyobb, azt hitte, az ember értéke egyenesen arányos pénztárcájának vastagságával.

Csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudtam elolvasni Zoltán Gábor Orgiáját. Régóta készülök rá, a lelkes recenziók és barátaim véleménye mind vonzott felé, mégis csak most találtam meg az erőt, hogy megvásároljam és belevágjak.

Nem akarok általánosítani. Ha valamit el akarok mondani, magamról mondom el. De ha nem emelem az általános szintjére, senkit sem érdekel. Érdekesnek kell lennem, hogy mást is érdekeljek. De ha csak egy különös esetet ecsetelek, ha mással nem történt ilyen, a bolondság kategóriájába kerül, ami megint érdektelen.

Akiben nem működik teljes gőzzel az igazságérzet, annak nem ajánlom, hogy újságírásra adja a fejét – magyarázta fiatalabb kollégájának, majd azt is hozzátette: ez ugyan még nem elegendő ahhoz, hogy vigye is valamire a pályán, némi íráskészséggel megtoldva azonban már nem reménytelen a próbálkozás.

Kinek tiszta a lelkiismerete? Aki minden bűnét megvallja azoknak, akikkel szemben elkövette. 2021-03-04 Egyben tartani magam – ez a feladat. Ha mindent halálkomolyan veszek, bele is veszek a részletekbe – elúszom. A vakcina felerősítette a hűléses tüneteimet. A doki nem írt fel antibiotikumot, mert lázam nincs, nem volt. A karom az oltás helyén jól bepirosodott. […]

Nehéz a dolga a firkásznak, ha városáról – szülő-, vagy lakóhelyéről – kell írnia. Feltéve, hogy ragaszkodik az őszinteséghez. – És már miért ne ragaszkodna? – horgadt fel az önérzet benne. Azt tartotta, városáról mondja el a kendőzetlen véleményét az ember – „növeli, ki elfedi a bajt” –, ha meg valamiért nem akarja, vagy nem […]

Minden napot szeretek A mai is olyan szép kerek Március kilenc van Gömbölyűn ölel a hónap Az igazság hármassága is Szépen domborul ma/holnap Még a rím se erőlködik Magától igazodik, árad Nem fárad Szabadon, kötetlenül járhat

(A Megmaradt világ első fejezetei emlékképeinek, emlékezéseinek olvasása közben) Kedves Lator László! Milyen otthonos nekem, belső-erdélyi ember számára is, a sosem látott felső-tiszai vidék a maga makro- és mikrovilágával, mennyire ismerősek egy-tömbből-faragott, csak pillanatra felvillantott ember-alakjai

A világnapok általánosan elterjedt meghatározása: „évenként ismétlődő, globális vagy számos országra kiterjedő ünnepek és figyelemfelhívó napok, amelyeket különböző nemzetközi szervezetek hirdettek meg valamely aktuális témához kapcsolódóan”. Szombaton a verebek és a boldogság világnapja volt, tegnap [március 21-én] azonban alaposan kijutott világnapokból, egybeesett a költészet világnapja a faji megkülönböztetés (apartheid) elleni küzdelem napjával, a planetáris tudat […]

Megint megértettem valamit. Isten sírását hallani. Isten sír a teremtményei felett. A szeretetben ott a mérhetetlen fájdalom. Megszakad a szív. Ha ez nem lenne, az érzés sem lenne benne. A szeretettel együtt él a szenvedés. Ha megszabadítod a szenvedéstől, a szeretettől fosztod meg. Csak a szeretet tud érezni, haragudni, törődni, búsulni, bánkódni, fellobbanni, indulatba jönni. […]

A lehetetlenre teszek kísérletet egyfolytában. Magyarázni akarom a hitetlennek, mit jelent hinni. Azt várom, értse meg, hogy hitetlensége miatt szenved. És hogy a hívő is attól szenved, hogy a hitetlen nem hisz. Nagyon szeretném legalább megértetni vele. De a hit természete ezt nem engedi. Ezt nem lehet érteni, csak hinni. S én pont ezt vitatom.

A tudás nemcsak gőgössé tehet, alázatossá is. A szív, a bensőd határozza meg, mit kezdesz azzal, amit tudsz, mire viszed, minek tartod, hogy viszonyulsz hozzá. Az ismeret kötelez is arra, hogy add tovább, ne tartsd magadnak. A lelked őriz attól, hogy elszállj s csak magadnak tulajdonítsd, mintha tiéd lenne az érdem.