Hogyha az idén a pandémia ellenére is megtartják az olimpiát, akkor minden bizonnyal jobban megbirkózunk a japán nevekkel, hiszen az európai ember számára amennyire egyszerű a Felkelő Nap országának a zászlaja, olyannyira bonyolult ezeknek a neveknek a kiejtése, még akkor is, ha szerkezetük a magyarhoz hasonló: a családnév után következik a keresztnév.

Lassan úgy nézek ki, mint egy tobzoska. Baltafej-pikkelyű tobzoska. A jó könyv olyan, mint fejszeütés a hátba, beleremeg a szívem. Igaz ugyan, hogy még nem dobtak hátba fejszével, képzelőerőm viszont mindig kisegít. Ahogy kinyílik a könyv, emelkedik a balta, a mozdulat ívet rajzol, akár a szivárvány. És hogy a szivárványkapu miként nyílik? Hát úgy, ahogy […]

– Vajon jó helyen járunk-e Juliska, hogy itt olyan szorosság van? – kérdi a kicsi bolt előtt egy falusi asszony a másik falusi asszonytól. Mondom, kerüljenek beljebb, s kiderül, hogy jó helyen járnak-e, vagy nem. Bejön a két asszony, s egy nagyobbacska leányka. A beszédesebb asszony azt mondja nekem, ők úgy hallották, hogy bennem teljességgel […]

Csíky András Kossuth-díjáról Mi egy színész? Egy játszó okosság. Bizonyára nem ez az egyetlen meghatározása – remélem is, hogy nem. Csíky András mégis ezt a benyomást kelti bennem. A forró okosság. Hiszen van hideg is, cinikus, rezzenéstelen. Az ő arca, az ő mozdulatai azonban mindig valamilyen forróságból jönnek.

Képzelt interakcióban a bácskai kisebbségi Végel Lászlóval Olvasom kötetét, választott kitüntetett műfajának egyik volumenét, s tizenöt oldalanként morgok. Ismétel, újra idéz, újra ugyanazt. Tán nem veszi észre? Nem szólnak Neki előolvasói, szerkesztői? Nem lapoz eleget, mielőtt véglegesnek lát egy művet? S ha megvallom, zavar ez az érintőleges „felszínesség”, vallhatom-e, miért?

Igazán felemelő volt, amikor Joe Biden amerikai elnök beiktatásakor a huszonegy éves Amanda Gorman elmondta The Hill We Climb (A domb, amelyet meg kell másznunk) című költeményét. Amiről szavalt, az volt az igazi Amerika. És hogy ő szavalt éppen, egyszerre volt tiszteletadás a feketéknek, a nőknek, a legfiatalabb nemzedéknek és persze a multikulturalizmusnak is! Micsoda […]

Van, aki nem hisz a finnugor rokonságban, mert az erősen „halszagú”. És a halszag nem a legkellemesebb illatszer a világ szalonjaiban. A Válogatott rénhíreim viszont egy sokat tapasztalt, egyetemi finnugrisztikai kutató, Klima László válogatása a Nyelvc és Tudomány folyóirat rovataként megjelent egykori írásaiból. A tanulágos, olvasmányos kötet fülszövege alább olvasható. Függetlenül kinek-kinek a meggyőződésétől, véleményétől, […]

Tudományos ember az órásmester, szeretek véle társalogni. Azt mondja, ha rendszeresen késik az órám, az jó jel, mert van benne következetesség. Az nem jó jel, ha egyszer siet, máskor késik. Ha szökdösik, késésről sietésre és fordítva, az nem jó jel. Mondom, az én órám nem szökdösik, hanem rendszeresen késik. Az jó, -nyugtat meg az órásmester, […]

Sűrű látogatottságnak örvend a Magyar Elektronikus Könyvtárban Máriás József portálunkon részleteiben közölt önéletrajzi emlékezése, a Megmentett noteszlapok. Az újságíró-irodalomkritikus szakmai tevékenységének háttéranyagaként tekintett emlékezéshez Cseke Gábor írt szerkesztői megjegyzést. Cseke Gábor: A szerkesztő noteszéből Meglepett, majd ugyanúgy meg is örvendeztetett Máriás József bejelentetlenül megérlelődött vállalkozása, amellyel naplólapokon kívánt vallani társadalmi-családi gyökereiről, életéről, pályája alakulásáról, családi […]

Amikor szétfutott a hír, hogy előkerült egy ismeretlen József Attila-vers, izgatottan nézegettem én is a kézirat fakszimiléjét a különböző online fórumokon: „Ezért üldögélek / a világban // Minden pillanat / édes, kellemes // Ezért a szívemen / már nem / sötét dolgok ülnek / kedvesem mosolygok”. Semmiképpen sem kidolgozott vers, inkább versvázlatnak vagy sebtében feljegyzett […]

Egyetemista éveim Kolozsváron éltem le. Minden tanévkezdés előtti vasárnapon felköltöztem a Mikó-kert hatos, illetve utolsó év enegyes számú bentlakásába. A lakóközösségek kialakításában preferencia hiányában a főszak volt az elsődleges szempont, így kerültem első éven egy szobába 2 első éves és 3 másodéves magyar főszakos hallgatóval. Az évharmad elején a délutáni előadások után hazamentünk a bentlakásba. […]

A Testvériség és a Jövő utca sarkán van szállásom, egy ideje kevésbé szűkölködöm. Hetedik emeleti erkélyünkről lelátunk a Jövő utcára. Ez alig pár száz méter hosszú. A Testvériség régebb eleven vala; ma mindkettő nagyon csendes. A kijárat is a Jövőre rúg, volt ott néhány pad, de amikor az utcát kitágították, egyik sávot parkolónak képezték ki, […]

Kedves barátaim! 1971 februárjában nyitottam meg először a csíkszeredai Hargita napilap szerkesztőségének az ajtaját, tehát éppen egy fél évszázada indultam el az újságírói pályán. Egy városriport után, második próbálkozásként, Király László Ballada a fáradt asszonyokról című könyvéről írtam, illetve költészetét adott vonatkozásokban a Kassákéhoz kapcsoltam. Ezért gondoltam úgy, hogy a médiában eltöltött ötven esztendőmet illő […]

Néhány nappal ezelőtt, egészen pontosan 2021. február 22-én, nem akármilyen életkorban, hanem életének 101. évében elhunyt Lawrence Ferlinghetti amerikai költő, könyvkiadó, festő, újságíró, közéleti aktivista.

Ádám Gyula. A megkerült Paradicsom (A könyv a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. Kiadásában jelent meg, az Előretolt Helyőrség Iróakadémia program keretén belül. Szerkesztette: Ádám Gyula. A szöveget gondozta: Luca Anna. Borító és tipográfia: Ádám Gyula. Készült a Gyomai Kner Nyomda Zrt-ben) A könyvet jó ideig csak kerülgettem, nézegettem, mint valamiféle tékában vagy múzeumban egy középkori […]

Bubenkó egy kiáltásra ébredt. Olyan ez a kiáltás, mint amikor valaki minden erejét összeszedve elereszti a hangját, s egyúttal kileheli páráját. Bubenkó riadtan ül fel az ágyban, aztán, mint akinek megártott a mozdulat hevessége, visszaereszkedik. Lassan, óvatosan ül fel újra, kimászik az ágyból, és lassú, imbolygó mozdulatokkal elvánszorog az ablakig.

Kuszálik Péter: Mörfi naplója (Marosvásárhely, 2020, a szerző kiadása. A címlapot Vincze László tervezte. A szerző fényképét Haáz Vince készítette) Vigyázz, ami elromolhat, az el is romlik. Állítólag egy bizonyos Eduard Murphy nevű amerikai gépészmérnök szólt oda egyik munkatársának még 1949-ben, amikor rossz helyre szerelt be egy drótot valamiféle szerkezetben, és a Murphy-irodalom azóta elindult […]

Volt egyszer, hol nem volt, túl az Óperenciás tengeren volt egy hatalmasnak nem mondható erdő. Egy szép tavaszi napon váratlan incidens kavarta fel az addig békésen szálló digitális virágport: az erdőlakók közösségi Facebook vitafórumán Dörmögi Dömötör lerókázta Csalavári Csalavért.

Cseke Gábor: Hadiösvények tegnap és ma: újabb olvasónaplók (Hargita Népe Könyvek , 2018, a borító Ádám Gyula munkája) A napló írója feljegyzi a vele vagy másokkal megesett mindennapi történéseket. Az olvasónapló írója feljegyzi olvasmányélményeit. És ha úgy találja, akkor megosztja másokkal is. A világháló erre kiválóan alkalmas és Cseke Gábor (1941) már régóta műveli ezt […]

Bodor Ádám 85. születésnapjára Valamikor a nyolcvanas években olvastam először Bodor-novellát, Galsai Pongrác kiváló Rakéta regényújságában. Mint utólag kiderült, a Megérkezés északra volt, 1985-ben, szóval jól emlékeztem. Ez a furcsán derengő memóriahomály jó köd volt. Hat évvel és egy forradalommal később, 1991-ben, amikor a Holmi szeptemberi számában napvilágot látott a Természetrajzi gyűjtemény Sinistra körzetben, a […]

Éppen csak föl nem öklelik a népeket, akikkel találkoznak. A férjnek kidülledt, szőrös melle van, csámpás járása és fölfelé tekintő, ravasz nézése, amivel a háztetőkön kívül semmit nem láthat.

Ha nem használ nem is árt? Miután már számos helyen olvashattunk a vírusfertőzés megelőzésére használt arcmaszk hasznáról és ártalmáról, szükségességéről és fölöslegességéről, nemrég amerikai tudósok, az amerikai betegségmegelőzési és járványügyi központ (CDC) szakembereit idézve a hazai sajtó is beszámolt arról, hogy „két, egymáson viselt maszk hatékonyabb a koronavírus terjedésének lelassításában, mint egy maszk viselése”.

Bögözi Attila: Híd a hálószobán át. Történetek a hétköznapok sűrűjéből. Riportok (MÚRE-Várad, Nagyvárad 2020, szerkesztette Szűcs László, borítóterv Anamaria Andreea Meza) Amikor a címet megláttam, rögtön két gondolat villant fel bennem. Az egyik: hogyha Bögözi Attila valamiféle bulvár jellegű női, férfi avagy családi magazinnak írna, hogyan harapnának az olvasók erre a címre, hiszen a szextől […]

Miután a busz összerázott, és a tegnapi estebéd halk moccanással jelzett ritmusosan összehúzódó gyomorszájamban, leszállok. A járda üres. A téren, pontosabban a nagyszálló bejárata mellett, nem, kissé arrább, az állandóan újralocsolt aszfalton, külföldiek kávé-vircsafjtai között, délben szokott várni. Engem. Legalábbis így hiszem. Amúgy semmi különös nincs benne, amolyan félrehajtogatós fejű, kíváncsi, normális alkatú, fehér galamb. […]

Csató Ferenc: Énekfüzet. Népdalgyűjtemény. (Brassói Lapok kiadása, 2014) Hogyha a gyermekek most otthon dühöngenek az online-al és mérgelődnek, hogy a futárszolgálat még nem hozta el az ugyanilyen módon megrendelt márkás tornacipőt, akkor a szüleik mutassák meg vagy olvassák fel nekik az alábbi néhány passzust.