És megnézzük akkor a csillagvizsgálót a „vonallal”: a nulla hosszúsági kört mutató meridiánnal… És kíváncsiságból besétálunk egy bolhapiac területére: meglep, milyen kopott, szegényes. Tréfálkozva fogalmazhatnék úgy is, hogy: azt hittem, az egykor világelső Nagy-Britannia bolhapiaca szebb, jobb, elegánsabb… Nézik, mit keresünk mi ott, lerí rólunk, hogy turisták vagyunk; nézzük, hogy mi az, ami a szemünk […]

Mintegy hét évvel ezelőtt a zsögödi udvaromon átültettem egy bazsarózsát. Föléje nőtt egy bokor és gondoltam, máshol jobb helye lesz. Következő tavasszal szépen kihajtott, de nem virágzott. Elolvastam egy kertészeti könyvben, hogy ez egyáltalán nem ritka, kell neki legalább egy-két év, amíg megismerkedik új környezetével. De nem volt elég neki négy év sem. Erre megint […]

Ilia Mihály születésnapjára A Tanár úr mindent tud, ez csak természetes. Nemcsak azt, amit mindenki, hanem azt is, amit csak ő. Ez azonban nem nagy dolog. Egy tanárnak tudnia kell, mit csináljon. Tovább tudatni, mondhatnám. Nem is a tudást – ugyan mi az -, hanem az érdeklődést. Vigyázz, el ne császárosodj – ezt egy másik […]

A színház megváltozott. Persze sohasem volt ga­rancia arra, hogy nem fog. A hagyományos kere­tek nem voltak mindig hagyományosak. A hely­szín, a közeg aszerint változott, mit kívánt a kor. De a megszokást megrázza a változtatás, az új kö­rülményekhez alkalmazkodni mindig kényelmet­lenséggel jár. Belegondolok pld. abba, mikor a do­boz formát először használták. Meg kellett szokni az új […]

Nem leszek nagyon kedves, megígérhetem.Mert ki volt Székely János? Ő volt az az ember, aki a szüleim nemzedéke számára az erdélyi szellemi ember robotképét jelentette. Hogy ők ezt nem tudták, és inkább Kós Károlyra meg Sütő Andrásra hivatkoztak, az mit sem jelent, mert ezt a robotképet közvetítették.Azaz mit? Hát először is azt, hogy a szellem […]

Megállít ismerősöm az utcán és sugárzó arccal mondja: látta a közösségi oldalamon, hogy milyen sok gombát kaptam. Majd rögtön hozzátesz két olyan kérdést, amelyek számomra egyáltalán nem jelentenek újdonságot.Az első: nem félek a medvétől?A második: megmondom neki, hol találtam azt a sok gombát, hogy majd ő is szedjen?

/Bartha György Udrescu-fordításairól/ Szokatlanul hat mai, mindent leegyszerűsítő, a dolgokat fehérben vagy feketében láttató világunkban egy kétnyelvű kiadvány. Főként, ha az magyar és román – vagy ha úgy vesszük: román és magyar – nyelvű kiadvány. És furán hat a két nyelv elsőbbségéért vívott napi politikai harc fényében is, olyan környezetben, amelyben perek sorozatát indítják azért, […]

Tompa László után ő volt a második „élő” költő, akivel személyesen is megismerkedtem. 1960 nyarán szárnyaikat próbálgató, irogató pionirok jutalomkirándulásán fordultunk meg nála Bukarestben, rögtön azután, hogy a Scînteia Házban Domokos Gézánál, akkor még az Ifjúmunkás főszerkesztőjénél is tiszteletünket tettük.Egy emelettel fölöttük székelt a „pionirújság”, amelynek levelező rovatában Majtényi Erik nagy szeretettel és meg nem […]

Barabásialbertlászlósan Ha megnézzük, hogy ki kinek telefonál, és akinek telefonál, az hányszor veszi fel, és még azt is, hogy melyik nap melyik órájában, akkor kiderül, hogy aki felveszi, azt mind hívta valaki, és ez fontos következtetés abban a kutatásban, amelyet négyen végzünk már harminc éve. Annyira fontos, hogy ebből már lehet két könyvet írni, és […]

Reflexióm – a megtisztelő felkérésre, amihez nagyon kevésnek érzem magam. Közhelyekkel lesz tele az írásom. Úgy vélem a közmondások bölcs egyszerűségével nem versenyezhet semmi. Olyan, mint a megvetett fű, aminek kimondatlanul hálásak vagyunk, mikor a talpunkat simogatja. De a tanult ember magasan hordja az orrát és ritkán néz lefelé. Inkább szét, hetedhéthatárra. Reméli, talán többre […]

Parászkaborókásan A hatalom mindig téved, ezért szoktam én gyakorolni. Az ilyesmihez türelmes, érvelő, a beszélgetésre nyitott, értelmes embernek kell lenni, aki nem telepszik rá másokra. Legyetek liberálisok, vazze!!!A kis társadalmaknak persze hiába beszél az ember, főleg, ha nő. A nő eleve hiába beszél, a sok férfi meg sem hallgatja. Csak ülnek és a gőgjüket képviselik, […]

Francoisbrédásan Korrekt. Korrekt. Korrekt. Vagy ahogy a franciák mondják, kohekt. Goethe! Én prózában már csak Goethét szeretem. Itt a számom, nagyon jók voltak a verseid. Még kell őket csiszolgatni, de hát azért adtam oda a számom, hogy beszéljünk róla. A nívó, az fontos. Meg a ruhád is szép.Ha megmutatod nekem a szöveget, én megmutatom a […]

SzilágyensándorosanSzigeti-Cseke Zsuzsának A románok relációorientáltak, a magyarok pedig szabályorientáltak. Ez azt jelenti, hogy ha a román azt mondja, hogy „bună dimineața”, akkor neked kívánt jó reggelt személyesen, és meg lehet figyelni, hogy ez pontosan így van. Ha viszont a magyar mondja, hogy jó reggelt, akkor ez a regula reggele, az alveopaletolabilis gé pont, és ez […]

Nem ismertem fel pontosan a helyzetet, de éreztem, hogy valami más történik, mint amit megszoktam. Valami szokatlan, valami különleges, valami furcsa. Kosaramból kiraktam azt a néhány apró terméket, amelyet az egyik nemzetközi áruházlánc városközpontokban is terjedő, kisebb üzletében vásároltam.

1.A ködön át – Dérczy Péter halálára – Nem vagyok valami nagy tájékozódó, s amikor először mentem a Rezső térre, azt sem tudtam, hol vagyok tulajdonképpen. Prózákat vittem Dérczy Péternek, s a kezdő minden félelme bennem volt.Pedig nem kellett volna félnem, de egy kezdő mindenképpen fél, csak akadnak, akik bátrabban félnek. Én nagyokat vihogtam, egyik […]

-–Akkor fogsz meghalni, amikor épp nem figyelek rád. Lopva. Sunyin távozol, nehogy észrevegyem, mikor kilopózol a világból. Te gyáva! Drága gyáva. Hogy nem érted, a gyávákat szereti az Úr, ha olvastad volna – de nem olvastad – Jákob volt neki a kedvesebb, nem Ézsau. Igaz, Jákob hazudott az atyai áldásért, amit értékelt, becsült, de tudva, […]

„Olyan szép lenne, mint a cukrozott takony!” – mondta Hofi Demszky Gábornak arra a javaslatára, hogy be kellene csomagolni a Lánchidat celofánba. Most, hogy az istentelen és ízléstelen csodaszarvast nézem, ez a poén jutott eszembe.

Csak úgy hemzseg a net – meg a világon mindenfelé az egyéni fotógyűjtemények – a csíkszeredai “angyalos” (tulajdonképpen: millenniumi) templomról készült felvételektől. Aki csak ellátogat a Hargita alá, Csíkszeredába, nem ússza meg, hogy el ne vigyék/kalauzolják (vagy el ne vezesse a jósorsa) a Makovecz Imre által (ingyen) tervezett, jurtaszerű templomhoz, amelynek tetején rézangyalok táncos kara […]

A megszámláltatlan és (részben ezért is) követhetetlen Ukrajna-kommentár-özönben olvastam valami ilyen megfogalmazást: ’a Putyin és az oroszok által magukénak vélt Krím és Donbássz’…És akkor eszembe jutott, hogy akár a ’fonákja’ is leírható: ’a Zelenszki és a magukat hazafinak tartó ukránok által magukénak vélt Krím és Donbássz’ (meg – ezt már én teszem hozzá – Odessza, […]

– az iskolakezdésről – Fura madár voltam én első osztályos koromban. Mindenem összevissza lógott, harmonikázott a nadrágom, nagyokat vihogtam, nagyjából úgy néztem ki, mint egy tehén a nagyvakációban. Így néztem ki még sokáig, amihez valószínűleg inkább az önbizalomhoz volt köze, mint bármi máshoz. Önbizalmatlan voltam.

Gorbacsov haláláról megemlékezett az egész világ. És talán újból nyilvánvalóvá vált, hogy a személyiségeknek meg van a maguk szerepe a történelemben. Ha a Szovjetunió Kommunista Pártjának akkori, legfiatalabb főtitkára peresztrojka néven nem hirdeti meg a reformokat és glasznoszty címkével az átláthatóságot, a nyilvánosságot, akkor a huszadik század végére aligha omlik össze a kommunizmus és bomlik […]

Kőrösi Csoma Sándor (Csomakőrös, 1784, március 27. – Dardzsiling, 1842. április 11.) nyelvtudós, a tibetológia megalapítója, a magyar őshaza kutatója, ráérzett arra, hogy érdemes Nepálba, majd az ujgurok földjére utazni, de a korai halála ettől megfosztotta. Nepál akkor sajnos zárt terület volt, senki se utazhatott be.Michael Opitz hívta fel a világ figyelmet arra, hogy Nepál […]

Forrás: HÁROMSZÉK, 2022. szeptember 2., péntek Megkaptam a Moldvai Magyarság ez évi nyári számát, s benne a cédulácskát, hogy jövőre már nem jelenik meg a lap: „Sajnálattal közöljük, hogy a Moldvai Magyarság folyóirat 2023-tól befejezi működését, utolsó lapszámunk 2022 decemberében fog megjelenni. Köszönjük, hogy éveken át előfizetőnk és támogatónk volt!”

Alekszej Feodoszjevics Wangenheim (Алексей Феодосьевич Вангенгейм), a Szovjetunió Meteorológia Szolgálatának igazgatója 1934. január 8-án este a moszkvai Bolsoj Színházba készült. Felesége a jegyekkel a kezében az aulában várakozott, de a férje nem érkezett meg az előadás kezdetéig. Sőt, később sem: aznap délután a titkosrendőrség hírhedt Lubjanka börtönébe hurcolták a hivatalából. Közölték vele, hogy szabotázzsal vádolják, […]

Noha a nemrég lezárult Kolozsvári Magyar Napokkal kapcsolatban a közösségi oldalakon megjelent fotók leginkább a nagy tömegeket megmozgató koncertekre utalnak, el kell mondanom, hogy az alaposan átgondolt, kisebb rendezvények láncolatának legalább olyan szerepe volt a sikerben, mint a zenés nagytestvéreknek. Újságíróként számomra a legnagyobb szakmai élményt Kiss Ágnes társadalomkutatónak az idén a Kriterionnál megjelent Finomhangolás […]