Önmagát legnehezebb az embernek elviselni. Mikor valaki alkotása megtetszik, a hasonlóság miatt tetszik meg, amiben magamra ismerek. Nélküle nem ment volna. Vagy sokkal később, esetleg nehezebben, talán az időből is kifutva.Színészként a szerepekbe bújva, olvasóként az írottakban kerestem elveszett magam. Mi más lenne a művészet, mint tükör? De a művészet tükre ez, nem a művészetet […]

Egész életemben lázadó voltam, olyan, akit a műveltek önsorsrontónak, a többiek pedig pimasz gazembernek neveznek, és olyan mondatokkal, hogy „mégiscsak az apád”, a világból is ki lehet kergetni ma is. Hűség és hűtlenség másként szerelődött belém, s ezen most, az emberélet útjának felén, kár lenne panaszkodni már.Magyarország azonban más. Nem az, amelyik Hegyeshalomtól Biharkeresztesig és […]

Fodor Sándor lánya, Fodor Eszter arról kérdezi meg Bálint Kovács Julikát, a húsz éve elhunyt Bálint Tibor özvegyét, hogy mikor és hogyan ismerkedtek meg, ő pedig felidéz a korabeli kolozsvári írókról sok-sok egymásba láncolodó történetet, amelyeket aligha ismerek meg, ha nem ülök ott csütörtökön a kolozsvári Marianumban, a Babes-Bolyai Egyetem olyannyira patinás bölcsészeti karán, és […]

Figyelmeztettek, hogy ne felejtsem el, Gergely Tamásnak születési évfordulója van.Tudtam. Tamás 70 éves.Azért válaszoltam: szerintem egy születésnapi köszöntés olyan, mint a csuklás:jön magától. Ha nem jön, akkor nem jön. Megszervezni még a kalákát sem szokás, érzi azt az ember, ha ott a helye.Hogy a Káféban „bevett szokás” a köszöntés, azt a szerkesztő dönti el.(Cseke)Én is […]

Nagydolgára gyalog megy az ember, ami alól – a népi szólás szerint – még a király sem kivétel. Kolozsvári diákotthonunkban mintegy ötven évvel ezelőtt fölösleges is lett volna rákérdezni egyik szobatársunkra, hogy hová mész, Tamás, hiszen jól mutatták ezt a szándékot az akkurátus módon kivitelezett előkészületek. Minthogy ott és akkor, a helyi viszonyoknak megfelelően, ki-ki […]

Bejelölt a Facebookon. Nem tűnt ismerősnek. Ilyenkor gyanakvó vagyok, korábban szereztem már némi kellemetlen tapasztalatot a netes ismerkedésről, alapvető bizalmam egy idő után erősen megtépázódott. Megnéztem a közös ismerőseinket, látom, hogy a testvérem is köztük van, így hát hozzá fordultam, nyugodtan fogadjam el a jelölést, mondta, író, és ugyanúgy, ahogyan mi, Romániából származott el, csak […]

Gergely Tamás miniatúráit olvasva, fordítgatva B. Brecht halhatatlan sorai jutnak eszembe: Die guten Leute erkennt man daranDass sie besser werdenWenn man sie erkennt… Gleichzeitig aberVerbessern sieden, der sie ansieht und denSie ansehen…*

A párizsi Eiffelt fotózni manapság felér egy szentségtöréssel – legalább is a szakma szemében. Úgy tűnik, hogy a turisták százmillióinak ostroma után ma már alig van olyan otthon, ahol valamiképpen ne lenne jelen az Eiffel torony képi lenyomata. Legtöbbször, persze, fotó formájában. De azért sokan akadnak, akik mit sem törődnek a téma inflálódásával, s ha […]

Ezen a képen látszólag minden össze van zavarva: szépség, szegénység, szomorúság, elmúlás. És mégis, ez a kép a megmaradás győzelméről szól. Arról, hogy mindennek helye van a nap alatt. A csorba edénynek, a zománca vedlett lábosnak, a kiszuperált malomkőnek, a földre hullott, kihajtott növénymagnak, a roskadozó, szúette deszkapolcnak… Ádám Gyula „idilli elmúlása” tulajdonképpen pár éve […]

HAVAS JULI – NINCS HOLD HA NEM NÉZED cimű regényének sorai járnak a fejemben, mert szinte egyszuszra olvastam el, annyira olvastatta magát. A Kalligram kiadó 2022-es, friss kiadása egy székelyföldi származású, évtizedek óta Magyarországon élő, tapasztalt orvosnő első regénye. És két olyan sorshelyzetről szól , amiről magyarul én ilyen őszinte, lebilincselő krónikát még nem olvastam. […]

Bottal járok. Gyönyörű bottal, amit egy jószívű, pesti ember adott nekem ajándékba.Megköszöntem szépen, de amikor tovább akartam menni, azt mondta ez az ember, uram, várjon, mert ehhez a bothoz még jár valami, amit nem kell cipelni, mégis hasznát veszi, ameddig él, mert ez a valami csupán egy tanács: ne járjon ezzel a bottal köves utakon, […]

 Éppen lefektették az útra, amikor arra jött egy mezítlábas ember. Kérdezte, mi a kapu sorsa. Eladtuk, mondták a férfiak. Kinek, kérdezte a mezítlábas. Görgényoroszi román ember viszi, azt mondta, főzdéje van, nem is hitte volna, hogy Mikházán találja meg a száraz faanyagot, jó tüze lesz az üst alatt. De hiszen ez a plébános úr, nézték […]

Torontóban élő húgomtól és élettársától kaptam egyik nyáron  egy kis indián madárszobrocskát; ezt itt, amit magam fényképeztem le, a művésznek a szobrocska talpára karcolt “névjegyével” együtt. (Klikk a fotóra!) Ez a kép az inuit stílusban készült szobrocskáról ugyanis számomra annak a lenyomata, hogy az inuit – a kanadai eszkimókat hívják így – kultúra és művészet […]

…hogy A Karamazov testvérek maga dramatizálta változatában Camus Ivan Karamazovot játszotta. Ez azért jólesik. Forrás: szerző FB-oldala

„Az, aki nincs, csak a térre ment ki.Csak a szemetet vitte le.Rövidke sétát ír levél helyett,hogy ernyőt is vitt, nem jön este se, hogy nem jön vissza, mert ő most az este,ő az eső, a fényes járda őre:előrehajtva alszik egy ülés,mintha valaki a kormányra dőlne.”

Aki Hargita megyében Farkaslaka és Korond között autózik, a Kalonda tetőn szokatlan illatra kaphatja fel a fejét. Ha pedig megáll és kiszáll az autóból, akkor még erőteljesebbé válik annak a füstnek a szaga, amelynek gomolygását már látni is lehet a távolban.

Szerkesztő: Nászta Katalin KÁNTOR LAJOS irodalomtörténészKolozsvár 1937. augusztus 7. – Kolozsvár 2017. július 22. Irodalomtörténészek? Valljuk be, nem őket szoktuk olvasni. Még maguk az alkotók sem velük kezdik a napot. Sőt, inkább lázadnának, háborognának a besorolások, minősítések ellen, miközben úgy szomjaznak rá, mint vízre a zarándok a sivatagban. Mert kell az iránytű, ami megmutatja, merre […]

A napokban életemben először voltam egyedül a szüleim lakásában, egy teljes napot töltöttem gyászmunkával, Édesanyám szellemi hagyatékának átnézésével. Előkerült ez a kép is, milyen vidámság és bizalom, belesajdul a szívem. Eszembe jutott erről egy régi írásom (egy antológiába írtam, a Határ kötetemben jelent meg), az a címe: Az anyaságról. A Vagyok kötetemben is megjelent végül […]

Az egyik legjobb emlékem az apai nagymamámról az az este, amikor, életében először és utoljára, karikatúrát rajzolt nekem. Ő már, az egész napos házimunka után, lefeküdt, én az ágy szélére kucorodva figyeltem, ahogy a játékos firkák előbújnak a ceruzájából, és úgy nevettünk együtt, ahogy még soha. Nem hittem volna, hogy ilyet is tud – a […]

Az 1916-ban született lengyel történész, Wacław Felczak a II. világháború alatt a lengyel emigráns kormány, valamint a német Harmadik Birodalom és a Szovjetunió által megszállt Lengyelország között működő katonai futárszolgálatot irányította. 1948-ban koholt vádak alapján, hosszas és embertelen kihallgatások után életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Nyolc év után helyezték szabadlábra, így 1956 októberében új életet kezdhetett, tanár […]

Manapság ritkán hoz klasszikus levelet a posta. Bélyeggel, címzéssel, feladóval. Az övé az volt. A borítékban pedig egy száz oldalnyi könyvecske. Nem tudtam, hogy verseket ír. Újságíróként ismertem, szerkesztőként, riporterként. Lázongóként, aki utálta 1989 után a bármiféle természetű nagy szólamokat. Néhány hónap telt el azóta és most olvasom a verseit, amikor Román Győző neve már […]

Nagy Imre szomszédságában élek, Zsögödben. A véletlen vagy a sors hozott e helyre, amely befogadott. Gyermekeim már idevalósiaknak tartják magukat. Büszkeséggel tölt el a jeles szomszédság, noha van, amikor bosszúságot okoz. Például mikor egy építkezési engedélyhez a műemlékvédelmi hatóság jóváhagyására is szükség van a jeles szomszédság okán: az emlékház és a képtár műemlék, s műemléki […]

A közszolgálati rádióban nem illik, sőt törvénytelen márkaneveket említeni, hiszen burkolt reklámot jelenthetnek, ezért csupán annyit mondok, hogy létezik egy olyan mifelénk is elterjedt kávézóhálózat és kávékeverék, amelynek a neve véletlenül vagy tudatosan kapcsolatban áll egy nagyon híres amerikai színdarabbal. Richard Nash valamikor a múlt század ötvenes éveinek a közepén írta ezt a színművet, meglehetősen […]

Az élet nagy kavaró. Fogja az egyéniségedet és a körülményeket, és bedobja egy nagy turmixgépbe, hogy csak győzzél forogni.Mint a FB hasábjairól kiderült, múlt héten életem egyik legszebb élményét élhettem át a besztercei költészeti fesztiválon. Aztán a héten életem egyik legnagyobb győzelmét: egy egyetemi ciklusnak megfelelő időszak alatt jogosítványom lett.

Vajon foglalkozott-e már valaki azzal, hogy aki a történetet meséli, mindig ostoba? Azzal foglalkozott már — lásd például Radnóti Sándor csodálatos esszéjét A barátság filozófiájáról —, hogy Hamlet azért nem hagyja meghalni Horatiót, mert valakinek el kell mesélnie a történetet. Én azonban arra célzok, hogy Horatio intelligencia dolgában vizet sem vihet Hamletnek. Ez utóbbi megfogalmazás, […]