Olvasom, hogy számtalan hely van világrészünkben, ahol a falusiak az erdőn keresztben vitt létra meséjével csúfolják a szomszéd falut. A képtelennek tűnő vád — amely a szomszéd falu ős butaságát van hivatva kifejezni — még ma is haragot ébreszt, bosszúra sarkall. Így modern verekedések keletkeznek, súlyos testi sértéssel, sőt néha gyilkossággal.

Hír szerint a kísérleti kémikusok létrehoztak egy veszélyes idegmérget, kimondottan támadó hadviselési célokra. A méreg a központi idegrendszer magasrendű tevékenységét akadályozza, fölszabadítja a gátlásokat és az egyén titkos szándékait. Lényegében ebben áll a veszedelmessége.

Az Egyesült Államokban tizennyolc éve, 2001. szeptember 11-én történt terrortámadások egy csapásra alapjaiban változtatták meg a világot, a vallási fanatizmusról, valamint a biztonság és a szabadság viszonyáról alkotott felfogásunkat. Ehhez hozzájárult az a sokk is, hogy az ikertornyok összeomlását a tévében egyenes adásban nézhették végig százmilliók.

Érdekes kísérletet hajtottak végre New Yorkban. Táviratot postáztak egy címre, és az üzenettel ugyanoda küldtek egy futárt. A futár jóval hamarább érkezett meg, mint a távirat. Ez első pillanatra ésszerűnek is látszik. Ha a futár egy intézményt képviselne és hagyományos tekintély fedezné, bizonyára neki is lett volna bátorsága a késlekedésre.

Most került kezembe ez a könyv. Azért is érdekelt jobban, mint a többi, mert interjúkötetnek is nevezhető, vallomásnak is, önéletrajznak is. Kevés olyan könyv van, ami annyira rólad szól, hogy szinte az az érzésed, egyik rokonod írta, aki ismer. Tudja, hol születtél, milyen életkörülmények között éltél, milyen volt az időjárás, a bebarangolható tájakat is tudta, […]

Cirmos cicamama már az udvarunkban élt, amikor egyik éjjel bevetődött hozzánk egy kutya. Vagy eltévedt, vagy a gazdája tette ki a szűrét. Hiába kergettük, csak nem távozott. Minden éjszaka visszajárt, és elfogyasztotta a macska ételét, amit kint felejtetrtünk, amikor az bent aludt a konyhában. Reggel Cirmos egyenesen a tányérjához sietett, de mivel az üres volt, […]

A kártyának sokáig nagymálna íze volt, aztán piros kisfröccs, később könnyed fehér hosszúlépés, mostanában inkább keserű kávé. De nem a 20 filléres alapon elszenvedett réges-régi veszteségek miatt, egyszerűen így szeretem.

A négereket nyugodtan védhetem, elsősorban azért, mert nem vagyok (néger. Így szóba se jöhet az a föltételezés, hogy véleményemben a fehérek elleni gyűlölet lappang és tárgyilagos szavakkal egy fekete maffiáról akarom a figyelmet elterelni.

Kissé vonakodtam felütni egy olyan könyvet, amelynek az a címe, hogy Szíved helyén épül már a HALÁLCSILLAG (szerző: Cserna-Szabó András; Magvető Könyvkiadó, 2018.) Már megint egy könyv az emberi tragédiákról, megaláztatásokról, kínzásokról, hát épp ez kell nekem a nyári szabadság idejére, olvasnivalónak? – kérdeztem magamtól, s már tettem volna félre a kötetet. A szerző neve […]

Kisméretű, zsebben is elférő könyvecske a Molter Károly 1971-es anekdota gyűjteménye (Komor korunk derűje, Kriterion), mely 80 rövid írást foglal magába, s némileg azt kívánja demonstrálni, hogy a mindenben a mulatságost kereső író az „átkos múltban” bizony csak hangfogóval ha talált derűre okot. Ez igaz – mint ahogy az ellenkezője is. Mert nem hiszem el, […]

Kissé anakronisztikusnak – ha úgy tetszik, kortévesztettnek – tűnhet, hogy napjainkban, amikor bárki, bármikor és ráadásul rendkívül olcsón fapados repülőgépjáratokkal eljuthat bárhová a világon, akkor valaki hosszú távon nekilát gyalogolni és fejébe veszi, hogy napi 30-35 kilométeres menetben hétezer kilométert tegyen meg, és nem is akárhová, hanem Kőrösi Csoma Sándor nyomában Erdélyből Indiába.

– történelmi (földrajzi, nyelvi stb.) lecke fiúknak-lányoknak – Bevezetés Az oroszhoni médiában pár napja ’címlapsztori’ volt, hogy a szizrányi zsidók visszakapták a zsinagógájukat… Nekem ebben az volt a szenzáció, hogy még Szizrányban is voltak, vannak zsidók. A máig érvényes nemzetiségi meghatározás szerint: jevreji. Ahogyan a nagy Szovjetunióban, úgy a mai Orosz Föderációban is külön rubrika […]

Magamtól nem tudtam volna olyan jól megfogalmazni, mint ahogy a beszélgetés közben rátaláltam. Valami olyasmit mondtam, hogy a diktatúra elemzése közben talán túl sok figyelmet szenteltünk az ügynököknek, lehallgatásoknak, besúgóknak, és nem írtuk le a legalapvetőbb jellemvonását: azt, hogy az emberek nem gondolnak, mert nem gondolhatnak a saját fejükkel, és ezt végül annyira megszokják, hogy […]

A huszadik század elején a Nyugat folyóirat hozta Téophil Gautier francia költő A művészet című versének magyar fordítását (Tóth Árpád e nem mindennapi teljesítményét a jó barátnak, Babits Mihálynak dedikálta). A költemény akkor már jó ideje a tiszta művészet, a l’art pour l’art költői kiáltványának számított, s magán hordozza mindazokat a stíluseszményeket, melyeket az ennek […]

Több mint nyolcvan éve, 1935. augusztus 30-a éjjelén egy Donyec-medencei bányász az éjszakai műszakban, kis híján 6 óra alatt az előírt (nem kevés!) 7 tonna szén helyett majd’ tizenötször annyit – 102 tonnát! – ’menesztett’. Alekszej Grigorjevics Sztahanov ezzel (szocialista) történelmet írt … A ’menesztés’ gépipari-bányászati – vasúti szakszó (a /káder-/politikában egészen mást jelent…). A […]

Beletekintettem a felkelő Napba – ma többször is, a kitárt ablakon át néztem a napfelkeltét, hálát éreztem, hogy még láthatom, és Angyalom, rád gondoltam. Aztán visszafeküdtem, behunytam a szemem, és láss csodát, egy óriási szürkés-feketés ködszerű foltnak a közepén tovább tündökölt a nap aranysárgán, vakítón, még a közepén lévő sávnyi felhőcske is benne volt,

Mély szomorúsággal vettem tudomásul, hogy Kakuts Ágnes színművésznő tegnap örökre elaludt… 81.-ik évében érte a halál a budapesti Ódry Árpád színészotthonban. Fiát, majd férjét, Czikéli László színművészt jóval korábban elveszítette. Egyedül maradt. Tavasszal látogattam meg. Drága, kedves, már mindenbe belenyugodott embert találtam, aki örült az unokáinak és köszönettel vette kézhez a Thália erdélyi napszámosait. (Talán […]

Az előszoba felől matatás, majd egy hangos zutty törte meg a hajnali csendet. A postás dobta be az újságot Elég egy pillantás vetnem a címlapra, hogy rájöjjek: az újság tizenötezer évvel ezelőtti példányát tartom a kezemben. Ha én ezt elmondom a sakk klubban! Gunnar szerint akkoriban nem tudtak sem írni, sem olvasni. Elmondom neki a […]

Bánffy Miklós trilógiájának bemutatójáról “Miért ne rendezhetnénk pikniket Hunyadi János születésnapján?” – kérdezi Smaranda Enache a Bánffy-kötet bemutatóján. Egy olyan identitást mutathatnánk meg így, amely páratlan a világon, hiszen a svájciaké sem ilyen: ott a különböző etnikumok egymástól elkülönülve élnek, és az a multi-, illetve plurikulturalitás, amely nálunk megfigyelhető, ott hiányzik.

I. Várok. Bóbitám kémény­nyi sötétje az ar­com­ba lóg. (Függöny a fal előtt, fi­nom­ra csi­szolt cit­rom­sze­let, me­revséggé boly­dult in­du­lat.) Lábujj­he­gyen nyújto­ga­tom ma­gam, átnézek az előttem tor­nyo­suló, sürgős, vagy leg­alábbis ha­laszt­ha­tat­lan ten­ni­valókon, és inkább csak léte­zem. Azt mondják, ez így, önmagában gyat­ra cél. Hadd mondják.

Honnan ez a kitartó, szaggató gyomorideg? Ez a szüntelen nyugtalanság? Honnan? Csak úgy, a semmiből? Csak úgy, magától? Hozza a szél, az időjárás? A világ folyása, a kiszámíthatatlanság? Ki tudja… Jön, jön és itt van, szorít. Régen nem így volt. Ha jól emlékszem. Régen minden más volt. Lehetett terveket szőni. Esztendőkre, évtizedekre. Egy életre. Az […]

Szeptember elsején életbe lép az új romániai nyugdíjtörvény, amelynek értelmében a nyugdíjpont értéke 1100 lejről 1265 lejre, tizenöt százalékkal – ezzel egyidőben a garantált minimálnyugdíj értéke tíz százalékkal, 640 lejről 704 lejre – emelkedik. Kereken egy év múlva, nem mellékesen választási évben, a nyugdíjpont értéke a mostaniról 1.775 lejre, azaz újabb negyven százalékkal nő. További […]

Segesvár 28 ezres kisváros bő órányi buszútra Marosvásárhelytől. Már négy éve a nagyobb városban élünk, eddig mégsem tudtuk, hogy immár 17. éve szervezik a Proetnica fesztivált. “Ennek a fesztiválnak az eszméje Dosztojevszkij Puskin-beszédében található” – mondja Volker Reiter, a fesztivál szervezője, aki bizonyára megörült nekem a Facebook-nevem miatt (Ivn Karamazov), hiszen szlavisztikát végzett Németországban. Hazatérve […]

Bevallható szokásunk, hogy amikor a súlyosan európai történelmi vétségekről (szentföldi hadjárat, földközi-tengeri és atlanti gyarmatosítás, földrész-megosztó háborúk, vallásháborúk, népfelkelések és birodalmi konfliktusok) bűneiről, saját felelősségről van szó, mindig megtaláljuk az okokat, a szövetségeseket, a lepaktálókat, árulókat, megúszókat, kollaborálókat mint kísérő okokat és szégyenfoltokat.

A vasfüggöny kifejezést Churchill találta ki. Damoklész kardjával ellentétben, ami, ha fejünk fölött vészjóslóan függ, és vagy leesik vagy nem, a vasfüggöny még a fejekben is megtalálta helyét határokon innen és túl. A magyar–osztrák határon az illegális határátlépések ellen egy 260 kilométer hosszú, aknazárral biztosított szögesdrót kerítést építettek 1949-ben. A kezdeti aknazár helyére, mely sok […]