Babits Mihály fentebb idézett sorai Martin Scorsese legújabb alkotása, a 2016-ban készült Némaság (Silence) című film alatt jártak az eszemben. És mint az igazán fontos művek, később kezdett „dolgozni” bennem, nem hagyott nyugton, ideszegezett a számítógép elé, és arra kért, gondolkodjam róla.

1987. július 10. Szemerkélő esőben sétáltam és, hosszú idő óta először, Tallián László jutott eszembe. Tallián velem együtt raboskodott Recsken. Rabtársamnak mégsem nevezhetem, mert kápó volt. Mindent elkövetett, hogy agyondolgoztasson bennünket, ugyanis Nagy László, az ÁVO politikai tisztje megígérte a kápóknak: szabadon engedik őket, mihelyt kipusztítottak mindnyájunkat. Tallián különlegesen gyűlölt, mert esténként előadásokat tartottam rabtársaimnak […]

Azt hiszem,  egyetértenek velem abban, hogy kizárólag érzelmi alapú székelyföldi területi autonómiát létrehozni lehetetlen. A gyakorlati, mindennapokban használható autonómia mindenekelőtt értelmi, ha úgy tetszik racionális alapú megközelítést igényel, bármiféle érzelmi megközelítés szimbolikus játék és pótcselekvés marad.

Az a gyanúm, hogy hamarosan meggazdagszom. Legalábbis erre enged következtetni, az egyik magyarországi televízió, az RTL Klub jókora riportja, amelyet Ceaușescu születése napja alkalmából mutattak be. Arról szólt, hogy milyen nagy számban vannak még ma is, akik mindenek fölött tisztelik ezt a már tíz éve csúfosan megholt embert.

Július 21-én együtt ebédeltünk a marosvásárhelyi Laci csárdában Barabási Albert-Lászlóval és feleségével, Janettel. Múltról, közös emlékekről, jelenről, jövőről beszélgettünk – tudományos munkásságáról, családjáról, terveiről. Megemlítette, hogy van egy közös pályázatuk Lovász László matematikussal, a Magyar Tudományos Akadémia elnökével. Ez nekem annyira fontosnak tűnt, hogy aznap esti fellépése során hozzászólóként a Kultúrpalota kistermében összegyűlteknek is elújságoltam. […]

– Először nagyanyám, Bede Márika biztatására álltam be ministrálni, de utána annyira megszerettem, hogy egy időben el is határoztam, magam is pap leszek – vallotta be egyik estén az apám. – Aki vállalkozott a ministrálásra, annak szépen, példásan kellett viselkednie a mindennapokban is, mert akárki nem állhatott az oltár elé, a pap bácsi mellé segítkezni, […]

1987. július 9. Ma délután egy óra hosszan különös, hátborzongató, ismeretlen remek zenét hallgattam a rádióban. Csodásnak találtam – de én nem tudom a zenét megítélni. A végén bemondó világosított fel, hogy héján udvari muzsikát hallgattam a XI. századi Kyotóból. Vancouver Islandről azt állítják a geográfusok, hogy sok millió év előtt Japán keleti partjáról szakadt […]

A. Gergely András: 1956 – posztforradalmi emlékezet… A magyarországi pártnyilvánossági és sajtótörvény, avagy sajtónyilvánossági párttörvény eljutott önmegsemmisítő egyeduralmiságának egy igen kimagasló csúcsára. Persze, nem lehet tudni, csak a magyarországiak tanultak a románoktól, vagy fordítva, vagy csak csereszabatos intézményesülési folyamatok zajlanak, de elértük az egyeduralmi rendszerek politikai nyilvánosságának szintjét: ha két ember az utcán összejön és […]

1987. július 7. Hosszú, reminiszcenciákkal zsúfolt levelet kaptam egyik amerikai katona bajtársamtól, aki mint a University of Western Illinois történelemtanára vonult nemrég nyugalomba. John Collins a háború után tovább szolgált a hadseregben, mert világot akart látni és nem volt elég pénze, hogy történelmi tanulmányait folytassa. Saját kérelmére Berlinbe került: elsősorban a harmincéves háború érdekelte, mely […]

Az egész úgy kezdődött – mert minden kezdődik valahogyan –, hogy a biztonsági nem engedte be a két csórócskát. Hármójukra fogtam a kamerát, mert tiszta sakk-mattnak láttam a helyzetet, mire az egyik legényke kipattant a képből: engem ne fényképezzen, nem vagyok én filmszínész! Azt látom. S hogy bemenne, csak épp nem engedik. Megszólal a biztonsági: […]

Bevallom, az elmúlt szombaton, a Szövetségi Képviselő Tanácsa ülésének én voltam a leghűségesebb hallgatója. A magyarázat egyszerű. Az RMDSZ vezető testületének üléseiről az utóbbi időben csak különböző médiaszemelvényeket olvastam, láttam vagy hallottam és ez természetes is, hiszen az órákon át tartó gyűléseken elhangzottakat valamiképpen össze kell foglalni, még azzal a kockázattal is, hogy az újságírók […]

Ők, 111-en… 2016 folyamán több közleményünkben is ízelítőt adtunk Csete Örs 2001-ben, a Magyar Napló kiadásában megjelent 1956 Budapest c. fotóalbumából. A szép kiállítású, magyar és angol nyelven megjelent kötet  44 személyes vallomást tartalmazott a forradalomban való részvétel körülményeiről,  és kétszer annyi fotót – a mesélőkről készült korabeli, illetve a történet elmesélésének idejéből származó portrét […]

1987. július 4. (II) A mai postával jött … levél arról tudósít, hogy a torontói egyetem egyik tanára könyvet jelentetett meg. A könyv, pontosabban könyvecske tárgya: amit szerzője „kanadai-magyar irodalom” névre keresztelt. Nyomtatványában két magyar író-kartársammal mér össze és nem éppen hízelgő eredményre jut.

Gáll (Glantz) András: A sztrájk, amelyről senki se tudott Egy őrségváltás 40. évfordulójának margójára „Aki fiatalon nem kommunista, annak nincs szíve. De aki idősebb korában is kommunista, annak nincs esze.” Ez közmondás lett volna? Én egyetlen egyvalakitől hallottam, egyik apai nagybátyámtól, aki ugyan fiatalon se volt kommunista (velem ellentétben), de azért túl élete delén se […]

Erdélyben tapasztalatom szerint nem sokan követik különösebb figyelemmel az európai uniós híreket, tudósításokat, közleményeket, adatokat. Sajtónk fel-felkap néha egyet-egyet, amikor azok, akik tematizálják a hazai közéletet – jobbára román lapok, portálok, hírügynökségek, illetve az MTI – felfigyelnek rájuk, mert egyébként jóval több oldalaikon a kattintáshozó „látványos”  tartalom, a „házunk tája”, a „mi kutyánk kölyke”, a […]

1987. július 4. (I) Reggelre ragyogó napfény köszöntött. Itt, sajnos, soha sincs annyi belőle, hogy mindent felszárítson. Jó nádpálcát találtam az egyik szekrény aljában. Kölcsönvettem sétára. Bot a kézben: bennem azt az érzést kelti, hogy én vagyok a gazda, a környék örökletes tulajdonosa és minden az enyém, amit pálcámmal megérintek: az ösvény, a fű, a […]

Szavát szegi „A hatalom megszegte a szavát…” – olvasom. Vagyis a hatalom nem tartotta be ígéretét, nem tette meg azt, aminek teljesítésére szavát adta, vagy amire a törvény kötelezi. Nem ritka, de annál érdekesebb, hogy a szavát szegi kifejezéshez több hasonlót is találunk.

1987. június 30. Azt hiszem, hogy a kontinensen elterjedt mondás találó, mely szerint Angliában az ajtód elé helyezett tejesüveg teljes biztonságot élvez, de nem így kisgyermekeid, ha házad kapuján kilépnek. E téren sokszoros tapasztalatot szereztem. Reggelenként fiamat autóbuszon vittem első iskolájába. Andris sehogy sem akart velem jönni, úgyhogy fel kellett ráncigálnom a kocsira. Ölembe ültettem […]

Vesztesek között a legvesztesebb, A veszteség dicsérete, A vesztes az igazi győztes stb., ilyen és ezekhez hasonló címek forogtak a fejemben, amikor ennek az igazán nagy – de elsősorban nem költői vénájú – költőnek a verseit olvastam-szerkesztettem-válogattam-korrektúráztam.

Úgy június vége lehetett, amikor a magyarországi kormánypárti média elkezdte pocskondiázni valamennyi csatornáján – és nem kevés van belőlük – az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel-és Igazságügyi Bizottságát, közismert betűszóval a LIBE-t. Azért szedték le a keresztvizet a testületben dolgozó képviselőkről, mert képesek voltak elfogadni, és ennek megfelelően nagy szavazatkülönbséggel pozitívan véleményezni azt a Sargentini-jelentést, […]

Orr A címbeli szónak nyelvünkben nemcsak abban merül ki a szerepe, hogy egyik testrészünket megnevezi. Nemcsak a fitos orr, a pisze orr, a hajlott orr, a széles orr, a tömpe orr vagy éppen a borvirágos orr jellemzi az embert, hanem az orr szó különféle nyelvbeli felhasználása az ember jellemzésén túl a nyelvi kifejezés csodálatos lehetőségeit […]

1987. június 29. (II) …A mai újságban olvastam a perről, melyet a sokszoros milliomos Howard Hughes végrendelete ellen indított háztartásának valamelyik alkalmazottja. Az illető kevesli a ráhagyott félmilliót, mikor Hughes inasa 11 milliót kapott örökbe szolgálataiért.

Itt vannak a németek! A német jövevényszavakból mutassunk be egy csokorra valót. E szavak magyar nyelvbeli meglétét természetszerűen magyarázza a közvetlen német-magyar népi érintkezés, a 12. századtól betelepülő cipszerek, szászok, továbbá a városi élet német nyelvű megteremtőinek, a szorgalmas kereskedőknek és kézműveseknek nyelvi hatása.

Európa nem létezik. Professzor Humboldt, a geológus-geográfus-csillagász-botanikus (egyszóval polihisztor, mint a mi Brassai Sámuelünk) Eurázsia nagy nyugati félszigeteként határozta meg kontinensünket. Csaknem százötven évvel későbbi honfitársa és kortársunk, Angela Merkel ezek szerint egy nem létező kontinens kapuit tárta ki egy gátlástalan népvándorlás előtt, és furcsamód egy nem létező kontinens még mindig létező uniójának bölcs () […]

Olvasónapló Piers Paul Read 1974-ben megjelent dokumentumregénye (Alive – magyar nyelven Életben maradtak címen jelent meg) valós történetnek állít – úgy tetszik – maradandó emléket. Egy 1972-ben, a chilei Andokban bekövetkezett repülőszerencsétlenség történetét és túlélőinek viszontagságait dolgozza fel, a műfaj klasszikus eszközeivel. A könyv mintegy 5 millió példányban kelt el, de ez csupán néhány évvel […]