1987. június 30.

Azt hiszem, hogy a kontinensen elterjedt mondás találó, mely szerint Angliában az ajtód elé helyezett tejesüveg teljes biztonságot élvez, de nem így kisgyermekeid, ha házad kapuján kilépnek. E téren sokszoros tapasztalatot szereztem. Reggelenként fiamat autóbuszon vittem első iskolájába. Andris sehogy sem akart velem jönni, úgyhogy fel kellett ráncigálnom a kocsira. Ölembe ültettem és átkaroltam, mert le akart ugrani a buszról. Közben sírt és torkaszakadtából üvöltött magyarul: „Nem akarok iskolába menni!”

Az autóbusz utasai néma gyűlölettel figyeltek. Eleinte nem fogtam fel, mi a botrányos abban, ha egy apa fiával küszködik, aki nem akar iskolába menni. Aztán rájöttem, mit gondolnak az utasok, a kalauzt és az idősebb diákokat is beleértve. Hogy ez az öregedő férfi reggel fél kilenckor fogott magának egy kisfiút és most hazahurcolja, hogy erőszakot ejtsen rajta. Arab földön ilyen feltételezés mellett szó nélkül agyonverik az idegent. Angliában jogrend uralkodik. Kézzelfogható bizonyíték nélkül nem tesznek ilyesmit, bár biztosak benne és fortyogva tűrik az égbekiáltó gyalázatot. Könyörgésre fogtam: „Angolul mondjad, fiacskám, hogy nem akarsz iskolába menni! Angolul, te csirkefogó!” Rendesen fél perccel leszállás előtt húztam csak ki belőle az „I don’t wanna go to school”-t, mire az egész autóbusz fellélegzett.

Előzmények:  1. rész/ 2. rész / 3. rész / 4. rész / 5. rész / 6. rész / 7. rész / 8. rész / 9. rész / 10. rész / 11. rész / 12. rész / 13. rész / 14. rész / 15. rész / 16. rész / 17. rész / 18. rész / 19. rész / 20. rész / 21. rész / 22. rész / 23. rész / 24. rész / 25. rész / 26. rész / 27. rész / 28. rész / 29. rész / 30. rész / 31. rész / 32. rész /33. rész / 34. rész /