1987. június 29. (II)

…A mai újságban olvastam a perről, melyet a sokszoros milliomos Howard Hughes végrendelete ellen indított háztartásának valamelyik alkalmazottja. Az illető kevesli a ráhagyott félmilliót, mikor Hughes inasa 11 milliót kapott örökbe szolgálataiért.

Hughes szállodák alapításával és az azokban elhelyezett, engedélyezett játékbarlangok felállításával szerezte roppant vagyonát. Nem az újságokból tudom, hogy Hughes a gazdag ember egyik alaptípusához tartozott: vagyonszerzésben zseninek ismerték, egyébként tudatlan volt, rátarti, kellemetlenül ostoba és gyanakvó. Vagyonát elsősorban háztartása alkalmazottaira hagyta; jótékony célra egy fillért sem. Ebben manapság már nincs semmi különös. Legfeljebb azon csodálkozhatom, hogy az újság egyetlen gúnyos megjegyzéssel sem illeti Hughes szolgáját, titkárát, kuktáját és cipőpucolóját, akik egymást perlik, mert keveslik a rájuk hagyott dollármilliókat. Viszont megdöbbentett, hogy az újság szerkesztője úgy emlékszik meg Hughesről, mint egy szentről, holott csak gazdag ember volt.

Az irodalom, a színház, a kabaré, a sajtó, papok és lelkészek prédikációi és a közvélemény nyomása együttesen döntő eredményt ért el a XIX. században. Rákényszerítette a gazdag embert, hogy életében vagy végrendeletében jelentős összegeket adjon jótékony célra, kórházakra, iskolákra, könyvtárakra, művészek és írók támogatására stb. Soha ennyi pénz erre a múltban nem gyűlt össze és az újgazdagok nevét – Carnegie-t, Nobelt, Rockefellert, Rotschildot, Fordot – mindenki ismerte.

A közvélemény nyomása a gazdag emberre manapság szinte teljesen megszűnt; az írók pedig nem törődnek többé velük…

Előzmények:  1. rész/ 2. rész / 3. rész / 4. rész / 5. rész / 6. rész / 7. rész / 8. rész / 9. rész / 10. rész / 11. rész / 12. rész / 13. rész / 14. rész / 15. rész / 16. rész / 17. rész / 18. rész / 19. rész / 20. rész / 21. rész / 22. rész / 23. rész / 24. rész / 25. rész / 26. rész / 27. rész / 28. rész / 29. rész / 30. rész / 31. rész / 32. rész /33. rész /