A pozsonyi német polgárok feje és házteteje fölött minden különösebb baj nélkül röpültek el a forradalom szikrái. Elrepültek volna Pest fölött is, ha a vásárra feltódult vidékiek a németajkú várost két-három napra nem teszik a magyarság fővárosává, és ha nincs az a kis csoport, az a kávéháznyi baráti együttes, amely a szikrákat, szinte a markában, […]

…Forrott benne a vágy, hogy anyját mielőbb láthassa, s betegségében a kívánt segélyt neki megvihesse. Tönkrement s tehetetlen szülei sorsának intézése egyedül reá nehezedvén, hogy gyermeki kötelességének szűkecske jövedelméhez mérten háladatos szívvel meg is felelhessen – e csöndes és olcsó s a mellett könnyen hozzáférhető várost (Vácot) szemelte ki számukra lakásul. Azonban nemcsak erről és […]

Egy napon azt mondta nekem Amerika, ha kíváncsi vagyok rá, húsz dollárért minden porcikáját megmutatja.Vettem hát húsz dollárért egy utazási papírt és fölültem a legelső távolsági buszra.Vidám, francia fiatalember ült mellettem a buszon, néztük a tájat, s beszélgettünk, erről-arról. Kérdezte, hová megyek, mondtam, mehetek akármerre, van egy papírom, azzal mehetek, amerre akarok. Például most egy […]

Az én uram jó ember volt. Szép ember. Nem alacsony, nem magas. Nem kövér és nem sovány. Mégsem olyan átlagos ember, mint sok más. Így, ránézésre semmi különös nem volt benne. Hacsak mélyebben nem nézett valaki a szemébe. Aki mélyebben nézett a szemébe, csak az vette észre, kacag a szeme. Az én uramnak valósággal kacagott […]

Akinek volt vagy van kisgyermeke, jól tudja, hogy mennyire ragaszkodnak a tárgyakhoz. Babákat, kis autókat, plüss állatkákat, vagy akárcsak néhány olyan kendőt, sálat, vagy bármilyen szövetdarabot visznek magukkal, amelyek öntudatlanul is emlékeztetik őket a világnak arra az általuk belátható részére, ahol úgy érzik, hogy ismerősök, ahol úgy érzik, hogy biztonságban vannak. Éppen ezért a lehető […]

Két ember ült egy-egy szép, kerek kövön. A bözödi határban. Az egyik én voltam, a másik egy nálamnál valamivel okosabb ember. Az ő nevét nem mondom meg, nehogy pletyka legyen a beszélgetésünkből. Mert beszélgettünk. Kiadósan. Az egyik legtöbbször Bözöd felé nézett, a másik legtöbbször Bözödújfalu felé. De nem csak a tekintetük, hanem a véleményük is […]

A kis kastély, melynek emeleti szobájában az ifjú pár lakik, az ország egyik legszebb helyén fekszik. Korabeli leírását magától a gróftól bírjuk. „Házam egy kis lejtős magaslaton áll, az előtéren éjszak felé sima, nagy térség, zöld rétekkel és tölgyfa csoportozatokkal, a térséget a Lápos vize kígyózza végig s egy magaslatról egész futása látható, mint ő […]

…Az öreg Szendrey elcsodálkozott volna, ha meglátja, hogy a versírás mellett mivel tölti könnyelmű jövendő veje az időt. Kiadókhoz szaladgál, szervez, tárgyal, szerződést köt az Életképek-kel és a győri Hazánk-kal; január elsejétől mindegyik hat költeményt vesz tőle 50-50 forintért; eladja Emichnek költeményei örökjogú kiadását 1500 forintért, de már a jövőben írandó kötet tárgyában is megállapodik […]

…A költőnek, sajnos, a szerelemnél is fontosabb gondjai vannak: összes költeményének kefelevonatait, a nyomdahibákat javítgatja, a kötetnek, amelyet a „Tisztelet és szeretet jeléül” Vörösmartynak ajánl, a pesti márciusi vásárra okvetlen meg kell jelennie. Vidéki kislányok ilyesmit nemigen értenek meg: Júlia szülei tilalmára, egyszeriben nem írhat a költőnek, ellenben megint szárnyára ereszti a pletykát, hogy férjhez […]

Nem vagyok szakértő, nem is ezért írom ezt a bejegyzést. Hanem azért, mert látom, többen mérlegelnek, „az amerikaiak is megtették a magukét”, „senki sem ártatlan” és más ilyeneket posztolnak, most, amikor ezzel nem megyünk semmire. Hiszen ilyen érvek mindig voltak, vannak és lesznek. Hitler a németek első világháborút követő indokolt sértettségére támaszkodhatott, ki is használta. […]

A nemzetközi vadászatellenes bizottság fölhívását olvasom abban a külföldi folyóiratban, amely nemrég a világ vadászainak lelkesítő eredményeit ismertette. Úgy gondolom, az ilyesmit nevezik közkeletű idegen szóval dialógusnak. Ilyenkor valószínűleg a vadászok lőnek először, azután pedig azok lőnek, akik sohase lőnek, mert nem engedi őket a meggyőződés, a vadászellenes becsület.

– vadászgépektől recseg az égcsak eső még nem bombák hullanakbizsereg a föld magokat növeszta sár pezseg és bugyborog a naptetők alatt és ablakok mögöttbujkálva élünk mint a bogarakvalami készül érezni az ízétde fordul a fény és továbbhalad

A buszra várók azt tárgyalják, hogy mostanában mintha túl sok lenne a temetés. –Most például éppen Miki urat temették, aki Münchenből jött haza a fényes, drága autójával, nem látszott rajta, hogy meg fog halni. –Azon nem látszott semmi. Csak az a sok arany, ami a nyakában lógott, s a csuklóján fityegett… –Mindig tele volt arannyal […]

Kossuth Lajos (Monok, 1802. szeptember 19. – Torino, 1894. március 20.) magyar államférfi, a Batthyány-kormány pénzügyminisztere, a Honvédelmi Bizottmány elnöke, Magyarország kormányzó-elnöke, az 1848-1849-es magyar szabadságharc szellemi vezére, a mai napig élénken él a világ magyarjainak az emlékezetében. Kossuthfalváról származó birtoktalan evangélikus köznemesi család sarja volt, családjának első okleveles említése 1263-ból való.

…Önhittségéről, kezelhetetlenségéről, amelyet akkor is, később is annyian szemére vetnek (s annyian utánoznak), Aranyhoz való barátsága ad igaz képet. Összeférhetetlenségében nincs egy szemernyi irigység vagy önzés. Semmi hasonlóság benne azokhoz a különös bolondokhoz, akik kivétel nélkül csak másokban tesznek kárt, magukban soha. Nem saját érdekeiért: elveiért borítja fel az asztalt s a legszívélyesebb baráti viszonyt. […]

…Nem valószínű, hogy a költő annyit nélkülözött a szerelemben, annyira csak sóvárgásra volt ítélve, ahogy a következő század nőhódító irodalmárai gondolták… Ezer meg ezer lányszív dobogott érte is, rajta múlott, hogy válasszon közülök… Hajlama őt nem azok felé a nők felé vitte, akiket egy intésre párul lehet választani. Hogy mindenkit feleségül kért, aki tetszett neki? […]

Megyek valamit kifizetni, mert ugye, mindent ki kell fizetni, jól van, benyúlok a zsebembe, kiveszek egy marék gyűrött papírpénzt, ahogyan szoktam, a pénztáros asszony nagyot nyel, látom rajta, ideges, egyszer megszólal, s azt mondja, maga így tartja a pénzét a zsebében, összegyűrve, miért nem vesz egy szép tárcát magának, s tartaná abban a pénzét, kisimítva, […]

A romantika e korszaka a férfias férfi számára a rögtöni cselekvést, a kardrántás gyorsaságú döntést írja elő. Nemcsak a költő, minden halandó ihlet befolyása alatt áll. Főleg szerelem dolgában tilos töprengeni…Nem első eset, hogy a fiatal költő szerelmét rögtön házassági ajánlattal fejezi ki; kért ő meg már lányt – aki tetszett neki –, …, puszta […]

Elröpültek udvarom fáiról az ékes tollazatú, kényes madarak. Csak a pintyek és varjak maradtak itt, hogy ne legyek teljesen egyedül, ha jön a tél.Ki tudja, honnan jöttek, mely tengerek felől a sirályok, ellepték a szomszédos tömbház tetejét, naphosszat veszekednek a tenyérnyi pizzán, amit innen lophattak el a nonstop kávézó elől, ahol ricsajjal s részeg csajokkal […]

A pajtások megjelennek a fogadóban, a költő most már három helyre is mehetne lakni. De nem megy, a kortesek azzal fenyegették, hogy visszatérnek – áll elébük, nem szökik meg! Izgatott lelke még jobban felizgatódik. Minden idegszála harcra feszül. Másnap elmegy a főispán ünnepélyes beiktatására, de a legszebben kanyargó körmondat közepén egyszerre föláll. „Jer, menjünk innen […]

Olyan ösvényeket választok, amiken kevesen járnak, vagy senki. Ösvényeim a lábaimhoz igazodnak, kanyarodnak épp arrafelé, amerre én szeretném. Kutyám szaglássza a bokrok, fák tövét, szagjelzésekbe bolondul, úgy szólítom: Szerelem. Más a neve, de én így hívom, ha az erdőt járjuk. A fák közét kémlelem, ha nem vezetne Szerelem, megbotlanék, mert az őzeimet keresem. Naponta látom […]

Ha jól emlékszem, Szakál Mózsinak hívták azt az embert, akinek volt egy pöttyös arcú gyer­me­ke. Bözödön. Ügyes kicsi gyermek volt a Szakál Mózsi gyermeke. Miután befejeztük a magasugrást és a hosszú szünetet, leültem az iskola udvarán egy farönkre, s a további életem felől elmél­kedtem. Egyedül. Odajön hozzám a Szakál Mózsi fia, a pöttyös arcú gyermek. […]

Jól meg kellene erősítsem magam, hogy szó nélkül el tudjak menni egy juhait őríző ember mellett. Ezek a juhaikat őríző emberek általában kevés beszédűek és titokzatosak. Egyszer a bözödi határban, mindjárt az út mellett őrízte juhait egy szürke kinézésű gyermek. Akit én még soha nem láttam. Márpedig én a bözödi gyermekeket egytől egyig mind ismertem. […]

…Szendrey minden szeretetét leányára pazarolja. Attól a perctől, hogy Júlia hazatér Tenczer vagy dallamosabb magyar nevén, Lejtei Lilla szegényes tanintézetéből, ő körötte forog az az egész, magtárakká és gazdatiszti lakássá hanyatlott erdődi vár. A tanintézetben a német szón, a kézimunkán és zongorázáson kívül csak olvasásra, regényolvasásra, vagyis a kor leánynevelő elvei szerint ábrándozásra oktatták. Úrikisasszony? […]

Bármit írok, írhatok, csak széljegyzet lehet a kultúra, a költészet margójára. A nagyok mindig tudtak egymásról. Felismerték szavaikban, műveikben a szellemet. Pilinszky József Attilát a legmodernebb „élő” költőnek tartja. Mozarti tehetségű és jézusi sorsú – írja.A vers, ha vers, tetten éri benned az embert. Belőled szól, téged mond, helyetted nyitja ki a száját. Azt írja […]