1944. február 28.  Zombor felett ólmos az ég. Hatalmas hópelyhek hullanak.     Arnold Kreutz asztalosmester a gondosan megmunkált, megrendelt szekrényen az utolsó simításokat végzi. Munkájában mindenekfelett hisz. Hogy szakmájának mestre, többszörösen bizonyította. Faragott bútorai Európa-szerte számtalan úri házat díszítenek, néhány a Karađorđević kastélyt is. De ahogy kitört a háború, minden megváltozott. Testvére, Max már 1940-ben a […]

Rozsé kapott egy írógépet. Ajándékba kapta, mert ilyesmit sosem mert volna venni magának, határozottan szégyellte volna, amolyan hipszterségnek tűnt volna a számára, hogy egy olyan eszközt vegyen magának, amit nem érzett igazán korhűnek. Miközben igazából sosem érdekelte igazán, hogy mi korhű és mi nem az, zenéből is inkább a régieket hallgatta, a fekete-fehér vagy némafilmeket […]

Ha a szomszéd szobából nem jön olyan erőszakosan át az esti telenovella kezdő dallama – Meredith már betéve tudta minden sorát, pedig csak az anyja és nagyanyja nézte vallásos, kihagyhatatlan áhítattal estéről estére –, szinte kiáltásként hallatszik az aktahalom mögül alig kilátszó lány sóhaja. Lassan vége a hétvégének, vasárnap este, és ő újból nem készült […]

Hajnali négy óra. Két rendőr áll mellettem, távolsági autóbuszra várva. Az egyik rendőr neve Vasile, a másiké Popica. Ezt onnan tudom, hogy az egyik azt mondta a másiknak, hallgass ide, Vasile. És Vasile azt válaszolta, előbb tehallgassmeg engem, Popica. Na, akkor kezd el te, Vasile, mondta Popica.– Nem az volt a betörő, akit megfogtunk.– Azért […]

Nem ismersz meg? Az utcai forgatagban gyakran hallani effélét, ketten összeszaladnak, micsoda véletlen, örülnek, hátba veregetik egymást, aztán közelebb lépnek, mintha éppen most döbbennének rá életük értelmére, nagy, széles kapu a mosolynak, újabb ölelkezés, puszik, könny is.És állnak ott, az emberhömpöly közepén, és boldogan akadályozzák a forgalmat. Kerülgetik őket, esetleg meglökdösi valami százszatyros bevásárló; mire […]

A szerzőről részletesebben a Wikipédián: https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy_D%C3%A1niel_(%C3%ADr%C3%B3) Gazdag életművében fontos helyet foglal el a regény és a novella. Kisprózájához újságírói tevékenysége bőséges forrásanyagot szolgáltatott. Az erdélyi két világháború közti magyar próza kiváló képviselője. Különösen népszerű Cirkusz c. allegorikus regénye. Alább novelláira hívjuk fel a figyelmet, melyek  egy 1925-ös gyűjteményben (Egy szegény kisfiú élettörténete. Novellák; Révész, Marosvásárhely, […]

Első lakásunk Stockholmban a Trekanten tóra nézett. Nagyon meglepett ismerkedő sétánk alkalmával a tóparton elhelyezett tábla, ez állt rajta: ”Håll Sverige rent!” Ami magyarul annyit tesz: Tartsd tisztán Svédországot! És hát valóban tiszta volt a tó környéke, a környék, legalábbis Stockholmnak az a része.Harminc év telt el azóta. Mi elköltöztünk a Trekanten közeléből, hogy az […]

A múltból kiemelkedő egyes mozzanatok nem haladhatnának át olyan élénken és újszerűen a jelenemen, ha a maguk idejében, amikor megélt pillanatok voltak, megértettem és átláttam volna őket. Akkoriban talán mindig újra elöntött azoknak a dolgoknak az áradata, amiket meg kellett tennem – vagy éppen el kellett kerülnöm. Minden történésbe beférkőzött és benne is ragadt egyfajta […]

A Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet elvégzése után megpályázott egy tanári katedrát a szülővárosában, *-ön. Meg is kapta egyből, naná, hogy megkapta, miután véletlenül épp az édesapja volt az igazgató.– Isten hozott a nemzet napszámosai közt! – ölelte át fiát az igazgatói szobában idősebb Tuba Antal, egy alacsony termetű, agilis történelemtanár. – Nem győzöm hangsúlyozni, miszerint […]

Egészséges, szép hajtásai voltak a fikuszunknak. A legszebbiket letörtem és azt mondtam, ajándéknak ez jó lesz. A szülész professzornak. De vihetnék még valamit, mert ennyi nem elég. Egy szülész professzornak. Különösen azért nem elég, mert énnekem fiúgyermeket fogott ki. És még különösebben azért, mert a szülész professzor kizárólag leánygyermeket tudott magának összehozni. Hármat is. Három […]

Péter szerelmes volt, sőt, nagyon szerelmes egyik barátja húgába. A lány egy viszonylag nagy, bár kissé roskatag épületben lakott egy csendes, kis utcában. Bea (így hívták a kis szöszit) szüleit nem ismerte, és a házukban sem járt mostanig. A barátja, de maga Bea is többször megígérte, hogy egyszer elviszi hozzájuk, aztán valahogy mégsem lett semmi […]

Igazán szép nő volt ez a Bodóné! Ismerik? Nem? Na ja, hiszen csak egy kitalált mesehős! –mondanák egyesek. Gondolják? Hátha találkozott vele mégis valaki! Oké, ha nem is pont vele, de más, hozzá hasonló típusú asszonnyal! Szóval szemrevaló nő volt a Bodóné. Termete arányos, szemöldöke fentről lefelé, az orrnyereg felé ívelő, ajkai vékonyak, szeme nagy […]

Heten voltak testvérek. Az apa nyomdász volt, az anya szakácsnő. Mindketten komoly gondolkozású, becsületes emberek. Mi tagadás, a becsületes elég közhelynek hangzik ahhoz, hogy manapság ilyen szóval keltsünk érdeklődést valaki iránt. Sőt, egyesek szerint talán gyanús is. De milyen szóval jellemezhető a legtömörebben az, aki valóban becsületes? Hát, hogy becsületes, tehát maradjunk a közhelynél. Ora […]

Emil Brumaru emlékére Fura volt ott látnom egyedül az asztalnál az Allegria szálló elegáns teraszán, mialatt mi, hét-nyolcan írók és kritikusok a kávénkat szürcsölve dumálunk a másik asztalnál, amely meglehetősen távol áll az övétől. Gondterheltnek látszott, ki tudja, miért, aztán arra gondoltam, hogy a Nagydíj jelöltjeként óvakodik a zsűritagokkal együtt ülni. Mint az esemény szervezője, […]

Csendélet macskák nélkül Felébreszt a csönd. Kint világos van, a szilvafa kopár ágai meg-megrezdülnek, a gázbojler gőzét az ablakhoz csapja az időnként feltámadó szél. Az ajtó bedagadt az éjszaka, hangosat horkan a linóleummal borított padlón. A konyhában, az asztalon a tegnapi vacsora nyomai között hever Muszi, a tarka macska. Állát és mellső lábait a fűtőtestre […]

Voltál már szabadságon? Á, nem igazán. Az én szabadságom arra korlátozódik, hogy egy hetet Szovátán unatkozom. Meggyőződtem róla, hogy képtelen vagyok a szabadságra. Ez azért van, mert minden meggyőződés a szabadság akadálya. A helyzet az, hogy lusta vagyok. Én mindig csak elképzelem, hogy mi lenne, ha ide meg amoda mennék egy jót szabadságolni; aztán nem […]

Az utolsó cigaretta / Ultima țigară A dohányzást, akár az újságírást, hosszú évek alatt sem tudtam abbahagyni, pedig mindkettő rosszat tett nekem. Ma is úgy találom, hogy a cigaretta a kedvesebb szenvedély. A szűrő nélküli Carpaţi karmolása reggel a torkomban maga a halál íze. Napi hatvan koporsószeggel valóban a halállal flörtölsz, ez pedig, míg fiatal […]

Vénasszonyok nyara A repülőgépünk megstuccolja a vecsési káposztásföldeket, hogy aztán keményet zökkenve érjen földet. A kiskatona szemmel láthatólag fáradt, a vámosok egykedvűen néznek maguk elé. Ahhoz képest, hogy két órával ezelőtt 5-6 fokban dideregtem, szinte sokként ér a 15 fokos hőmérsékletkülönbség. A repülőtér kijáratánál kutyák hevernek a még meleg aszfalton. A sógorom messziről integet, átveszi […]

1 Délelőtt fél tizenegykor, amikor még nem volt otthon senki, csöngettek. Kati ajtót nyitott.Szemüveges, alacsony férfi lépett az előszobába. Keménykalapot hordott, sárgazöld felöltőt. Körültekintett, és így szólt:– Maga, lelkem, a Török Kati?– Én – mondta a lány, s letette a porrongyot.– Biatorbágyról jövök – szólt a látogató.A lány rámeredt az idegenre. Látszott rajta, hogy úr. […]

A kajabonokat nyomban kiosztották, Laboda Jusztina odaadta a kulcsot, hazaszalajtotta Csubit, és elhozatta házának tisztaszobájából, az ágy alól, azt a két liternyi dugipálinkát, amivel nyugalmazott besúgó fiát kívánta megtisztelni szilveszterre. Örömmámorban koccintgattak, majd a fekete sereg sűrű búcsúzkodások közepette elpályázott az ismeretlenbe, amelyből felbukkant volt.

Az ostromgyűrű bezárult. Az utca végén megjelent a parancsnoki dzsipp, mögötte két harckocsin töltött puskákkal símaszkos fickók, lövésre készen fürkészik a lepusztult, poros és törött ablakú házak frontját, nehogy rájuk ugorjon valami terrorista mándruc. A szégyentábla helyén Cókmók Csubi és Kaptán Burzó fogadja a betolakodókat. A símaszkosok leugranak, se szó, se beszéd, szétfelé rúgják a […]

Kisfutuczkó alig tizenöt kilométerre esik Nagyfutuczkótól, mégis egy világ választja el a két falut. Ezt a világot úgy hívják, hogy Rókák pusztája, egyszerűbben csak Róka-puszta. Közben egyáltalán nem puszta, hanem inkább dimbes-dombos vidék, közepén a Kutyapisilő nevű szelíd patakkal, amely csak tavaszi esőzések idején mutatkozik teljes valójában; télvíz idején úgy elrejtőzik, mint valami depressziós vakondok. […]

Benedek unatkozva, ugyanakkor betegen heverészett a tágas, kétszemélyes rekamién. Erősen náthás volt, és már két napja birkózott ezzel a kellemetlen hűléssel. – Semmiség! – törölgette orrát az Alföldi Helikon szerkesztőségében. – Csak szimpla nátha, ami egy-két nap alatt magától is elmúlik. – Az lehet, de ragályos, és nekem semmi kedvem elkapni – kapta orra elé […]

III A hajnal: a szerelem ideje. Mivel Éósz, titánok lánya, az aranytrónusú, rózsásujjú, sáfrányleplű istennő az ágyába fogadta Árészt, a hadistent, a megcsalt feleség, Aphrodité azzal büntette, hogy örök vágyakozást ébresztett benne. Éósz nimfomániás.

,,Babaka drága”, Ildit, a testvéremet, aki minden cselekedetében különleges volt, már kicsi korától így szólította anyám. Ezt a különlegest úgy értem, hogy furcsa, és enyhén rafinált, csak így hogy különleges, finomabban hangzik. A lényeg az, hogy mindig kieszelt valami csalafintaságot, amiből baj lett, s amiért aztán én húztam a kurtát.