A kárpáti vihar (2) Az órája negyed ötkor megállott. Bántotta. Milyen gonddal igazította be tegnap . . . Persze, az éjjel nem vetkőzött le s az ujjainak nem jutott eszébe, hogy felhúzza. Mintha maga az idő is megállott volna. Szolnokon porosz katonákat látott. Ott álldogáltak a sárga fal tövén, zömök, szakállas, vastagbajszu emberek, olyan otthonos […]

A kárpáti vihar (1) A Nyugati pályaudvar hatalmas sötét vas ivei alatt, amelyek ma este még magasabbaknak és sötétebbeknek látszottak, mint máskor, Dóry Bandi vadonatúj hadnagyi uniformisában beszállott az egyetlen vonat egyik első osztályú félfülkéjébe. — Na itt eltanyázunk Munkácsig, — mondta a kalauznak, aki szeretettel és derűsen lyukasztotta ki az igazolványt s azt mondta […]

A lokálpatrióta hős * „Csak az zavar e semmiben, mért nincs bűnöm, ha van.” (J. A.) ILYENKOR reggeli ébredéskor reszketés fogta el. A fagyott birsalmákat nézte a szekrény tetején (vagy csak képzeletében); mintha az illatukból vacogtató hideg sugárzott volna most feléje, akár a lövészárkokból.

abrét / abtreten / lelépni agyusztálni / adjustieren / öltözködni, felszerelni (katonát) avanzsálni / avancieren / előlépni (valamilyen rangba), előrenyomulni (hadműveletben)

A halálfélelemről Egy sebesült főhadnaggyal, tartalékossal beszélgettem a halálfélelemről. Vaskereszt és Verdienstkreuz volt a mellén, tehát bátor katona volt, a civilben vármegyei tisztviselő és éppen őt gondoltam alkalmasnak, hogy a halálfélelemről nyilatkozzék, aki tartalékosoknál szokatlan magas kitüntetéseket érdemelt ki katonai erényeivel.

A meggyötört Háború volt. Kis copfos áldozat, úgy vesztél el, hogy életben maradtál. Körhinta szállt – s a bólongó lovak száján is áradt a halotti szag. Az élet íze ez, akármit ad már.

Az első világháborúról többször elmondták már, hogy minden huszadik századi rossznajk, szörnyűségnek az elindítója volt. Itt „próbálták ki” s alkalmazták „sikerrel” a ma elegánsan genocídiumnak nevezett népirtás elméletét és technikáját, amit aztán a hitleri időkben ragyogóan tovább fejlesztettek.

Minden késő ősszel minden késő ősszel a hadak vonulása, a hadak vonulása ősszel elakad. És fázó katonák hevernek szerteszéjjel a házban, a padkán, havas tetők alatt.

A túláradó háborús lelkesedésről Bécsben az egész város forrongott. Először riadalmat keltett a háború híre, hiszen senki sem akarta, a népek sem, a kormányok sem óhajtották ezt a háborút, amely a hitványul blöffölő, a tűzzel játszó diplomaták kezéből mintegy kicsusszant végül, de amikor már nem volt visszaút, az iszonyat hirtelen átcsapott mérhetetlen lelkesedésbe. [..,]

Drezda – Tizenhétezer darab kekszből épít síremléket az áldozatok tiszteletére az első világháború kitörésének 100. évfordulója alkalmából az új-zélandi Kingsley Baird Drezdában. A síremlék ehető „építőköveit” olyan tésztából formálták, amilyenből az első világháború ausztrál és új-zélandi katonái számára sütötték a szárazkekszet.

A lövészárok levelezés egy változata következik. Egy francia katona írta ezt a levelet régi jó barátjának, aki magyar katona. Kedves kezek közvetítették levelét, melyet oly közvetlennek s minden egyszerűsége mellett érdekesnek tartunk, hogy fordításban bemutatjuk: 1915 január 11-én Kedves Barátom! Köszönöm, hogy gondolt reám s arra, hogy híreket adjon magáról, már nyugtalan voltam maga miatt, […]

A brassói 24-es honvédek kézdi-vásárhelyi zászlóaljától gyűjtött első világháborús katonanótákat Biró Lajos főgimnáziumi tanár, amikor a Brassóban felállított tartalékos tisztiiskola oktató tisztjeként szolgált. Ezekből az 1916 áprilisában, a Székely Újságban megjelent dalokból adunk közre néhányat. Ferenc Jóska most jött ki a miséről, Eloszlott a búbánat a szívéről Azt hallotta az Istentől, hej-haj! magától, Szalad a […]

Az elesett katonák emlékére Szalay Ferenc képe alá „Kedvesek és szerelmesek, hitvesek és jegyesek, apák és fiak, hozzátartozók, hős és nem hős katonák, hazánkfiai emlékére, akik nem tértek vissza szeretteikhez többé a háborúból.”

Árokban, roham előtt (Utánaérezve egy sebesült elbeszélésének) Mi minden kellett azelőtt: kényelem, meleg, finom ételek, hangúlatok, nők, vastag szivarok,

A párizsi rokkant A párizsi rokkant újdonatúj géplábával vígan kopog a nagy körúton, ott, ahol a legtöbb ember csetlik-botlik, siet, rohan, ácsorog vagy sétálgat, egy kis napfényt lesve. – Ó, milyen jó, hogy géplábam van!… és hogy az egyik karom is hiányzik, tehát a biztonságom már tökéletes!… – hálálkodik magában a sorsnak.

Hogy véletlenül tévedés ne essék a dologban, nem azokról a gulyás ágyukról nevezett tábori konyhákról van szó, hanem arról az itthonmaradt tábori konyháról, mellyel meg van akadva a gazdasszony, minekutána Rézi néni szakácskönyve bölcsen adja azt a tanácsot, hogy: végy négy font finom fehér lisztet… ellenben a szegény gazdasszony nem tud venni egy font fehérlisztet […]

Versailles unokája, Jalta gyermeke Jövőre üljük az I. világháború kitörésének 100 éves jubileumát. A horvát lapok máris jelzik, hogy ebből az alkalomból színre viszik Miroslav Krleža Galícia című drámáját, s vele kapcsolatban nagy kiállítást is szerveznek. Megemlékeznek a Szent István csatahajó elsüllyesztéséről, s az érdekesség kedvéért megemlítik, hogy ezen a hajón tíz nemzet legénysége szolgált.

Ó, az a csodás a háború… A sötét terveiről híres Apis Dimitriev ezredes, a Fekete Kéz nevű szerv terrorszervezet vezetője 1914 tavaszán úgy döntött, felfegyverez egy csapat fiatal hazafit Gavrilo Princip vezetésével. Azt eszelték ki, hogy a boszniai Szarajevóban tett látogatása alkalmával meggyilkolják Ferenc Ferdinándot, Ausztria trónörökösét. E lokálisnak tűnő döntés közvetett hatásai meglepően figyelemreméltóak […]

A Honvédelem.hu szubjektív listája – az első világháború kitörésének századik évfordulója alkalmából − olyan, mindenki számára olvasásra ajánlott könyvekből állt össze, amelyek a Nagy Háborúról, illetve a kegyetlen harcokról szólnak.

Szesszel, késsel menjetek csak ölre, szórjatok csak ijedelmet, átkot, földért áldozzatok vért meg éltet! Ám a kedves mégsem lesz tiétek.

Miután az első világháború kitört, a brit hadsereg a legtöbb lovat felvásárolta, hogy aztán átdobja őket a nyugati frontra. A hazai termelés persze nem állhatott le, a földművesek és kereskedők így új „hátas” után néztek – mivel öszvér sem akadt, hirtelen tevék és cirkuszi elefántok lepték el az angliai földeket a munka zavartalanságát biztosítandó.

Csukaszürkében (Részletek egy önéletrajzi visszaemlékezésből) Szép június volt. Általában — úgy emlékszem — abban az évben, 1914-ben nagyon szép volt a tavasz Kolozsváron. Meleg, simogató, szerelmes napok… Június volt, nyár eleje. A kertekben nyílt a bazsarózsa és a jázmin. És én alapjában tele voltam életörömmel.

A HÁBORÚNAK SOSINCS VÉGE A minap eszembe jutott Zseleznyák, a hős partizán. Az ukrajnai zavaros helyzetet elemezgették valamelyik zajháttérnek használt rádióadón, szóba került – a Krím után – Odessza, esetleg Herszon „visszacsatolása” is. A bolsevik hős pedig a herszoni réten, egy útszéli domb alatt alussza örök álmát.