A Honvédelem.hu szubjektív listája – az első világháború kitörésének századik évfordulója alkalmából − olyan, mindenki számára olvasásra ajánlott könyvekből állt össze, amelyek a Nagy Háborúról, illetve a kegyetlen harcokról szólnak.

Miután az első világháború kitört, a brit hadsereg a legtöbb lovat felvásárolta, hogy aztán átdobja őket a nyugati frontra. A hazai termelés persze nem állhatott le, a földművesek és kereskedők így új „hátas” után néztek – mivel öszvér sem akadt, hirtelen tevék és cirkuszi elefántok lepték el az angliai földeket a munka zavartalanságát biztosítandó.

Kedves Pistám! Isten hozott ide, a hetvenen túliak kerítése mögé, ahová bejutva immár a nagy öregek közé sorol az ember. Örömmel látom, hogy Te is megfutottad azt a távot, amin túl már úgy vehetjük, hogy a harcunkat megharcoltuk, s ami bennünk jó volt, azt becsülettel kisajtoltuk – még akkor is, ha kiderült később: olykor méltatlanokra […]

Hadseregünk repülőgépei a szerb és orosz harctéren a nagy háború kitörése óta számos alkalommal tettek csapatainknak rendkívül értékes szolgálatokat, A bátor repülőgépesek mindig pontos adatokat tudtak hozni az ellenséges hadállásokról, az ellenség szekérvonatainak útjáról és a tartalékcsapatok felvonulásának irányáról.

Plugor Sándor és Szilágyi Domokos közös művével, az Öregek könyvé-vel ünnepelte a Balassi Intézet Bukaresti Magyar Intézete a Magyar kultúra napját. A Szilágyi Domokos Öregek könyvéből készült monodrámát Harsányi Attila miskolci színművész adta elő, a Plugor Sándor rajzaiból készült kiállítást a grafikus özvegye, Miklóssy Mária nyitotta meg, aki Nagy Máriával, Szilágyi Domokos utolsó élettársával emlékezett […]

Kevesen tudják, hogy a Forrás-nemzedékben a hatvanas évek végén feltűnt fiatal írónő, Domokos Eszter (született Deutsch Veronika), aki élete nagy részét Nagyváradon élte le, tulajdonképpen csíksomlyói születésű. Helyismereti kutatásai során bukkant erre az adatra Daczó Katalin, aki a Hargita Népe számára (2014. március 28.) interjút készített a néhai írónő fiával, a Budapesten élő Szele Tamás […]

Miért nem magyar Hindenburg? Vacsoránál beszélget az apa gyermekeivel a háborúról. Mindenfélét kérdeznek a gyerekek. Végre is a legkisebb fiu haragosan veti oda: — Szép, szép, de van egy nagy hiba. — Mi az fiacskám ? — Az, hogy miért nem magyar Hindenburg?

Nőnapi meglepetésként a Hargita Népe riportere, Daczó Katalin valódi kuriózummal felérő meglepetéssel szolgált az olvasóknak: felkutatta és megírta az első csíkvármegyei szépségverseny történetét, illetve szereplőit. Riportját a továbbiakban részletesen ismertetjük.

Egy pillanatig sem volt magába zárkózó, rejtőzködő típus dr. Veress Albert csíkszeredai elmegyógyász – sőt, mondhatni, ennek épp a szöges ellentéte az igaz. Barátságos, jókedélyű, vérbeli mókamester, társaságkedvelő ember, akinek nagy szíve van és minden érdekli, ami emberi.

…a napjainkat megülő köd váratlanul felszállt, eloszlott, tán szürke felhőréteg lett belőle…Valami új tisztaság után áhítozom e hideg és nyirkos, nyálkás világban. A december eleji hó erősen megszürkült, hullafoltos lett, összezsugorodott. Jó ilyenkor versekbe temetkezni, könnyű, zengő, szavak friss leheletét árasztó sorokat keresve. Orosz költők ma a gyengéim… Anna Ahmatova… Borisz Paszternak… Blok… Bűvkörükbe vonnak. […]

Gömöri Eszter Max egy mese rockkal Csak az vigasztal, hogy veled nem én lőttem bakot, Mikor a lelkemben neked nem nyitottam ablakot igazán.

Bogdán Józseffel Sinkovits Péter beszélget I. S. P.: Nap mint nap tapasztalom barátaimnál, hogy váltani, változni szeretnének, különösen az ötvenedik életéven túl. Ezt az igényt te is észrevetted? B. J.: Igen. A faluban, ahol élek, Torontáltordán, megfigyelhető ez a vágy az emberekben. Egyik napról a másikra váltanak azáltal, hogy megkapják a kettős állampolgárságot, s elmennek. […]

A Hungaromagyarázatok a virtuális térből a valóságba költöztek a Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézetében 2014. január 8-ig megtekinthető tárlatnak köszönhetően. Az eddig jobbára a Facebook közösségi oldalon terjedő, magyarromán, illetve román-magyar tükörfordításokat megjelenítő grafikákat december elején hozták Bukarestbe az ötletgazdák, Sugár Teodor Dávid és Alexandra Damian Kolozsváron élő fiatalok.

E cím alatt közöl tanulságos, őszinte beszélgetést – a Hargita Népében – egy árvaházban felnőtt, most Szegeden élő, két gyerekes cigány asszonnyal Daczó Katalin. A beszélgetés apropója az, hogy Vaszi Marika – így hívják az asszonyt – megírta árvaházi életének egész történetét, majd saját költségén kiadta, hogy mások is okulhassanak belőle.

Hol van a magyar nyelv? Ki tud helyesen beszélni? Miért árthatnak anyanyelvünknek a műkedvelő nyelvművelők? Erről és hasonló kérdésekről beszélt nemrég egy interjúban T. Koós Imolának (maszol.ro) Szilágyi N. Sándor nyelvész, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar és Általános Nyelvészeti Tanszékének oktatója. És meglepő, de figyelemre méltó válaszokat kapott. Ezekből tallózunk ma. (Káfé főnix)

Timur Vermes a banális gonoszról Nem olyan erős a demokráciánk, mint amennyire hinni szeretnénk – állítja a félig magyar származású újságíró, író, Timur Vermes, aki Hitlerről szóló bestsellere (Nézd, ki van itt) miatt viták kereszttüzébe került Németországban. A szatirikus regényben Hitler napjaink egyik berlini grundján ébred fel, de gyorsan kiismeri magát, és az újkori díszletek […]

Születésnapi beszélgetés a 70 éves Nagy Miklós Kunddal Marosvásárhely egyik csendes negyedében, kövesdombi lakásán kerestem fel Nagy Miklós Kund művészeti írót, egykori rádiószerkesztőt, lapszerkesztőt, aki ezúttal nem kérdező riporterként, hanem készségesen válaszoló alanyként állt rendelkezésemre. December 6-án töltötte 70. életévét.

A listát Nyáry Krisztiánnak köszönhetjük, aki összegyűjtötte a magyar írók magassági adatait, s összevetve azokat, felállította a legnagyobbak rangsorát. A budapesti irodalomtörténész persze, csak azokat vette figyelembe, akikről hiteles adatai voltak. Ezek szerint a lista élén 1. Krúdy Gyula áll, 189 cm -rel. Több forrás (pl. Krasznahorkai László) szerint is kétméteres volt.

A Székelyföldön nemrégiben meghirdették a Siculicidium Emlékévét, amelynek említésekor mindenki egyből Madéfalvára gondol. És joggal. A 250 évvel ezelőtti székely összecsapás a császáriakkal nemzeti viszonylatban beszédes emlékművet eredményezett, s hozzá történelmi tanulságok egész láncolatát kapcsolta.

Mester Miklós történész és politikus (1906–1989) arcképe alá (Befejező rész) 3. A Jancsó Bélával folytatott levelezés több szempontból is érdekes. Jancsó tőle várta a magyarországi reformnemzedékkel való kapcsolat kiépítését, egyszersmind Szabó Dezső „megszelídítését”.

Négy romániai pionír (úttörő) életútját göngyölíti fel a Hargita Népe egyik nyári számában a szerző. Alanyai, akik nyíltan megosztották vele élettapasztalatukat, 1980-ban voltak 13-14 évesek. „Szorgalmas és jó tanulóként élpionírok lettek – így a riport felvezetője -, ahogy akkoriban illett, így az a kitüntetés érte őket hogy részt vehettek a Pionírszervezet Megyei Konferenciáján, amelyről a […]

A 40 esztendeje átadott zsögödi Nagy Imre képtárba invitálta Szabó András kurátor július hónapban a sajtót. A vendégek között volt Daczó Katalin is, aki a Hargita Népében hangulatos riportban számolt be az ünnepi találkozón hallottakról-látottakról. Riportja nyomán készült az alábbi beszámoló is. (Káfé főnix) Állandó és mégis folyton új – állapítom meg, miközben néhány ismeretlennek […]

Ez év június 18-án jelent meg a Hargita Népében a szerző Kalagori beszélgetések című riportja, amely a moldvai csángók magyar nyelvtanulásának sajátos gondjait veszi számba egy helybeli tanár tapasztalatain keresztül. A riport azért is érdekes a szélesebb közönség számára, mert divatos témában igazít el hitelesen, alapos terepismerettel és mindenfajta mítoszok, illúziók nélkül. Alább ismertetjük az […]

Augusztus 13-án töltötte be 85. életévét a Kolozsvárott élő Dávid Gyula irodalomtörténész, szerkesztő és könyvkiadó. Életpályája példaértékű, teljesitménye nem csak erdélyi mércével kiemelkedő.

Új rovatot indítok, mégpedig azért, mert bízom abban, hogy a különféle mondatok összeszikráznak és érdekesen zizegnek. Másrészt azért, mert félek, hogy olykor olyasmit írnék, amit utólag magam is megbánnék. Harmadrészt pedig azért, mert van, amit már évek óta mondok, és szomorúan tapasztalom, hogy sokan még mindig nem gondolkodtak el rajta.