‘Böngészde’

 

Kerekes Tamás: A regény rabjai (kilencedik valami)

2011. március 25.

Párizs este igazán tündérvároshoz hasonló jegyzé fel naplójában Jókai (A Bonyodalom alteregója), aki első ízben szedett körtét diófáról, s első látásra meglepő és elvakító. A remek világítás, az ízléses fényes boltok, a széles, szabad utcák két oldalán meseszerű, ragyogó látványt nyújtanak. L’Hotel des Princes-be szállottunk meg- írja. Széchenyi nagyon szép lakosztályban, én egy kis szobácskában. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kerekes Tamás: A regény rabjai (hétnyolc)

2011. március 24.

A regény rabjai (7) Új optikai merevlemez? • Posztmodern találmány • Kreatívok, figyelem! A Google naptára után jelent meg a hír, robbant a bomba a webes alapú szövegszerkesztő után. E-mail-en terjed. Egy Built-in Orderly Organized Knowledge újdonságról van szó, mint szenzációsan új médiumról. Derrida írásfordulata után új fordulat? -álmélkodnak. Eco segített a piacösztönzésben.

Tovább | 4 hozzászólás »

Kerekes Tamás: A regény rabjai (hatodik valami)

2011. március 23.

Ivástudók árulása (6) Minden, ami létezik, kaphat nevet valamilyen formában A vizuális és elsődleges hallucinációk is. De Selbynek igaza volt, a Poincare-sejtés bizonyított dolog. A halhatatlanság vágyának egyik formája, az a fajta eponímia, amely olyan valamire utal, amiről alaposabb vizsgálat után kiderül, hogy nem is létezik.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kerekes Tamás: A regény rabjai (ötödik valami közepe és vége)

2011. március 21.

Oly korban élünk itt e földön, mikor az ember (akár elaljasult, akár nem) a net virtuális világában kezdi a napot, és sokszor ott is fejezi be. Így esett, hogy a latinos-franciás recenzens, aki elfelejtette Art Lover új könyvének a hátlapját is megnézni – nem felületességéből, hanem valószínűleg abból adódhatott, hogy a címlapon szereplő, kitűnő Krista […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kerekes Tamás: A regény rabjai (ötödik valami eleje)

2011. március 20.

De Selby szétesik, ez maga a Cselekmény (5) 32 nevük volt Mintha emlékeznék egy Gulyás Pál által szerkesztett munkára, a Magyar Írói Álnevekből szerkesztett monumentális munkára. Eszembe is jutott, hogy Arany János is publikált Akakíj Akakijevics álnéven. Magam is közzétettem 36 dramolettet William Shakespeare álnéven, de, hogy ki volt Traven, arra még soha nem jött […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kerekes Tamás: A regény rabjai (negyedik valami vége)

2011. március 19.

– Megismétlek egy kérdést, amelyet már korábban feltettem: Júdás házad táján lakozik? – Szerintem a Poliarcha nem örülne, ha sokat beszélnék Júdásról. – Ő különösen érdekel. Az evangélium a fellegekbe emeli a szeretetet és az igazságszolgáltatást. Péter gőgből, hiúságból és talán félelemből tagadta meg mesterét. Júdás valami hasonlót tett, de átlátható indokból. Azonban Péternek a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kerekes Tamás: A regény rabjai (negyedik valami továbbá)

2011. március 18.

Halvány fény kelt, távoli derengés. Fokozatosan erősödött, mígnem kivehetővé váltak a sötét barlang körvonalai, amely így váratlanul tágasnak és furcsán száraznak tűnt. Azután Mick meglátott egy alakot, egy jelenést, messze magától. Mintha ült volna, és kissé lumineszkált.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kerekes Tamás: A regény rabjai (negyedik valami közepe)

2011. március 17.

De Selby Nem tévesztve szem elől, hogy az élet folyása csak amolyan illuzió, természetes, hogy Selby nem sok figyelmet szentelt az élet viszontagságainak, meg arra sem igen hederített, miképp is kellene elhárítani őket. Bartowni tartózkodása idején de Selby némi hírnévre tett szert ‘márpedig annak a ténynek köszönhetően, hogy sohase olvasott újságot’.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kerekes Tamás: A regény rabjai (negyedik valami eleje)

2011. március 16.

A Bonyodalom színre lép (4) Sötét fürdőköpenyt viselt az ember, aki azért került kórházba, mert a felülvizsgálat alatt azt állította kezelőorvosának: érti az északír válságot. Nincs is szomorúbb ennél. De nem nehéz az ír lélek megértése, aki tudja, a kicsi szigetország sokáig angol fennhatóság alatt élt. Anglia cigányai az írek voltak. Cromwell, a Nagy Protektor, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kerekes Tamás: A regény rabjai (harmadik valami)

2011. március 15.

Romániát bekerítették a medvék (3) A Cselekmény, magas, nyalka volt, de benga, épp a Gyilkosság, mint a szépművészet egyike c.veretes angol eszét olvasta, amikor fax érkezett, hogy Romániát bekerítették a medvék. Ez pont jókor jött, mert házassága halódóban volt, mint egy háromnapos egértetem a fogóban, s magát érezte rohadt szalonnának, de válásra sosem gondolt, de […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Kerekes Tamás: A regény rabjai (második valami)

2011. március 14.

Emberarcú nihilizmus (2) Az eddig pusztán szamizdatban létező nagy művet Vaclav Havel(indián nevén Két Medve) nem pusztán azért írta meg, hogy bebizonyítsa, hogy az írás nem disszidálás, s a szöveg megjelenését úgy időzítette, hogy az még a pápa látogatását megelőzze. Ekkorra azonban Havel már kénytelen volt bevallani a cseh titkosszolgálatnak, hogy az anyja néger volt.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kerekes Tamás: A regény rabjai (első valami)

2011. március 11.

Pynchon: Európa elrablása(1) Penguin Books A jelenben per pillanat csak hipertextuálisan létező és elérhető regényfolyó a víz emelkedésére és süllyedésére hasonlatos módon alakította ki a szerteágazó cselekmény metaforikus nyelvezetét. Pynchon, meglovagolva eddigi sikereit a lét és az elmúlás, a tapasztalás és tudás nagy kérdéseit boncolgatja és állítja identitásregényének fókuszába.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kerekes Tamás: Kráter

2011. március 11.

Lombrágó- elvben-négy egyetemre és négy főiskolára járt. Gyűjteményében szerepelt az Ocford Open Business School CMS tagozata, de egy norvég távoktató egyetem humánmenedzsment diplomája is. Filozófiából doktorált Almási Miklós akadémikusnál, az egyetem felvételi költségét-az egyetem történetében-Eötvös Loránd Tudományegyetem-feledékenységében megspórolta. Üzleti pályafutása korán indult, hat éves korában kezdett üres üvegeket gyűjteni a ceglédi strandon, ahol a békés […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Királyi levelek

2011. február 24.

Mátyás születésnapja volt a tegnap, sok huzavona után napirenden a nagy király restaurált kolozsvári lovasszobrának hivatalos felavatása, nem csoda hát, ha az ember szeme megakad minden olyan holmin, ami kapcsolatba hozható Mátyással, az igazságossal. Kezemben egy kis fekete könyv, amely még a rendszerváltás előtt pár évvel került piacra, ezért nincs is annyira túlcicomázva, mintha ma […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Megint és újra Nyugat

2011. január 16.

Ötezer példányban, ezúttal fizetős formában támasztják fel a legendás lap szellemiségét Akár el is intézhetnénk egy mondattal: az is bolond, aki ma irodalmi folyóiratot indít Magyarországon. Pláne az, aki a legendás és megkérdőjelezhetetlen mércéjű Nyugat szellemiségét próbálja meg valamiképp felidézni. És mindezt azzal a meggyőződéssel, hogy az ügy és vele a folyóirat eleve nem öngyilkos […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Retro, 1943: Erdélyi nyaralás

2010. november 26.

Aki Erdélybe utazik, két vonat között választhat. Este személyvonaton próbálhat szerencsét, jól teszi azonban, ha már hetekkel előbb gondoskodik az oda- vissza hálókocsiról, amit csak nagyon nehezen kaphat. Éppen ezért a közönség zöme a Keleti pályaudvarról reggel 7.15- kor induló gyorsvonatot választja. Pesszimisták már félhatkor iparkodnak helyhez jutni, az optimisták 6 óra után mennek ki […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Hámos László a világ magyarságáról

2010. november 11.

Elgondolkoztató volt Orbán Viktor miniszterelnök kihívásokkal teli előadása. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr itt, és már a nyáron Tusnádfürdőn is úgy nyilatkozott, hogy a magyar nemzetpolitika paradigmaváltás előtt áll. Lehetséges-e, hogy a mai tanácskozásunk ennek a paradigmaváltásnak a nyitánya? Hogy a nyugati magyarságnak, a nemzet eddig mostohagyerekként kezelt közösségeinek meghívásával valódi világmagyarságról beszélhetünk?

Tovább | 2 hozzászólás »

Weöres Sándor versei

2010. október 24.

ARS POETICA Öröklétet dalodnak emlékezet nem adhat. Ne folyton-változótól reméld a dicsőséget: bár csillog, néki sincsen, hát honnan adna néked? Dalod az öröklétből tán egy üszköt lobogtat s aki feléje fordul, egy percig benne éghet.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Legendárium

2010. október 22.

Családi történetek, mendemondák, szájhagyományok, igaznak tűnő állítások tömény gyűjteménye a Bereményi Géza eddigi életművének egyik meghatározó, több évtizeddel ezelőtt született darabja, a Legendárium. Ahogy a Kájoni János Megyei Könyvtár szépirodalmi részlegén belelapoztam, mindjárt az egyik belső címoldalon megakadt a szemem egy nagybetűsen bepecsételt, “Nu se imprumuta”(Nem kölcsönözhető) szövegen. Mivel minden további nélkül kiadták a szolgálatos […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

A nagy polgárpukkasztó

2010. október 19.

Salvador Dalí, a legendás spanyol-katalán festő – de bátran nevezhetjük filmesnek, sőt írónak is, mert alkotói képességei majdhogy nem univerzálisak (gondoljunk csupán a Bunuellel együtt forgatott, 1929-es Andalúziai kutya című emblematikus filmre, vagy önéletrajzi regényére) – nem csak a nagyotmondás és az önajnározás már-már utolérhetetlen mestere, hanem esztétikai törekvéseivel, különcségeivel máig ható és korszakalkotónak elkönyvelt […]

Tovább | 1 hozzászólás »

C. G. Jung: Kis nemzet, kis katasztrófa…

2010. október 10.

„Egy nemzet nem tartja be a szavát. A nemzet egy nagy, vak féreg, és mi szerint cselekszik? A gondviselés szerint, talán. Egy nemzetnek nincs becsülete. Nem kell semmiféle szót betartania. Ezért tartottak maguknak korábban a nemzetek királyokat, akiknek volt személyes becsületük és megtartották a szavukat.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Benedek István: Hátrább az egerekkel

2010. október 6.

A Benedek név az irodalomban, de a tágabban vett írásbeliségben is jó ajánlólevél. Így aztán egy könyvtárban is érdemes elidőzni a B betűs polcok előtt. Benedek Elek nevét csak azért említem, hogy leüssük az alaphangot: meséi, írásai nagy példányszámban és majd minden helyszínen jelen vannak hétköznapjainkban. Vérbeli jóismerős, ma családok hűséges barátja. Meséi, regéi, történelmi […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Balla D. Károly: Munkács, Ungvár – Szonett és limerik (írói naplómból)

2010. október 4.

Miközben a kárpátaljai helységnevekre írt limerikjeim sorából természetesen nem hagyhattam ki sem Ungvárt, sem Munkácsot, ezalatt írói archívumom webre vitele közben feltűnt, hogy legutóbbi kötetembe Ungvár című szonettemet felvettem, ám a Munkács címűt nem, holott utóbbi semmivel sem tűnik gyengébbnek az előbbinél. Nem igazán tudok rá magyarázatot.

Tovább | Nincs hozzászólás »

O. Henry: Egy sárga kutya emlékiratai

2010. szeptember 30.

Kutyaélet és irodalom A kutya az ember leghűségesebb barátja – ez nem csupán örökigazság, hanem közhely is; de csak addig, amíg meg nem győződünk, micsoda aranyfedezete van e szavaknak. Az irodalom gazdag tárháza tele van olyan művekkel, amelyek kutya és ember beláthatatlan időkre visszanyúló, már-már misztikus, valóságfeletti viszonyhálóját ábrázolják. Kézzelfogható, könnyen elérhető példaként mindjárt az […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kocsis L. Mihály sportjegyzeteiből

2010. szeptember 22.

Sportolvasmány? Igen, van ilyen: a sport, mint az emberi élet, cselekvés és érdeklődés egyik modellálható szelete, jeles irodalmi alkotások tárgyaként is ismert. De most nem irodalomról van szó: a könyv, amely szinte önmagától szökkent le a könyvtárpolcról a kezembe, címének regényességével hívta fel magára a figyelmet.

Tovább | Nincs hozzászólás »

 
Verified by MonsterInsights