52. Gerda barátsága Gerda egyénisége olyan különleges volt, mint a megjelenése. A barátai elevennek, jópofának, okosnak és fürgének tartották. Mindig csinos és életvidám volt, bájos mosolyú és oly légies járású, mint egy őzike.

ZSENIÁLIS — Mondd meg nekem, kisfiú, hogy ha ez a szoba három méter széles és öt méter hosszú, akkor hány éves vagyok én? — Ötvenkettő. — Eltaláltad! Elárulnád, hogyan számoltad ki? — Van egy bátyám, aki huszonhat éves, és félbolond.

51. Ruth Cerf kávét fizet 1934 szeptemberében Simon Guttmann Párizsba látogatott, és fölkereste ifjú pártfogoltját. A magyar útlevelével Zürich és Berlin között szabadon utazgató Guttmann azt mondta Andrénak, hogy tudna neki egy munkát: reklámfotózást svájci cégek számára.

FELFUTOTT A NYÚL A FÁRA Óriási zsákmány gyűlt össze, de ebből Pista bácsi, a peches vadász, egyetlen egyet sem mondhatott a magáénak. Életében még sosem ejtett vadat. A vadászlakomát egy erdei tisztáson fogyasztották el. A társaság két fiatal tagja fogott egy macskát, ráhúztak egy nyúlbőrt, és elengedték a tisztás közelében.

50. Tengerparti kalandok Egy hét is eltelt, [hogy elutazott a Riviérára], de André még mindig nem jelentkezett Párizsban, és nem tájékoztatta az Agence Centrale-t, hogy mi a helyzet. A Steinitz fivérek aggódni kezdtek. De hiába sürgönyöztek neki Saint-Tropez-be, nem jött válasz. Végül érkezett André-tól egy csomag az ügynökségre, amelyben — érthetetlen módon — 35 mm-es […]

49. Tehetséges kezdő kerestetik 1934 nyarának első felében André egyik kis munkából, a másikba sodródott; sötétkamrában segédkezett, és el-eladott egy-két képet. De augusztusban végre ölébe pottyant a régóta áhított; és hajszolt nagy lehetőség. Két németországi emigráns unokatestvér, Kurt és Hans Steinitz Agence Centrale néven fotóügynökséget alapított. Hans szövegeket és képaláírásokat írt a sztorihoz, Kurt pedig […]

Az egyik irodalmi lap közli Mallarménak, a szimbolizmus vezérének egyik reprezentatív költeményét. Illendő áhítattal végigolvastam, aztán odaadtam néhány ifjú író-barátomnak, akik már időrendben is közelebb állnak a modern kor szelleméhez. Keményen a szemükbe néztem, és felszólítottam őket: mondják meg őszintén, értettek-e ők egy szót is ebből a költeményből.

Szávai Géza küsmödi születésű író, műfordító kapta augusztus végén a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) irodalmi elismerését, az Illyés Gyula-díjat, a méltatásban a rendszerváltás utáni Magyarország válsághelyzeteinek elemzőjeként, a világregény műfaji kísérletének megteremtőjeként aposztrofálták.

CSAK SZERETNÉ Molnár Ferencet vacsorára hívta meg egy előkelő bécsi orvosprofesszor. A háziasszony egy nappal előbb felhívta a világhírű írót, és megkérdezte: »Kedves Molnár, ne haragudjon, hogy zavarom, mit szeretne enni vacsorára?«

Három kocka egy porlepte, szétfaricskált filmről, 6×6-os felvételek, 1941-ben készültek, Reményik Sándor költő kolozsvári temetésén. A rendülés három kockája. Reményik, költő mivolta mellett, a kisebbségi szókimondás és életérzés felmutatójaként, egész Erdélyben ismert és kedvelt volt. Gyász, dísz, magyar komorlás. Kanonizált idézetei csak úgy keringtek az evangélikus templom hajójában imádkozó gyülekezet feje fölött. A lovak szokatlanul […]

PRAKTIKUS VŐLEGÉNY — Mindent tudok, Margit. Te mást szeretsz. Igaz? — Igaz! — A nevét! — Meg akarod ölni? — El akarom adni neki a jegygyűrűmet. Színházi Élet, 1935/47

47. Capa hírnévre tör Mialatt a francia baloldal megszilárdította magát, André a maga harcait vívta Hug Blockkal. Nem tetszett neki, hogy Hug Blocknak kell dolgoznia, mikor ő saját magának akart nevet — és a hírnévvel együtt járó dicsőséget — szerezni. Nem is titkolta nemtetszését. Block azt vallja, hogy André nyíltan pimaszul, gőgösen és gunyorosan viselkedett […]

45. Állásban Hug Blochnál …André helyzete valamivel megalapozottabbá vált: állást kapott Hug Blocknál. Mivel Block az elsők között volt, akik Leicával dolgoztak, a legrangosabb francia, brit és német magazinok jelentették meg riportjait. Mivel kiterjedt kapcsolatai voltak az európai sajtóban, alapított egy kis ügynökséget — a Hug Block ügynökséget — a rnaga és más fényképészek munkáinak […]

HÖKKENET A legismertebb pesti ikrek között a két Héczey hasonlít egymáshoz legjobban. Péter a rendőri sajtóiroda népszerű vezetője, Pál egy magánnyomozó iroda főnöke. Az ikrek nemrég az egyik pesti kávéházban ültek, közel az ajtóhoz. Kísérteties hasonlóságukat fokozta még, hogy teljesen egyformán voltak öltözve. Nyugodtan diskuráltak, amikor az ajtóban megjelent egy erősen beszeszelt úriember. A spicces […]

44. Zsák és a foltja A kávéházi világban Andrénak alkalma nyílott megismerkedni olyan személyiségekkel és munkásságukkal, mint Egon Erwin Kisch, Arthur Koestler, Bodo Uhse… Több jeles fotóssal is kapcsolatba került, de a legfontosabb André számára rgy igen tehetséges lengyel fiatalember, David Szymin lett, akit mindenki Chimnek (ejtsd: Szim) hívott. André és Chim hamarosan a legjobb […]

Ajándék az olvasónak – így is nevezhetnénk Koosán Ildikó (két nyelvű) műfordítás gyűjteményét a német költészet java terméséből. Az anyagot a költőnő kedvtelésből, lírai affinitás okán, erőpróbaként gyűjtötte össze, apránként, ahogy a méz gyűlöget a kaptárban. Ajándékot említettünk, hiszen azáltal, hogy a gyűjteményt a fordító nyilvánossá és mindenünnen könnyen elérhetővé tette a Magyar Elektronikus Könyvtár […]

Szeptember 11-én lett volna 90 éves Szabó Gyula prózaíró. Az évfordulóra az ugyancsak homoródalmási Oláh Sándor társadalomkutató és Lövétei Lázár László költő emlékkönyvet szerkesztett, mely a Pro Print Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot. A kiadványból szemezgetett pár napja (2020. szeptember 11-én) a csíkszeredai Hargita Népe. Oláh Sándor, Király László, Páskándi Géza és Lászlóffy Aladár írásaival emlékezünk […]

ENYHÍTŐ KÖRÜLMÉNY Török Rezsőnét egy éjjel kegyetlen fogfájás gyötörte. Egész éjjel föl-alá járt, amivel természetesen derék élettársának éjszakai nyugalmát is megzavarta. A reggelinél panaszkodik az író: — Egész éjjel nem hunytam le a szememet! — Én sem — mondja Törökné. Mire a férj: — De neked legalább fogfájásod volt!

42. A fényképezőgép André tűzön-vízen át megtartotta fényképezőgépét, hogy kéznél legyen, ha mégis kapna valami megbízást. Másrészt… a fényképezőgép a vállán azt mutatta a világnak, hogy ő fényképész — vagy legalábbis az szeretne lenni… Ám a helyzet néha annyira rosszra fordult, hogy mégis kénytelen volt elvinni a gépet a Boulevard de Port Royalra, a Credit […]

Iskolakezdés. Nehéz a diáknak, tanárnak, szülőnek egyaránt. Ismeretlen a helyzet, nincs megszokott módszer, ami alapján ugyanolyan minőségűvé váljon az online oktatás, mint amilyen az iskolában volt. Számomra ilyen volt első éven az egyetem. Természetesen ez a két dolog nem hasonlítható össze. Nem volt tapasztalatom, nem volt elképzelésem, hogy mit hogyan fogok csinálni.

41. Konkurencia André hasztalanul talpalt munkáért, kilincselt a napilapoknál, magazinoknál és fotóügynökségeknél, portfoliója — a Trockijról készített képeket leszámítva — nem volt valami impresszív. Ráadásul nagyon kemény volt a verseny — mintha a Párizsban élő emigránsok fele fényképezésből akart volna megélni. Az első hónapokban André lejárta a lábát munka után, de mindhiába. (…)

AZ IDEÁLIS FELESÉG — Milyen feleséget szeretnél? — Olyat, akinek legalább százezer pengő hozománya van. — És hogy nézzen ki az a lány? — Mintha egy vasa se volna. Színházi Élet, 1935/23

40. Ha ne lenne házbér… Egy óvatlan pillanatban angolosan távoztak az Hotel Lhomond-ból. Egy másik szállodába költöztek, és pár hét múlva; mikor már végképp nem tudtak újabb kifogással előállni a fizetést illetőleg, onnét is továbbálltak. Már megszokták, hogy sem holmijuk, sem pénzük nincs, mint a hajótörötteknek.

NA, KI A HÜLYE? A riporter bemegy az elmegyógyintézetbe. Egyszer csak látja, hogy a folyosón egy beteg ül, és horgászbotot tart a vízvezeték csészéje fölé. Az újságíró nézi egy darabig, majd odamegy hozzá. — Aztán fog sok halat, öregem? Mire a horgász dühösen ráförmed: — A vízvezetékben? Maga hülye! Színházi Élet, 1935/29

39. Pénzforrások … Andrénak szemlátomást mindig több pénzre volt szüksége, és miután már elég hosszú ideje élt Párizsban, és megismerkedett egypár viszonylag jómódú emigránssal, mesterien alkalmazta a kölcsönkérési technikákat. A Montparnasse-on összefutott Korvin Gézával, egykori iskolatársával, és javasolta: induljanak el egy kis pénzt szerezni. André addigra már olyan megrögzött kölcsönkérő hírében állt, hogy tudta, ismerősei […]