ÚJSÁGÍRÁS ÉS IRODALOM Az ujságírás, azt mondják, nem irodalom, mert pusztán mulandó napi igényeket elégít ki, hiányzik belőle a maradandóság kritériuma, eleve lemond a halhatatlanságról, nem tarthat tehát arra sem igényt, hogy az irodalomtörténész, az irodalmi halhatatlanság ügyvivője, számontartsa és a jövendő részére konzerválja.

A rendcsináló tekintélyuralmak tökéletes rendetlenséget csináltak Európában. De nagyobb rend van-e határaikon belül, elrendezték-e azt a társadalmat, mely kezükbe került? Látszólag igen: viták zaja nem veri fel a csendet és a vonatok pontosan közlekednek. De ez még nem igazi rend. E rendszerek azt állítják, hogy véget vetettek minden rendetlenség főokának, a túlzott individualizmusnak. Eltekintve attól, […]

Hideg fölénnyel úsznak Buda és Pest között. Egyfelől dombok, másfelől bérházak, fölöttük hidak, alattuk mélység, félhomály, halak. Néha egy-egy sirály vagy vadlúd telepszik rájuk tapintatlanul, de hamarosan újra felröppen, mert elkedvetlenítette a fagyos fogadtatás. A jégtáblák tovább úsznak, símán, szerényen, de határozottan.

(A kisebbségi lét dokumentumaiból) Alulírott Jakab Bözödi György marosvásárhelyi lakos, a RSzK Akadémiája marosvásárhelyi tudományos kutatóintézetének osztályvezetője, a Romániai Írók Szövetségének tagja, az alábbi panaszaimról kívánom Önt értesíteni.

Útépítési munkálatok folynak azon a helyen, ahol a testes, méltóságteljes villanyóra állott és ezért kellett eltűnnie. Nem tudom, örökre távozott-e, vagy egy napon majd ugyanolyan hirtelen tér vissza, mint ahogy elment. Egy bizonyos: már régóta nem látom. Egy hétig vártam rá, azután, mint ahogy az eltüntekkel teszik, holtnak nyilvánítottam.

Háború volt, amikor egy nemzetközi kis írócsoport Svájcban megszülte a dadaizmust. Hamarosan nagy sikere lett. Annyi hadüzenet után a dadaisták is hadat üzentek. A valóságnak üzentek hadat, annak a valóságnak, mely 1916-ban már régen elvesztette értelmét. Minden céltalan, minden humbug, – hirdették a dadaisták. Bizonyára hatással volt rájuk André Gide ragyogó regénye, a »Vatikán pincéi« […]

Esik az eső, halk zizegéssel gombolyítja végtelen szürke fonalát. Szürke a világ és egészen szűk; nedves falak veszik körül a testet. Piszkos csíkok csurognak végig a házakon és az ázott felöltők rossz szagot árasztanak. Lehet, hogy ezért is húzódoznak egymástól az emberek. Mert esős időben mindenki visszahúzódik egyénisége nyirkos börtönébe.

Jól tudták a görögök, miért kell művészettel enyhíteni a pénzt. De ma más világ van; ma nem a pénzbe csempésznek művészetet, hanem a művészetbe pénzt. A pénz ma már nem szép, de annál őszintébb. A görögöknél még nem voltak rajta számok: nagyságáról és rajzáról ismerték meg az értékét. Ma a szám a fontos rajta, a […]

Az élet patakzásának mérőegysége a perc, szorozható és osztható, kisebb az óránál és nagyobb a másodpercnél. Az első pillanatban ártalmatlannak tűnik. Azt a látszatot kelti, mintha nagyon sok volna belőle, mint a folyó cseppjeiből. De ha időm volna, kiszámíthatnám, hány percet éltem eddig. Pontos számadatot kapnék és vége volna a végtelenség illúziójának. Egyenletes tempóban jöttek […]

A mindenesnek mindent elő lehet írni és mindent meg lehet tiltani. Mint Bernard Shaw mondja, a mai kisembernek még a legliberálisabb országban is előírhatja a főnöke, hogy milyen színű ruhát viseljen. A mindenes mindenkinél kisebb. Van egy kisember, akinek a hivatalban csupa főnöke van, akinek mindenki parancsol. Mikor azután hazamegy a hivatalból, végre van valaki, […]

Meg kellett tanulnom, hogy a hazugság sem használ. Nem elég teherbíró már a hazugság. Az is lehet, hogy a korom teszi: szerény és ügyetlen hazugságaim nem tudnak többé ellenállni a valóságnak. Már semmit sem tudok komolyan elhitetni magammal. Utolsó hazugságaim talán csak néhány napja roppantak össze a tények súlya alatt. Már csak néhány szilánkjuk van […]

Néhány nappal ezelőtt pillantottam meg ezt a halat egy élelmiszerkereskedés kirakatában. Az egész találkozás nem tartott egy-két másodpercnél tovább, meg sem álltam a kirakat előtt, de a látványt sohasem fogom elfelejteni. Meglehetősen mindennapi kép volt: a szárazra tett hal lélegzeni próbált, kerek ponty-szája kétségbeesetten tátogott. Ilyet már sokszor láttam. De volt ennek a helyzetnek egy […]

Úgy megszerettem az idők folyamán Bálint Györgyöt, hogy nem feledhetem a gondolatait. Többször is átolvasom egy-egy könyvét, mintha kedvenc versekből merítkeznék. Folyton, folyvást. Nem elég, hogy napokkal ezelőtt alázatosan „lekoppintottam” Jégtáblák, könyvek, koldusok című cikkgyűjteményének előszavát, azzal az ürüggyel, hogy bár nyolcvan év telt el megírása óta, valahogy az én mai gondolataimat, életérzésemet foglalja össze, […]

„Egy héten át nem vetettem le az ezermesteri kezeslábasomat, se éjjel, se nappal, nem fürödtem, nem borotválkoztam, nem mostam fogat, mert a szerelem, ha későn is, de megtanított rá, hogy az ember valakinek a kedvéért hozza rendbe magát, valakinek a kedvéért öltözik fel és kölnizi be magát, és nekem sohase volt kiért.”

„A szabadságharcról nagyon sok memoár és egyéb följegyzés készült, száznál is több – állapitotta meg bevezetőjében Lukácsy Sándor. – Megírták emlékeiket hadvezérek és politikusok, mindenféle rangú katonák és polgári személyek, hivatásos írók és alkalmi tollforgatók, közszereplők és egyszerű szemtanúk, hazafiak és osztrákbérencek, férfiak és nők, öregek és fiatalok. Az emlékiratok és naplók mindegyike érdekes mozzanatokat […]

(szeszélyes napló / 35) …Mint afféle ősz öreg ember, ki Petőfi szerint „nem előre szeret nézni, hanem hátra” én is a múltban találom többnyire élményeimet s közelebb épen leveleid szedtem rendbe s nagyobb részét újra olvastam. Nem hinné, aki nem próbálta, mennyi élvezet rejlik az ily foglalkozásban. Az ember tudja, nem feledte el, mi történt […]

Vörösmarty szerette a jó bort, s hogy ne legyen rászorulva a kocsmárosok olykor savanykás vinkóira, 1832-ben – mihelyt anyagi ügyei egy kissé rendeződtek – 1600 négyszögöl szőlőt vásárolt Fóton. Gazdálkodásáról barátja, Sallay Imre emlékezik meg följegyzéseiben: „Pesten, lakásánál kis pincét bérlett, a néhány akó borát önmaga tisztán, jól s elég szenvedéllyel kezelte. Egypár esztendő lefolytával […]

(szeszélyes napló / 34) Igazán, szinte megdöbbenek, midőn egy baráti levél szavainak összerakása, fáradságomba, elmetörésembe kerül, mint mikor az első magyar stylust csináltam. Ez az állapot, melyben én vagyok, melyben mi vagyunk, nem szomorúság, nem fájdalom többé; ez betegség, a lélek elgyengülése, melyen a legelszántabb akarattal s igyekezettel is erőt venni nem tudunk. Tudom, hogy […]

A magyar nyelvű költészet első, valóban világirodalmi szintű, nagy formátumú művelője, Balassi Bálint (1554–1594) életének négy évtizedéből nyolc esztendőt töltött Lengyelországban. Élményeit, a szomszéd nép iránti rokonszenvét számos költeménye őrizte meg az utókor olvasóinak.

(szeszélyes napló / 33) Én még most sem vagyok elhatározva, mit teszek a nagy vacatióval. Budára menni, nem tudom ér-e valamit, miután augusztus közepe előtt az érettségi vizsgák miatt bajosan indulhatnék és szept. vége felé haza kellene sietnem. Mit ér a vizgyógyból ennyi? Aztán meg vízgyógy-e az ott Budán, kipótolná-e Graefenberget ? Végre használna-e valamit […]

Nem Bölöni Farkas Sándor volt az egyetlen hazánkfia, aki már a XIX. század első felében bejárta az Újvilág földjét, s könyvet írt úti tapasztalatairól. 1844-ben megjelent ugyanis Haraszthy Ágoston Utazás Éjszakamerikában című könyve is. A szerző Bács megyei földbirtokos volt; a bécsi magyar testörség tagja, majd József nádor magántitkára lett.  1839-ben egy fürdőhelyen angol utazókkal […]

Az osztrák főváros – földrajzi közelsége és történelmünkben játszott szerepe okán – bővelkedik magyar emlékekben. Az egyik legrégebbi eseményt a bécsi Stephansdomtól kőhajításra lévő Bäckerstrasse 1. szám alatt látható márványtábla idézi fel. Ott, az épület helyén állt a Régi Regensburgi Udvar nevű fogadó, ott találkozott 1470-ben Hunyadi Mátyás (1443–90), a magyarok királya nagy ellenlábasával, III. […]

(szeszélyes napló / 32) „Igen biz a’, édes Jánoskám! Valósággal Erdélyben jártam. Hanvai Károly örökölt Deésen; oda kellett utaznia, félt maga menni s elvitt; így én megláttam Erdélyt. Debrcczenen, Kolozsváron utaztunk keresztül. Mindenütt a legnagyobb kitüntetéssel, sőt mondhatom (neked csak) ünnepies diadallal fogadtak. Estélyeztünk, nevem estéjét gr. Mikónál tartottuk, az az ő tartotta részemre meg. […]

  „Amikor /Lyka Károly/ a múlt /XIX./ század végén a műkritikusi pályára lépett, a magyar művészet viharos forradalmának lehetett tanúja – írja felvezetőjében Lukácsy Sándor. – Nagybánya, a híres festőtelep, új fejezetet nyitott a hazai művészet történetében. E fejezetet ma már mindenki klasszikus fénykornak tartja, de akkor az új festői látásmódnak értetlenséggel kellett megküzdenie. Lyka […]

Lukácsy Sándor szerint „Asbóth János elfeledett író. Egyetlen művének sincs új kiadása, noha útirajzai, irodalmi és politikai arcképei, esszéi megérdemelnék a figyelmet, Álmok álmodója című regénye pedig, 1878-ból, maradandó érték, s a történelem koronként teremt olyan helyzetet, melyben – mint ma is – különösen időszerű.