Esiiiiiiiiiiik Esik, mint Londonban. Akkor inkább Párizs. Róma már megvolt. A porszívózás várhat, úgyse jön ide senki. Másodpercnyi lélegzet jut, hogy épp senki nem áll damoklészileg fejem fölött mint terminus furunculus, úgyhogy lazulok. Lapis lazuló. Halottak cirkálnak agyamban, sok öngyilkos idő, meg nem írt sorok kísértenek. Végre egy jó levél, rügyeznek a fák, fehér bolyhok […]

Nagyhétfő Reggelire felporszívóznak. Reménytelen esőben két fekete kutya kefél. Nem kelt ma napfény, de a Tanúk bekopognak lelkesen, mint Emese, hívogatnak, bár meg se haltak, viszont örülnek, mint Péter vagy Júdás. Sokféle az emberállat, részeg nő dülöngél piros virágos fehér kabátban kora délben, nem akarja megtéríteni senki, hátrafelé megy már nagyon. Felhőben úszó rumos teák […]

Késő már Kéééssőőő mááár…. Moooooo-hohooooo-snom quelle… tibi, tibi, tibi, tibite, tutu, toto, maling, mano, koko, popo, foooooo-snom quelle. Adó-dó-dó, beteg-tegg-tegg min den qui, qui, kií, ií, o-ó, ho-hó, ho-hó, függ ön, függ öny, csak én, le szedd ni könnyves én, de nem, de én, nem én, talán, magán, adó, hohó, kinéz, ki néz?, de már, […]

Legyezőhegyező Nejlonszaggató, erkélyrőlfelmosóvödörlefúvó erős szél, ábécébetűző nap, szúnyoghálófeleslegű fecskeváró, mosogatásnélküli konyhaszobor, meszes előagy, fűtő-hűtő pezsgő munkaszórakozás, lemaradt borrasörrevalós huzavonaglás, adósfizess, ágytepertő, maszlagos rémmunka. Rejtőzködő kakukkosóra, képtelenre képes négy szomorú görbe fal. Szegbelépő cipő, jótékony magas íróasztal, porvörös betéten tündöklő mauszegér. Ollótlan álmok órátlan felcsengése, tik-tak, tehénkolomp, zsírteknőc, moshatatlan, most, must, mos…

Úszni kell a porral A péntek belecsúszik a szombatba, mint kulcs a zárba, miközben az idő vasfogai közül kipiszkálja a konyhabútor lepattanó szilánkjait. Hajnalodik már a fürdőkád, vakolat tapogat rajta szemérmesen. Hímporos csempék illendőre csiszolódnak, de a vécépapír visszavág. Még könnyezik párat a hattyúnyakú szárnyas csap, majd ködfelhőt hányva leszáll a fagyasztott hármas holdudvarba. Reszketve […]

2008 Az új év a régi Mint aki szelet vett magára s viharos sikerkabátot aratott, pirítóskenyerem javát már megettem, félszázados kapitány, mindenkedő postaszellemidéző, vasarctalan lejártszalámigyáros. Vérnyomás munkába s gyalog haza, vénasszonyesőben potyázó. Csökkentőm ítél: csak az a per, csak azt tudnám feledni!

Nemrég kaptuk a hírt: a kolozsvári klinikán elhunyt szeretett munkatársunk és barátunk, Debreczeni Éva. Alább egyik utolsó, kiadatlan írása a végső távozás élményének előérzete… Felpattan a szemem. Már nagyon késő lehet – gondolom. Aztán mégis visszacsukom. Nem, nem akarok felkelni…

Amikor még voltak ebédek, vacsorák…  már csak ködreggeli. Sápadt disznóölések sivítása hajnali csendben. Billentyűketyegés, füstölgő kéményen hollókolbász. Rumostea hokkedli alatt, szemtelen babák a vakablakban. Kóborrádiók csempészett hírekkel. Határidőelmaradás, álomra ébredés. A jövő mint gyomorgörcs. Ásító estigunalom.

nem csak úgy nézünk kifelé a fejünkből az nem elég rá kell fókuszálni zúmolni közelíteni a képet így meglátjuk és el tudjuk csípni

Kettő Előzmények: egy pohárban, melyben víz van, Hősünk észreveszi a saját ujját. Megijed, hogy valaki hozzáragasztott egy idegen ujjpercet, de szobatársai leintik. Meg sem hallotta, hogy hozzászóltak. Vagy meg se akarta hallani. Talán félelme nagyobb volt mindennél.

Néha azt hiszem, sok semmi, sírni sem tudó, hidegszemű, formátlan gyermek jönne világra, ha a csecsemők nem fájdalomban születnének. Ami szép, legtöbbször szenvedésből jő elő, nem pedig léhaságból, örömből és boldogságból. A jó slágerek is bánatból, vágyból, reményből állanak össze, nem elégedettségből, a nyugalom és biztonság kényelmességéből. A zene maga a szomorúság. Megkínozza az embert, […]

2004 őszén a Romániai Magyar Szó Színkép melléklete rövidpróza pályázatot hirdetett, amelyre a kitűzött határidőig 117 pályamű érkezett be. A díjazottakat annak idején a Káfé portál is közölte, ezért pár hónapja a Káfé főnix archívumába is átmentettük azokat. A melléklet egykori szerkesztője most rendelkezésünkre bocsájtotta azt az anyagot, amit a díjazottakon kívül a zsűri közlésre […]

A sors összehozott egy vadidegen, eléggé nyomorúságosan öltözött emberrel. Ilyenekkel általában éjnek idején, csöndes vasúti állomásokon lehet találkozni. Beszélgettünk. Olyasmikről beszélgettünk, amikről eddig senkivel sem beszélgettem. Például arról, hogy jóból is megárt a sok, s mert a boldogság jó, mennyi lehet az az öröm, ami már ártalmas az egészségre. Ezt ő fogalmazta meg. Erre én […]

Öreg paraszt délebéd előtt a kertben: – Szögedi darált sertéshús löncs? No lássuk miféle!… Aszongya, hogy: „Összetevők: gyártási szalonna (nafene, ejsze assztot is gyárccsák? Biztosan nincsen má elég disznyó Tápiópiába), akkó sertésbőr, sertéstüdő, Laval rost (há a meg mi a nyovolya?) , 50% búzaliszt (netene, tán csak nem kenyeret akartak ezök sütni?), szeparált baromfihúspép (majorsághús […]

Amikor a galambfalvi temetőben megfogtam Tigris urat és Tigrisné őnagyságát, arra gondoltam, hogy Kínában és Japánban évezredes sport a tücsöknevelés. S mivelhogy már volt egypár év tapasztalatom a zöld lomszöcskékkel és az imádkozó sáskákkal, arra gondoltam, ideje megismerkednem a tücsökszelídítéssel is.

Volt egyszer egy ember, aki itt lakott a szomszéd faluban, na, itt van a nyelvem hegyén a neve, mindjárt megmondom. A múlt kedden kinn voltam nála valami fát összevágni, az ebédszünetben nagyot néztem, amikor elkezdett kiabálni, hogy: – Stabil! Stabil!

Igyál benzint! Élt egyszer egy részeges öreg a szomszéd faluban, aki minden betegségre benzint javasolt. – Fáj a fejed? – Igyál benzint! – Fáj a hasad? – Igyál benzint!

“Gyönge egy népség”, vélekedtek róluk a faluban, és valóban, a férfi 64 esztendősen vált meg e világtól, feleségének pedig azóta se sikerült levakolni a házat, amit az asszony apja emelt, harminc évvel ezelőtt. Ámde mindketten szivornyáztak, méghozzá kezdetben sokat, később rengeteget, végül pedig olyan sokat, hogy napokig, majd hetekig, sőt egy hónapon át nem tértek […]

Edmond nyelvész volt. Éveken át tanult, hogy úgy-ahogy elsajátítson egy nyelvet, aztán egy másikat, és megint egy másikat. Így ért el a tizenhármas számig. Pechjére a 13-as balszerencsét hozott neki, mert hiába ismert annyi nyelvet, nem tudott megélni belőlük. A kisvárosban, ahol lakott nem volt szükség nyelvtudományokra. Ezért beállt az egyik vendéglőbe szakácsnak.

Végre, 46 esztendősen, a tettleges indulatokat visszafogva, amelyek hosszú időn át feszítettek, úgy tűnt, némileg kitisztul az ég, a balsors és a félelem kimaradoznak életemből. Nappal keményen húztam az igát egy háládatlan cégnél, amely arra kényszerített, hogy huszonnégy órából tizenkettőn át mozgékony és józan legyek, amit öt évvel ezelőtt tuti fikciónak tartottam volna. Eszerint reggel […]

„Mi az élet?” – kérdezte a tudományos szocializmus tanára, elnyújtva az é hangot, akár egy ügybuzgó kántor. B. Vasile pedig, aki az egyetemi előadóterem utolsó padsorában ült, amely a naplopók és a visszahúzódók menedéke volt, azonnal válaszolt is neki, megtörve az első sorokban helyet foglaló stréberek nyomasztó és cinkos csöndjét. „Nem lehet tudni. Senki nem […]

Rendőrségi hír: Egy barnaszárnyú, sárga pávaszemes, kék pöttyös pillangó megtámadott néhány embert a hídon, majd öngyilkos lett.

Mivel a városunk oly könnyű szegény, ügyesen megül egy felhő peremén. Valahol távol, egy völgy mélyén talán, felhőt dagasztva dohog egy mozdonykazán. Vagy egy vulkán tüsszent és tűzködöt okád, “egészségedre” – egy bámész gyermek elkiáltja magát. Csakhogy itt senki se tudja, mi a nátha, mert a levegő egyenesen szeszből van gyártva. (A szesz tűleveleken buggyan […]

Éppen csak föl nem öklelik a népeket, akikkel találkoznak. A férjnek kidülledt, szőrös melle van, csámpás járása és fölfelé tekintő, ravasz nézése, amivel a háztetőkön kívül semmit nem láthat. Érdekes, nem botlik meg semmiben. Pedig azt várom, hátha megbotlik mégis valamiben. Hiába várom.

1. Tea keksszel 2. Kechupos laska 3. Szalmakrumpli ketchuppal 4. Bundás kenyér cukorral 5. Lekváros kenyér tejjel