Amikor én szomorú vagyok, a szüleim örülnek – bámulatos összhangzattan szerzője a családunk.

kezemben seprű és lapát törött emlékek színes cserepeit vetem épp szemétre olykor lehajlok némelyikért

Alteregóm Felvennék egy megjegyezhető művésznevet, de nem tudok lehajolni érte. A filozófus Kierkegaard kisajátította Climacust, mégse lépett föl a boldogság lépcsőfokára.

Várom a reggelt, mikor ráérős szusszanásokkal behozod szobámba a kávét és meséled lezseren, hogy álmodban ismét találkoztál a faludbeli bolonddal,

qrvára nem fizetődik ki az öntudatosság mert hogy né mit csináltál: azt látod amit összeolvastál s az túl sok a szemednek azt gondolod amit így is félvakon is látsz még s az meg túlterheli gondolkodásod mi az istennek lennél te egy portölcsér a teljesen steril sivatagban mit lenne a benefícium a sivatagnak s mi neked […]

Az ajtónak támasztott sétabot – csengővel a nyakán, az aprópénz – az utolsó napi újság ára, a karikára fűzött kulcsok – egyik kopottabb, mint a másik, a kései feljegyzések – soha már ki nem nyíló füzetbe gyűjtve, a sakktábla – száműzetésében a szekrény tetején,

Készülődik a nyílt levél, megtapsoljuk egymást nagyon, ki késve fekszik, késve kél, mire nincsen már oltalom – túl soká volt a nyugalom, nem gyáva most már, aki fél, nem tűnődhetsz a holnapon: betemetett a furcsa tél.

Emeld kalapod, köszönj vissza Ints jobbkezeddel: – barátok! Ha soká kivársz, meglátod Lelked a távolság beissza.

2011. X. 7. úgy dörög úgy esik mint mikor a taxi vitt a zárt osztályra s vége volt a vénasszonyi nyárnak

A Koch bacilus / Bacilul lui Koch Mélyen tisztelt Hölgyeim, Előkelő Közönség! A fesztiválon köteles, bármely vendég Meghallgatni, megelőzve a szórakozást, Egy hosszú és nagyon fontos előadást. Ezen vészterhes adatok alapján, A színpadon van egy előadótanár, Egy híres ember, magas rangú személy…

Virágillat. Lassú felhője fojtó, mint a bú. Augusztusvég. Fülledt, furcsa, esőillatú. Hamvad nyári tüzem.

Fehér Illés műfordításaiból Háború után – После рата Kétfejű test araszol a padlón A tegnap elszórtat nyelveddel nyalod Ez nem igaz Összezúzott csontok kúsznak

Mióta klasszikussá lett, Szilágyi Domokost illik olvasni, idézni és tudni. Ezt tesszük akkor is, amikor ifjúi kezdeteihez nyúlunk vissza, s remek hangulatképeit szemelgetjük ki az úgynevezett nagy versek árnyékából. Ez is, az is Szisz… (rmsz, színkép melléklet, 2003. július 19.) SZILÁGYI DOMOKOS Ősz A vízben karcsú, sík halak fejük leszegve siklanak, s a részeg szókat […]

azt hiszi valahogy így kezdte: első verssor meg még egy az már kettő és ha már strófa lett belőlük akkor az első ezutáni sor jobb esetben csak a második szakasz első sora lehet (vagy nem) és a második míg az írás többszakaszosra hízik innen úgy hiszi hogy az egy meg egy meg ismét egy elv […]

erkélyem alatt füvet nyírnak a levágott fű semmihez sem fogható illata emlékeket idéz hogyan tanítottak kaszálni városi fiú létemre húszéves koromban

hallod kis virág ne tedd…én mindig szerettelek ha nem is egyénileg de kollektíve nézd már ne ítélj el ne akkor se ha én gazember voltam veled vagy veletek és a nemlétbe kaszáltalak hallod nem teszem többet azt sem ami a leginkább undorító hogy amennyiben más tépne kaszálna én maradtam mozdulatlan tétlenséggel közönnyel gyilkolva téged…nem tehetek […]

………………. nem az fáj, hogy e világnak vége hanem ahogy ha tettem is valamit érte nem sok értelme volt

În brațele tale / Két karodban Mă leagăn în brațele tale în tihnă. Te legeni în brațele mele în tihnă. În brațele tale copil sunt, prea mut. În brațele mele copil ești, te ascult.

A csönd szárnya mi betakar, a folyó mi köztünk elrohan,

A zarándok A repedt vályogkemencét hatalmas trailer cipeli át a városon, sárga konstrukció, akár egy villamos.

Cseke Gábor: Szép szóba, átokba… Szép szóba, átokba göngyölve, mi megszülettünk, pár négyzetmétert nekünk is szánt a föld (anyánk),

Beszeszelők (Alcooliţii) Azokat akik az asztal alá isszák magukat Beszeszelőknek hívják Ezeknek a szerencsétlen embereknek A hasában szivacs képződik És mikor az kiszárad, szomjúhozik és kérve kér És az emberek adva adnak

Adatott nekik szerelem, úgy, mint senkinek azután, ketten voltak, két bűntelen, meztelenül, boldog-sután.

jó hogy tudja de az ellenkezőjét érzi születése óta jó hogy biztos: nincs olyan hogy lélek és test dualuma vagy duelluma pedig időtlen idők óta egymásra dobja préseli nemlétező lelkeit nem létző nem-lelkeit ezeket az állatokat a soul-zooszféra lakóit a saját szférája lakóit és ki tudja mi a búbánatos francnak hiszi hogy ez a bundás-bűzös […]