Verset írni annyi, mint kínnal megfizetni, aztán ingyen mindet bőven tovaszórni –

Tudor Arghezi édesanyjának magyar-német felmenőit Ferenczes István, Kossuth-díjas költő igazolta úgy 5-6 éve. Ebbe a témakörbe illik a két általam lefordított Arghezi-vers. (Bartha György) Virág-dalia… / Din flori Arcod beteges, halovány, Könnytől maszatos, köhögetsz kicsikét, Fiú. Egyedül te vagy honn, kitekint Szemed: köd, eső odakint.

Mint akiket üveg búvárharangba zártak, úgy süllyed a két öreg a feledésbe. Aranyló Izabella-szőlő lugasa az udvaron, zöldessárga és mélykék igézete, előtte ligetszépe kórók bús sora.

fehér liliom tiszta gyönyörű angyal folt nélkül

Hétszázháromban Perzsa vitéz csatázott A sárkánnyal s emellett Megölte néhány ellenségét.

Lejárt már a hadak végórája, Most üti markunkat vételára. Eldobtuk a Káin kését, A sok izmus rossz veséjét,

Lázong a szépség, kendőbe köti didergő fiát, a gondolatot. Hideg fényű, kegyetlen nappalok. Nem ismerősöm, nem is idegen.

üres a tér üres a villamos tankcsapdakockák brâncuşi-esztétikája töri meg a parlament kedves nagyzolását

április egy bár lenne egy jó nagy bolondos nap de olyan hideg

1. Kedves Várady Szabolcs! Szíves engedélyét kérem, hogy a közelgő Petri- évfordulóra való tekintettel a Káfé-Főnix című internetes Blog hasábjain (https://ujkafe.website) közölhessük Petri sírjánál című torokszorítóan szép búcsúversét. Jó egészséget kívánok, a valamikori barátsággal, Bartha György

Földnek fiai, dallal dicsérjétek az Urat! Az utcák és terek kihaltak, de ím, gólyapár az oszlopon, s hirdeti fennen: fönt szabad utak lépik át a határt – azokon érkezik a nyár.

Tavaszt pislantott a völgy, szemzugából dér-csipát törölt tükör-csendes révület reggelén a békülés.

Egy ceruza és fehér papír Ez az otthonom.

Sebezhető korom nézve bezártak jó néhány hétre, hónapra, esetleg többre, búsongok, mint pont a körbe’.

VÁNDORCIGÁNYOK Hajnalok tornyai dőlnek vállunkra: szürke ködöt-ásító, csípős szelek sörényébe-fogódzkodva érkező hajnalok, a szegénység keserű füstje fojtogat bennünket, nyikorgó szekereinken visszük rongyokba-öltöztetett, hegedűszóval-cirógatott isteneinket: csupa-tűz ölű asszonyainkat,

(Ghyczy György képéhez) A szürke éjben mélyen alszik A fű, az út, a táj, a lélek Fölötte a fehér hold őrzi Az öntudatlan, szép vidéket.

Bodorosan A tél pelyhezve küldte hójait, a sítalpaim pedig jól belenyomódtak Elvira Spiridus fenekébe. Kölcsönadtam neki egy kis emberi meleget, mert úgy érezte, már csak hidege van. Azért ezt nem ismételtem volna meg még egyszer, a színtelen lódarazsak így is figyeltek.

Forrás a zene Csobban Köveken fut ere Körülötte zöld fényeknek Raja lobban.

A csigaházban Nem kellene a koronát keresnem, király se, fa se lehetek. Morbid Lesz idő, amikor azt kell akarnom, vérem sercenjen ki a katafalkon.

Weöresösen Földhöz a bús koronámat vágtam, kedves, teutánad. Szörnyen figyeltem a lépted, mézemet hordta a léped.

Fehér Illés műfordításaiból Kotta – Kajdanka Esztelenek árulnak értelmet a többségnek. És tudatlanok tanítanak.

Tengerem, közöny, érzem hullámodat Szelíden elönt, már mit se látok A néma keserűség leoldja kötelét Nyakamból s elüget a siető Öröm nyomában.

Havazni fog / Il va neiger Havazni fog maholnap. Tisztán emlékezem a tavalyi esetre. S megejt a régi a bánat, míg itt ülök a tűznél. Ha akkor kérdezik: „Mi fájhat?” Azt mondtam volna: „Hagyjatok, nem fáj semmisem.”

egy varázslatos szó amely magában foglalja a szépséget és az örömöt egy dobogó szívben

Kikelet / Renouveau A beteges tavasz elűzte egykedvűen A józan telet, a tiszta művészet évadát, S lényemből, melyet a lassúdó vér hat át, A tehetetlenség ásításban távozik keserűen.