Én, Petrozsényi Nagy Pál (123)
2014. december 26.
Önéletrajzi dokumentumregény 2009 nyarán jelent meg az Ad Librum gondozásában 3. elbeszélés/novelláskötetem a Túrós puliszka. A könyvből ezúttal sajnos hiányzik az előszó. Megkérhettem volna ugyan Turai Kamil barátomat, írjon néhány sort ide is, de már ismertem a véleményét, én meg szerettem volna ismerni a másokét is. Mégpedig olyan recenzorét, aki Kamiltól eltérően szakszerűen, irodalomkritikusra jellemző stílusban […]
Én, Petrozsényi Nagy Pál (122)
2014. december 23.
Önéletrajzi dokumentumregény Második könyvem az elsőhöz hasonlóan semmi visszhangot nem keltett. Fogalmam sincs, hogy fogadták az olvasók, írtak-e róla a szaktársak. Egy alkalommal ugyan bemutatták a kecskeméti tévében a könyvet meg engem is, ezt fel is tétettem a N.V. címoldalára, amíg egy szép napon azt is eltűntette valaki. Következtetés, tanulság? Tessék, szabad a gazda! Ami […]
Én, Petrozsényi Nagy Pál (121)
2014. december 20.
Önéletrajzi dokumentumregény 2004. január 14-én végre örökre búcsút inthettem a munkaügyi hivatalnak: nyugdíjas lettem, 62 éves öregember, úgy bizony. Ezután a magántanítványaimat is sorra feladtam. Nem szorultam rájuk, és a tolmácsmunkára sem, hál’ istennek. Még elvállaltam egy olasz tolmácsolást a rendőrségen, egy németet Bécsben, azzal teljesen átadtam magamat, na nem a semmittevésnek, csak az irodalomnak, […]
Én, Petrozsényi Nagy Pál (120)
2014. december 14.
Önéletrajzi dokumentumregény Elsőre mindjárt a legelitebb, az Akadémiai Kiadónak írtam egy levelet, melyben kerek perec megkérdeztem, érdekelné-e őket, egyáltalán van igény egy teljes német leíró nyelvtanra a piacon. Naná, hogy van! Kérjük, küldjön máris sürgősen egy 30 oldalas mustrát belőle. Részletek később. Addig is várjuk becses kéziratát – írták vissza röviden és velősen.
Zsidó Ferenc regényrészlete
2014. december 13.
Huszonnégy Amíg ezt végiggondolta, be is értek a lakásba, annak konyhájába. A lakó, Sima László hellyel és kávéval kínálta. Vajda Gergely nem zavartatta magát, helyet foglalt, a kávét is elfogadta, arra gondolva, hogy az övé, ami a termoszban van, jó lesz később. – Mindig olyan jól esik kávézni éjszaka – mondta, hogy mondjon valamit.
Kerekes Tamás: BourbanDouglas és a váratlanul felbukkant dugó
2014. december 13.
Sok víz folyt le az Ipolyon, mire BourbanDouglas, a korosodó prózaíró elhagyta a balassagyarmati kórházat, mert lábszárfekélyével a traumatológia, se a bőrgyógyászat, de egyelőre a sebészet sem tudott mit kezdeni, noha dr. Morvai előzékenyen felajánlotta, hogy a kérdéses lábat tőből amputálja. Bourban elhárította az előzékenységet, melyet méltányolt ugyan, de nem fenekedett rá.
Gergely Tamás: Ő regénye
2014. december 10.
Chaplin filmjére emlékszik vissza, egy jelentre, amikor polcokat használnak, hogy a diktátor magasabbnak látsszék. Mindenik diktátor alacsony, és attól szenved. Bonaparte. Pompidounak le kellett takarni a kalapját, a Ceausescu fejére meg felfesteni egyet, hogy annyira-amennyire egyforma magasak legyenek.
Én, Petrozsényi Nagy Pál (119)
2014. december 9.
Önéletrajzi dokumentumregény Az én német nyelvtankönyvem A munkanélküliek zöme három csoportba osztható. Egyik része teng-leng, csavarog. Általában nem tud mit kezdeni magával. Másik része lót-fut, seftel, és paradox módon még többet keres, mint azelőtt. Az ilyenek többnyire aranylánccal a nyakukban, Fiattal vagy Ladával gördülnek munkanélküli segélyért. Harmadik része lumpol, csajozik, bélyeget gyűjt, kinek mi a […]
Én, Petrozsényi Nagy Pál (118)
2014. december 5.
Önéletrajzi dokumentumregény Az öregember és a kutya A Mezei és vele szomszédos utcákon naponta elsétált egy kopasz öregember. Mellette vörös szőrű, széles állkapcsú kutya lihegett. Ahogy jöttek, úgy el is tűntek valamelyik utcában. Szokványos látvány, nemde, szinte hozzátartozik a város képéhez, mint a villanyoszlop vagy polgármesteri hivatal. Budapest utcáin meg másutt is gyakran látni effélét, […]
Én, Petrozsényi Nagy Pál (117)
2014. december 3.
Önéletrajzi dokumentumregény Az én házam az én váram 2 A látszat csal – tartja a közmondás, vagy: nem mind arany, ami fénylik. Ennek igazságára akkor jöttem rá, miután eltöltöttem néhány napot az új házban. Első nap: elkezdett a szomszédos kft-ben, úgy 20 méterre a házunktól egy nagy testű kutya öblös hangon ugatni. Rá két percre […]
Gergely Tamás Ő regénye
2014. november 30.
Moldova next? Ő szinte azt sem tudja, hol fekszik említett ország, azt viszont mondják neki, hogy Moldova következik. Felkapja a fejét: hát nem Litvánia? Elmúlt vasárnap azt ígérték neki.
Én, Petrozsényi Nagy Pál (116)
2014. november 30.
Önéletrajzi dokumentumregény Miután sikerült eladnunk a Wartburgot (hála istennek, megszabadultam egy fölösleges luxustól!), a papa lakását, végül meg a miénket, vettünk egy nagyobb, kétszoba-konyhás lakást a Liget utcában. – Ez már döfi! – örvendeztünk Judittal. – Ha itt sem leszünk boldogok, akkor sehol sem. A lakáshoz, amit én különösképpen értékeltem, tartozott egy pici szőlőlugas benne […]
Gergely Tamás: Ő regénye
2014. november 29.
Szóval az olasz meccs úgy történt, hogy a Fersina labdarúgója a földre került, amire tiszta sportszerűségből kirúgta az egyik ellenjátékos a partvonalon kívülre a labdát. Mikor a sebesült lábra állt, a Fersina vissza akarta adni a labdát. A kapusnak rúgták, ám az kétbalkezes a kapuba ejtette, 3-2 lett az eredmény. Középről kezdtek, s hagyták a […]
Én, Petrozsényi Nagy Pál (115 )
2014. november 26.
Önéletrajzi dokumentumregény Ligeti intermezzo – Piha! De büdös vagy! – szagolt Judit a levegőbe, amint beléptem. Elmeséltem neki, mi történt. Feleségem minden ruhámat többször is kifőzte, de a szagot, aminél irtózatosabbat azóta sem éreztem, még napokig ott éreztem az orromban. Még az útlevelemet is eldobtam, mert még abból is messziről áradt a hullaszag.
Én, Petrozsényi Nagy Pál (114)
2014. november 21.
Önéletrajzi dokumentumregény Nagymama halála, Egon levele, Albi Ugyanabban az időben, amikor én a Móra Ferenc iskola szüleivel és igazgatójával birkóztam, túl a határon, Erdély szívében najma is tusázott. Én az emberekkel, ő a halállal. Miben halt meg, volt-e valaki mellette, nem tudom. Igazából nem is igen kavart fel az esemény. Már vártam, 96 (?) éves […]
Én, Petrozsényi Nagy Pál (113)
2014. november 19.
Önéletrajzi dokumentumregény Fáklya 4. Az öreg leforrázva kullogott ki a diritől, s a továbbiakban megpróbált úgy dolgozni, ahogy kívánták, ezért sehogy sem értette, mi okból panaszkodnak rá mégis annyian. Tudniillik pontosan ez történt. Ki a jegy miatt, ki a következetessége miatt orrolt rá, nem bírták, ha alapos, de azt sem, ha felszínes, hogy a végén […]
Én, Petrozsényi Nagy Pál (112)
2014. november 17.
Önéletrajzi dokumentumregény Fáklya 1. A város szélén lakott egy magas dombocskán. Közel a felhőkhöz és az Úristenhez. Két szoba, konyha, fürdőszoba… Nem sok, de egy személynek több mint elég.
Kerekes Tamás: Bourban Douglas az Alacsony-Tátrában /2
2014. november 16.
(Előzmények) A korosodó prózaírót a balassagyamati katasztrófavédelem a városi, balassagyarmati hajléktalanszállón szállásolta el, a kisecseti ház leégése után. Közben volt egy rövid intermezzo a budapesti Lutheránus Szeretetházuban, de az ottani bérleti viszony felbontása után az író nem keresett pesti albérletet, hanem visszament régi helyére, a balassagyarmati hajléktalanszállóra a „a cimborák”-hoz. Viszont érzékeny lelke nem bírja […]
Én, Petrozsényi Nagy Pál (111)
2014. november 13.
Önéletrajzi dokumentumregény Mellesleg elkértem Majától egy könyvemet. Nem adta arra hivatkozva, hogy az, sőt, az egész könyvtáram jár neki azért a 37. 000 lejért cserében, amiről a bírósági tárgyaláson lemondott. Nem tudom, ki beszélte tele a fejét ilyen ostobasággal, tény az, hogy én átnéztem az idevonatkozó paragrafusokat, melyek világosan kimondták, hogy a gyerektartás meghosszabbítása csak […]
Én, Petrozsényi Nagy Pál (110)
2014. november 10.
Önéletrajzi dokumentumregény Kamil és Pista el voltak ragadtatva a könyvemtől. Engem meg persze a büszkeség dagasztott, bár ez elég hamar lelohadt, amikor a kötetben felfedeztem a helyesírási hibák tömegét. De minden másképp alakul volna, ha rábukkan Fehér úr arra a vacak szótárra!
Én, Petrozsényi Nagy Pál (109)
2014. november 8.
Önéletrajzi dokumentumregény A Petőfi Népével való összetűzésem után befejeztem a cikkírást. Elég volt, ezután már csak novellákat, elbeszéléseket írogatok, aztán regényt, drámákat, ha isten is megsegít – határoztam el keményen, amihez a mai napig is tartom magamat. Csakhogy mi történt? Elfelejtettem, hogy az olvasókat, újságokat, már jó ideje nem érdekelik sem a versek, sem a […]
Én, Petrozsényi Nagy Pál (107)
2014. november 3.
Önéletrajzi dokumentumregény Ismét munka nélkül 1990-ben legnagyobb sajnálatomra elköltözött Szél úr, a legközelebbi szomszédom. Azért sajnálatomra, mert az új lakó, ha lehet, még a váradi exapósomnál is jobban megkeserítette az életem. Hogy zenebonás tag volt, azzal még szinte semmit sem jeleztem, de hadd mesélje tovább inkább Ibolya úr az alábbi szösszenetben!
Én, Petrozsényi Nagy Pál (106)
2014. november 1.
Önéletrajzi dokumentumregény Rendszerváltás Romániában A romániai forradalom kirobbanásáról először a román tv-ből szereztem tudomást, mely napi 24 órában élőben közvetítette a bukaresti eseményeket. Tudtommal ez volt az első ilyen típusú közvetítés az egész világon ugyanakkor az egyetlen rendszerváltás ez idő tájt Európában, mely erőszakos úton, véráldozatok árán valósult meg. Feleségem, a rokonok, mindenki döbbenten követte […]
Én, Petrozsényi Nagy Pál (105)
2014. október 30.
Önéletrajzi dokumentumregény A történelemből tudjuk, hogy minden hatalmi változást megtorlás vagy legalábbis számonkérés szokott követni. Ez történt 1989-ben is. Első nekifutásra a kommunista rendszer vezetőit billentették fenéken, utána következett a volt besúgók, ügynökök felelősségre vonása. Bizonyára Gál Sándor is dörzsölte volna a kezeit, ha engem is lelepleznek, mert hiszen az ő elképzelése szerint én is […]
Én, Petrozsényi Nagy Pál (104)
2014. október 20.
Önéletrajzi dokumentumregény A püspök ártatlan 89 őszén a városközponti Kada Elek Közgazdasági Szakközépiskolában kaptam katedrát. Ha ez Váradon is ilyen könnyen és gyorsan sikerült volna! Itt már egyetemi végzettségű tanárok tanítottak. Engem is csak szükségből, pályázó híján vettek fel, de felvettek, és én igyekeztem minden követelménynek megfelelni. Mivel elég sok mindent elfelejtettem, kb. kétszer annyit […]
Pusztai Péter rajza