III. Személyes AKGPI Két évig hurcoltam egy AKGPI-t, akkoriban kívülről, álmomban is tudtam a számát, krebszhör (Krebsz határőr) rendszeresített fegyvere volt, amellyel elláttam a jugoszláv határ őrizetét. Valamikor a kiképzés második hetében megkaptuk, szétszedtük, összeraktuk, naponta fél órát tisztítottuk.

Nem kell komorkodni, ismételte meg Attila, csak akkor, ha valamelyik világtelevízió a mi kis csoportunkat veszi célba, és az esti híradóban az udvarhelyiek látni fognak minket. Akkor majd szép alaposan meg kell magyaráznunk ismerőseink, barátaink népes táborának, mit is kerestünk a melegfesztiválon.

II. Mihail Tyimofejevics Kalasnyikov Harckocsizó volt a mérnök szakképzettségű fiatal ember a második világháborúban. A német előrenyomulás idején kilőtték a tankját, megsebesült. A kórházi kezelés, lábadozás idején egyre csak olvasta a híreket, hallgatta a rádiót a német villámháborús akciókról. A hatalmas technikai fölényben nyomuló nácik úgy hatoltak be a szent orosz sztyeppékre villámgyors lendülettel, mintha […]

I. Általános bevezetés A gépfegyver az emberélet kioltására kifejlesztett technikai eszköz. Évszázadokon át tökéletesedett, amíg a mai hatékony korszerűségét elérte. Annál jobb egy fegyver, minél jobban, gyorsabban, biztosabban képes az emberélet kioltására, akár hozzá nem értő kezekben is.

Kicsengettek. A nagyszünet következett. A tanári szoba megtelt vidám hangoskodással. A tanítási órákról hozott események kacagását az udvaron is hallani lehetett. A hirtelen ajtónyitásra úgy lépett be a csend a titkárnői megszeppenéssel, mint amikor egy meglepő hírt akar elújságolni.

Szerette a drámaiságot. Ezt a munkát is azért szervezte ide, hogy láthassa az utcáról, a behúzott vászonfüggönyön a lámpa által kirajzolt árnyékokat. Látta, amint Bob pisztolyt vesz elő. Előző este már a lakásban beállította a lámpát, hogy kellő távolságban legyen a függönytől, és így a megválasztott helyen álló Bob és áldozata tökéletes árnyékát rajzolja ki.

Rozsé az irodájában ült. Hátradőlt, hintázott a székén, közben pedig morfondírozott. Úgy indult el ide, hogy ő akkor most magándetektív lesz. Amilyenek­ről a nagy krimiírók írnak, Doyle, Christie főleg, de a későbbiek is. Aztán rájött, hogy ez itt nem fog működni.

A MÉLYBEN (Menekülési jelenet; modern tánc) 1. menekülés Táncos menekül. Egyik kezében szatyor, másik kezében gyermek. Hang: ”al-Asszad bombáz bennünket.” Bújik át szögesdróton, lehajtja a fejét, hogy ne lássák meg, feltűnik egy tábla: ”Alexandria”. Majd a következő tábla: ”Benghazi”. Leül, leteszi a terhét, gyereket szoptat. Hang: ”Az apjuk otthon rekedt.”

Nincs furcsább, bonyolultabb dolog az emberi lékeknél. Ezt példázza a következő egyszerű történet. Weiss Fercsi szerelmes volt. No hiszen, ki nem volt! De ő igazán, fülig, mint egy… Szóval nagyon, s ami rosszabb, bizony reménytelenül, miután Aranka rá sem hederített.

AZ ORGAZMUS VILÁGNAPJA (Láb-jelenet; modern tánc) Felirat: ”Pakisztán.” Táncos: körbejár/körbetáncol, talál egy emberi lábat. Egy leszakadt emberi lábat. Magyarázatként robbanás, ”Guernica-kép”: végtagok repülnek. Végtag-eső. Táncos felveszi a lábat, keresi a gazdáját. Elrohan vele.

JUGÓ TÁNC/CSOKOR PETREZSELYEM (A ”perzselő” jelenet; modern tánc) Az ágyások közt vágják bele az üveget. A hátába. Rohan. Majd – a Táncos az áldozat – elbukik. Zene: tompa, mint amikor beleszúrnak az élő testbe. Vészjósló, ismétlődik, erősödik majd halkul, a halkulás az illető halála.

Magdó Samu ott fekszik kifogástalanul szabott öltönyében, zakozsebéből kikandikáló csipkés zsebkendővel a két, csírázásnak indult pityókarakás között. Sohasem láttam még így kicsipve, pedig idestova negyven esztendeje tőszomszédom. Még nyáron is elnyűtt fenyőágas posztónadrágban járt, fenekén akkora szürke folt, mint egy réztányér.

Két éve házasok és ritkán szeretkeznek. Férj és feleségként is bujkálnak a világ szeme elől, mint félig még kamasz, de már bűnbe esett szeretők. Menekülnek városról-városra, a zsúfolt külvárosi negyedeket keresve, ahol nappal elnyeli őket a zűrzavaros emberi nyüzsgés, éjszaka pedig az olcsó bérházak senkire sem kíváncsi, arc nélküli személytelensége.

„A természet is kedvében akart járni. Ko­mor, esős, nap­ta­lan na­pok sora után gyönyörű napfényes, me­leg őszi nap­ra vir­radt a reg­gel, ame­lyen Herczeg Fe­renc megérte het­ve­ne­dik születésnapját. A hűvösvölgyi kert­ben bol­do­gan sóhaj­tot­tak fel az őszi virágok

Amikor a székely székek gyönyörű lábas házaiba megérkezett az ezer éve bujkáló remény, nemcsak az ünnep volt nagy, de ünnepelni is tudtak. Piruló nyarak hordtak ki megújuló hittel pityergő őszöket, s ha virágot csókolt a fákra a fagytól megszökött tavasz, mindig benépesedett a rét és a mező, hogy újra kiadhassa magából egy újabb őszben szép […]

(Sławomir Mrożek után à la Petrozsényi) A Katz család új, nagyobb házba költözött. Megtehette, polgármester lett Katz úrból. Szimpla mérnökként kezdte egy jelentéktelen kisüzemben. Szerény, halk szavú ember volt, akinek a felső zsebében rendszerint egy írótoll, díszzsebkendő vagy egy szál virág virított. Beosztottjai szerették, mert mindig csak kért, sohasem „dirigált”.

Meghalt a kortárs lengyel dráma jelese, Sławomir Mrożek (1930-2013), aki a világirodalomban is kimagasló helyet szerzett magának. Abszurd, fanyar humorú munkái széles körben ismertek a magyar közönség előtt is. Meghaltam, és a túlvilágra kerültem. A túlvilág kapuját vörös zászló ékesítette. – Inkább kékre számítottam – mondtam az ajtónállónak.

A jogtanácsos hellyel kínálta Harangozó bácsit, mire az öreg félszegen leült, és tágra meredt gyermeki szemmel figyelt az ügyvédre. – Nézze, elvtárs – kezdte az ügyvéd –, tulajdonképpen minden rendben van. Az öreg hálásan bólintott.

Vonszolom, cipelem, húzom magam után. Kiszámítottam, bármennyire is sietek, megtart egy egész órát. Irányítgatom, permetre csavarom a végét, vagy ötméteres ívben spriccelek vele.

A hó északról jött, a szél átfújta a ház fölött. Nem pelyhekben esett, hanem szálakban, és olyan volt, mintha a szálakat a ház fölé húzta volna valami erő, hogy védjen minket, ha kiállunk az ajtó elé. Mert néha ki kellett menni a sötét szobákból meg a mégsötétebb konyhából. A bátyám köhögött, és nem tűrte, ha […]

Volt egyszer egy Kolozs megyei falu. Laktak benne magyarok, románok s itt-ott egy-két cigány. Akadt hely bőven, össze is fértek volna, ha időnként egymásra nem uszítják őket. Hol a moşier (földesúr), hol a pártok vagy maga a kormány manipulált még itt az isten háta mögött is. Ha egy románra mutattak, eltörték a lábát, ha magyarra, […]

A tábornok imádkozni is elfelejtett az este, ahogy vacsorázni is. Álmában megivott három sört, most pedig fáj a feje. Özönvíz lehetett, mondta, mikor meglátta, rengeteget nőttek a fák az éjjel, pedig, csupán hosszú volt az álma. Mint a gyermekkora, mikor semmijük nem volt, s elhagyatott autókat kerestek, öreg, pisiszagú roncsokat, melyek, arra a rövid időre […]

Megszólal a hal címmel jelent meg a zEtna online folyóirat 2013:5-ös száma. Ebbõl vettük át Sándor Zoltán novelláját. * A férfi lesöpörte egy félbehajtott újsággal a székről a port és az apró faágakat, majd leült. Zsebéből cigarettát kotort elő, és az asztalra könyökölve rágyújtott, közben megakadt a szeme egy óriási sáskán, amely a kockás abrosznak […]

Ez a nap is ugyanúgy kezdődött, mint a többi, Kovács bácsi a lakás egyetlen pontos órájának csengése előtt egy perccel nyitotta ki a szemét. Ágyban maradt, amíg meg nem szólalt a régi csergőóra, aztán felkelt és kikapcsolta. Elégedett volt a saját belső órájával, ami évtizedek óta pontosan jelezte neki a felkelés idejét, most már napfordulók […]

Bekapcs. – Kezdhetjük? – Természetesen. A kis szerkentyűbe? – Igen, a diktafonnak ebbe a felébe kérném beszélni. – Erre miért van szükség?