59. nap – október 29. Megint úton vagyok – írta kedden Pengő Zoltán világjáró – , Zara városa felé gyalogolok. Tegnap reggel ismét iskolalátogatás volt a program, második sivasi házigazdám, Serdar, aki angol tanár, hívott meg az intézménybe, ahol tanít. Ez alkalommal egy hetedik osztállyal találkoztam.

Szürke őszi délutánon élénk színű nyári ruhában, teli nagy virágokkal, ridikült himbála a kezében, meggypiros rúzzsal a száján, teljes sminkben, mint az egy pillanatra visszaköszönő nyár napsugara, betipegett kopogó körömcipőjében a petyhüdt, cigarettafüstös, félhomályban szendergő irodámba. Mindjárt sejtettem, a délutáni műsorból jött le egyenesen a tévéből. Kifejezéstelen arccal körbenézett, majd felém indult. – Nekünk beszélnünk […]

(Volt egyszer.) Radnai Gábor negyvenkét éves. Reggel veszi a táskáját, megsimogatja gyereke fejét, elbúcsúzik a feleségétől, indul a munkahelyére. Egy biztosítótársaságnál dolgozik ügynökként. Baleset, betegség, halál ellen biztosítanak embereket. Mindenféle szerencsétlenség ellen ingatlanokat. Radnai Gábor néha beül valahova egy kávéra. Elmereng, miért kell neki mindennap ugyanazt csinálnia? Mintha ismétlődne minden! De régen volt, mikor gimibe […]

Gog şi Magog / Góg és Magóg fia vagyok én… Coborâtor din Gog sunt, şi Magog, În ziduri bat şi-n porţi, – cât poţi să baţi; Ci să-mi răspundeţi, totuşi, vă mai rog: E slobod a mai plânge sub Carpaţi?

apokrif angyaljárás mindig apokrif volt a karácsony zsenge koromban pásztor a sajttal nem kopogott be s afrika bölcse hagyta a mirhát és az aranypénz tömkelegét is

LÖVÉTEI LÁZÁR László (1972) Ködök A 70 éves Király Lászlónak lovasok a sűrű ködben jönnek jönnek egyre többen így jönnek már sok-sok éve minden percbe’ hazaérve

Két ünnep között nem, ünnepekkor viszont csaknem mindig (mint egy kötelező érvényű törvényt betartva) együtt utazik a család. Felülnek Madridban a marosvásárhelyi gépre, kora éjszaka a vidrátszegi mezőn leszállnak. Rendszerint a szülők utaznak haza húsvétkor vagy karácsonykor a gyerekekkel a nagyszülőkhöz, akik meglehet még nem látták az unokákat, s most amikor mégis, a kisebbik immár […]

Patagónia gyöngyszemei 2019. október 25. Jutalomutazásunk utolsó nagy állomása, Patagónia gyöngyszeme, Coyhaique volt. Ez a város több szempontból is gyönyörű élményekkel él bennem, az egyik és legfontosabb, hogy viszontláthattuk Sofiat, a chilei diáklányt, aki egy évig élt velünk. Megismerhettük a családját, hogyan él ő, milyen az iskolája és mindazt, amiről mindig lelkesen mesélt számunkra.

Nem mulattam mostanába’ – jaj, jaj, jaj, mi történt veled? Tán darázs hullt poharadba, ezért iszol csak vizeket:

Az a fene villámos Az egyik budai villamosmegállónál ácsorgott egy öreg atyafi. Láda volt a kezében, a láda előtt pedig ott hevert a suba, mintha egy hatalmas alföldi komondor volna. Az öregen meglátszott, hogy minden vagyona nála van. Föl akart kapaszkodni egy kelenföldi villamosra. Fölkapja a ládát, fölkapja a subát és fölteszi a lábát a […]

KOVÁCS András Ferenc (1959) Cserépdarab görög tragédiából hallom koré gyötört méhéből meztelen gyászkórusok morajlanak föl vakmerőn világra vágtak itt születni meztelen anyám hasából vérző fény felé miért emeltek rángva húztak létre meztelen

Ahogy a Szörny történetében napjainkhoz közeledünk, úgy lesz egyre szövevényesebb és zavarosabb a legenda. Igaz, a második világháború jócskán „beletenyerelt” az észlelések folyamatos menetébe, ugyanis „…a tótól nyugatra fekvő területek mind tiltott zónának számítottak, és katonai célokra használták őket. A tó körül katonákat állomásoztattak, de mivel a csapatmozgásokkal kapcsolatosan hírzárlatot rendeltek el, a sajtó nem […]

Tangó Egy lépés jobbra, két lépés balra…aztán: egyet fordul, balra szédül, jobbra ájul, hátra bukik, előre esik, botlik, csetlik, libeg, lebeg, kering, kavarog, oson, suhog, zuhan, repül, lépked, robog, száguld, csavarint, csettent, csipked, cserél, berél, óhajt, sóhajt, ruccan, rebben, mukkan, nyekken,

KOCSIS Francisko (1955) Cocoşatul Nu l-am întâlnit pe stradă, deşi de multe ori aş fi jurat că el s-a furişat pe lângă colţul vreunei clădiri în amurguri grăbite spre întunecare; ştiam că el l-a jucat pe ghebosul de la Notre Dame, un actor înalt, adus de spate, dar niciodată nu i-am cunoscut faţa nemachiată;

A globe-trotter magánya Olvasom Pengő Zoltán (majdnem) napi jelentéseit gyalogútjáról és nagyon elevenen odaképzelem magam a társaságába – bár tudom, hogy más korosztály lévén, nem sokáig bírnám vele együtt az iramot. De azért igyekszem elolvasni mindent, ami útjával kapcsolatosan elérhető a világhálón, mindenek előtt a Maszol.ro-n közzétett úti beszámolóit, aztán FB-bejegyzéseit, üzeneteit, s így szerzek […]

Öreg cimborák beszélgetnek : – Te Pista! Igaz, hogy az idén lesz az asszonnyal a 30-dik házassági évfordulótok? – Pontosan. – Megleped valamivel?

(összedobált gondolatok) – Hát, szervusztok, ti gyorslábú évek, elmentek s vissza sohsem tértek… Tizennyolc év – egy szimbólum csupán, egy hit, …, egy régi mítosz talán…

Vadmalac aznap szem és szív volt. Semmi más. Egy tágra nyílt pupilla, ahol a világ szörnyûségei befértek, s egy nagy szív, mely végig szenvedett. Különös lény, nem? Könnyezni nem tudott, mert a látottaktól könnycsatornája megsérült.

Adrian Armand GIURGEA (1976) Efect de bumerang în turnul casei două ferestre priveau nemărginirea se oprea totuşi în zbaterea vântului

úszó szigeteken élünk – közhely de még zöldek jön a nyár a beteljesületlen szerelmek madonnának lenni álmodozunk míg kőbe vésnek